Meg kellene néznem, hogy a film alapjául szolgáló regény vajon nálunk kapható-e. Egy olyan ifjúsági történetnek tűnik, amit lenne értelme elolvasni. Ami nem csak egy könnyed románc akar lenni, hanem van komolyabb témája is. Mert ez az a téma, amiből ránk fér az érzékenyítés.
Igen, erre érzékenyíteni kell. A mentális betegségeken van egy stigma. Korábban az is rendszeresen előjött, hogy pszichiáterhez/pszichológushoz fordulni is gyengeséget jelent, és így nem szabad. Ezt már oldódni érzem. Viszont, aki mentális beteg, annak még mindig meg kell küzdeni az előítéletekkel. Van a filmben egy nagyon jó példa, ami nem is megy a fejemből. A rákos gyerek, akinek teljesítik az utolsó kívánságát, akit mindenki sajnál.
Mellette a pszichés beteg, esetünkben a skizofrén, aki ugyanannyira nem tehet a maga betegségéről, de akit mindenki rázna le magáról, hogy másnak a gondja legyen. És közben látunk is a metrón egy ilyen beteget, aki láthatóan hajléktalan és beszél magában. Akin meg se próbál senki segíteni, akit a társadalom erre az életre kényszerít.
Közben meg egy tinifilm is, sok olyan problémakörrel, aminek nincs köze a betegséghez. Természetesen, van benne szerelmi szál. Maya az évfolyamelső, ösztöndíjas, de ügyeskedő lány a családi helyzete miatt. Félárva, iker kistestvérekkel és egy apával, aki sérülten nem tud dolgozni. A 17-18 éves lánynak kell eltartania a családot – így jönnek a kiárusított esszék, korrepetálás, amire majd Adam is jár hozzá.
Van benne családi dráma. Beth egyedülálló anya volt, akit a párja már azelőtt elhagyott a gyermekükkel együtt, hogy kiderült volna, Adam mivel is küzd. De most van egy új férfi az életében, és Adam bizony ki nem állhatja Pault. Kész elméletei vannak arról, hogy a mostohaapja hogyan akarja elüldözni és intézetbe záratni, vagy tönkretenni az iskolai életét. A helyzet még egy fokkal rosszabb lesz, amikor Beth teherbe esik, és Adam már úgy érzi, ő a felesleges, a rossz gyerek, aki helyett végre kapnak egy normálisat. Ok, erre a témára a betegség is rájátszik, de a mostohaszülő elfogadása, egy féltestvér születése ezen túlmutat.
Külcsínre egy sima tinifilmnek tűnik, olyan helyszínekkel, mint az iskola és a családok középosztálybéli otthona. Pontosabban, Maya szegényebb környéken él, de ott mindössze egy jelenetet láthatunk. Ami látványelemet beletettek, az Adam betegségét igyekszik képszerűen is kifejezni. A fejében hallott hangokhoz arcok és személyiségek is tartoznak, akik körötte vannak, mintha valódi személyek lennének. Egy van, aki viszont csak gomolygó sötétség és kellett némi CGI a megjelenítéséhez. Zenével is alá van húzva, hogy ő hozza a nagy bajt és a káoszt. Amikor a betegségből komoly gond lesz, abban biztosan ez az entitás játszott közre. Tetszett, hogy vizuálisan is vissza igyekeztek adni, jobban elképzelhetővé téve, Adam mivel él együtt. Az egyik kedvenc részem is ehhez kapcsolódik – amikor Adam egy új gyógyszer tesztelésében vesz részt, és a szer hatására kezdenek elhalványodni a hangok és a hozzá kapcsolódó személyek. Amikor Adam tapasztalja, hogy mire lenne képes az agya, ha nem venné el a skizofrénia a kapacitását. Abban talán jobban is érzem a drámát, mint amikor összeomlik. Mert ott látni igazán, hogy a betegség mit vesz el tőle.
Korrekt a szereposztás is. Charlie Plummer a film idején sok szimpatikus kamasz srácot játszott, és kb. ugyanazt megláttam ebben a filmjében is, mint abban a másikban, amikor spontán felrobbantak a kamaszok, a címe sajna nem jut eszembe. Csak több annyival, hogy itt a betegségétől szenvedőt, a paranoiás kamaszt is játszania kellett, nem csak a szimpatikust. Szerintem korrekten hozta. De nagyon bírtam Taylor Russell Mayáját is, Andy Garcia segítőkész papját vagy Walton Goggins nevelőapa figuráját. Goggins elkapta úgy, hogy egészen a végéig benne van a fenyegető él, míg Adam előtt is ki nem derül, hogy milyen ember Paul igazán.
Összefoglalva én bírtam ezt a filmet, és felírom magam, hogy keressek rá a könyvre is.
