Mivel a Stories 2. évadán végig értem, és horrorra támadt kedvem, elkezdtem az American Horror Story (s11e01-05) legutóbbi évadát. Hogy is fejezzem ki magam? Nem kicsit éreztem csalódásnak.

A történet, ha jól veszem ki, három ügyet variál. A legkisebb hangsúlyt azt kapja, hogy egy laborban kikísérletezett, de aztán elzárt vírus újra feltűnik. Egy tudónő jár a nyomában, de ezzel alig foglalkoznak, szépen megvan a háttérben. A történethez is csak annyiban kapcsolódik, hogy Hannah barátja az egyik meleg fiatalembernek, Adamnek.

Aki az egyik kiemelt szereplő és egy másik szál egyik vezető alakja. A New York-i meleg közösség tagja, aki felfigyelt arra, hogy elkezdték egyesével meggyilkolni őket. Miközben egyre jobban belekeveredik egy szerelmi sokszögbe (Sam és a fotós Theo nyitott kapcsolatába), csatlakozva egy LMBTQ újsághoz, nyomoz és igyekszik minél többeket figyelmeztetni.

Ezzel jutunk a másik 2 kiemelt szereplőhöz. Gino a lap fő írója, talán a tulaja is, abban azért nem vagyok biztos, de biztosan ő a szerkesztő is. Ő is nyomoz a gyilkos után, és ebben egyre többet segít a rendőr barátja, Patrick is. Nekik megvan a maguk párkapcsolati pokoljárása is: Patrick nem vállalja fel magukat, rendőr, nős volt, és ugyan válik, de azt nem akarja, hogy kiderüljön, miért is. Azt még Gino elől is titkolja, hogy milyen szexuális vágyai vannak.

A gyilkos utáni hajsza, ami kettéválik. Egyrészt, van egy egészen emberi sorozatgyilkos, meg van egy nagydarab, szinte nem is emberi maszkos, aki több szereplőt is üldözőbe vett már. Eddig még nem sok értelme volt ennek a másodiknak – a másik, amihez kapunk tettest indítékokkal és aki biztosan ember. Mivel ez AHS, a másik szál némileg misztikus. Kerül elő jóskártya, baljós jóslat, meg ahogy az a nagydarab el- és feltűnik, az nem emberi. A végére csak kikerekedik…

Látványra hozza a szokásos polgárpukkasztó színeket. Van erőszak, nyílt a szexualitás ábrázolása is. Azért pornóba nem csúszik át, de egyaránt krimis és szerelmi történet is. Mivel a cselekmény a nyolcvanas évekbe van helyezve, némi retró hatás is felfedezhető benne. De ez még csak elmenne – az zavart, ahogy klisésre vannak faragva a meleg karakterek még megjelenésükben is. Quinto nyitott ingjeitől kezdve Powell gyakori félmeztelen vonulásán át Tovey és Carver feszülő nadrágjain, ingein és trikóin át. Túl van tolva.

Ha már emlegetem a színészeket – vannak visszatérő AHS színészek, de újoncok is. Változó, ki mennyi szerepet kapott. Színészileg nem rossz, de a karakterek szokás szerint megosztóra sikerültek. Igaz, legalább nem egydimenziósak, de mindenkiben találtam valamit, ami tud idegesíteni.

Eddig nem szórakoztat, csak húzza az idegeim. Az egyetlen előrehúzó, hogy még érdekel, hogyan jön össze egy történeten belül a két gyilkos – a vírusra van tippem. Szerintem az AIDS robban be a végére így.

Pótoltam az All American (s5e04-5) kimaradt részét. De a helyzet az, hogy semmi újról nem tudok beszámolni. Ugyanazokat a témákat viszik tovább a sportbotrányban és a magánéletben is. Spencer és Liv lassan elköszönnek egymástól, míg Jordan és Layla egyre komolyabban együtt van. A mellékszereplők meg hozzák a formájukat, pl. JJ egyre jobban leépíti magát, és Asher már feladja, hogy próbálja szinten tartani. Amúgy megvolt az esküvő (Spencer anyja házasodott újra). Ott, a lánybúcsú kapcsán sikerült pár poént betenni, nagyobb szerepet kaptak a szülők is. A ruhákkal is ott tűntek ki – azért durva, hogy az elvileg szegényebb szereplők is milyen ruhakölteményekben pompáznak. Már végleg elköszöntek a sorozat szegény – gazdag vonalától. Már átcsúsztunk guilty pleasure, gazdagok és szépek világképbe.

Az All American Homecoming (s02e04-5) pótlás is megvolt. Egyrészt, a szerelmi és baráti kör témákat vitték tovább – egy kicsit haladnak valamiben, másban meg visszalépnek. Simone az új sráccal kerül egyre közelebb, a többiek a meglevő kapcsolataikban oldanak meg helyzeteket.

De, ami a részben kiugrott: bombafenyegetést kap az iskola. Ezzel húzták meg az 5.részt is, mert a szereplők igyekeztek feldolgozni, hogy mi történt és mennyire megijedtek. Vagyis, ebbe bele tudták nyomni a széria ’fekete kiválóság’ üzenetét. Egyrészt, a rendőrök képesek voltak a hívást fogadó fiút elővenni, nem-e egy csíny az egész. Másrészt, megint érezhették úgy, hogy a feketéket támadják, és mennyire nehéz az életük a bőrszínük miatt. A sorozatba ennyire nem volt direkt, de már nem tudom sajnálni őket, amikor látom mellette, hogy milyen körülmények között vannak. Ez messze nem az a környezet, ahol bandaháborúba csöppennek, véletlenül lelövik őket vagy kinézik őket bárhonnan is.

Kicsit filler ez a két rész, nem a fő történetet viszi előre, bár itt az annyira nincs is, mint az alapsorozatban.

A Shantaram (s01e08) a kolera utóhatásaival foglalkozott. Lin megint helyezkedik, és egyre jobban ráérez, hogyan tud a közösségnek segíteni. Nem akar már mindent maga megtenni és megbeszélni, és közvetítő lesz a felek között. Így a helyzet, a szereplők is fejlődnek.

Továbbra is áll, hogy ez a sorozat több szereplőt épít részletesen, és nem Lin a középpont, ha ő is köti össze a különféle szálakat. Mindenki egyre mélyebbre kerül a maga gödrében, és lassan összeér minden. Kicsit bűnfilm, kicsit romantikus, és van egy társadalmi fele is. (A szegénynegyed lakói legfeljebb gyalogok a nagyobbak játszmájában.)

Építkező rész, ami már előre vetíti, mi felé haladunk. A látványvilága a szokott elemekből épült, bár nekem inkább a szereplők adják el. A személyes drámák, életutak nézetik velem.

A The Good Doctor (s06e06) is a szokott formáját hozta.

Itt az a koncepció, hogy az orvosi esetek kapcsán a dokik visszatükröződve láthatják a magánéletük kérdéseit. Mindenki esetében ez volt, és némelyik már komolyan fárasztó is tud lenni. Danny és Jordan között meghagyták a feszültséget, hiába mondta el múltkor a fiatalember, miért nem fog most kapcsolatba kezdeni. Persze, hogy egy olyan beteget kaptak, aki gyászolja az elvesztett a férjét, és azt sajnálta, hogy nem mentek el együtt a közös álomútjukra, amíg még megtehették volna. Nem is az orvosi része volt a hangsúly, hanem a nő gyászának enyhítése, meg egy kis vigasz találása neki.

Sean a másik Dannie kapcsán szenvedett azzal, hogy nem tudott mit kezdeni azzal, hogy a nő mindig ellentmond neki. Naná, hogy a betegük meg külön élvezte, hogy együtt kell dolgozniuk. Neki az volt az elmélete, hogy javítja a munkát, ha van ott valaki, aki az ördög ügyvédjét játssza. Sean így megint kérte a tippeket, mit csináljon és próbálkozott a tippek szerint. Ebben legalább volt emberi üzenet, és mosolygós jelenet is akadt. Azt pl. kifejezetten bírtam, milyen közös pontot találtak végül.

Morgan pedig egy elveszett beteget keresett, és közben azt kellett átgondolnia, neki mi hiányzik az életéből. Vagyis, orvosi eset ebben sem igazán volt.

De különben a jobb részek közé sorolom, több szereplőt építettek, jelöltek ki elinduló utakat. Ha a Jordan – Danny szál nem lenne erőltetve, egészen tetszett is volna. Azt már annyira felesleges ragozni… De sajnos sejtem, hogy nem szabadulunk olyan könnyen tőle.