Újabb rész, és most legalább próbálkoztak valami mással. Ezt még akkor is a javára írom, ha különben annyi sebből vérzik ez a film, hogy egy vámpír már nem tudna mit kiszívogatni belőle.

Megint egy gyerek kerül bajba, és egy állat segíti ki belőle. A főszereplőnk egy Phoenix nevű elárvult fiú, akit a nagynénje vesz magához. Ez együtt jár az Afrikába költözéssel is, amit az állatszerető fiú nem is él meg tragédiaként. Már az első teljes napján szafarira viszik, ahol meg is lesz a baj. A gyerek kint marad egyedül a szavannán, ráadásul egy olyan környéken, ahol a környék legnagyobb orvvadásza el akar kapni egy csorda elefántot. Phoenix egy fogságba esett állatot kiszabadít, akivel aztán nekiállnak a hazajutásnak, az orvvadászok megleckéztetésének és az elefánt családjának kiszabadításának.

Nagyon mese az egész, és képesek az elefántra kb. ugyanazt rápakolni, amit eddig ezekben a filmekben a kutya csinált. Megvédi a más állatoktól, gonosz emberektől, cipelni is tudja, ráadásul úgy hallgat a parancsszavakra – egy elvben teljesen vadon élő elefánt – mint egy cirkuszi állat. Jól néz ki, amikor végre az elefánt szembeszáll a vadászokkal, eltipossa a fegyvereket, de most komolyan megértette a gyerek mutogatásál, hogy a fegyver rossz és el kell törni? Még egy delfin, egy kutya is elbújhat az mellett, amit ennek az állatnak tulajdonítottak ebben a történetben.

De van még egy része, amit nem kicsit tartok gyomorforgatónak. Sarah néni kapott egy élettársat a történetben. Róla a végére szépen kiderül, hogy sokáig együttműködött az elefántvadászokkal. De most szembeszáll velük a gyerek védelmében, és ezzel minden meg van bocsátva? A minimum az lenne, hogy jó pár évre őt is lecsukják, de itt a vadőr vállon veregeti, és Sarah néni is úgy ölelgeti a végén, mintha valami hőstett derült ki volna róla, nem egy ekkora disznóság.

A show-t egyértelműen lopja az elefánt, majd később a bébi elefánt. Nagy a cuki faktor, és az egészben van egy olyan aranyosság, amit csak az tud elrontani, hogy a főhős elefánt A majmok bolygója majmaival van kb. egy szinten. Pontosítok – mielőtt Caesar megszólalt Francónak az első rész végén. Annyi hiányzott csak, a beszéd.

Az előző történetekhez hasonlóan itt is az anya-alak, még ha nagynéni is lett belőle, az egyetlen közismert színész. Liz Hurley, akinek kb. csak szépnek kellett lennie. Pipálva. Sam Ashe Arnoldot is láttam már egy sorozatban, de az még annyira gyerekfilm vonal volt, hogy most rá kellett keresnem, honnan ismerős a neve.

Van benne humor, kaland is, az állatok eladják a külcsínt is. Nagy mese különben, de állatbarátoknak meg lehet nézni így is, legfeljebb az intelligenciánkat visszatekerjük a kisgyerek szintre.