Most fogom a fejem, hogy erről a filmről mit is írjak. Hajlok arra, hogy kezdjem azzal, hogy teljesen felesleges alkotás. Igaz, a Mátrix-filmek között csak a legelsőben volt meg az a plusz, utána egyre olcsóbb, bár látványos akció orgia következett. A gonosz felem meg azt sugalmazná, hogy ennek annyi volt csak az értelme, hogy megkapják a romantikus lelkületűek a happy endet, amit az alap trilógia nem szállított.
Próbáltak nem egy akciókra összpontosító, csak látványfilmet készíteni. Van benne természetesen verekedés, a végére Neo és Trinity extra képességeket is kapnak a Mátrix világán belül. A nagy üldözés a végén, az bennem felidézte a zombis filmek közül a Legenda vagyok és kicsit a World War Z egy-egy jelenetét. Csak éppen az első Mátrix forradalmi volt a látvány terén. Nem véletlenül viccelődnek ebben a történetben is azon, hogy mit hozott ilyen tekintetben a Mátrix. Hogy mit vár az ember ezt a címet meghallva. Aztán itt nem adják. Nem jut eszembe egy olyan rész sem, amire úgy vissza tudnék emlékezni, mint ahogy az elsőből megvan Neo és Morpheus edzése, a nagy lövöldözés vagy éppen az ugrások. Nincs újítás már, legfeljebb séma kiszolgálás.
Viszont, próbáltak megint valami filozófiát, meta vonalat beletenni, amitől posztmodern, de nem kult lett a végeredmény. Ez a film kibeszéli a saját előzményét és saját magán is filozofál. Itt már nincs igazi rejtély, amin a néző később is töprenghetne. Ez érthető, elmagyarázott és sokkal egyszerűbb is. Még csak olyan kis eldugott ötletek sincsenek benne, mint amilyen eredetileg a szereplők neve volt.
Tele van utalásokkal az első filmre, idéznek fel szereplőket és jeleneteket. (Ok, a trilógia vége is előkerül, hiszen meg kell magyarázni, hogy miképpen tért vissza a két szereplő a halálból.) Az ötletek nagyja inkább idegesített, mint tetszett. Az eredeti stábból kevesen jöttek vissza, így húztak elég meredek lépéseket. Nem tudok mit kezdeni az új Morpheus-szal, aki egyszerre Smith is. Mi értelme, minek és hogyan? Passz. Ugyan egy ponton erről is van szó, de akkor leakadt az agyam azon, hogy ez mekkora kreténség. Majd jött egy másik Smith is – akkor már kettő van belőle? Micsoda? Újabb elakadás a gépezetben. De az új főgonosz és az ő ördögi terve is olyan… zavaró.
Azért még így is a stáb, akik miatt leginkább elnéztem a filmet. A két főszereplő visszajött, azért Reeves lecserélésével Mátrix-folytatás, az különösen furcsa lett volna. Köröttük azonban csak Jada Pinkett-Smith maradt meg, egy olyan béna maszkkal, hogy az újabb pontot ér a listán, mi a bajom ezzel a filmmel. Neil Patrick Harris-t különben bírom, de mint mátrixi főgonosz? Pszichológusnak hitelesebb volt, mint a minden mögött álló manipulátornak. Azt is nehezen emésztettem, hogy Jonathan Groff az új Smith – a szimpla, nem a Morpheus kombinált. Aztán az új szereplők közül vele békültem meg legelőször. Megvan a karakter hangulata, és neki jutottak a jó beszólások is.
Ahogy most átveszem magamban, talán az a legnagyobb bajom ezzel a filmmel, hogy öregesnek érzem. Fáradt főszereplőkkel, egyszerűen lepusztultnak néz ki Reeves és Moss is. A történet is lassabb, sokkal több beszéddel és fejtegetéssel, mint ami jól esett volna. Yahya Abdul Mateen II. és Jessica Henwick meg annyira elveszik a történetben, hogy hiába fiatalabbak, a filmet nem fiatalították meg ők sem.
Néha a zenére különben odafigyeltem, elég tematikusan válogatták a film alatt játszódó dalokat. Itt jegyezném meg, hogy Groff nem énekel sem a filmben, sem az OST albumon. Azzal aztán tényleg érdekes Smith verzió lett volna, ha dalban mondja el a magáét két verekedés között…
Ezzel kifogytam a gondolatokból. Nem lett jó film ez a Mátrix folytatás, de egyszer meg lehetett nézni. Ha már Reeves sok részes filmjei között keresgélünk, a John Wick jobban sikerült befejezést mondhat a magáénak.
