Három nagyon hasonló sorozat jött ki közel egy időben. Mindben egy sikeressé váló vállalkozást és zsarnoki vezetőjét követtük nyomon – hogy törtek fel, majd miért és hogyan kellett eltávolítani őket.

Ezt hagytam a végére, talán mert az Uber volt az egyetlen a háromból, amit anélkül is ismertem, hogy megnéztem volna a sorozatot. Azt viszont nem tudom írni, hogy nagyon más lenne, mint a vérelemző vagy az irodákat kiadó cég története – ugyanazokat a paneleket használja ez is.

Ebben is van egy ellentmondásos hősünk. Travis Kalanick kitűzi a célt, és el is éri, bármibe is kerül. Ő már kezdetektől messze volt attól, hogy az emberiség életén javítani akart volna. Naggyá lenni, meggazdagodni, létrehozni egy vállalati unikornist, ezek voltak a célkitűzések. Tudatosan építi a céget, a saját megítélését is a sajtóban. Aztán az ember meg döntse el, hogy milyennek találja. Szektavezérhez illően képes lelkesíteni, és tömegeket megmozgatni. Sikerember, közben meg egy bunkó, akinek egy ponton már nem nézik el, hogy az emberség kiveszett belőle. Az egész, főleg a végére arra a hangulatra játszik rá, hogy ezt így nem lehet, és el kell távolítani – közben meg milliárdosként távozik, egy másik nagy vállalkozás feje lesz, és tulajdonképpen nyer, ha az Uber vezetését el is tudják venni tőle. Valahol tragikusnak is érzem, hogy ítéljük el az empátia hiányáért, a mérgező vállalati légkör kialakításért, közben meg ő a sikeres vezető, aki megvalósítja az amerikai álmot. Akkor most melyik: hős vagy antihős? A rendszerrel van a baj, hogy mindkettő lehet.

A történet különben érdekes – miképpen születik meg egy kicsi, városi ötletből egy világvállalat. Itt tényleg vannak fokozatok, és több mindent kapunk az üzleti életből. Toborzást, befektetőket, ügyeskedést és lehetne még sorolni. Ebben azért több munka volt, mint Jared Leto sorozatában, ahol a vezető személyisége adta el a dolgokat.

Közben meg hozza a történet egyéb szereplőit – ők is annyira egyszínűek, mint Travis ábrázolása. Kyle Chandler hozza a milliomos jófiút, Gurley-t, aki tényleg a világ javításán, a fiatalok felkarolásán dolgozik. Ő nem csak keresni akar, de erkölcsösen is tenné azt. Sok van benne a Friday Night Lights edzőjének szellemiségéből, Chandler otthonosan mozog az ilyen tevékeny jófiú szerepben. Uma Thurman, mint Ariana Huffington, már megosztóbb. Hiába mondják el, mennyire zseniális ez a nő, de valahogy kamunak éreztem az egész alakját, és nem csak az akcentus miatt, amivel Thurman játssza. Alakoskodónak találtam, és engem idegesített.

Abban is hasonlít a hasonszőrű sorozatokra, hogy nem sajnálták rá a pénzt. Jól néznek ki a díszletek, és a színészeken tényleg nem spóroltak. Joseph Gordon-Levitt a főszereplő, aki mellett kisebb mellékszerepekre is olyan nevek tűnnek fel, mint Elisabeth Shue Travis anyjaként. Gordon-Levitt remekül hozza a szereplő kis gonosz pillanatait – azok a kinézések a kamerába. De tetszett a The Good Doctor neurológusa közlekedési vállalatos fejesként, vagy a Google csapat színészei.

Van a sorozatban humor, és ezen jól szórakoztam, annak ellenére, hogy a könnyedséget gyorsan váltják a gyilkos ösztönök. A kedvencem talán az volt, amikor a Google rájön a lopásra, és látják, hogy a céges modemek letörléséhez a tettes a Google-n nézte meg, hogy kell törölni ezeket a tárolókat.

A sorozat kérdésre meg mindenki eldöntheti, mi a válasza. A sikerhez tényleg szemétládának kell lenni?