Nem néztem meg előre, miről fog szólni ez a film, így felkészületlenül is ért, hogy micsoda egy agymenés. Mondjuk, van benne rendszer, de akkor is. Néha nem is tudtam eldönteni, hogy egy-egy jeleneten röhögni fogok, vagy csak simán bámulok, és nem fogom fel, ez kinek jutott az eszébe.

Megjegyzendő, azért ez nem eredeti ötlet. Ázsiai filmet készítettek el amerikai verzióban, és a meghagyott japán helyszín ellenére telepakolták nyugati színészekkel. (Ok, egyes dolgokat mondjuk nehéz lett volna pl. a TGV járataira átértelmezni, a francia esetleges maffia mégsem a jakuza.)

Az különben parádés, micsoda felhozatal van benne színészekből. A kvázi főszerepet Brad Pitt játssza, nem is emlékszem, miben láttam utoljára. De, tudom, abban az űrhajós, csendes sci-fiben. Nem lényeg. Mellette nagyobb szerepet kap Joey King, Aaron Taylor-Johnson, Brian Tyree Henry és Hiroyuki Sanada. Kisebb szerepekre meg olyan nevek ugrottak be, mint Michael Shannon a film főgonoszaként, Sandra Bullock Pitt segítőjeként, Zazie Beetz mérges orgyilkosnak, Logan Lerman gyorsan meghaló maffiózó csemeteként. De még ez sem minden, mert egy-egy mondatra vagy feltűnésre van benne Channing Tatum és Ryan Reynolds is. Úgyhogy már az egy élmény, hogy ki mikor és milyen formában tűnik fel. Shannon első profilképe ezzel a hajzattal, az kifejezetten emlékezetes volt. De Lerman is ennyi tetkóval, nem átlagos tőle.

A történet nagy katyvasznak tűnik, szinte maffiás akciókomédiának. Van egy vonat, van rajta egy tucat bérgyilkos, akik mindig egymásba akadnak és nem is értik, mi van itt. A végére kiderül, és ahogy mondtam, van benne rendszer. De addig ez a tévedések gyilkos vígjátéka, amelyben elszabadul a mérges kígyó, Thomas gőzmozdony tanít emberismeretre és azon vitázik a két hidegvérű gyilkos, hogy mennyire béna fedőnév a Citrom.

Jól keverik benne, hogy látványos akció is legyen, meg humora is legyen. Akár a kettő együtt is megy, elég csak Zazie Beetz végzetére gondolni, vagy a sors kezére a mandarint szállító teherautóval.

Az is plusz, hogy végső soron antihősökkel van tele. Biztosan lesz egy-egy, aki szimpatikusabb az átlagnál, Pitt alakja például ilyen, de annyira rossz mindenki, hogy ne fájjon nagyon a szívünk, ha egy-egy szimpatikusabbat eléri a végzete. Meglepő, de én Mandarint sajnáltam, noha pont őt játszotta olyan színész, akit alap esetben nem nagyon szívlelek.

Jó a helyválasztás a vonattal, és a film is száguld, nem csak a vonat. Mozgalmas, sok minden történik, és jó helyen vannak a csavarok. Még olyan is volt benne, amire akár számíthattam is volna, de menet közben nem jutott eszembe. Mint az, hogy Kisherceg apja kicsoda. Helyenként még Tarantino filmjei is eszembe jutottak – pl. a Citrom – Mandarin, mint fedőnév beszélgetésnél.

Azt nem érdemes nézni, mennyire valós vagy sem. Azért nem Halálos iramban szinten rúgja fel a fizika törvényeit, de itt is inkább a látvány, mint a valóság a lényeg. Elég csak arra gondolni, Mandarin hogyan ugrik fel a vonatra és mászik vissza, bele sem akarok gondolni hány km/óra mellett. Nem véletlenül minősítettem már az elején agymenésnek, ha jóféle is.

Nekem tetszett, jókat vigyorogtam rajta. Még ahhoz is megjött a kedvem, hogy az eredetit megkeressem. Bár lehet, inkább csak ezt nézem meg újra.