Ajánlásra néztem meg, állítólag színvonalas dráma, aminek a végén sírni is lehet. Bár a kritikákkal kezdtem volna inkább, de azokra inkább csak a film megnézése után szoktam rápillantani. Azok ugyanis közepesek és jobban lefedik azt, amilyennek én is láttam a filmet.

Legyek tömör? Halálra untam vagy kiakadtam a főszereplőn.

Azért ennél mesélek többet is. France egy sztárriporter, nézett és szeretett saját műsorral. Van egy író férje és egy 10 éves fia, de egyikkel se foglalkozik, a munka tölti ki a napjait. Míg össze nem omlik, és el nem vonul egy klinikára, hogy aztán minden folytatódjon.

A részleteket lehet még ragozni, de mi értelme lenne? Nincs se fejlődés, se haladás, se semmi. France vét drámai hibákat, a sajtó robbant ki körötte botrányt is, de nem változik semmi. Még az a tragédia, amiről sejtem, hogy a ’sírni lehet rajta’ kijelentést ihlette, az sem érinti meg különösebben.

France egy antihős, én egyszerűen ki nem állhattam. Az egy dolog, hogy álszent, de gyakran szociopatának is mondanám. A nézettségért mindent. Ha csak a riportjait nézzük, egyrészt agyon vannak vágva, nem a valóságot mutatja, másrészt, róla szól az egész. Van egy, ahol egy bombázott városon mennek keresztül. Erre mit mutatnak végig? France fut az épületek között. France monológot mond a kamerába. Az kifejezetten irritált is, ahogy mindent felvesz vagy 5-6 alkalommal, hogy aztán legyen miből összevágni az anyagot. Ahhoz meg már nem is tudok mit szólni, amikor a szanatóriumi kezelése alatt viszonya lesz egy másik beteggel – akiről aztán kiderül, hogy szintén újságíró és a nőről ír. France-nak áll feljebb, amikor ő csalja meg éppen a férjét? (Mondjuk, a végén látva mennyire viselik meg a történtek, szinte semennyire, nem is csoda, hogy itt egyszer eszébe nem jut, a férjének hogyan esik, hogy France megcsalta.) Sokkal jobban megviseli, amikor egyszer bekapcsolják véletlenül a mikrofont és a nézők hallják, mit beszélgetnek egymás közt a riport összevágásáról, mint amit a családi életében elszenved.

Sajnálni és együtt kellene érezni vele, de nekem nagyon nem ment.

Mi több, gyakran egy rossz komédiában éreztem magam idiótákkal körülvéve. A producere, aki érdemben semmit nem tesz, csak nyal. France zseni, France ez tökéletes, France ez rendben lesz. Ő is irritált, talán még jobban is. Vagy, a már említette csaló beteg – szerető – újságíró. Megjelenik a cikk, mire megjelenik szerelmet vallani. Csodálom, hogy nem röhögték ki.

Még az is megfordult a fejemben, hogy Lea Seydoux ellenszenves nekem, ezért nem bírom ennyire France alakját sem, de ez többről szól. Nem csak az vele a bajom, hogy élesnek érzem Seydoux vonásait és mimikáját, szerintem horrorfilmben lenne a helye.

Filmes ötlet akad benne, meg a kulisszák mögé is bemegyünk. Látszik rajta a munka, a tervezés és egészen jó részei is vannak. A baleset a végén a belső és külső nézetekkel váltakozva, hang nélkül – abban még az a plusz is megvolt.

Mégis, annyira utáltam ezt a filmet…

Elolvastam, mielőtt megnéztem, és most nem tudom, hogy mit szólnék ehhez a filmhez Joe Hill nélkül. Hiszen a novellához mérem a filmet, és ahhoz képest látom valamilyennek. Ha előismeret nélkül vágok bele, vajon másképpen látnám? Szerintem igen, de biztosat nem tudhatok.

A Fekete telefon egy 15 novellás kötet egyik darabja. Eredetileg nem is a központi darab, és magunk közt szólva a közepes történetek közé sorolnám. Lényegesen egyszerűbb is, mint amit filmen láttam. Nincs felvezetés, nincs testvér, nincs korábbi ismeretség, csak egyből a tipp a gyilkos gyerekrabló megállítására és ennyi. Az ötlet, hogy a telefon csörög és a korábban elrabolt, megölt gyerekek lelke hívja, ennyi a nagy közös mag.

A film némileg játékosabb, és hosszabb. Az 5 fiú nem együtt, külön-külön hívja, és mindegyiktől kap valamit Finney, ami segít túlélni. Kettőt közülük személyesen is ismert, az utolsó a barátja is volt. Plusz szál Finney családja is, a részeges apával és a para álmokkal küszködő húgával. Az is nyújtja a játékidőt, de nem mondhatnám, hogy sok pluszt adna.

Ha csak ezeket nézem, a szellem gyerekek több hívása, ahogy a végére az 5 segítségből jön össze a menekülés, az tetszett. Azért ez egy fokkal okosabb és frappánsabb volt, mint egyből megragadni a telefont és fegyverré alakítani. A látó húg és a bűnbánó apa viszont felesleges számomra, bár én is érzem, nélkülük lenne egy nagy lyuk a játékidőben, ha a történetben nem is.

Nem kell látványfilmnek lennie, nem is akartak azt csinálni belőle. Ezekben a történetekben éppen az lehet az ijesztő, hogy a gyerekrabló bárki lehetne. Akármelyik szomszéd, aki jelentéktelennek tűnik, aztán gyilkos hobbija van titokban. Ahogy a tragédia lecsap otthon. Kisváros, a helyi környék, a pince. A szellem fiúk is csak ritkán tűnnek fel, a telefon miatt a hang a lényeg. Így ott sem kell Démonok között látványvilágra számítani.

Amit azért kiemelnék, mert nem igazán értem mögötte a rendezői szándékot. A gyilkos egy maszkban mutatkozik a gyerek előtt, vagy az alsó, vagy a felső, vagy mindkét fele rajta van. Eleve meg akarja ölni, miért kell akkor a maszk? Ijesztőnek szánja az ördögöt? Passz.

Ethan Hawke kapott így egy plusz feladatot, mert tulajdonképpen a szemével és a hangjával kell ijesztőnek lennie. Jó színész, megoldja, valahogy még esendő is lett általa a figura. A démoni maszk mögött a sérült ember, akinek meg kell büntetni a rossz kisfiúkat.

Ám nem tud nem eszembe jutni, hála a lufiknak és a bohóc utalásnak, a Krajcáros Az. Skarsgard nem kapott maszkot, csak festést és mennyivel ijesztőbb volt… Ugyan értem a koncepciót, ott egy démon, itt egy sérült ember tébolya pusztít, de akkor sem ér fel az ördög maszk Az mosolyával.

Van hangulata, van benne egy ötlet, de azért olyan filmnek nem mondanám, ami mélyen megragad bennem. Ha már Hawke, dolgozott már a rendezővel, Scott Derricksonnal. A Sinister az a közös horrorjuk, ami megragadt. A Fekete telefon feleannyira sem tudott megfogni.

Ismételve magam, a novellához mérve néztem. Akinek teljesen új a történet, nem tudom, többet vagy kevesebbet kapott nálam.

Legutóbb ezt néztem, erről a legfrisseb az emlék, szóval: Black Bird (s01e05).

Tudom, hogy már írtam, de még mindig nagyon látványos, mennyire össze van rakva a sorozat koncepciója és hogyan építkeznek. Ebben a részben Jimmy már addig jut, hogy egy lány meggyilkolását el is meséli neki Larry. Közben meg a nyomozókat látjuk, akik ugyanennek az esetnek erednek a nyomába és találnak is egy bizonyítékot. (Fogadunk, hogy a kettőt összerakva ezen az eseten bukik meg majd Larry?)

Talán kriminek nem olyan erős, de ahogy felépítik, és amit a színészek beleraknak, az megtölti érzelemmel és feszültséggel. Most még heti emlékezetes jelenet is jutott bele. Azt figyeltem végig, Jimmy hogyan reagál arra, amiket Larry elmesél neki. Nagyon ügyel az arcvonásaira, Larry meg ádázul figyeli is. Este, a cellában viszont… Abban jobban benne volt, hogy micsoda nyomás alatt van Jimmy, mint bármi korábban.

Ami még szemet szúrt, hogy külső megjelenítésben is össze van rakva a két főszereplő. Hauser szinte nyávogva beszél, és szinte kisfiús, ártatlan attól, ahogy a legnagyobb borzalmakat is ezen a hangon adja elő. Ha hangszínt vált, annak mindig valami nyomós oka van. Egerton meg Jimmy mozgását vette egyedire. Most éppen a járását figyeltem – hogyan köszön vissza a magabiztosság, az erő azon, ahogy lépked. Igaz, az is megfordul a fejemben, azért ilyen szögletes, mert túl lett pakolva izommal…

A Westworld (s04e05) is visz mélyebbre a nyúl üregében. Az utolsó megmaradt rejtély, hogy ki Christina és mit csinál, most kapunk válaszokat. A városba leshetünk bele, amit már láttunk részeibe, de most jönnek a szabályok is és a maguk problémai.

Így most már egészen késznek tűnik a terep, hogy a felvezetett szereplők egy fináléban össze is csaphassanak. Még talán jó is volt, hogy ez egy nyugis, nem akciós rész volt. Visszahozott abból valamit, hogy mit volt jó találgatni annak idején.

Azt meg mondanom se kell, hogy ez a város is látványos és jól néz ki a sorozat. Ezen meglátszik, hogy presztízs sorozat és van miből készülnie a részeknek.

Only Murders in the Building (s01e10) – végére értem az első évadnak.

Itt már nincs nagy fordulat, hiszen a 9. rész végén ellőtték a patront, hogy ki a gyilkos. Csak a magyarázat van vissza, amit el is mond egy James Bond gonosztevő stílusában.

Újfent a játékosság és a komédia elem, amit ki fogok emelni. Amikor Steve Martin karaktere haldokolva a méregtől liftezik, és részegnek hiszik a lakók… Amikor a társai berakják egy poggyásztartóba és tologatják… Vagy amikor elképzeli, hogy beolvas a gyilkosnak, mi meg látjuk, valójában hogyan habog… Nekem ez egy jól sikerült komédia marad, ha értékelem is a krimis történetszálat is benne.

Különben ezen is látszik, hogy nem kis költségvetéssel dolgoznak. Kellően látványos, színes, jó nézni és még változatos is tud lenni annak ellenére, hogy a címbeli társasházból alig mozdulunk ki.

A színészek újfent dicsérhetők – Steve Martiné a fentiek miatt a rész alakítása. De Short szövegírójának is jár a pacsi, szokás szerint a legjobb beszólások többsége az övé.

Nyílt vég is van, úgyhogy kezdhetem a 2. évadot.

Végül, ami annyira egysíkú, hogy ugyanazt tudnám róla írni, mint múlt héten: Motherland: Fort Salem (s03e06). Még csak a fő szál sem haladt, ez egy kedélyesebb filler epizód volt.

A lányok három fele szakadnak, és mindenki egy kis egyéni ügyet kap. Abigail a bázisra megy, hogy Alder visszatérhessen az Anyához. Tally az anyját látogatja meg és elmegy vele egy üzembe kémkedni. Scylla meg Raelle apjával kiegészülve a lánnyal igyekszik felvenni a kapcsolatot.

Volt egy kis humor, egy kis akció, egy kis dráma. De, ahogy írtam, haladni nem haladtunk előre. Durvának is érzem, hogy a záró évadban, amikor még annyi mindent kellene zárni, ráérnek ilyen kitérőket tenni, miközben meg folyamatosan azt érzem, hogy sok mindent összecsapnak és sűrítenek, mert nincs idő rendesen megírni.

Az is áll, hogy a kis költségvetés látszik. A helyszín, az akció – olyan semmilyen és beszűkült. Ugyanazon a helyeken járnak körbe és körbe.

Már csak 4 rész van vissza, hát nem tudom, mire lesz elég.

Az alap még tetszett is volna, de nagyon hamar elment a kedvem a filmtől.

Nézzük, mi működött elsőre:

1: még a történet is. Kamaszok szemétkednek egy idős asszonnyal, aki öngyilkos lesz. Minden kínzója kap 100000 dollárt, ha egy percen át hívja a telefont, amit az asszonnyal temettek. Csak éppen a vonal nem csak kicseng, felveszik és…

2: az idős párt játszó színészek. Lin Shaye és Tobin Bell is horror veterán. Jól áll nekik, otthonosan mozognak benne, és Bell esetében rímel is a legismertebb szerepére. Bosszú, egy kis megváltás reménnyel…

3: sötét, próbálnak ijeszteni, de azért még nem botránykeltő a megbotránkoztatás. Pl. a legkeményebb részeket meg sem próbálják megmutatni, legfeljebb utalnak és elmondanak dolgokat.

Akkor hol siklott ki a dolog?

A legnagyobb bajom nagyon hamar az lett, hogy Edith azokat is bünteti, akik maguk is áldozatok voltak. Ha a Lambert testvéreket nézem, a nagyobbat verte az apja, a kisebbiket szerintem szexuálisan is zaklatta. Ki nem mondják, nem is mutatják, de elég erősen rá van utalva, hogy őt nem csak verték, mint a bátyját. És akkor örökké ezt kelljen nekik újra és újra átélni? Az apjukat? Azért, amiért Edith meghalt, nem ők az igazán felelősek, nekik is hazudtak. Nem érzem jogosnak, hogy ugyanazt a büntetést kapják. De ezt Chris kapcsán is el lehet mondani.

Chris különben is megkapná a film balekjának címét. Ő az egyetlen, aki szinte teljesen ártatlan. Akit szerettek annyira, hogy a pokolból is kap egy kiutat. Erre mit csinál ez az idióta? Eldobja az esélyét, egy méltatlanért és még csak nem is ér el semmit.

Az is a listámon van, hogy én ezt vártam. Már az elején azt mondtam, hogy Tonya az, aki valamiképpen felelős mindenért és a múltban történtekért is. Ha azt pont nem is találtam el, hogyan, de ő tette azt, amin meg kellene a végére lepődni. De nem lepett meg.

A látvány se szép. Vér folyik, egyes alakok démonivá lettek torzítva, de valahogy mégsem működött nálam. Nem ijesztő és olcsónak tűnik. Talán ez vele a legnagyobb bajom – annyira olcsónak hat minden. Tobin Bell pl. egy jól elhelyezett mondattal, nézéssel, sokkal ijesztőbb tud lenni, mint a szellem és démoni alakok, akik a kamaszokat üldözik.

Aztán, az idős pár tetszett benne, a kamaszok már nem. Igaz, leginkább csak sikítanak és menekülnek, de már az előzmények alatt sikerült ellenszenvesre faragni őket. Nem szerettem, ahogy Tonya flörtöl a fiúkkal. Nem szerettem, amikor Chris olyan szerencsétlenül bambul maga elé.

Az nem zavart, hogy a mitológia nem lett felépítve. Mégis, hogyan lehet azt a személyes poklot létrehozni? Edith csak egy sima, idős asszony volt, nem boszorkány. Ugyan egyszer valamiféle magyarázatot ad, de az olyan semmilyen, hogy nem is foglalkozom vele. Horror, nem vártam, hogy okos és logikus lesz, az elég kevésnek sikerül.

Vagyis, kb. mindenre, ami tetszett, jut valami, ami nem. Egyszer megnéztem, most meg gyorsan elfelejtem.

Olvasva jobb volt ez a történet. Hiszen a Nincs kiút, A hó hatalma – igen, ilyen címekkel is láttam már magyarul – eredetileg regény volt. Az egy feszültebb thriller lett, jobban elkapta a hangulatot, mint ami a filmnek sikerült.

A történet szerint egy elvonóról megszökött lány a haldokló anyjához tart, de egy hóvihar feltartóztatja. A menedékben két együtt utazó fiatalember és egy idősebb házaspár van rajta kívül. Amikor Darby kimegy telefonálni, az egyik autóban egy megkötözött, elrabolt kislányt talál. Segíteni akar neki, de ki a gyerekrabló?

Már sosem tudjuk meg, jobban tetszett volna-e, ha a könyv miatt nem tudom, mi lesz a csavar. De tudtam, így meglepődni nem tudtam. Bár van egy olyan gyanúm, hogy a film is előbb elsüti a poént, mint ahol kellett volna, így előismeret nélkül is előbb megtudjuk, mint Darby. Pedig az lett volna az igazi, ha a szereplővel együtt lepődhetünk meg…

Nem éreztem úgy, hogy a film eléggé kihasználta volna a zárt helyek feszültségét. Nincs hova bújni – egy épület, pár helyiséggel, kint meg a tomboló hóvihar. Arról nem is beszélve, hogy amikor Darby mégiscsak szerezne egy menekülőkocsit, nekihajt egy oszlopnak és ennyi volt. Itt is próbálnak kicsit játszani a helyszínekkel, de se az épület nem túl karakteres, se nem félelmetes, hogy tényleg nincs kiút a menedékből, ami lassan egyáltalán nem menedék.

Nem tetszett az sem, ahogy Darby karakteréhez nyúltak. Miért kellett a drogos szál? Bele tudom magyarázni, hogy korábban Darby számára a függőségből nem volt menekvés. Meséli az elején, mennyiszer próbálkozott már, mind kudarc, és látjuk, már a családja is lemondott róla. De ebben a helyzetben fordul minden, átértékelődnek dolgok. Igen, elég nehéz élvezeti cikként gondolni a napi szívnivalóra, amikor legutóbb azért kellett, mert ki kellett húzni egy szöget a falnak szegezett tenyeredből…

Egyszerű a film konfliktus- és karakterrendszere is. A kislányon segíteni akarók a jó, a többiek a gonoszok velük szemben. Egyedül ((Sandi)) kapott egy fokkal több színt, mert láttuk az indokait. Anyagi gond, személyes sérelem, mert bizony Jay nem egy aranyos gyerek volt.

A szereposztás részben működött. Dale Dickey és Dennis Haysbert idős házaspárja, vagy a szellemileg nem éppen penge Lars/David Rysdahl megformálásával ki vagyok békülve. Ash/Danny Ramirez azonban nem tudott ijesztő gonosz lenni, ahogy Darby/Havana Rose Liu sem győzött meg.

Pedig a történet jó, regényként szerettem is. A film viszont nem tetszett. A kevésbé szimpatikusabb szereplőket még csak-csak elnézném, ha a feszültség, veszélyérzet jobban átjött volna.

Kettős érzés, mert filmként nem tetszett ez az alkotás. Rendben, dokumentum-film is, nem szórakoztató krimi, de akkor is. Ugyanakkor egy olyan történetet mesél el, amin csak fogom a fejem. Ilyen nincs... De, van.

Ha rövid akarok lenni, adott egy házaspár egy kisfiúval. A nő meghal - megölték? -, a férj nagyon gyanús. Aztán egyre több minden kiderül, és az ember nem hiszi el, hogy van, aki képes erre. Túlélni is, meg elkövetni is - egyiket se lehet ésszel felfogni-

Nem akarom elmesélni, annak a szerencsétlen nőnek miket kellett túlélnie kiskora óta, de akárhányszor azt gondoltam, hogy ennél már rosszabb nem lehet, kiderült, hogy nagyon is lehet. Ehhez képest döbbenetes, hogy a felnövő nő milyen személyiség lett. Kedves, törődő, mosolygós. Mégis, hogyan? Ettől annyira tragikus, hogy az a történet vége, de maga az egész folyamat is, ami.

Azt mutatják meg, hogy a válaszok helyett hogyan lett egyre több a kérdés. Évtizedek teltek el, mire teljesen felderítették az esetet, és választ tudtak arra adni, ki volt az a lány a képen és mi történt vele. Így látjuk, kik és mit tettek, és azt is, mi és hogyan derült ki.

Dok realityben már láttam a módszert, amit itt is alkalmaztak: a valós szereplők interjúkban mondták el a történetet, míg színészek eljátszották a múltat és a lehetőségeket. Így kicsit filmes is, kicsit nyomozós dok reality is.

Tulajdonképpen korrekten összerakták és nagyon igyekeztek az érzelmekre hatni. Mondjuk, nehéz lenne egy ilyen történeten nem elmerengeni, hogy milyen beteg emberek és ártatlan áldozatok vannak.

Akkor miért nem tetszett a műsor? Mert a történetben van nem egy olyan elem, amit egyszerűen nem tudok elképzelni. Némelyiket maguk az átélők is feltettek: a szülés után - miért nem mondott valamit? De bennem az maradt meg legjobban, amikor a lányt a barátnője előtt erőszakolták meg, ő meg nem szólt senkinek semmit. Megviselte, traumája lett, de miért hallgatott?

Aki unja a filmes krimiket, ezzel kap egy nagy adag megtörtént borzalmat. Csak éppen pont ezért, mert valódi, nehezebben is emészthető és kicsit sem szórakoztató.

Írthatnék csak annyit, hogy sok nekem ez a hét. De ez annyira keveset mond... kezdek eljutni arra a pontra, ahol nem bírok felkelni hajnalban vagy csak ordítanék és ordítanék. Mást ne mondjak, annyira kivagyok, hogy átlag háromszor alszom el egy filmen, mire végig tudom nézni. De hamar nézzük a két sorozatot, aztán beesek az ágyba, hogy holnap megint kelhessek fél ötkor és mehessek munkába.

Véget ért az Irma Vep (s01e08). A zárás pedig ugyanazt hozza, amit eddig is mindig írtam.

Nagyon sokat ad neki a sorozat és a készülte egymás mellé téve, ahogy azt a folyamatot fedik le, ahogy egy rendező és a színészek benne élnek egy műsorban. Most is sokkal érdekesebb volt Mira - Irma azonosulása és elválása a forgatás végével, mint maga a forgatott Vámpírok. Ha csak a Vámpírokat kellene nézni, azt unnám.

Még mindig ki lehet emelni a színészeket, és a zárásra új szereplő is jött, meg korábban látott mellékszereplő is tért vissza. Azért tabló nem lett, többeket csak emlegettek vagy már korábban elköszöntek.

Látványvilág, színészek, az egész hangulata - most is éppen annyira megvan, mint az egész évadban. Vagyis, ez egy nagyon egységes minőségű és formátumú sorozat volt. Akinek az eleje tetszett, végig tetszeni fog. Aki nem, nem érdemes végigszenvednie. Olyan marad végig.

Amiről áradozni tudnék, a The Gilded Age (s01e01). Végre elkezdtem.

A történet a társadalomról szól, kosztümösen, múlt század, New York. Vannak a régi gazdag családok és az újgazdagok. A régiek összezárnak, az újak azt akarják, hogy befogadják őket. Ebbe csöppen bele egy vidéki lány, aki az egyik régi, gazdag családba tartozó úrnő unokahúga. Kicsit kívülállóként néz mindenre, és mivel sokkal liberálisabban nevelték, most nagyon fura, amit elvárnak tőle.

Az első kiemelendő: roppant jó nézni a sorozatot. New York, a ruhák, az egész miliő. Luxus, a múlt századból. A lakások, a báli ruhák, a berendezés, pazar. Ebben nagyon látni, mennyi pénzt tettek bele.

A második élmény: mennyire erős színészileg. Pedig van, akit eddig nem bírtam, mint Carrie Coon. Itt meg szinte ő a kedvenc szereplőm. De sokakat ki lehet emelni és nagyon tele van sorozatsztár nevekkel a sorozat. Akad új arc is, de valahogy ők a halványabbak.

A történet is jó. Mozgalmasabb, mint a Downton Abbey, de ebben is jól eljátszanak a fent és a lent viszonyokkal, és hasonlóan látványos.

Az első tehát nagyon tetszett, ha végre lesz időm, és befejeztem a Viking Sagát, nekiülök rendesen.

Egyelőre ennyi, és próbálom nem úgy érezni magam, mint a kevés vaj a nagy karéj kenyéren.

Lassan már az lesz a kérdés, hogy egy-egy újabb évadban milyen álnokságot tudnak még kitalálni. Valamit, ami véres és undorító, de más szemmel nézve fekete humor is akad benne. Hát, itt is megvolt az a sokk-hatás, amit a 2. évadban a bálnás jelenet váltott ki belőlem.

Sőt, ha visszagondolok az évadra, szépen el vannak benne osztva a kreténebbnél agyamentebb poénok. Beugrik a szuperhőssé tett orosz hörcsög, vagy tengerimalac volt? A férfi, aki össze tudott menni, aztán mire használta a képességét... De Deep és a polipok iránti vonzalom is simán felfér a listára. Ok, talán annyira véres nem ugrik be, bár a 'Bolha' visszaugrása normál méretűre az anális szexből szintén egy húsdaráló...

De ez a sorozat egyediségének a része. A szuperhősök rosszak, borzalmas dolgokat művelnek és a Fiúk is egyre messzebb mennek, hogy fellépjenek ellenük. Ugyan most van egy szervezet, Hughie is felügyeli, hogy ne menjenek át vérfürdőbe, de nagyon hamar kiderül, hogy... szép az elv, pláne, ha mindenki belehal.

Kicsit távolról indulunk, mindenki kicsit visszafogja magát, nyugvóponton vannak, aztán elkezdenek kibillenni a dolgok és egyre inkább haladunk a vérfürdő felé. Újfent jönnek a dilemmák: meddig lehet elmenni, hogy valami nagyon gonoszat megfékezz? Mennyire bízhatsz magadban, ha az indítékok között nagyon erősen ott van a bosszú is? Mert Butcher próbálhatja visszafogni magát Ryan kedvéért, akkor is az pörgeti fel, hogy Homelander ellen esélye legyen. Azért kész az egészségét feláldozni, azért kész borzalmas alakokkal szövetkezni és magával rántani a barátait is.

Ezzel eljutunk az évad 2 mozgatójához. Az egyik az ideiglenes képességeket adó szérum, ami Hughie és Butcher személyét is felturbózza egy-egy rövidebb időre. Nem árulom el, milyen képességet kapnak, de ezt is bevetik, hogy Homelander trófea legyen a falon. Aztán lesz baj is belőle, meg jön a fordulat - szóval a cselekmény is pörögni kezd, de egy új lehetőség, hogy egyenrangúbb félként állnak ki a szuperek ellen.

A másik, hogy érkezik Soldier Boy. Az amerikai hős, mondhatjuk Homelander elődje. Az évad nagyon sok tekintetben végig is veszi, mennyi minden közös a két alakban. Hasonló erő, hasonló vágyak, még az is, ahogy a csapatukkal bánnak. Közel olyan rossz, mint Homelander, és neki még olyan indoka sincs rá, mint a másiknak. És Butcher szövetségessé teszi, megosztja a csapatát és megint lehet merengeni, mennyit ér meg a győzelem.

Közben a mellékszereplők is hozzák a maguk történeteit. Deep szerencsétlenkedései, A-Train lelkiismereti ébredése - jól megmondják neki, máris fájnak a szuperek tetteinek mellékes hatásai, amint nem ő a másokon átgázoló szuper, hanem akinek baja lesz miatta.  Frenchie és Kimiko útkeresése, MM és a lánya nevelőapjának konfliktusa, Victoria múltja.

Direkt hagyom a végére, mert még mindig nem jutottam vele zöld ágra, ami Homelander. A sorozat egyik gonosza, de. Minden őrülete és beteges dolga mellett neki van egy-egy olyan vonása, megnyilvánulása is, ami miatt sajnálni is tudom. Új színeket nem nagyon tudnak már belevinni, de eleve egy annyira nagy pszichés katyvasz van körötte, hogy szerintem évadokat meg lehet vele tölteni. Attól meg előre félek, az merre viszi el, hogy most rájön arra, hogy sokan szeretik akkor is, ha az agresszívabb énjét sem rejti el.

A történet tehát beindul, jönnek a poénok, az akciók és akad némi fordulat is benne. Az unalmas nem az a jelző, ami erre a sorozatra illik.

Még mindig látni azt is, hogy menő sorozat és van rá pénz. Az akciók, a képességek, itt sok minden jól néz ki. Nincs olyan érzetem, hogy a semmit akarják valami nagynak eladni. Költöttek rá, látszik is.

A színészek továbbra is viszik előre. Mondjuk, már eleve annyira a karaktereket bírva álltam neki az évadnak, hogy nem tudok kicsit sem objektív lenni. Szeretem a szereposztást, sokan nagyon karakterben is vannak, és nem is tudnám megmondani, ki a kedvenc. Még csak nem is feltétlenül a kiemelt, nagyobb szereplők, de pl. Frenchie is a kedvenceim között van, vagy bírtam Giancarlo Esposito keménykezű karakterét is. Neki jól állnak ezek a sötétebb alakok. Jensen Ackles is nagyon simán beilleszkedett a csapatba.

Erről jut eszembe, Eric Kripke nem csak őt hozta át, így Odaát nézők máson is tudnak vigyorogni. Tudjátok, Bob Singert elnöknek :)

Velem nézette magát, várom is a folytatást, és mivel univerzummá kezd válni, még választék is lesz...

Valaki még tudja követni, hogy ki kicsoda és mi történik a Resident Evil univerzumban? Egy ideje érzem már, hogy elveszettem a fonalat. Még az anime filmek a közös szereplő miatt, Leon, valahogy beleférnek. A legutóbbi film, ami szinte tinisre vette az alaptörténetet, ugyanaz másképpen vonalon elment. Ez a sorozat viszont kezd egy újabb történetet, miközben kicsit alternatív verzió is, mert itt már New Raccoon City a helyszín, és szó is van róla, hogy az elsőben micsoda tragédia történt.

Eleve két idősíkon játszódik, és bőven hagy kérdéseket. Az elején egy tudós költözik a két lányával az Új Raccoon City-be és a lányok itt szembesülnek azzal, hogy milyen vállalat is az Umbrella, és a fejlesztett új csodagyógyszer, a Joy milyen mellékhatásokkal járhat. A másik idősíkon meg már túl vannak a világvégén, mindent elleptek a zombik meg az óriási állatok. Az egyik, már felnőtt lány tanulmányozza a zombik fejlődését, ki akarja találni, hogyan szerezze vissza az ember a bolygót. De az Umbrella üldözi.

Két dolog tudná elvinni: az egyik az akció. Az korrektnek tűnik, elnéztem, bár néha műnek hatottak a lények. Nem is annyira a zombik, hanem a módosított és nagyobb állatok. Azt nem is értettem, hogy azok simán nagyobb állatok, vagy a T-vírus az ő agyukat is támadja és nem csak nagyok, de zombik is.

A másik, ahogy összekötik az idősíkokat és a rejtélyeket elkezdik feloldani. Ahogy az utalások fokozatosan értelmet nyernek, és a két idősík együtt adja ki a történetet. Csak éppen maradt egy jó nagy lyuk még benne – sejtem, egy esetleges következő évadra hagytak még eseményt a múltra is, míg a jelenben Jade indulhat majd Bea megmentésére.

Bírtam benne azt is, hogy nem úgy zombiparádé, mint a Jovovich-filmek voltak. Itt van kísérlet, van rejtély, családi dráma és vannak zombik is, főleg a jövőbeli síkon, de próbálnak annál többet nyújtani, hogy menekülnek a zombik elől vagy ölik őket.

Igazán ismert színész nincs benne, de a sorozatnézőknek lesznek ismerősök. Nekem a show-t Lance Reddick lopta, hiába Albert lányai, főleg Jade a sorozat főszereplője. Vissza, Albertre és a testvéreire. Annyira mások, és jól is hozza őket. A pszichopatától kezdve a szerencsétlen nyusziig akad minden – bár a csúcs az volt, amikor a rakás szerencsétlenség kimutatta a foga fehérjét, és a lányok csak lestek, hogy Bert bácsi mire nem képes dühében.

A másik, aki nagyon benne élt a szerepében, Paola Nunez. Evelyn Marcusként az Umbrella feje volt, és a profit nevében gázolt is át mindenen és mindenkin. Ahogy széles mosollyal hozta meg a leggyilkosabb döntéseket… Talán csak akkor fagyott le a mosolya, amikor Simon került elé a végén.

Jó döntés volt az is, hogy nem ugyanaz a színésznő játssza a lányok 14 és 30 éves alakját. Az idősebb generáció teljesítménye tűnik jobbnak, de a történet miatt is ők érdekeltek jobban. Nem volt hangulatom a kamaszos lázadást meg dühkitöréseket nézni.

Még nem láttam, hogy 2. évad készül-e, a történet alapján simán lehetne. Majd meglátjuk – a kritikái túl vegyesek, hogy egyértelműen gondolhassam, hogy lesz 2. évad.

Mivel eléggé elkapott a Viking Saga, amiről majd egyben írok hosszabban, ez a szakasz ma rövidebb lesz.

Pláne, mivel a Motherland: Fort Salem (s03e05) kapcsán kezdek kifogyni a mondanivalóból. Az e heti részben nem is haladtunk, csak a lányok és a felnőttek is bekerültek egy veszélyes helyzetbe, amit a rész végére elhárítottak. A nagy egész nem ment előbbre, csak láttuk, milyen kísérleteket folytatnak a boszorkányokkal.

Még mindig van szappanopera faktor benne, még mindig akadnak benne tinis szenvelgések és az sem változott, hogy nem sok pénzt toltak bele a sorozatba. A lányok még mindig a birtokra zárva, a boszorkányokat meg egy kb. raktárnak kinéző épületben tartották fogva.

Már érdekel, mi lesz a vége, de nagyobb büdzsével ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni.

A Black Bird (s01e04) szokás szerint jobban lekötött.

Ez a barátkozás, a kapcsolatépítés része volt. A két főszereplő többet volt együtt, és JImmy lerakja az alapokat, amelyek miatt majd megnyílik neki a másik. Láthatóan ehhez neki is nyitnia kell, és mesélnie magáról. Kerültek elő nehéz témák, és jobban bele lehetett mászni mindkettejük világába.

Azért valahol szomorú, ami a gyerekkorukról kiderült. A maga módján mindkettő rémes, és úgy tűnik, a rossz apák és a tönkretett gyerekkor lehet a közös alap. Nem is akarom elmesélni mélységébe, melyiknek volt rosszabb. De maradjunk annyiban, hogy azt az apát, aki hullarablásra tanítja a gyerekét, nem sokra lehet becsülni.

Valahogy gyomorforgató a rész, annak ellenére, hogy durvaság nincs benne. De azt látni, hogy gyerekekkel mit művelnek a saját szüleik... Szépen le lehet görgetni, hogy miért azt az utat választották, amit.

Volt börtönlázadás, takarítás, sok beszélgetés.

Itt viszont a színészek is eladják, a történet is és annak ellenére még látványban is ott van, hogy be vagyunk zárva a szereplőkkel a börtönbe - ha a flashback oldja is azokat.

Azt különben még nem látom, hogyan lehet azt megtudni, hogy hol vannak elásva a meggyilkolt lányok, de majd meglátjuk. Már nincs sok vissza az évadból sem.