Na, nézzük, volt-e a többinél emlékezetesebb a héten!

A Chicago Fire (s11e17) és a Chicago Med (s08e17) annyira a szokott szinten mozog, hogy külön nem is nagyon akarok róluk mesélni. A Fire továbbra is munkahelyi dramedyként nézhető. A heti mosolygást az adta, hogy egy haldokló egykori tűzoltónak készítettek egy modellt a régi tűzoltó kocsijáról, és kerestek hozzá egy eredeti tömlőt. Jött is a nagy pofára esés, amikor kiderült, hogy mire is kell igazán a kocsi. Ennél kicsit értelmesebb, ahogy a mentősök próbáltak rájönni, hogy miért vannak a környéken hasonló megbetegedések. Ebben még az üzenet is benne volt, hogy mit kellene megnézni, mielőtt egy gyógyszert beszedünk. Nekem új volt, ilyet még nem hallottam és ebből a részből ez maradt meg – ha már látványelem nincs. A Med pedig két dolgon ment: Archer rávette magát, hogy beszéljen a fiának az állapotáról. Persze, hogy olyan ügyet kapott, ami erre vezette. Így a magánéleti dráma adta magát. A másik, egy különleges műtét a Jack-féle okosműtőben. Volt megint Sam – a kedvenc mellékszereplőm a szarkasztikus idegsebész, most is övé volt az igazság szava. Kész is volt, ahogy a végén az idealista Marcelt szembesíthette azzal, hogy ő megmondta előre. Vagyis, eldőlni látszik, Jack milyen szereplő lesz.

Nem kevésbé látványos esetet mutattak a The Good Doctor (s06e19) részében is. Ebben egy férfit kettévágott egy fűrészlapra emlékeztető fémlemez. Mentették a szerveiből, amit lehetett és a rezidenseknek kellett terveket készíteni. Vagyis, magánéleti szálon belefért egy kis csapatépítés a gyakornokok között, miközben Danny és Jordan is tisztázhatták, hogy mi van és mi nincs köztük, célozgatva arra, hogy Jordan megcélozhatná Kalut. Vagyis, megtörténni látszik, amit a múlt héten már sejteni véltem. Sajnos, Shaun oldalán maradt Glassman állapotának felmérése. Ebben a formában inkább idegesítő, mint érdekes az a rész. Valamit kizárnak, Shaun akkor máson aggasztja magát. Erőltetett, és már most nem tud lekötni. Így a rész emlékezetes részei mind a másik szálon voltak. A kettészelt ember esete látványra is hozott annyit, hogy valamit nyújtson.

Sajnos, a Rabbit Hole (s01e04) is maradt a múltkor megismert vonalon. Az újdonság annyi, hogy kiderült Hailey titka, de az nem a fő ügyet érinti. Vagyis, a nő maradhat John és a csapat mellett, harcolva Crowley ellen.

Mert ez a rész annyi volt, hogy csapdát állítottak a férfinak. Hailey is segített, bajba keveredett, és együtt Johnnal és az apjával megoldották a dolgot. Lényegesen nem jutottak előre, csak kaptak egy nevet, amin majd haladhatnak tovább. Viszont, valamit Crowley is megtudott róluk.

Akció műsornak elment most is, kellő rejtély is van benne, de akkor sem olyan okos sorozat, amilyennek az elején gondoltam. John és Crowley fognak egymás ellen lépkedni, ahogy most is tették. Nem is tudom, hány rész van ebben a koncepcióban.

Viszont, a színészek eladják. Meta Golding eddig különösebben nem tetszett a sorozatban, most kicsit közelebb került a karaktere. A sötét folttal a múltjában, ahogy kezelte a helyzetet.

Plusz, a részben volt egy kis humor is, amin elszórakoztam. A foglyul ejtett ügynök végre belátta, hogy melyik oldalnak kell segítenie, de annyit kért, hogy a kamerájukon át hadd nézze meg, hogy van a felesége. Már azon szakadtam, ahogy azon morgott, hogy a nő nem gyászolja eléggé, majd amikor elég kiszámítható módon jött a szomszéd… Pláne, ahogy a két doktor (John és Ben is pszichológiát végeztek) még narrálta is – nekik, ahogy a nézőknek is, már korábban egyértelmű volt, hogy az asszonyka miért nem gyászolja a férjét.

A Schmigadoon (s02e03) is a kellemesebb élményeim közé tartozott a héten.

Azt már írtam, hogy a Chicago volt az eddigi alap. Most ezt a vonalat befejezték, megvolt a tárgyalás és az ítélet. Viszont, belépett a történetbe a Sweeney Todd átirata is, meghatározva az eddigieket és a folytatást is. Ebből a szálból jön a gyilkosság igazi elkövetője, és mivel még szabadon van, a főszereplő páros is veszélyben van miatta.

A zene és a tánc kifejezetten jól működött most is. Ok, a Sweeney Todd a Depp-film óta nekem a kedvenceim között van, így kifejezetten élveztem, hogy annak a dalainak a helyi átiratai jöttek. Alan Cumming brillírozott a hentes jelenetben, de már a külcsín is kész volt ott. De lehetne említeni Bobby tárgyalótermi nagyjelenetét is, az kész showműsor volt önmagában.

Kicsit most is paródiája az eredetieknek, de annyira szerethető formában, a való világból ide csöppent kissé szerencsétlen figurákkal, hogy simán csak jól esett. Jó a zene, jól néz ki a sorozat, és a minimális paródia még humoros is tud lenni.

A Poker Face (s01e03) is egyre jobban nézeti magát velem.

Egyrészt, már biztosnak tűnik, hogy a hegyi ügyes tematika lesz. Charlie halad majd egyik helyről a másikra, és mindenhol megold majd egy bűnügyet. Most éppen egy grillt vezető testvérpár történetét sikerült lezárnia.

Másrészt, az adott rész Columbót idéző tematikája is rögzülni látszik. Mi látjuk, mi és miért történt. Majd kicsit visszapörgetünk, hogy Charlie miképpen keveredett ide, és miért érzi szükségét, hogy igazságot tegyen. Még a nyomozási stílusa is egyezik: van egyetlen egy történetdarabka, ami nem illik a többi közé, és annak kapcsán kérdezget, és összerakja a sztorit. Nem az agyaló, olyan szinten fordulatos nyomozás ez, mint amit az Elementary tudott jobb részeiben, de hangulatos és valahogy old school az egész, amit most szívesen nézek.

A heti humor sem maradt ki, hiszen Charlie egy kóbor kutyát szedett fel út közben, akinek elég egyedi személyisége volt. Különben, a krimi vonalon is bőven volt jelentősége.

Natasha Lyonne nagyon eltalált Charlie, de most is volt mondhatni sztár mellékszereplő. Bár, kicsit furának találtam Danielle Macdonald ilyen szerepkörét, eljátszotta.

Végül, a Galaxis Őrzői (s03e11-18) jön, amiben szintén látni kezdtem az évad tematikáját. Most valahogy mindig olyan helyzetbe keverednek az őrzők, hogy szökniük kell. Most azon a vonalon haladtunk, hogy a kreek ellopott technológiáját igyekeztek visszaszerezni, de a túlélésüket az jelentette, hogy a Vortex börtönvalóságába mentek át és onnan kellett kitörniük.

Ahogy már az évad elején egyszer, most is szétszedték a csapatot, és mindenkinek a saját, személyre szabott poklából kellett elindulnia, hogy a többieket megtalálja és kimenjenek a Vortex világból. Most is mindenki külön stílust kapott, egy-egy képregény és mesetípust megidézve. Voltak egészen ötletesek is benne, a humor és a kreativitás most a kéz a kézben haladt előre. A kedvencem Gamora börtönvilága volt, ami egy Disney hercegnő, konkrétan Hófehérke meséjéből volt ismerős. Az kész volt, ahogy a cuki nyulak meg kisállatok magyarázták Gamorának, hogy miért illene is ő a mesehercegnők sorába, de a bedurvulás se volt semmi sok csillámmal. Grafikában erős volt Peter történetében a gyurma mesék megidézése – ennek ellenpontja Rocket 3D meséje, amiben kifejezetten undorítóan néztek ki az alakok. Drax meg Pókemberként próbálhatta ki magát, már amennyit fel tudott fogni a vele történtekből. Neki aztán gonosz poénok jutottak – mint amikor rá kellett jönnie, hogy nem tud repülni.

A valóságba visszatérve pedig új harc vár rájuk, egy hatalmat átvevő robotúr jóvoltából, de az már a következő etap lesz. De nem is ez most a lényeg. Annyira jól el voltak találva a Vortex világai és más műsorok kiforgatott elemei, hogy az önmagában eladta volna. A Bolondos dallamok világ, a Disney… Az ilyen ötletekért akár újra is lehet nézni ezeket a részeket.