Lehetett sejteni, hogy a Spencer után nem állom meg, és gyorsan megnézem A Korona soron következő évadát, amiben szintén Diana és Charles kapcsolata, a válásuk az egyik kiemelt téma. Más a két műsor, kissé bajban is vagyok azzal, hogy összemérjem őket, de tudat alatt megtettem, akár el is mesélhetem, mire jutottam.
Ami adta magát, hogy összemérje az ember, az azonos életszakaszban levő Dianát hogyan játszották a színésznők. A Netflix filmsztárt szerződtetett, Elizabeth Debicki-t. Külsőre ő is megkapta a hercegnőt jellemző 
frizurát, ruhákat és mégsem jutott róla eszembe Diana Spencer. Emma Corrin sokkal jobb választás volt korábban – ő hozta azt a melegséget, emberközeliséget, ami Diana sajátja volt. Debicki alakításában van valami arisztokratikus távolságtartás, merevség. Jobban elhinném a család tagjának, mint annak a lázadónak és menekülőnek, aki lett belőle. A szenvedés meg az a terület, ahol Kristen Stewart és a Spencer nyer. Ott egy összeomlást láthattunk, itt közel sem jut olyan mélyre a szereplő. Ha gonosz lennék, megjegyezném, hogy ha jutna, se látnánk, mert Debicki nem úgy játssza.
Pedig az írók kitettek magukért, és kifejezetten jó jeleneteket írtak nekik. A tényleges válás az egyik legjobb rész az évadban, a sok válás közé beékelve a hercegi párét, és azzal a bizonyos beszélgetéssel. Fogalmam sincs, az életben lehetett-e ilyen, de ez gyönyörűen megragadta, hogy milyen ez a két ember, mit éltek át együtt és miért volt a kapcsolatuk eleve kudarcra ítélve. Aminek különben láttuk a jeleit kezdettől – elég csak arra gondolni, hogy mennyire mást értettek szórakozás alatt.
Szintén remekül megfogták Dodi és az apja alakját. Nagy ötlet volt, hogy nem Dodi felemelkedése kapott külön részt, hanem az apja története ért meg egy epizódot. Kiemelve azt, hogyan akart az angol nemességhez csatlakozni, hogyan alázta a királynő folyamatosan, és hogyan indult a barátsága Dianával – ott mellesleg egy jelenetre meg tudta villantani Debicki azt a szerethetőséget, emberi melegséget, amit végig nagyon vártam a karakterétől. Még inkább ki lett hangsúlyozva, hogy milyen a Windsor-ház, és mennyiben más volt a hercegnő. Gyomorforgató, ahogy pl. a Windsor-villát kipakolták, egy kisebb vagyont kaptak ajándékba, de még csak arra sem méltóztatott senki, hogy személyesen megköszönje vagy lemenjen érte Franciaországba. Ha II. Erzsébet nem is, nem értem, valamelyik gyerekét vagy Margitot miért nem tudta leküldeni. Volt abban elitizmus és rasszizmus, duplán aláhúzva. Azt szintén lehetne fejtegetni, hogy a kivetett David életében nem kellett nekik, de azért a vagyontárgyait szívesen elfogadták.
Különben is, folyamatosan osztotta a sorozat a pofonokat és a kritikát a királyi családnak, gyakran olyan megállapításokkal tűzdelve, amikre a néző hevesen bólogat. Bár nem hiszem, hogy tényleg maguk közt lennének ilyen megfigyeléseik, mert akkor nem kellene már változtatniuk? Pl. Andrew herceg, amikor bejelentette, hogy válik, mert ezeket az állapotokat már nem bírja elviselni. Beszél az anyjával arról, hogy Sarah milyen vidám, üdítő jelenség volt. Milyen reményeket fűzött hozzá a család. És Andrew szájába adják, hogy befogadják a királyi családba a más egyéniségeket, akikkel modernebb és fiatalabbak akarnak lenni, aztán kiölik ezeket belőlük, mert nem bírják elviselni, hogy mások, mint ők. Diana történetére is igaz, de erre a nőre is. Ha még jobban belenyúlunk, Margit tragédiájáig is elérünk, amit megint elővettek. Hogyan tették tönkre a kapcsolatát, és most hogyan teheti meg Anna hercegnő, amit neki nem engedtek meg. Egy élet fájdalma lehetett abban, amikor nekiment a testvérének, hogy amit megenged a lányának, miért tagadta meg a húgától? Legszívesebben válaszoltam volna neki: volt egy lényeges különbség. Anna nem engedélyt kért, közölte a tényeket. Margit ilyen szempontból sokkal jobb kislány volt, ezért a boldogsága volt az ár.
De a sorozat foglalkozik a piszkos anyagiakkal is – hogy mennyire visszatetsző, hogy a királynő, aki az egyik leggazdagabb nő a világon, állami költségvetésből fizetteti több luxusigényét. Konkrétan a jacht kerül elő – nem is értem, ha a királyi család használja, miért nem bírták ők felújítani? De mondhatnám a tüzet is Windsorban. Arra is van egy monológ benne, amikor a miniszterelnök meg meri jegyezni, hogy ilyen kiadásokat magánúton is rendezhetné a királyi család – milyen nézést kap érte. Meg beszédet, hogy a szolgálataiért ennyi jár a királynőnek. Most komolyan sajnálni kellene, hogy királynőként kell élnie? Olyan rossz érzéseket kelt, amikor valaki, akinek aztán tényleg mindene megvan, sajnáltatja magát.
Egyre hangsúlyosabb az a kérdés is, hogy miért nem változtatnak? Miért olyan konzervatívak? Annyira más már a kor, és a királynő olyan elveket követ, amelyek a viktoriánus korban születtek. Még igyekeznek mindkét oldal érveit beletenni: miért képviselik ezeket, illetve, miért lenne ideje másként élni a családnak. Nem is tudom, ebben vagy a Spencerben volt, hogy ez nem család. Ez egy Rendszer. Ha a Spencerben is volt kimondva, de ez a sorozat is ezt üzeni. A királyi család egy üzem, és nem egymást szerető/gyűlölő rokonok csoportja.
A külcsín természetesen most is pazar. A Netfix egyik zászlóshajója, és a királynő halála miatt plusz érdeklődés is övezte. Nem véletlen, hogy egy 6. évadot is készítenek. Abban jön Kate és William – engem különben jobban érdekel, hogy Diana halála benne lesz-e, vagy azt nem merik piszkálni, lévén sikeres film készült már belőle Oscarral jutalmazva. Elkalandoztam – a helyszínek, a kosztümök, a berendezett terek csodásak, már csak azért is érdemes megnézni.
A színészgárdára szintén igaz, hogy nem spóroltak és tele van nagy színészekkel, remek alakításokkal. Debicki nekem nagyon nem tetszett, de különben csak dicsérni tudok. Imelda Staunton hozta az első olyan királynőt, akit nem éreztem komolyan szociopatának. Lesley Manville az idős Margitba is simán beletette, hogy az ő hercegnője a sztáralkat, akit nem engedtek ragyogni. Benne volt a tragédia, de az a pezsgés is, amit nem törtek meg. Jonny Lee Miller visszafogottsága, Major olyan szerénynek tűnt, szinte csak bocsánatot nem kért, hogy él. Dominic West lett Charles, és ő másképpen rossz választás, mint Debicki. Jó színész, eljátszotta remekül a szerepet, csak éppen sokkal szimpatikusabb és kellemesebb, mint amilyennek a herceget képzelem. Itt helyenként még sajnáltam is, és nála a leginkább látható, hogy a színész lényegesebb kellemesebb jelenség, mint az eredetije.
Zárszónak annyit, hogy hamarosan 6. évad – majd mesélek arról is.
