Még anyám filmjei között volt egy, ami most nem is kicsit jutott eszembe. Vagy inkább kettő. A smaragd románca és a Nílus gyöngye. Egy pár történetét követték: a romantikus regényíróét és a kalandorét, akik egy közös kaland során egymásba szerettek.
Valami ilyesmit játszottak meg ebben a filmben is, csak éppen a kalandfilm vonal helyett inkább komédia, és a romantika sem éppen azon a szinten van benne, mint abban a régebbi filmben. Ez a popcorn, maibb, de valahogy kellemesebb emlékeim vannak a korábbiról.
Nem is nagy titok, hogy azért is, mert nem érzem itt a főszereplő párost összeillőnek. Sandra Bullock és Channing Tatum a film párja. Leírni is fura. Igen, egy időben Bullock valóban a romantikus komédiák egyik koronázatlan királynője volt, de azóta jócskán idősebb is, és vannak komolyabb filmek is a háta mögött. Mi hozta ebbe a zsánerbe vissza? Meg valahogy zavaró is, ahogy közel a hatvanhoz még mindig a meghódítandó bombanőt játssza, attól függetlenül, hogy jól tartja magát. (Az már más kérdés, hogy mennyi plasztika árán vagy sem.) Tatum sem éppen mai csirke, az arcán nagyon látni, hogy elkezdte az öregedést ő is, de azért így is kb. 15 évvel fiatalabb, mint a filmbeli partnere. A kémiát se éreztem köztük, meg furák is egymás mellett. A végén az a kínos csókjelenet, anélkül is remekül meglettem volna.
A történet pedig agyament. Egy különc milliomos elrabolja a regényírót, mert a legutóbbi könyvében egy olyan már holt nyelven alkotott szöveget, amelyet ő maga is megfejtetni igyekezett egy rejtett és pusztulásra ítélt szigeten, hogy egy rejtett kincsre bukkanhasson. Loretta nem akar segíteni neki, bár a rejtély az ő agyát is mozgatja. Könyveinek címlapmodellje, Alan pedig mentőakcióra indul a nőért, noha a személye nagyon messze áll attól a kalandortól, akit a borítókon megszemélyesít. Lehet sejteni, hogy a szökés után maguk erednek a sírhely nyomába, míg Fairfax a nyomukban van.
A szerencsétlenkedéseik története a film, miközben azért igyekeznek árnyalni is a jellemüket. Loretta személyében a gyászoló nőt kapjuk meg, aki már az írásba is belefásult a régész férje halála után. Alan meg bizonyítani akar, hogy nem egy üresfejű és izmos modell, aki Loretta könyvein domborít. Igen, jellemrajznak nem túl mély. Ahogy a gonosz indítékai sem túl átgondoltak: mivel az öccse vette át a családi vállalatot, bizonyítani akar, hogy az ő álmai se értelmetlenek, és jobban meg kellene becsülnie a családjának.
De a lényeg azon van, ahogy átküzdik magukat a gyakran idióta helyzeteken. Visszatérő poén, hogy a könyvbemutatóra a nőnek fel kellett venni egy rikító, strasszokkal teli kezeslábast, ami nem éppen a dzsungelbe és menekülésre lett kitalálva. De itt kaland az is, hogy Alan a víztől kiütést kap, vagy Lorettának kell leszedegetnie róla millió meg egy piócát a folyóban való menekülésük után. Én igazán nevetni nem tudtam rajta, néha mosolygós, és ennyi.
A helyszín elsősorban a sziget, és ott többféle helyszínt is kapunk. Van kicsi falu, romantikus vízesés, klasszikus dzsungelhangulat fákkal és sűrű növényzettel, meg a végére a címbeli helyszínre is eljutunk, bár a várost erősen túlzónak érzem. Sírhely. Nem látványfilm, de azért látni, hogy tettek bele pénzt is, ami nem csak a színészek gázsijára ment el. A kevés akció romantikus kalandfilmes, pl. autós menekülés a dzsungelben.
Bullock és Tatum mellett még Daniel Radcliffe kapott nagyobb szerepet a filmben, aki a gonoszt, Abigail Fairfaxet alakítja. A szerepről már a neve is sokat mond: női neve van. Vele kapcsolatban meg azon humorizálnak visszatérően, hogy milyen alacsony és picike. Vagyis, egy újabb idióta alak, aki jó messze esik Harry Pottertől, ami szerintem alapvető a színésznél. Túljátszott, harsány, de igazából ez ment is ehhez a ficsúrhoz. Feltűnik kicsit Brad Pitt is, talán az övé a film legjobban elkapott humoros, némileg paródiát idéző figurája a guru kalandor személyében.
Egyszer simán meg lehetett nézni, de nem az a film, amit akár többször is hajlandó lennék megtekinteni. Ahhoz elég komolytalan, butácska és nagyon nem tetszett a szereposztás, de ezt már fentebb kifejtettem.
