Tény, vannak olyan filmek, amelyek egy másik film rajongóiról szólnak. A Star Warsnak tuti van ilyenje, és pl. az Agymenőkben is rengetegszer volt szó arról, hogy éppen melyik képregényfilmért vannak megveszve a srácok.

De most komolyan, az Arthur és a villangók rajongói? Van olyan? Értem, hogy Luc Besson nehezen enged el egy egykori sikert, de már a trilógián belül észre lehetett venni a zuhanást. És eszembe sem jutna még az elsőt sem klasszikusnak nevezni, pedig az volt a filmek között a legjobban sikerült.

Besson írta ezt is, és ha ezt nem tudnám, azt hinném, ez egyfajta paródia. De nem. Ezt komolyan gondolták, én meg még mindig emésztem, hogy lehetett ilyen agymenésük. A történet különben egyszerű: adott egy srác, aki nem csak 8, de 18 évesen is megszállott Arthur és a villangók rajongó. Pl. a 18. születésnapjára Arthurnak öltözik; a lány, akinek meg tetszik Alex, Holdviolának, ha jól rémlik a villangó hercegnő neve. A baráti kör azt a meglepetést találja ki, hogy elmennek a film forgatási helyszínére. Mert a történet ugyan az Államokban játszódott, de Franciaországban forgott. Sátrakkal nekiindulnak, de ott valami/valaki vadászni kezd rájuk. Lehet, hogy az a film nem is volt annyira fikció? Csak annyiban, hogy a villangók rendesek…

Az egész film ismeretében ezzel a megoldással jobban ki lettem volna békülve. De, amit ők találtak ki, hogy ki és miért vadászott a fiatalokra, az simán csak szánalmas. Különben sem tetszett a film, de a vége még húzott lefelé pár fokot rajta.

Maga a film olyan, mintha a hasonló slasher filmek paródiája lenne. Megvan az összes kötelező elem az esti sátorbéli összebújástól kezdve a leszakadó egyének gyors haláláig. Igen, ebben a filmben nem jó ötlet bemenni egyedül az erdőben, de még egy pajtában is gyorsan lecsap a kaszás – avagy a méhraj.

Horrornak szánták, de nem ijesztő. Sem a halálok, sem az, ahogy a srácok egyre inkább megrémülnek, ahogy felfogják, hogy egyre kevesebben vannak. Két oka is van ennek: látványnak nem tud meggyőző lenni, ahogy az a színészeknek sem ment. Látványosan eye candy volt a casting-elv: elég csak megnézni az Arthur-rajongó lányos arcát a nagy kék szemeivel, vagy a csapat menő lányának szinte semmi ruháit. Azért van kivétel is – Besson képes volt az egyik főszerepre beszervezni a saját lányát. Így már értem, miért pont ez a szereplő élte túl a filmet, pedig ő volt az egyik, akit nem bántam volna, ha elveszítünk menet közben.

Nem voltak szimpatikusak a filmbéli alakok sem. Eleve Alex mániája fura, arról nem is beszélve, hogy Samantha – őt játszotta az ifjabb Besson – már 8 évesen is a kezét akarta fogdosni, és kellett vagy 10 év a srácnak, hogy felfogja, Samantha nem csak a barátja akar lenni. Szintén paródiába illik, ahogy összejönnek a film egy pontján. A horror szabályok szerint nem utána kellene a gyilkosnak lecsapnia? Hogy idehozzam a Sikolyt, horrorban nem szabad szexelni, mert akkor lecsap a gyilkos. Úgy tűnik, az kivételt jelent, ha az író/producer az apád…

Nem tudom azt sem ötletesnek találni, ahogy egyes elemek az Arthur filmből itt vannak másként. Ahhoz túl olcsó, lepusztult, röhejes az egész.

Volt egyáltalán valami sikere Bessonnak az utóbbi években? Mert ez biztosan nem az.