Ezzel kit akarhattak megcélozni? A legendás állatok rajongóit? A mexikói közösséget? Nem tudom, ki lehetett az ideális néző.

Ami biztos, hogy a főszereplő egy kiskamasz, 10-12 év körüli. A nyaralását követjük nyomon, és benne a barátságát egy másik kölyökkel, csak éppen Chupa nem emberi gyerek, hanem egy chupacabra. Kb. úgy kell elképzelni, mint egy macska és egy madár vegyítését. Csak méretben nagyobb – a kölyök Chupa egy kutya méretét idézi, de a felnőtt simán feldönt egy autót és méretben is arra hajaz. Vagyis, a gyerek – kutya barát filmek sémáját használja, csak éppen mitikus állattal.

A másik vonal, hogy Alex gyászolja az apját. Szenved attól, hogy a mexikói gyökerei és átvett dolgok miatt az iskolában kiközösítik. Ő maga sincs megbékélve azzal, hogy anyjával mások az amerikaiak között, és nem is akar nyárra a nagyapjához utazni Mexikóba. Vagyis, bejön a rassz és a család kérdésköre. Nagyon Disney filmet idéző is, ahogy a család mindig összetart és minden más másodlagos egymáshoz képest.

A bonyodalmat az adja, hogy Chupa elfogására egy amerikai tudós is érkezett. Van egy elmélete, hogy a chupacabra gyógyító hatású. Amennyit láttunk belőle, simán igaz is a film világában, mert amikor Chupa leszívott egy kecskét, mutatták, hogy utána milyen természetellenes gyorsasággal gyógyultak meg a fognyomok az állat nyakán. Vártam is, hogy Chupa majd valamiképpen meggyógyítja a nagyapa egyre súlyosabb memóriazavarát, de aztán ez nem került bele. Csak a hajsza Quinn-nel, aki előadta az egyik legbénább vadászatot, amit valaha láttam. Társai vannak, szinte zsoldosok vannak körötte, és egyedül indul elkapni az állatot? Persze.

Némi képet igyekszik festeni Mexikóról, az ottani kultúráról, de felületes marad. Halljuk a nyelvet, látjuk, mit adnak Alexnek enni és a latin-amerikai pankrációt emlegeti fel. Van saját neve is, de nem jegyeztem meg. Azon még morogtam is, hogy a gyerekek úgy csináltak, mintha ezek rendes meccsek lettek volna. Nem pedig előre le lett volna beszélve minden, mert ezek szórakoztató show-k, nem olyanok, mint a bokszmérkőzések.

Ahogy Alex a történet során megtanulja, hogy mennyire számíthat a családra és a rokonaira, ugyanúgy belenyomták, hogy miképpen fogadja el a mexikói örökségét. Az a többiek baja, ha emiatt megkülönböztetik.

Látványelem egyértelműen a chupacabra benne – digitálisan hozták létre, szerencsére nem bábozni próbáltak. Van egyedi hangja, szőre és tolla, egyéni arckifejezései. Félúton van a cuki és az ijesztő között – mert amikor támad, akkor kiderül, hogy azért ő egy ragadozó, nem egy cuki szárnyas cica. Hasonlóan rakták össze a feltűnő másik állatot, egyszer egy puma veszélyezteti Alexet és kis barátját. Ott már nincs meg az a hatás, mint Chupa esetében. Talán, mert a puma létező állat is, és a digitális változaton nagyon látni, hogy mű.

A szereposztás közepes. A nagyapát játszó Demián Bichir jó nevű mexikói színész, Chava alakját is szerethetővé tette. Az Alzheimer miatt sérülékenyebb, gyengébb oldal megfogása ellenére támasz, erős figura, akire támaszkodhat az unokája. Christian Slater inkább csak név a történetben. Kevés jelenet, szinte nulla motiváció. Egydimenziós, nagyon semmi alak.

Egyszer nézhető, az aranyos kategóriába belefér az állatka miatt, de nem egy örök vagy újranézős darab.