A napokban írtam az Arang kapcsán, hogy az a film nem érte a félelem küszöböm annak ellenére, hogy szellemes horror. Nos, nem gondoltam volna, de a Barbárnak sikerült. Pedig, ez tűnt a kevésbé ijesztőnek. Inkább thriller, mint horror.

Merengek is, hogy pontosan mi és hogyan hatott rám benne. Van benne jump scream elem, és az első ilyen jelenetnél estem le majdnem a székről. Pedig valami ilyesmit vártam is – Keith nagyon menekülni akar, valami üldözi, és Tess-szel vitáznak, merre menjenek, míg a lámpa fénye mögöttük az alagutat világítja meg. Annyira vártam, hogy onnan jön valami és Keith-re veti magát. Pontosan az lett – nem is az volt a frász oka, hogy jött és lecsapott. Hanem, ami jött. Talán nem is a félelem és a megijed a jellemző szavak. Ez elborzasztott. Kifejezőbb.

Nem fogom elmesélni, mi van ott és mi olyan borzasztó a filmben. De megint beigazolódott számomra, hogy a fantasy szörnyeknél ijesztőbbnek találom a humán szörnyetegeket és beteg elméket. Egy pedofil, egy szadista, egy erőszakoló, stb. sokkal valósabb veszélyérzetet és félelmet kelt bennem, mint egy Alien, Freddy vagy éppen egy démon.

Nem indul izgalmasan a film, előre el sem olvastam, miről szól, de az hamar lejött, hogy thriller. Még amikor romantikus filmnek is tűnt, mert egy férfi és egy nő kénytelenek ugyanabban a házban megszállni, mindketten fiatalok és helyesek, estére jól elbeszélgetnek, akkor is van a hangulatban valami baljós. Várod, hogy valaminek le kell csapnia. Nos, a ház rejti a titkot, ezek a szerencsétlenek nekiállnak kinyomozni, és ott is a rettenet. Lehetne ragozni, hogy miről mi jut eszembe. Az alagutak, az a földalatti szoba – Vaksötét. Mivel Keith Bill Skarsgard volt, neki már a puszta jelenléte elég, hogy valami beteg emberre asszociáljak. Azon se lepődtem volna meg az elején, ha Keith direkt rendezett volna mindent így, hogy elkaphassa a vele egy házba kényszerült nőt.

De van benne új ötlet is, ami valahol még izgalmas is. Amikor elfordul a film a felénél a szereplőitől, és teljesen máshonnan újrakezdi. Egy megrágalmazott színész keresi a kiutat, és látjuk, ahogy AJ pénzt próbál szerezni, meg menteni a karrierjét. Elsőre nem is értettem, hogy kerül ő ide. Aztán majd a film odaköti, és folytatódik a történet. És annak ellenére tetszett ez a rákötés, hogy különben hosszúnak érzem a filmet, sok az üres menet benne, és nekem jobban tetszett volna pörgősebben.

Az is igaz, hogy akad benne nagyon buta húzás is. El nem hiszem, hogy Tess hetekig el tudott volna élni a pincében. De ott van a toronyból zuhanó jelenet is. Ott már annyira a fizika és biológia ellen mennek, hogy az több mint zavaró. De felmerült bennem az is, hogy az öreget ki gondozta. Mert az asztalig nem tudott elmenni, hogyan szerzett volna élelmet, hogyan tisztálkodott? Mert azért nem a saját ürülékében fetrengett, mint akit ott hagytak magára és magatehetetlenül.

De nem is akarom érteni, úgy döntöttem.

3 fő színész van: Georgina Campbell, Bill Skarsgard és Justin Long. Egyszerű figurákat kaptak, megszakadni senkinek nem kellett. Longé az egyetlen összetettebb szereplő, akinek titka van, és aki nem feltétlenül az, akinek látszik. De a filmet szépen elviszik, és azt hiszem, aki megnézi, nem rájuk, inkább arra fog emlékezni, amit a pincében találtak.

Nem vitték túlzásba a látványt, de nem kellett. A Cápa óta tudjuk, a sejtetés gyakran több, mintha tényleg látnánk is, amitől félni kellene. Itt meg különben is borzaszt, amikor rájövünk, mi van ott és hogyan került oda.

A kritikusok különben szeretik, már több jelölése is van mindenféle díjra. Nyert is egyet-kettőt. túlzásnak is érzem, szerintem is korrekt film, de azért nem díjnyertes szinten.