Csak elhúzom, hogy megnézzem Fassbender bérgyilkosos filmjét, pedig az érdekel jobban. Helyette inkább Henry Golding akciófilmjét választottam a nátha mellé, és sajnos nem kötött le annyira, mint Shawn és Gus nyomozgatása. Sőt, nem is igazán tudott lekötni.

A történet egyszerűen nem érdekelt. Az még érdekes lehetett volna, ahogy a különféle bérgyilkosoknak egymást kell levadászni, a cím is innen jön, de nagyon hamar teljesen más lett a történet. Főszereplőnk, az ex-katona Morgan - aki különben egészen eddig abban a hitben élt, hogy ő csak rosszfiúkat öl és jobbá teszi a világot a találataival - nem a többieket akarja lelőni, és begyűjteni a milliókat, hanem a forráshoz akar visszajutni. Ki találta ki ezt a halálos játékot és miért? Így a thriller kissé krimi irányba csúszik, csak éppen annyira könnyen és gyorsan jönnek a válaszok, hogy mégsem tud krimi lenne. Fontosabb az akció és a Morgan - Falk szembenállás.

Ok, vissza egy lépéssel. A kiválasztott bérgyilkosok között a legveszélyesebb Falk. Ő egy szellem, semmit nem tudnak róla, ráadásul saját stílusa sincs. Simán másokat utánoz le, magáról nem hagy nyomot és mindig felszívódik. Eleinte úgy tűnik, közösen kereshetik majd a játék mögötti személyt, de gyorsan kiderül, hogy Falk nem csapatjátékos, mindenkit átver és csak a saját céljai érdeklik. Ő lesz Morgan legnagyobb ellenfele, és egyre inkább arra megy a történet, hogy ők mit lépnek egymás ellen, és hogyan csapnak majd össze a végére.

Próbálkoznak egy kis drámát is belevinni, Morgan már kifelé lépegetne a szakmából. Máson jár az esze: egy lányon, családon, továbblépésen. De nem olyan könnyű ezt az életet maga mögött hagynia, pláne, ahogy kiderül, hogy nem annyira a jó arctalan lövész lovagját játszotta eddig, ahogy maga gondolta. Gyötrődik, de mondjuk sosem annyira, hogy ne húzza meg a ravaszt. De így lehet ő a főhős, akinek elvei vannak és nem a gyilkosság mindenre a megoldása. Ő lesz az, aki pl. azt is kitalálja, hogy az ebből a világból már kilépett, de most mégis célponttá lett egykori katonát, későbbi bérgyilkost hogyan lehet kimenteni a játszmából. 

Plusz, még rátesznek egy szerelmi réteget is. Morgan és Sophie a film nagybetűs párja, és az már röhejes, ahogy Sophie majd mindent elfogad. Mert persze menet közben kiderül, hogy kivel is él együtt, de meglepően könnyen átáll arra, hogy egy bárgyilkos szerelme lett belőle. Mi több, a végén még lelkesen vadászni is küldi a férfit. 

Így mondjuk, legalább volt mit játszania Goldingnak, aki valljuk be, nem egy akciósztár alkat. Pláne, ha olyan külsőt találnak ki neki, mint amit itt prezentáltak arcszőrzettel és panda szemekkel. (Tudjátok, amikor sötét karikák vannak a szemek körül, kialvatlanságtól vagy betegségtől.) Golding mondjuk úgy, szépfiú szerepekkel tette fel magát a filmes térképre, és ott hihetőbb volt, mint most keserű, de szerelmes bérgyilkosként. Hogy emlegessem a The Killert még egy kicsit, Fassbendert sokkal inkább el tudom képzelni meghúzni a ravaszt, mint Goldingot. Ha talán ezért is építették le a filmre a külsejét. Az a két tetkó is, a hideg ráz tőlük.

Noomi Rapace viszont annyira jó kinézetet kapott, amit a másik főszereplő nem. Az a kontaktlencse, az valami telitalálat. És sokkal könnyebben elhittem erről a nőről a gyilkológép létet, mint a férfiról.

Nem egy okos film, vannak kifejezetten buta meg kiszámítható jelenetei is. Még csak nem is látványorgia. Nálam az a szint, amit késő este egyszer meg lehet nézni. Pedig a szereposztás alapján jobb is lehetett volna.