Ok, a cím átvágott. Két dolgot juttatott eszembe: A család kicsi kincsét és a Kincs, ami nincs Hill – Spencer mondhatni klasszikust. Nem olvastam el ez miről szól, a címből azt hittem, valami olyasmi, mint ez a két film. Aztán elkezdtem ezt nézni, és újfent elátkoztam a filmeknek magyarul címet adó szak(?)embereket.

Már gyanús lehetett volna, hogy ez eredetileg csak Barry Munday. De a történet is hamar ráébresztett, hogy ez valami fájdalmas és inkább kínos, mint vicces film lesz. Barry ugyanis egy nőcsábász, aki előszeretettel hazudja magát másnak és egyéjszakás kalandokat hajszol. Egészen addig, míg az egyik kiszemeltjéről ki nem derül, hogy foglalt, és a feldühödött másik fél egy hangszerrel ágyékon vágja Barry-t a moziban. Eredmény: mindkét golyóját le kellett vágni, csak a péniszét sikerült megmenteni. Eléggé depresszióba zuhan, és bár eddig soha nem akart gyereket, most belé hasít, hogy már nem is lehetne, ha akarna sem. Ekkor bukkan fel egy ügyvéd, akit egy egyéjszakás kalandja küldött rá. Terhes, és el akarja ismertetni az apaságot. Barry persze kap a lehetőségen, ha nem is emlékszik a nőre. Ha gyanús is, hogy nem az a csinos nő, akiket egyébként fel szokott szedni.

Innentől szerintem lehet sejteni, mi történik a filmben. Ahogy Barry részt vesz a terhességben, egyre közelebb kerül Gingerhez is, akinek szintén megvannak a maga bajai. Kezdenek családdá válni, és csak a romantikus vígjátékok rossz kifogásai állnak az útjába a nagy happy endjüknek. (Vagyis, lesz, aki gyanút ültet Barry fejébe, hogy a kisbaba nem is tőle van. Plusz, Ginger szexi húga látványosabban nem is tudna rámászni. Ő viszont az a típus, akikkel korábban kezdett.)

Már ezek a konfliktusok és poénok se tetszettek – most komolyan, Ginger képes volt azt hazudni a szüleinek, hogy Barry megerőszakolta, amikor kiütve hevert? Utána meg hazaviszi bemutatni, aztán csodálkoznak, hogy a szülők nem lelkesednek jobban az unoka apjáért? És ezen kellene nevetnem? Kösz, de nem. Pláne, hogy az ugyanezt gondoló húg a családi asztal alatt már a lábával mászna is Barry szaporítószervei felé.

De még erre is rá tudtak tenni egy lapáttal. Ok, Barry a hazugságaival korábban sem volt éppen egy álompasi, de magabiztos volt és azért lehetett érteni, miért megy olyan könnyen neki a csajozás. Aztán megvan a baleset, és jön a teljes személyiségváltás. Most írjam azt, hogy olyan lett, mint akit kiheréltek? Totálisan papucsba fordul, és annyira vesztesnek tűnik onnantól kezdve. Pedig személyiségfejlődést akarnak mutatni, mert Barry tényleg szereti a gyerekét, ott van neki és az anyjának, és Gingerben is társat talál, nem csak egy viszonyt. Ő döbbenti rá a rossz dolgaira Jennifert – a szexi húgot. A munkáját is elkezdi komolyan venni, és nem csak lóg a munkahelyén. Biztosítási ügynök különben. Jobb ember lesz, de miért kellett ehhez a személyiségét ilyen balekká tenni? Alig maradt benne férfias vonás, és olyan tutyi-mutyi lett.

Vagyis, csak a történettel és a humorral volt bajom. De azokkal nagyon.

Nem is értem, honnan lett ilyen szereposztása. Ok, Sevigny talán az egyetlen, aki A-listás, de azért Patrick Wilsonnak ez egy jó időszak volt. Kijött a Watchmen, és az Insidious is ebben az évben jött, ami feltette a keresett horror színészek listájára is a színészt. És akkor megcsinálta ezt a filmet? Mondjuk, annyira hitelesen adta a szerencsétlen Barry-t, hogy nézni is rossz volt. Judy Greer akkoriban sikeres komika, az ő neve volt anno a húzónév is. De nem tudom elhinni, hogy a forgatókönyv annyival jobbnak tűnt, mint amilyen a film lett.

Fárasztó – talán több jelzőt nem is keresek neki. Ez egy fárasztó, és nem vicces komédia, amit nem lepne meg, ha minden benne levő szeretne elfelejteni is.