Az első gondolatom a film után az volt, hogy nem csak a női főszereplő, de én is kiakadok, ha még egyszer megszólal Rezső és a Szóljon hangosan az ének. Magyarul is kifáradtam tőle, de németül – az már egy külön fokot ér a kiakadásmérőn.

Kicsit az egész filmtől volt egy ilyen érzésem – elsőre sok jó ötlet van benne, akár meg is nevettet, de annyira el lesz túlozva aztán minden, hogy már csak bosszant az egész.

Az alaphelyzet még a jó kategória: az autószerelőt nem engedik ki az egész családdal Franciaországba nyaralni, az egyik gyereket otthon kellene hagyni biztosítékként. Így nem utaznak, viszont a szerelőműhelybe behozott nyugati autó ad egy ötletet: német turistáknak kiadva magukat a család elindul a Balatonra nyaralni, ahol aztán kémtörténetbe keverednek. Mennyi kell ahhoz, hogy egy átlagos család annyira kiakadjon a rendszerre, hogy bevállalják a kémküldetést is? Kiderül.

De nem lesz ez kémfilm, megmarad komédiának – mindössze pár elemet használnak fel abból, hogy milyen szerencsétlen a magyar kémszervezet. Simán fotózza a titkos megfigyelést a kiskamasz, és még követni sem sikerül úgy a célszemélyt, hogy ne legyen teljesen nyilvánvaló, mit csinálnak.

Mennyire rendszerkritika? Bár egy szólamot majd puffogtatnak, hogy diktatúrában élnek, és valamit tenni kellene, hogy majd a gyerekeiknek jobb legyen, de leginkább a beletörődést érezni. Kriszta hiába hozza fel, hogy ki kellett volna menni Nyugatra, amíg lehetett, azért jól elvan a mindennapjaikkal és láthatóan nem vette tragikusan, hogy Riviéra helyett Balaton-part jut. Ahogy a végén hazamennek, az is egy boldog és elégedett családot sugall, nem a rendszer ellenségeit, akik ezek után változtatni kezdenek a dolgokon. Ez nem az a film, ahol majd vonulnak a magyar zászlóval.

Az sem tűnik véletlennek, hogy milyen sorozatokat néznek és így elevenítek fel nekünk – volt Linda. Majd ők is belekeverednek egy nyomozásba, és az egyikük kiváló sportteljesítménye is kell, ha az nem is a karate, hanem a sakk lesz. A Mézga család is feltűnik, a nyaraló évad, és ez a család is megy nyaralni. Még hasonlítanak is egy-egy vonásukban a Mézga családra – itt is a fiúgyerek a legokosabb, az apuka pocakos és kisebb.

Az a vidám barakk, amit a történelem tankönyvemben még olvastam, az jelent meg itt. Nem az a rendszer, ami ellen 56-ban felkeltek, vagy amit legutóbb a Mr. Jonesban láttam. Ismétlés: ez vígjáték, nem is célja, hogy komolyabb foglalkozzon ezzel a témával.

Látványra is a vidám barakk, Balaton-part és sok retró. Meg kellene kérdeznem anyámat, neki mennyire hozza vissza az emlékeit, tényleg ilyen volt-e ez a korszak. A filmek, zenék, amit én is ismerek későbbről, megvoltak.

Ha már zene – rengeteg Balázs Pali, még poénokat is írtak rá. De bőven akad más is, pl. Péterfy Bori is énekel benne. Egy volt, amit nagyon nem tudtam hova tenni. Katica rajong valami magyar popsztárocskáért, akinek a poszterét is kitette a falára. A többi zenéhez képest elvontabb, furcsább. Az vajon valódi zenészt mintáz, vagy csak a történetbe tették bele? A neve annyira nem volt ismerős, hogy meg sem jegyeztem. (Bár azt igen, hogy nagyon messze áll attól, ami később a fiú tini popsztár kategóriába beleférhetne.)

A színészek egész jól eladják. Pokorny Lia számomra nagyon szimpatikus nő, Szőke Abigél szépen törekszik egyre feljebb, és olyan sok mindenben feltűnő színészek jöttek mellékszerepelni, mint Szervét Tibor, Ötvös András vagy Orosz Ákos. Patkós Márton játssza Soltész Rezsőt, ezt még emésztem.

Meg lehet nézni, helyenként még mosolyogni és nevetni is lehet rajta, de a kommunista rendszert nem ebből ismerjük meg.