Rá tudnám fogni, hogy tipikusan női film. A téma, a főszereplők, a rendező, a feminista alaphang. De rá akarom nyomni? Ezen még vacillálok.

A történet középpontjában két, látszólag teljesen más nő áll. A feltűnőbb a fiatalabb. Rose özvegy, Írországból érkezett egyedülálló anya, aki egy fekete zenésszel osztja meg az ágyát. Pimasz, nagyszájú és úgy káromkodik, hogy egy tengerésznek is a becsületére válna. Nagyon messze van az angol női ideáltól, ki is nézik a környékről. Edith viszont csendes és kellemes teremtés, akinek az a sors jutott, hogy öreg szülei mellett maradjon. Az apja nagyon el is nyomja, Edith viszont menedéket lel a vallásban és állandóan valami pozitív, mások szeretetére és tiszteletére irányuló mondást süt el.

A bonyodalmat levelek okozzák, amiket Edith kap. Mocskolódó, káromkodással teli levelek. A család meg van győződve róla, hogy Rose a feladójuk, aki mellesleg a szomszédjuk. A rendőrséget is könnyen meggyőzik, és mire észbe kapnak, Rose már a bíróságon kénytelen bizonygatni, hogy ő nem írt sem ilyen, sem más leveleket. Aztán persze lesz nyomozgatás, fordulat az ügyben és a két szereplő múltját is szépen felépítik közben.

A film azt mutatja meg, hogy miképpen lázadók és erősek ezek a nők. Akik valamiképpen azt merik mondani a társadalomnak, hogy más vagyok - mi van akkor? Rose, aki fel is vállalja, akit kiközösítenének érte, de aki így példát mutat a lányának. Ő már egy modern nő, aki azért annyira nem elvetemült, hogy minimális erőfeszítéseket ne tenne, hogy ne utálják ki a közösségből. Majd a múltja felderítésével látjuk, milyen áldozatokat hozott, milyen nővé nevelné a lányát, és hogyan küzdött magáért is. Edith mindezt nem tudja felvállalni és egy csendesebb módon mutat be a rendszernek. Ugyanannak a világnak az áldozatai mindketten és így együtt adják igazán a kritikát. Mert annak sem jobb, aki látszólag a rendszer része, de szenved benne, sem annak, aki szembemegy a szabályokkal és a többség lenézi, kiveti érte.

Lehetne nézni benne a bűnbakképzést. A 15 perc hírnevet. Akár még a családon belüli erőszak témája is felmerülhet, mert nem csak veréssel és erőszakkal lehet egy embert tönkretenni és bántani. De mindezen túl ez a nők története, akiktől a férfiak elvárnak valamit. Ha nem teszik meg, tulajdonképpen végük. Itt páran majd elkezdik mondani a nemet, kiállnak és a film megfogalmazza, hogy egy nőnek nem annyi az élete, hogy az apjának/férjének engedelmeskedjen. Ebbe a vonalba illik Moss rendőrnő is, aki csak a neme miatt kb. annyit dolgozhat, mint egy titkárnő. Aztán persze ő a legkompetensebb személy az egész rendőrségen, mert az egy paródiába illene, amit a főnöke és a férfi nyomozó művelnek.

Komédia is, de azért túl viccesnek nem mondanám. Azt önmagában nem tudom viccesnek találni, hogy milyen levelek érkeznek és kiknek. Vagy azt, hogy Rose milyen nyíltan beszél. A dráma nekem jobban átjött a történetből, ahogy Rose és Edith mindketten gyötrődnek és kiutat keresnek a helyzetükből. 

Viszont, a filmnek eltalált a hangulata. Múlt századi, egy más világ. Nem csak erkölcsökben, de megjelenésben is. Még azt is eltalálták, hogy Edith és Rose öltözködése is tükrözze, milyen emberek és miképpen élnek. Nem vitték túlzásba, kevés a helyszín és a szereplők nem gazdagok, sem látványos otthonaik vagy eszközeik nincsenek. De a film el tudja képzeltetni ezt a másik világot velünk.

Jessie Buckley nagyon nem tartozik a kedvenc színésznőim közé, de ebben a filmben remek munkát végzett. Colman oldalán nagyon jó párost alkottak: a csendes és a hangos. Aki megéli az érzéseit, aki elfojtja. A feltűnő és a láthatatlan. Ugyanannak az éremnek két oldala. Vasan és a férfi szereplők el is vesznek mellettük, de ez alapvetően is ennek a két nőnek a története.

A kedvenc jelenetem különben Colmané - amikor a Timothy Spall által játszott apjának beolvas a végére. Azt vártam kb. az egész filmben, mert Spall is nagyon eltalálta azt a férfi figurát, akinek az ember lánya annyira szeretne behúzni egyet már a kezdetektől...

A kedvenc filmem nem lesz, de lekötött és szívesen néztem. Ha nem is tipikusan az a film, amit okosnak szoktam nevezni, megvan a maga logikája és esze. Rendben volt.