Most egészen fogamra való volt ez a komédia. Jó arányban volt benne olyasmi, amit bírok: átverés, művészet és fekete humor.

A történet szerint a törvénytelen üzelmeket folytató Gordonnak nagy ötlete támad, hogyan lehet tisztán fizetni a bérgyilkosnak, hogy ne kerüljenek a rendőrség radarjára sem. Műkincsek. Így Reggie mázol valamit, a megrendelők a gyilkosságot fizetik – de a képért és a galériás Patrice megírja a csekket. Mivel a nő annyira le van égve, nem az lesz a gond, hogy rávegyék a pénzmosásra. Sokkal inkább azon bolydul fel az életük, hogy a képek hirtelen sikeresek lesznek, a gyűjtők is akarnak belőle. Új művészeti szenzáció lesz, amin mindenki meglepődik, de esélyt jelent, hogy mindenki rendbe tegye az életét.

Lesz benne fordulat, mert nem éppen úgy teszik rendbe a dolgaik, ahogy elsőre gondolná az ember. Fekete komédia, vagyis itt a halál és a vér nagyon is képbe és képre kerül. Azon még jót is mosolyogtam, amikor Patrice hirtelen megvilágosodik. Ő sokáig azt hiszi, hogy Reggie csak díler. A gyilkolásra használt zacskóit is simán műalkotásnak nézi, míg a kiállításon belé nem hasít, hogy ezeknek mi is volt az eredeti rendeltetésük.

Nem egyszer keverednek agyament helyzetekbe, és Patrice is egyre jobban belejön a bűnözésbe. Végig jól egyensúlyoznak egy bűnfilm és valami könnyedebb között. Az egyetlen, ami zavart, amikor Patrice egyéb körei kerülnek képbe.

Vagyis, Uma Thurman mellett a lánya is szerepet kapott a filmben. Maya játssza a fiatal festőt, akiben Patrice hisz, árulja a képeit és be akarja futtatni. Csak éppen semmi értelme nincs a filmben azon túl, hogy együtt szerepel így anya és lánya. Bár néha éreztem benne, hogy humorosnak van szánva, de csak egy jelenete volt, amin tényleg el is vigyorodtam. Amikor Grace nekiesik Reggie-nek, hogy milyen alapon robban be a művészeti a világba, és túl könnyen jött neki minden.

Miközben komédia is, én bírtam, ahogy kb. beszólnak a modern művészeteknek is. Ahogy kb. mindent el lehet adni, mint műalkotás és a műgyűjtők mennyire átverhető, furcsa népség. Még egy gyilkosságot is installációként fel lehet vezetni, csak a megfelelő körítés kell. Mindenki gyorsan korrumpálható, és nincsenek is olyan fogalmak, hogy jó vagy rossz. Ahhoz képest, hogy Reggie mennyire sikeres gyilkos, kb. ő a film leginkább ártatlan alakja, mert azért lett belőle gyilkos, hogy a húga adósságát ledolgozza, akinek különben ki kellett volna állnia a sarokra.

Nagyon könnyen is kezeli a történet a halálosztást és már csak azért is a fekete komédiák közé tenném be. Itt humor elem is tud lenni, hogy Reggie véres zacskói milyen sikert váltanak ki a művészetrajongókból.

Nem kellett sok helyszín, de a galériát rendezgetik, ki is mozdulnak és nem volt olyan érzetem, hogy ne lenne elegendő változatosság benne.

A színészek is kellően változatosak lettek. Uma Thurman mellett Samuel L. Jackson, Maya Hawke és Joe Manganiello a legismertebb nevek, de más ismerős színészt is fel lehetett benne fedezni. Thurman és Jackson rutinosak, és Manganiello is egész jól hozta a szelíd gyilkost. Azt meg különösen bírtam, amikor Jackson karaktere kiadta neki, hogy pingáljon valamit.

Nem az a film, amit többször is megnéznék, de egyszer kifejezetten jókat tudtam mosolyogni rajta. Művészet, halál, szimpatikus színészek, sose rosszabbat.