Ha amerikai film lenne, bőven találnék benne olyasmit, amiért lehúzom. De az, hogy hazai elnézőbbé tesz. Pláne, karácsonykor. A jó közepes magyar komédiák folytatója – nem váltja meg a világot, a történettel is akadnak gondok, de ez a magyar narancs.
A történet alapötletének a fele tényleg vicces. Egy tűzoltó, aki egy magánéleti traumát követően tériszonyos lett. Akit az öngyilkosjelöltnek kell megmentenie, mert tűzoltónk lenéz, és már rosszul is van. Meg hasonlók. De arra is volt ötlet, hogyan igyekszik kikezelni magát a lakásában. Küzdök én is a tériszonnyal, de nekem ilyesmi eszembe se jutott. Most legalább jót mosolyogtam rajta.
A másik humorforrás, ami bejött, Szabó Kimmel Tamás szerepeltetése, mint Arnoldot kínzó látomás. Olyan szinten röhög magán a színész, hogy az nekem is vicces volt. Igazából nem tudom milyen személyiség, de itt totálban nyomja az önimádó alakot, aki a randit is a saját filmjére szervezi. Meg volt az a gonosz nevetése Arnold egyik szerencsétlenkedésekor… Ezek tetszettek.
Nézzük azt is, amivel bajom volt? A karácsonyi műsor. Mégis, mennyi a film időkerete? Az olyan kurta-furcsa, hogy a gyerekek hosszú idő alatt tanulták be a darabot a tehetségesek távozása után, majd szinte rögtönözve milyen darabot elő tudtak varázsolni. A közös énekléskor az is látszott, hogy mi volt a szempont a szereplőválogatásnál: ezek mind zenész gyerekek – talán egy színház neveltjei? Mert szépen énekelnek, többen hangszeren is játszanak. Azért az durva, amikor egészen addig a helyi kis szerencsétleneket kell alakítaniuk, ott meg mindenki kisangyalként énekel és zenél. Persze…
Arnold és a szerelem. Addig még ok, hogy Zsófi visszatértekor elbizonytalanodik, de a két nőt egymás mellé állítva fel tudja mérni, hogy ki az, akivel érdemes tovább terveznie. De ahogy a végére együtt van már Eszterrel… Pár nap, vagy annyi sem a film időkerete. Az alatt eljutunk oda, hogy a lánykérésig eljutó szerelmes férfi boldogan és szerelmesen ünnepel mással. Valahogy nem veszem be, hogy ilyen könnyen tovább lehet lépni. Zsófi nagyon bele is taposott az önérzetébe, így annak is tovább kellett volna tartania, amíg azt feldolgozza, nemhogy szerelmi téren is tovább lépjen…
De karácsonyi romantikus komédia, és egy csomó filmben ott a szerelem első látásra, így ezt még valahogy hajlandó vagyok lenyelni. Nem a realitás a cél, hanem a szórakoztatás.
De, ott vannak a mellékszereplők és a karácsonyi vásárban dolgozók kis történetei is. Pokorny Lia nagyon aranyos benne, és el is tudom hinni, hogy a boltos Pali felszedné. Csak nem illenek össze – fura is, amikor pl. randiznak. Mondjuk, ebben a filmben amúgy is divat, hogy a férfiak mennyivel előnytelenebb külsővel bírnak, mint a színésznők. Arnold Zsófihoz és Eszterhez képest is túl mackós, nem egy jóképű alak. Pali sem egy Adonisz. Azt is nehezen hiszem el, hogy olyan könnyen belevágna egy csonka család apaszerepébe. De a külső nem minden, karácsonyi film, juthat szebb nő mindenkinek ebben a filmben magánál.
Az egész filmre igaz, hogy erőltetettnek éreztem. Sok mindenen azért tudtam vigyorogni, ha ezt a humorában is éreztem. Messze nem valós, és rá vannak erőszakolva beszólások, helyzetek a történetre. Mű, ezt a jelzőt kerestem. Attól még vannak jó részei, és szerethető is, csak ez motoszkált bennem sok jelenet kapcsán.
Meglepően sok benne az ismert színész, és kellemesen el is mókáznak benne. Nekem vitte a bunkó Szabó Kimmel, de tetszett az Eszter – Zsófi közötti személyiségkülönbség, és Ötvös András is szerethetően hozta Arnoldot.
Abszolút nézhető, pláne ilyenkor és a Hallmark romantikusok helyett, amelyek özöne jó egy hónapja tart. Ok, nem hajlok részre. A Netflixen is túl nagy a karácsonyi választék…