A Disney nem csak meséket és családi filmeket készít. A kínálatukban vannak természetfilmek is, mint a Delfinzátony.
A cím elárulja, mit mutat be. Egy zátony életét, ahol többek között delfinek is élnek. Egy viszonylag zárt közösség, ahol minden állatnak megvan a maga szerepe. Sikeresen érzékeltetik, hogy a különféle halak, rovarok, emlősök élete miképpen kapcsolódik össze, és a természet kialakított egy működő rendszert. Az egyik állat rendet tart, a másik leeszi az elhalt korallt, így új nőhet és fejlődhet tovább az élővilág. A sérült, gyenge halakat a cápák és a delfinek takarítják el. Vannak növényevők, vadászok, és ha nincs külső erő, a természet szabályozza magát és működik az ökoszisztéma. Akár egy gyereknek is el lehet magyarázni innen, hogy mi is az ökoszisztéma, és hogyan működik.
De önmagában ez nem tenné eladhatóvá a filmet. A trükk az, hogy kiemelnek egy delfinkölyköt, akinek most kell önállósodnia. Még tanul, megvannak a természetének a hibái, és így veszélybe is sodorja magát. Echót lehet követni, megszeretni, és drukkolni neki, hogy ne egyék meg a cápák, tanuljon meg iszapkört húzni és használni a lokátorát. Mindez egy-egy kocka, hogy életképes, önálló delfinné váljon. Hogy változatosság is legyen, a zátonyon túl egy bálna és a borja sorsát is követi a film. A párhuzam természetesen az, hogy ahogy Echo anyja neveli és vigyázza a kisebb delfint, éppen olyan gondos anya a bálna is.
Így történetet nézünk, amiben van kaland és fordulat, miközben természetfilm, ami tanít is dolgokat. Akár azt, hogyan vadásznak a delfinek, vagy éppen a tintahalak vadászati szokásait. Tele van érdekességgel, ami könnyen ránk ragadhat a történetet követve. Az biztos, hogy bennem eddig fel sem merült volna, hogy a tintahal a színe változtatásával vadászik. Ahogy az sem, hogy a halakat el lehet kábítani azzal, ha fényshow-t nézetünk velük. Nagyon kész, ahogy a tintahal pulzálni kezd, a kiszemelt zsákmány csak bámulja a színorgiát, míg a tintahal lecsap. Ok, azt se tudtam, hogy a tintahal ragadozó. Vagyis, a filmből én már tanultam is ezekről a halakról jó sok mindent.
Szépen van filmezve, nagyon filmszerű. Két dolgon is merengtem közben: rendezték ezt? Másrészt, nekem nem menne egy ilyen munkakör, és nem csak azért, mert nem tudok búvárkodni. A természetfilmes csak néz, figyel és filmez. Nem avatkozik be. Mondjuk, nem véletlen az, hogy nem arról készítettek filmet, hogy a kardszárnyú bálnák vadászata sikeres, és nem azt látjuk, hogy darabokra szedik és megeszik a bálna borjút. Hiszem, ha elkapják a kardszárnyúak, akkor sem lépnek közbe. Csak éppen arról nem adnának ki filmet, legfeljebb egy olyat, amiben a kardszárnyú a kiemelt szereplő – és abban sem vetítenék le a véres részeket. De, különben nem rendezték. A végén jópofán látszanak olyan felvételek is, amelyen ott a filmes stáb és képet kapunk arról, hogyan lehet ilyen felvételeket rögzíteni.
Van története, szép is – jó volt nézni. A végére még egy kis üzenet is bekerült az emberek felelősségéről. Felnőttként is szívesen néztem, de el is határoztam, hogy ha nagyobb lesz az unokahúgom, én majd ilyesmiket nézek vele. Szórakoztatás és nevelés egyszerre.
