A héten volt egy sorozatzáró, kezdjük talán ezzel. Leszállt az eltérített járat, vagyis elköszönünk a Hijack (s01e07) történetétől. Alig volt több a szálak elvarrásánál, miközben megtartotta a tematikát. Magában az eltérítésben kiderült a minden mögött álló indok, valamint a gépen Johnnak meg kellett oldani még egy utolsó problémát – a pilótafülkébe magát bezáró asszonyét, akit a lánya életével zsaroltak. Johnnak kellett lebeszélnie, hogy ne állítsa be a gépet London belvárosába. Már nem lepett meg, inkább csak hozta, amit megszoktam. London felülről érdekes volt, de a lenti részek már kevésbé lettek látványosak. De, ami leginkább a bajom volt, hogy nem éreztem igazán zártnak a történetet. A gép leszáll, a krízis elhárult és itt el van vágva. Kivel mi lesz? Onnantól semmit nem tudunk, hogy kilépett a járatról a londoni betonra.

Ha elköszönök egy sorozattól, nagy eséllyel keresek a helyére mást. Ez most a Minx (s02e01-03) új évada, de most úgy érzem, ebből ennyi elég is volt. Ez már csak üres polgárpukkasztás, igazi tartam nélkül. Az első évadban még volt ötlet és merészség, ez már igazán egyik sem. Kipipálják a kötelező meztelenség, minden részben láttunk fedetlen kebleket és farkakat, volt szex és különben nem haladunk, nem szól semmiről az egész. A semmiből a Minx sikertörténet lett, van egy új befektetőjük és kb. ennyi. 3 részben nem volt egyetlen értelmes cselekményszál sem. Mert azt nem fogom annak értékelni, hogy Joyce nővére és annak férje milyen szexkalandozásba kezdenek a külvárosba. Röviden. swingerek lesznek a kertvárosban. Vagy, hogy pl. a fotós most népszerű, ezt igyekszik kihasználni és minden este más modellfiúval kavar, amitől fáradt, és Bambi tömi narancslével és droggal, hogy valahogy talpon maradjon. Gyakran a koncepciót sem értem – minek kellett pl. összekötni a magazint egy Mély torok filmvetítéssel? A 2. rész nyitányáról elsőre azt hittem, csak álomjelenet, ahogy vonulnak be a vörös szőnyegen. De nem, ennyire fel vannak most kapva, és mintha celebek lennének. Alig van lapkészítés, mindenki keresi a helyét és vagy el van szállva magától, vagy nem tudja, hogyan folytassa. Közben meg sztárok. Szerintem nekem itt is volt a vége, erre komolyan sajnálom az időm, akkor inkább nézek valami jobbat.

Ha már jobb: The Afterparty (s02e05) megint hozott egy remek kis stílusparódiát. A heist movie különben is az egyik kedvencem, és itt egész hangulatosan megfogták egy szélhámos játszmáját és évtizedes történetét. Vagyis, a héten Sebastian történetét hallgathattuk végig. Akinek még az akcentusa sem igazi, mert szegény amerikai srác, aki becsalta magát egy elit magániskolába, hazudott magának egy múltat és a valóban gazdag Edgar barátja – vagy inkább bűntársa lett. Van előtörténet, van az esküvőn végigjátszott csalás és hangulatos az egész. Az idei évadot határozottan sokkal jobban élvezem, mint az elsőt. Akit még ki kell emelni, az Edgart játszó Zach Woods. Már azt figyelem, hogy az elbeszélő személyétől függően ő is mindig más jellem. Woods remekül hozza ezeket a finom kis váltásokat, és a Sebastian mesélte történetben a sötétebb énje, a milliárdos csaló kifejezetten jól állt neki. A gyenge pont még mindig Aniq és Zoe szerencsétlenkedése. Főleg a nőé. Én nem bánnám, ha a medencébe fujtaná valaki, de attól tartok, erre hiába várok.

A szokott szintet tartja a Justified: City Primeval (s01e04). A cselekmény minimálisat haladt előre a héten, és ugyanaz zavar most is, ami múlt héten is. Egyszerűen nem fér a fejembe, Clement Mansell hogyan tud mindent megúszni, amikor annyira piti bűnöző. Ok, talán erőszakosabb ennél a jelzőnél, de nagyon messze van egy bűnözői lángelmétől. Most a maffiát is magára uszította, és még mindig él, mint hal a vízben. Plusz, egyre inkább úgy érzem, hogy Givens is csak mellékszereplő a történetben. Csak reagál az eseményekre, nem volt egy normális kezdeményezése ebben a részben sem, de az évadban sem. Ha nem Justified lenne a címe, simán azt gondolnám, hogy ennek a sorozatnak Clement Mansell a főszereplője. Érik, hogy utánanézzek, a történet alapjául szolgáló regényben ki a központi karakter. És már az is kezd sok lenni, hogy bár még csak 4 rész ment le, van olyan szereplő, aki már harmadszor vált oldalt. Nem szeretem a Wilder ügyvédnő és Givens között erőltetett kémiát sem, ami most megint lépett egyet előre. Elnézem, hardboiled kriminek működik, de valahogy ez nem az a sorozat, amit előzetesen vártam.

Amit viszont egyre jobban szeretek: Foundation (s02e04). Egyre jobban használják a sok szereplőt, sok helyszínt, több történetszálat. Most az Első Alapítvány világában jártunk, és az ottani Hari osztotta a feladatokat. Közben volt egy találó narráció, ami látszólag nem sok mindenben közös a mutatott cselekménnyel, de mégis illett hozzá. Plusz, tábornokunk is hadba állt, és a leendő császárné is kezdi az ármánykodást. Minden szálon érdekel, hova tartunk. Nagyon érezni benne, hogy egy nagyobb játszma lépéseit követjük, és Hari az egyetlen, aki látja a nagyobb képet. A többiek a jelenben igyekeznek boldogulni, vannak szerelmeik és viszályaik, míg Hari évszázadokkal előre számol. Jó a látványvilág – a katonás történet volt a látványos a részben. Megint volt űrbéli része, de egy katonai bevetést is megnézhettünk sivatagi terepen. Már emlegettem, hogy itt ókori római gyökerek is vannak, és ez megint azt a szellemiséget tükrözte azzal, ahogy a helyi beépített ember elrendezte a saját sorsát. Ez most az a sorozat, aminek várom a következő részét.

Végül, az anime adagom. A My Happy Marriage (s01e05) most húzta meg végleg a szemben álló felek között a határvonalakat. Eddig nekem nem esett le, hogy Koji apja az ármánykodó, aki meg akarja szerezni a családnak Miyo vérvonalát. Most már nyilvánvaló, azt a családot is megismertük, és a szereplők oldalt választottak. Ok, talán Koji bátyja nem, ő egészen semleges, de azért az öccsének hajlandó ebben-abban segíteni vagy tanácsot adni. Kirobban az összecsapás, és most jutunk el oda, hogy a végére mindenki kész hadba állni. Vagyis, robbant a konfliktus. Miyo elrablása mindenkit választásra és cselekvésre ösztökél. A rész eleji gyenge romantikus mellett kellett is a dráma – bár talán a csúcspont az volt, amikor Koji szembeszállt az apjával. Innen szerintem már nincs sok vissza, de majd kiderül. Jóátvezető rész, a szokott szép külcsínben, és nem csak romantikával. Még a természetfeletti képességek terén is léptünk egyet: lenne egy tippem, hogy Miyo mégsem annyira erőtlen, mint amilyennek a családja gondolta – csak nem az apai, hanem az anyai vérvonal ereje lesz meg benne. Majd kiderül.