Mivel nem akarom ugyanazt leírni sokadszor, próbálom keresni azt, amiben ez az évad más volt, mint a korábbiak. Mondjuk, nincs egyszerű dolgom.

Mert a kórházban igazán jelentős dolog nincsen. Szépen kezelik az eseteiket, és a legnagyobb felfordulás egy katasztrófa idején volt, amikor hirtelen a sok sérült beszabadult a kórházba. A szélviharban ők fogadtak csak traumákat, és akkor mindenkinek pörögnie kellett. Már aki bejutott dolgozni, mert pl. Alex és Jo nem jutottak ki a házukból. Ezen túl az hozott még némi változást, hogy Bailey kicsit vissza akart venni, és az igazgatói posztra Alexet nevezte ki. A kórház életére ez különben nem volt különösebb hatással, annyi, hogy többször zargatták Alexet anyagi kérdésekkel, amikkel addig nem foglalkozott.

Emlékezetes orvosi eset sem rémlik. De ezt is már írtam – mivel már szakorvosok a főszereplők, akik vezető szerepet töltenek be az osztályokon és mellette kutatnak, már nincs az a napi gyógykezelés és a betegség megfejtése, mint korábban. Több a vér, a műtőben a vágás, de egyre inkább elvesznek a betegek. Feltűnnek és eltűnnek, nem lesznek úgy részei a kórházi mindennapoknak, mint korábban. Itt már elképelhetetlen lenne, ami pl. Danny kapcsán volt még a sorozat elején. Talán ezért is van az, hogy már sokkal kevesebb név tűnik fel, hogy egy-egy betegséget kezeltessen. Itt a sztárfaktor már megvan a visszatérő szereplőkkel, és nem mellékszereplőkkel hozzák be.

Nagyon ritka az is, ha egy beteg több részben is benne van, mert pl. szervre várnak és addig életben kell tartani. Most volt kettő ilyen is, különben. A végére is egy ilyen eset lesz az átívelés alapja – Meredith józan eszét elvette az anyai ösztön, és biztosítási családba keveredett. Majd a 16. évad elején ez lesz az átívelés: hogyan mentsék meg Mer karrierjét? De itt van rá az alap.

A magánéleti szálak továbbra is dübörögnek. Meredith egy kvázi szerelmi háromszög után kezd párkapcsolatba, Maggie és Jackson is igyekeznek továbblépni egymással, valamint Amelia és Owen kapnak egy nagyobb blokkot, amiből majd két másik kapcsolat bomlik ki és sokszögesedik. De mondhatnám úgy is, hogy visszajön Teddy és állandó mellékszereplővé lép elő Koracick. De nem akarom ezeket ragozni – már megtettem korábban. A lényeg, magas a szappanopera arány. Most is lesz terhesség, válás, vélt lánykérés és hasonlók. Meg, mivel már jócskán benne vagyunk a sorozatban és változott közben a világ, több LMBTQ mellékszereplő is helyet kapott. Bár, inkább azt kellene írnom, hogy találtak pótlékot Arizona és az ő ügyei helyett, mert ez a sorozat soha nem volt homofób és kezdettől voltak benne ilyen szálak is.

Egy rész van még, amit külön is ki akarok emelni. A halottak napjára tett eset. Meredith körül egy-egy beköszönésre feltűntek a halottai: George, Lexie, Ellis, Mark és Derek. Nekem még mindig a szívem szakad meg, amikor Derek emlegetve van, vagy most – amikor tényleg fel is tűnt, és köszönt Meredith-nek egy sziát. Annyira nem egy súlycsoport Derek és Andrew – mert ebben az évadban vele jön össze és már szeretik egymást Meredith-szel. Annyira kölyöknek néz ki a nő mellett!

Egyre jobban ki lehet szúrni a másik sorozattal, a Station 19-cel az összecsengéseket is. Onnan több szereplő feltűnt már itt is, és nem csak azért, mert Ben szervesen összeköti a két műsort. Egyelőre arra még nem kaptam kedvet, de ha így folytatja a Chicago Med és Fire, könnyen lehet, hogy inkább ezt a kettőt nézem majd párhuzamosan helyettük. Mennyit is kellene behoznom? Még csak 2 évadot, ha párhuzamosan akarok haladni. Lehet, tényleg rászánom magam. Majd még eldöntöm.

Szereplők – ebben az évadban már nincs benne April. Nagyobb szerepet kapott DeLuca, Koracick, a rezidensek közül Levi. Visszatért Teddy. Új szereplőként pedig Atticus Lincoln jött, végre megint van ortopéd sebész Torres nyomdokaiba lépve. Mondjuk, ő nem annyira az orvosi esetekkel van előtérben – mivel Amelia a szerelmi szála, általában vele operálnak együtt, az egyik menti az idegeket, a másik a csontokat. Ha már Chris Carmack – roppant nehezen szakadok el attól, hogy a másik sorozatában ő volt a meleg countryénekes. Az évad végére már kezdett ez lekopni, de azért még eszembe szokott jutni. Vagyis, mozgás megint volt némileg.

A lendületem már fogy, de azért még elvagyok ezzel a műsorral. A gáz az, hogy utána mennyire lassúnak és semmilyennek érzem a Chicago Medet. De ez van, haladunk tovább.