Úgy tűnik, a Hang nélkül is olyan franchise lesz, mint a Démonok között. Megvan az összekötő, alap mag, de sok-sok történet és más karakterek kalandjai is bele fognak férni az eredeti szereplőkön túl.

Az Első nap is ilyen. A helyszín New York, és megjelennek a lények. Az emberiség nem találkozott velük, sé pillanatok alatt teljes hadi állapotban van mindenki, és nem úgy tűnik, hogy van menekvés. Érdekes választás, hogy főszereplőnek egy olyan nőt választottak, aki amúgy is a végnapjait éli. Halálos beteg, és egy macskán túl nincs már senkije. Ugyan vannak hírek arról, hogy a vízre kell menni, mert a lények nem tudnak úszni, de Samira befelé indul a városba, el akar menni pizzáért. Abszurdnak is tűnik a dolog, de majd a történet során kiderül, hogy miért kell neki életében még utoljára arról a bizonyos helyről egy szelet pizza.

Akár az is lehetett volna a film, hogy Sam miképpen éri el ezt a kicsi, de a helyzetben mégis lehetetlennek tűnő célt magányos harcosként, csak a cicájával maga mellett. De hogy mégse egy kb. néma, magában utolsó útjára induló nő története legyen a film, egy ponton Sam és Frodo cica összetalálkoznak egy másik túlélővel. A joghallgató Eric nem tud hova menni, a páros nyomába szegődik és meg is egyeznek abban, hogy együtt mennek el pizzázni. Eric még egy utolsó célt tud adni a nőnek: már nem csak annyi az utolsó útja, hogyan egyen még egy utolsó szelet pizzát, hanem a kikötőbe érve a fiatalember életét még megmentheti, így Frodo is kap egy új gazdát. Értelme lesz a halálának, megment vele valakit, és nem csak beletörődik az elkerülhetetlenbe.

Az eredeti filmet ismerve kissé furcsa is, hogy mennyi teret adtak a történetben a szereplők beszélgetésének. Nem csak az esőben, de máskor is suttognak és beszélgetnek. Így is próbálnak azzal játszani, hogy minden zaj mennyire halálos nekik, de meg sem közelítik az eredetit, amikor tényleg komolyan vették, hogy némán és hang nélkül intézzenek mindent.

Változás az is, hogy sokkal jobban jelen vannak a lények. Nagy bogarakra hajaznak, kb. mint a Mimic szörnyei. Azzal, hogy ennyit látjuk őket, kevésbé félelmetesek is. Hiányérzetem is lett tőlük, ha pontosan nem is tudnám megragadni, mivel volt bajom. Ebben a formában, a furcsa testükkel már nem olyan rémálom lények, mint korábban. Spielberg cápája óta azért tudjuk, hogy amit nem látunk, csak lecsap ránk, mennyivel félelmetesebb tud lenni annál, amit hosszan mutogatnak is.

Közben merengtem azon is, mennyire komolyan vehető előzményfilm ez. Vagyis, a tévébe szánt gagyi, vagy ezt komolyan gondolták. A szereposztás azért mutatja, melyiknek szánták. Van az eredeti filmekből feltűnő szereplő benne, és a két főszereplőt is ismert színészek játsszák. Sam Lupita Nyong’o lett, aki az egyik legmenőbb halálba sétálást kapta a hasonló filmek körében. De különben is bírtam, ahogy életre keltette Samet. Egyszerre volt benne a haldokló törékenysége és egy pokoli erő, amit nem lehetett megállítani, míg célba nem ért. Eric Joseph Quinn lett, akinek mondhatni nem volt újdonság másvilági szörnyek elől menekülni. Meg is fordult a fejemben, hogy ez kicsit kárpótlás azért, amit a Stranger Thingsben kapott. Ott ő halt meg másokat megmentve, itt ő lesz az, akiért valaki az életét adja és megmenti. Ahhoz a szerepéhez tudom mérni, és itt egy érettebb, törékenyebb fiatalembert játszik. Nagyon más a két figura, nem is esett le rögtön, honnan ismerős maga a színész. De a kettős közül azért Nyong’o az erőteljesebb a filmben.

Jok a kritikái, jók a bevételei. Én talán a történetét túl semmilyennek érzem, egy mini kimenekülés New York városából, de simán el tudom képzelni, hogy több ilyen túlélő film is születik meg a Hang nélkül filmek világából. Meg is nézném őket.