Az Addams család. Gyerekkoromban kifejezetten szerettem a filmeket. Most megint fel lettek kapva – leginkább a sorozat miatt, de animálva is újabb életet leheltek beléjük. Annyira, hogy már meséből is a másodikat néztem meg. Az első résznél még talán jobb is volt, de… Ebben a formában még mindig nem szerettem meg.
Egyrészt, nagyon nem volt jó ötlet, hogy szinkronosan néztem. Éreztem is, hogy nem kellene. De már késő bánat. Próbálom kitörölni az agyamból, ahogy Wednesday Szerdának le is van fordítva, de a család többi tagja sem úszta meg. Én meg nagyon nem bírom a nevek magyarosítását. Mindegy, nyelek egyet, ugrunk. Ennél van nagyobb gond is.
Maga a cselekmény. Az még ok lenne, hogy a szülők kapcsolódni próbálnak a lányukhoz, és egy családi nyaraláson erősíteni a kötelékeket. Csak éppen ez a nyaralás nem olyan, mint amit ettől a családtól megszoktam. Ők horrorban utaznak, különcök és mindegyikük sötét alak. Itt viszont inkább komikus és ártalmatlan figurák, akik szerencsétlennek és butának vannak beállítva. Hol van a sötétség, a gótikus horror, az a más szín, amit szerettem bennük? Egyedül Wednesday mutat abból valamit, ami nekem az Addams Family jellemzője. Jó kis fekete humor, a maga módján sötét zseni és egy összetartó család. Miért nem lehetett ez jobban benne a többiekben is?
Pugsley és a végére szerzett barátnője volt talán a mélypont. Ha van született áldozatok, na, ők azok. A barátnő alapanyag konkrétan egy malaccal lett génmódosítva, és így találnak egymásra. Éppen csak az asztalra nem kerülnek almával a szájukban – bocs, az már olyan Addams Family lenne, amit hiányolnak. Ebben csak boldogan édelegnek és esznek, mint disznók a vályúból. Undormány, és nem úgy, ahogy kellene.
Mentsem azzal, hogy ez gyerekeknek készült? Akkor se kellene aranyosba átfordítani a gótikus horror családot. Nem tudok kibékülni ezzel, pedig próbálkozom. Még olyasmi is van benne, ami a maga módján jópofa. Felrobbantják a Grand Kanyont, ki vannak forgatva a helységnevek és az sem egy rossz ötlet, ahogy a nagybácsi kezd polippá változni, és még a folyamat elején csak a hatások ütköznek ki, mint a vonzalma a vízhez. De tetszett az is, hogy Wednesday mennyire kiakad, amikor az iskolai versenyen mindenkit nyertesnek kiáltanak ki.
Stílusra az első rész óta nem változtattak semmit. Ugyanúgy néznek ki, és kicsit sem finomítottak rajtuk. A többség jó is így, tükrözik a megszokott alakokat, ami nem tetszik, le tudtam nyelni. Mint Wednesday fejformája, azért azt nagyon meghúzták.
Vagyis, a történetnek és a humorának is vannak jó pillanatai, de nem nagyon éreztem Addams Family történetnek. Nekem az sötétebb, veszélyesebb, közelebb van a horrorhoz. Ez a gyerekbarát verzió, és ebből ez nekem nem kellett volna.
