Tudjuk, hogy egyes szakmákban kifejezetten jól érvényesülnek a szociopaták. A filmek is szívesen mutatják ezt be – most éppen az Amerikai pszicho ugrik be, amiben Patrick aztán tényleg minden lehető gaztettet elkövetett, és vígan élte luxus életét tovább.

Ez a film a zeneipar sötét oldalát mutatja be fekete komédiába oltva. Steven producer, és vezetői kinevezést akar. Abszolút nem érdekli, ezért kinn kell átgázolnia. Nagyon hamar eljutunk oda is, hogy a helyette kinevezett, különben barátjának tartott férfit megfújtja. Először nem is fogtam fel, hogy tényleg végzett vele, azt hittem, csak fantáziál csalódottságában. Nos, ez ennek a filmnek nem kenyere. Steven meg inkább megvalósít mindent, minthogy csak tervezze a dolgokat.

A film ezeknek a halmozásoknak a sora: gyilkosság, zsarolás, életek tönkretétele. Benne van különben az a vezető is, aki egy más filmben a hős lenne. Aki hisz a szakmában, odafigyel az embereire és jó is abban, amivel foglalkozik. Ő nem csak pénzt akar keresni és slágerlistás dalt kiadni, ő igazi zenét akar készíteni és jó csapatot vezetni. Ebben a filmben esélye sincs, mert ott van a nyomában a törtető, akinek meg csak az érvényesülés, a sajátja számít.

Annyira ki van fordítva minden, hogy az már szatírába hajlik. Nem csak az, hogy mennyire hamis az egész zenei ipar. Meg lehet nézni, hogy milyen csajok lesznek egyslágeres sztárok, és ebből mennyi a valódi. Vagy, hogy Steven milyen véleményt fogalmaz meg róluk magában. Egyértelmű, hogy nem a zene a lényeg, hanem az eladhatóság és a pénz. Álszent, borzalmas üzlet az egész – aki meg nem ilyen, azt ledarálják az ilyenek.

A sötét felem érzi is, mi ebben a szórakoztató, de most nem volt humorom hozzá. Steven olyan messzire elmegy, és olyan húzásai vannak, hogy az már nem komédia szint. Vagy, ha ezen kellene nevetni, az már nekem is túl fekete. De most komolyan, milyen érzéssel kellene azt nézni, hogy a csajt, akivel szövetkezett, akivel kavart, simán megöli, hogy aztán felvegye, ahogy az ügyben nyomozó, de sáros rendőr a fürdőjében darabolja szét a nő testét? (Ebből megvan az is, miért az Amerikai pszicho ugrott be, igaz?)

A döbbenet az, hogy Nicholas Houltnak még jól is állt a figura, amit előzetesen elképzelni sem tudtam volna. Ok, nem Patrick Bates és Christian Bale szintje, de magához képest korrekt. Mellette meg van egy csomó ismert arc benne, ha gondolkodni is kell, hogy miből ismerősek. Nem a nagy alakítások filmje, ahhoz túl szétcsúszott és extrém helyzetekkel, figurákkal van tele.

Látványra meg azt hozza, amit ezen a szinten vár az ember. Vagyis, menő ruhák és kiegészítők, több bár és zenei színpad. Nem látványfilm, de nem is annak van szánva.

Végül még annyit, hogy regényadaptáció. Nálunk nem tudom, megjelent-e, de kellően elborult egy darab lehet a film alapján.