Igaz történet alapján készült, és természetesen van egy könyv is, amiben megírták ennek a bosszúnak a történetét. Valahogy fura volt nézni, a vége ismeretében meg pláne. Hiszen – jön a spoiler: az egész csak egy kísérlet maradt, nem valósították meg a terveket.

Mi is a lényeg? Hogy a zsidó túlélők nem képesek beletörődni abba, hogy mennyien bánthatták őket, és most menekülnek meg a felelősségre vonás alól. Max Auschwitz túlélő, és arra kell hazajönnie, hogy a birtokát elvette és a házában lakik a férfi, aki feladta a náciknak. A saját felesége, kisfia borzalmas halált haltak. Semmit nem adnak neki vissza, csak fenyegetik: az, hogy véget ért a háború, nem jelent egyet azzal, hogy már nem lehet zsidókat ölni. Szóba kerül a kivándorlás Palesztinába is, de Max angol zászló alatt szolgáló zsidó katonákkal találkozik, akik levadásszák a náci bűnösöket. Csatlakozik. Mikor nekik menniük kell, egy ügynökük marad itt, aki azt a feladatot kapja, hogy állítsa meg azokat a zsidókat, akik saját bosszú szervezetet hoztak létre. Max majd neki segít a továbbiakban, és beépül a zsidók bosszúszervezetébe.

Itt jön az a pont, amit nem segít a film megérteni és feldolgozni. Miért más a két bosszú? A katonák 2 forrásból megerősített, náci katonákat végeztek ki. Szabály volt, hogy nem a család előtt és ártatlanokat, nőket és gyerekeket nem bántanak. A zsidó titkos szerveződés másképpen gondolkozott: nincs ártatlan. Mindenki tudta, mi folyik. Látták, ahogy elűzik, bezárják és megölik őket, nem segített senki. Mi több, a film egyértelműen azt mutatja, hogy nem változott semmi. A hazatérő túlélőket elűzik és megvetik, idegenek – vagy rosszabb, az elárulóik – laknak a házaikban és az erőszaktól sem riadnak vissza. Nem mutatnak egy németet sem, aki kicsi megbánást vagy kedvességet mutatna feléjük.  És ezért lök a film oda, hogy jogosnak érződik, hogy mindenki fizessen meg. Ha a filmre vetítem ki, tömeges mérgezést vinnének végbe. A csatornarendszer felújításokba épültek be, és az ívóvizet mérgeznék meg. Még csak a ’jó’ zsidóknak sincs hatásos ellenérvük, miért ne tegyék. Mindössze annyi, hogy most a világ együttérez. Megszülethet Izrael, földet kapnak. Ha ilyen tömegmészárlást végrehajtanak, nem születhet meg Izrael.

Kevésnek és egysíkúnak érzem az ábrázolást, ha értem is, hogy ezzel akarják alátámasztani, hogy Max miért kezd el komolyan a szervezet mellé állni, és nem sokon múlik, hogy hagyja a tervet valósággá válni. A film két leghatásosabb jelenete ezt a képzeletet mutatja be: ahogy az életét megmentő, az őt csapatába fogadó izraeli katonát, Michaelt meggyilkolja, amikor nem akarta engedni Maxnak a méreg vízbe eresztését. Majd a halottakkal teli, néma város képe. Milyen könnyű átcsúszni az embertelenségbe, és mi haszna lenne?

A film ad egy másik lehetőséget is: jó életet élni, otthont teremteni, családot alapítani. Túlélni, több értelemben. És ezt sem érzem kielégítőnek. Mintha csak a két szélsőség lenne – engedd el vagy tömegmészárlás? Ha a zsidó katonák ténykedését szervezik meg hivatalosan és lenyomozzák, kivégzik a háborús bűnösöket, azzal már elégedettebb lettem volna.

Attól függetlenül, hogy etikában nem állt össze nekem a film, a kémes vonal eladta. Az a folyamat szépen megvolt, ahogy Max szenved, és a dühe tereli egy irányba. Ahogy ezt a többiekben is megmutatja: ahogy mindenkinek van egy nagy vesztesége, ami nem engedte el. Rémálmok, az elviselhetetlen éjszakák.

Látványra félmegoldás. Kapunk egy nagyon lepusztult, lebombázott várost és pár lerobbant, leomlott épület között mászkálnak a szereplők. A csatorna a legrosszabb rész: mindig ugyanazt a szakaszt mutatják belőle, ugyanazzal a vízfolyammal, és híddal felette. Egyetlen helyszín, noha egy egész rendszer van a város alatt. Vagyis, első pillantásra rendben és megkapjuk a háború utáni állapotot, de belegondolva keveset és ismétlődően mutatja a várost és annak alsó részeit is.

A színészek meg a szenvedés palettáján játszanak. Lehet, az izraeli katona, Michael azért is lett az egyik leginkább szimpatikus a filmben, mert őt más színekkel festették. Ő nem holocaust túlélő, nincs benne az a kín, ami a többiekben. Ő egy tevékeny, a maga igazában mélyen hívő harcos és vezető. Már azt is jól eltalálták, hogy a többiek fölé magasodik és kiállása van.

Ami viszont nagyon nem kellett volna – Max és Anna szinte szerelmi szála. Tiszta felesleges volt, és a történethez sem adott hozzá.

Olyan szempontból érdekes volt, hogy ilyen is volt a történelemben, de filmként nincs a legemlékezetesebb náci – zsidó bosszúfilmek között.