Elérek arra a szintre, hogy már nem tudok újat mondani a sorozatról. Beállt a középszintre, ahogy a kórházas sorozatok egy bizonyos idő után.

Vagyis, már messze nem a kórház a lényeg. A doktorok és rezidensek magánélete sokkal nagyobb teret és beszélgetéseket kap, mint az eseteik. Egy ideig próbáltak azzal ellensúlyozni, hogy a kórház életével kapcsolatos témákat is behoztak. Korábban ilyen volt a sebészi képzés módosítása, vagy a fizetésekkel kapcsolatos témák. Most már nem is igen próbálkoznak ilyesmivel. Csak összehasonlításképpen: amikor Christina volt jelölve az Avery-díjra, azzal sokat foglalkoztak és több oldalról körbe lett járva a téma. Ebben az évadban Meredith van jelölve, de ő már az átadóra sem megy el és sokkal hamarabb befejezték azt a szálat.

Ami kórházas, kicsit játékos és jópofa ebben az évadban, Jackson ötlete, hogy végre ő is nyerhessen már egy díjat, ha a nevénél fogva neki soha nem fognak Avery-díjat adni. Az öröksége felét egy új díj alapítására szánja, persze teljes titokban. Meg is indulnak az ötletelések és kutatások, még arra is szántak energiát, hogy gyötrődjenek a dokik, mi legyen a termékük neve. Bailey esete a legviccesebb, jegyzem meg hamar.

De különben marad a kórházban a szerelem és a szex örök témaként. Meredith most különben parkolópályára került: az évad elején elvarrják a történetét Riggs-szel, majd a többiekre koncentrálnak. Van esküvő, válás, újraegyesülés és babáznak is. Lesz terhesség, örökbefogadás és fájdalmas elköszönés is. Nekem mondjuk továbbra is bántja a szemem, hogy ahhoz képest, mennyi kisgyerekes szülő van a főszereplő dokik között, a gyerekek mintha nem is lennének. Nagyon ritka, ha valamelyik kis Shepherd feltűnik. Zola, a nem vér szerint az egyetlen, aki közülük néha legalább megszólalhat. De lehetne Bailey fiát vagy Arizona lányát emlegetni. A sorozatban is inkább csak emlegetik őket. Olyan fura anyaként, családban elképzelni őket, ha ennyire kivették a sorozatból ezt a szekciót.

Viszont, a készítőkre jellemző témák beköszönnek. Ebben az évadban a szexuális kizsákmányolás és visszaélések kerülnek előtérbe. Azért nem mélyszántóan, de kb. úgy, mint amit Olivia Pope történetében is el tudtam volna képzelni.

Hiányoznak különben a kórházi esetek. A műtétekből már sokkal többet látunk, de mégsem tudnak annyira lekötni egy-egy történettel. Szintén ismerős lesz: mert már itt is az a lényeg, hogy a doki mit tanul az esetből a magánéletére vonatkozóan.

Van mozgás is. Ez az utolsó évada Arizonának, a végén elköszön. Viszont, jön vissza Teddy. Beköszön Scott Speedman, aki később majd fontosabb szerepet kap a sorozatban. Vannak vendégszereplők, mint Andrew nővére, aki egyenesen szexuális témában kutat és felkavar nem egy kapcsolatot és az állóvizet a sokkal szabadabb gondolkodásával. Írhatnám azt is, hogy a szokott mértékű a mozgolódás.

És sajnos még mindig áll, ha nekiállok az évadnak, ledarálom. Pedig már érzem, hogy erősödik egyre inkább az, ami taszítana. Ettől függetlenül nézve bírom, utána meg egyre többet kritizálom. Remélem, nem így lesz már végig.