Időnként készítenek egy ilyen filmet. Nem Agatha Christie feldolgozás, de majdnem az. Ez különben egy stílusparódiára emlékeztet, csak éppen nevetni nem tudtam rajta.

El akarom egyáltalán mesélni, mi volt ez? Nem nagyon. Nem tetszett se a történet, a szereplőket se szívleltem. Röviden: filmre akarják vinni az Egérfogót. Az amerikai rendezőt megölik, és egy háborús veterán nyomozó meg a frissen felvett rendőrnő együtt erednek a gyilkos nyomában. Közben kibeszélik a krimi kliséket és a film szépen el is követi az említett történéseket.

Ha csak filmes szemmel tudnám nézni, még tetszett is volna. Tényleg elmondanak és meg is mutatnak mindent, amiből egy Agatha Christie történet felépül. Ez meg van dobva olyan elemekkel, mint az előre és hátra utalások. Pl. beszélnek arról, hogyan kellene befejezni a filmet, aztán valami hasonlót csak beletesznek a végére, hogy megállapíthassák, hogy elkészült. Vagy: többször is előkerül, hogy mennyire ócska vég, hogy a történetek végére egy nagy vidéki kúriában mindenki összejön, aztán a nyomozó egy kis fejtegetés után leleplezi a tettest. Az amerikai jobban szeretne némi akciót, és a kettő ötvözetéből meg is születik a film vége. Stlíusgyakorlat, de kicsit piszkálva az eredeti verziókat.

Tele van olyan elemmel, ami filmként érdekessé teheti. Ahogy osztják a tereket, ahogy kiszólnak a nézőnek egy ponton. Ahogy Agatha Christie végig olyan, mint Columbo neje – csak emlegetik, de soha nem látjuk – a legvégéig, amikor azért egy jelenetet adnak neki. A párhuzamos snittek, az üldözős jelenet némileg más szögből, mint a megszokott és hasonlók. Korrekt filmes munka, gyakran meg is állapítottam magamban, hogy mennyire szépen össze van rakva. Az a trükk, hogy a narrátorról derül ki, hogy ő meggyilkolt fél? Roppant eltalált.

Csak. A történet. A nyomozás borzalmas – nem is igazán nyomozás, erre példa a megfigyelés helyett italozás a bárban – és helyenként olyan párbeszédek vannak benne, hogy legszívesebben a fejem vertem volna a falba. Maga mindent leír? Nem. Csak a fontos dolgokat. Honnan tudja mi a fontos? Visszaolvastat vele pár sort. Erre kisül, hogy mégiscsak mindent leír, és akkor biztosan meglesznek a fontos dolgok is… Fájt.

A szereplők többségét karikatúrának éreztem. Hiába játsszák jó színészek, mert ha csak a két rendőrt nézem: Saoirse Ronan és Sam Rockwell, már húzónevek. De még a meggyilkolt rendező is egy Adrien Brody. Még csak azt sem tudom mondani, hogy rosszak, mert nem. Jól hozzák a típusokat. Csak nekem nem tetszik, mennyire sarkítottak. Zsánerük kliséi.

A kritikái különben vegyesek voltak, de inkább pozitívak. Án meg fanyalgok csak. Filmként tudom becsülni, stílusparódiaként nagyon korrekt munka jó színészekkel, de akkor is – annyira nem szerettem nézni. Kicsit untam is, kicsit bosszantott is. Hiába, a paródia nem az én zsánerem…