Gyerekek, tábor, alkalmatlan nevelők és színház. Akad bőven olyan elem a történetben, ami miatt jó is lehetett volna. Sajnos, inkább az járt az eszemben, minek is nézem ezt végig?

Mert a történet sajnos nem vicces, csak az akar lenni. Az meg nagyon nem ugyanaz. A keret szeret a Drámatábor alapítója, oktatója és kb. mindenese betegség miatt idén nem tud semmit intézni. A fia átveszi a helyét, de semmihez sem ért. A változtatási katasztrófálisok - akár a tanári karral, akár a tábor egyéb dolgaival kapcsolatban. Azt is mondhatnám, hogy összejön egy kb. semmihez nem értő banda kb. nulla anyagi kerettel, akiknek tanítania kellene a színház iránt érdeklődő gyerekeket, a tábor végére pedig színdarabot is elő kell adniuk.

Nincs olyan oldal, ahol ne lenne katasztrófa a film. A legtöbben szerencsétlenkednek csak és rossz nézni, amit művelnek. A végére ugyan kerekítenek valamiféle happy endet, de hogy ki lesz itt boldog? Van egy páros, akik annak idején itt barátkoztak össze. Azóta is visszajárnak tanítani, és csak álmodnak róla, hogy majd befutnak. Csak éppen az egész egy hazugságra épül: a lány beleszeretett a fiúba, aki viszont meleg, így a lány tényleg csak a barátja lehet. Ennek ellenére egy csomó lehetőségről lemondott érte, és még mindig áldozatokat hoz érte. Most esélye lenne kicsit az álmát érni, de a srác megsértődik. És nekik kellene darabot írni két hét alatt, ami több, mint katasztrófa.

A gyerekek se viccesek, meg se igen lehet jegyezni őket. Inkább a tanári karra koncentrálnak, akiket meg a fentebb emlegetett szerencsétlenkedés jellemez. Van pl. olyan felvett új oktató, aki mindent csak összehazudott az önéletrajzában, és ötlete sincs, mit is kellene tanítania. Hát merít az élettapasztalatából és pl. színházi verekedés címén utcai harcot tanít a gyerekeknek. Akár vicces is lehetett volna, de nem úgy adják elő. Így csak szánalmas. De a filmről is ez az összbenyásom - lehetett volna jó is, vicces is, de csak siralmas.

Látványelem nincs, hogy is lenne? A formátum eleve irritált. Mintha házikamerás áldoksi lenne. Az kevés show-nak áll jól, és ez nincs köztük.

Kavarognak a szerencsétlen felnőttek és a gyerekek. Ennél több nem jutott bele. Még színészek sem, akiknek a neve eladná. Ben Platt a legismertebb, de ez a film képes azt megjátszani, hogy van egy Tony-díjas musical- és filmszínészük, és nem ő játssza az énekes szerepet. Erre hogy varrjak gombot? Még Noah Galvin lehet ismerős a The Good Doctorból, de bevallom, én nem ismertem meg. Amikor áttanulmányoztam, kik szerencsétlenkedtek ebben a filmben, akkor lepődtem meg, de nagyon. Egészen más figurát kapott, de különben ő megoldotta. Jut eszembe, még egy. Ayo Edebiri a The Bear-ből - Janetben megvan minden vagányság, ami a szakácslányban nincs. Tulajdonképpen ő is pozitív csalódás.

A zenéje - röviden, nincs dallamtapadásom. De a zenéhez van köze a film egyetlen jó részének. A végén megnézhetjük, milyen lett a darab, amit a tábor alatt írtak és színpadra állítottak. Abban több a humor és az ötlet, mint különben az egész filmben. Valahol röhejes és ironikus egyszerre, amikor a gyerekek előadják a Wall Street farkasa ide szabott verzióját, csak nővel a főszerepben.

Szenvedtem vele, nagy nehezen és egyszer elkopott. Ha már komédia, miért nem lehetett vicces? Mert talán ez a legnagyobb probléma. Annyira nem lett ez mókás...