A címén ugyan vitatkozhatunk, de maga a film a nézhető háborús történelmi kategóriába simán belefér. Ahogy a franciák jól tudják, egy kis keserédes romantikával.

A történet, ha lineárisan egymás mellé teszem a történteket, egyszerű. Csak éppen ezt a készítők is felismerték, és eljátszanak az idősíkokkal. Már a végponton vagyunk, amikor vizsgálóbíró érkezik, hogy eldöntse, mi legyen Morlac sorsa. Halál, börtön, szabadság? Ő kezdi el kikérdezni a férfit a történetéről, és beszélget az itt élőkkel is, hogy minden részlet a helyére kerüljön. Ha mással beszél, akár más idősíkot is nyit, így kirakósként rakja össze, mi történt a háború előtt, alatt és most a férfival, ami a börtönbe vezette.

Elmesélni nem fogom, mert azzal elárulnám a csavart és az indokot. Keresd a nőt, maradjunk ennyiben. Mert ez nem simán háborús történet, szerelmi is. Hiszen Morlac egy asszonyt is hagyott otthon, akivel megvan a maga története.

A háborús részek durvasága és fájdalma folyamatosan ellensúlyozza a film szerelmes részeinek édes romantikáját. Mintha két filmből állna össze, és a kettő együtt hozza egymást egyensúlyba.

Bár a cím ráutal a történet egy másik szereplőjére, a kutyára is, azért nem mondanám ezt kutyás filmnek. Igen, Morlac a kedvese kutyájával megy el a háborúba, aki aztán végig mellette van a lövészárokban, ő is harcol velük és hűséges mindvégig. A börtön mellől sem mozdul el, ott van és ugat, amíg Morlac fogságban van. Megtestesít mindent, amiért a kutya az ember a legjobb barátja.

A film rejtélyek kiderítésével húz előre folyamatosan: egyrészt, megérteni, miért tette a kitüntetett katona, amit. Másrészt, azt is csak a legvégén tudjuk meg, hogy mi is az a nagy tiszteletlenség és hazaáruló tett, amiért börtönbe kellett mennie. Mondhatom, amikor kiderült, csak fogtam a fejem, annyira abszurdnak tűnt, hogy ezért ez jár. Főleg, hogy a történet végére tudjuk azt is, hogy ez a hűséges kutya mit végig nem élt a gazdáival. Simán meg is értem, és komolyan el is tudnám fogadni, hogy kiérdemelte a kitüntetést. Aki ismeri a teljes történetet, szerintem nem tudja azt mondani, hogy gúny lett volna az egész, mert az eb kiérdemelte a megbecsülést, a szeretetet.

Nincsenek jó vagy rossz szereplők. Alapvetően jó emberek útját követjük és értjük meg a tetteik mögötti indokokat. Morlac és Valentine, a bíró is pozitív szereplők, akiknek a szembenállása is csak időleges és nem igazi konfliktus.

Külcsínre is rendben a film – a kisváros és vidék hangulata, a háború borzalmai is meg tudnak jelenni. Arra nem vennék mérget, hogy a vidék pár kockájából a korszakot belőném, de így a történetbe helyezve működött.

Nekem tetszett. Nem az 1917 vagy a Dunkirk, de ahogy említettem is, ez nem is igazán háborús film, ahogy nem is igazán kutyás.