Új otthont építő, múlt démonjaitól kísértett, kísértetházas.

Bol és Rial afrikai menekültek, akik a tengeren való átkeléskor elveszítették a kislányukat. Ők túlélték, Angliába kerültek, és azon szerencsések közé tartoznak, akiknek esélyük van a letelepedésre. Egy házat utalnak ki nekik London külső területein, segélyt kapnak, és egy rövidebb megfigyelési időszakban meg kell mutatniuk, hogy be tudnak illeszkedni. A kezdeti örömöt hamar felváltja az ijedtség: a házban valami mozog, beszél hozzájuk. A halott lányuk és sok halott lakik a falakban, akik rájuk törnek. Egy sámán vezeti őket, aki Bol ellopott életét akarja megszerezni. Az angliai életük múlik azon, hogy kitartsanak és beilleszkedjenek – miközben egyre jobban az őrület felé sodródnak, az is kiderül, milyen titkot rejt a pár múltja, és az a bizonyos átkelés Afrikából Európába.

Ez most mi akart lenni? Kísértetházas horror? Valamilyen tanmese, hogy a menekültek milyen rossz, és mennyien halnak bele abba, hogy túl próbálják élni? Vagy valami egészen más? Nem tudom, és nem is nagyon akarom tudni.

Ha horrorként nézem, hiányzik belőle az eredetiség. Valami van a falakban. Ez annyira nem tud hatni rám, miután nem egy filmben láttam ilyet. A sámános történet adhatott volna hozzá némi pluszt, csak nem bontották ki teljesen.

Ha a sámán azért pályázik Bol fejére, mert ellopta valaki más életét, aki nem ő – akkor honnan tud erről? Miért ő áll bosszút? Rial múltbeli történetében összefüggés volt a bosszú és a sámán között. Itt viszont nincs ilyen. Kicsit szellemes, kicsit a sámán mesterkedik, mintha össze lenne mosva a kettő – most akkor a szellemeket a sámán idézte meg? De akkor miért nem tűnnek el, amikor a sámán? Mindegy, nem is akarom megérteni.

Még csak jó horror történet sem lett, hiszen a szellemek leginkább jump scream elemként vannak használva. Hirtelen felbukkannak, kinyúlnak a falból. Azt azért nem mondom, hogy aki egyet látott, mindet látta már, de annyi ilyen filmet már láttam, hogy rutinosan keresem a háttérben és a zenében a jeleket, amiből tudom, hogy mindjárt rám akarnak ijeszteni. Nem egyszer kiszúrtam a háttérben ólálkodó szellemet, így nem is ért meglepetésként, nem ijesztett meg, amikor tényleg feltűnt vagy elkapta valaki kezét.

Ha tanmeseként akarom nézni, akkor meg olcsó eszközöket használ. Túl arctalan a tömeg, aki meghalt. Olyan szereplőket nem fogok sajnálni, akikről semmit nem tudok, csak annyit, hogy meghaltak a menekülés közben vagy az afrikai helyzet miatt. Nálam szinte ellentétes hatást értek el. Bol túlélte, ezért kellene bűntudatának lennie? Vagy pont az a lényeg, hogy a túlélők bűntudata gyötri?

Bejön a végére egy olyan vonal is, ami még érthetetlenné is teszi a történetet. A két szereplő múltjáról kiderül, hogy nem pont olyan, amilyennek elmesélték. Akkor már legalább az érthető lesz, mi Bol bűne, de az pl. nem derül ki belőle, hogy Rial hogyan lett a felesége, és miért nem tudja az igazságot addig, amíg egy szellem nem ébreszti rá?

Nem győzött meg a látvány sem, nem ijesztőek a szellemek. Olyan, mintha emberekre lenne csontmaszk ragasztva vagy festve. Látszik, hogy nem a Netflix drágább projektjei közé tartozik. Össze lehetne vetni, hogy az olyan szellemházas, menő sorozatai, mint a Bly Manor vagy a Hill House mennyivel jobban néznek ki.

Még csak azt sem tudom mondani, hogy az ötlet miatt megérte megnézni, mert nem. Se nem ijesztő, se nem drámai, cserébe a végére még zavaros is. Ha kihagyom, se vesztettem volna.

His House - 5/3 jump scream elemekkel dolgozó horror, ami zavarosabbra sikeredett a kelleténél. Kár.

https://www.youtube.com/watch?v=DYY0QJhlXjc

Mindenki életében vannak személyek, esetleg állatok, akinek a megismerése és a vele történtek formálják az életünk. Filmen is akadnak páran…

5: A Christmas Carol – Scrooge számára minden az üzlet és a haszon. A könyvelőjét karácsonykor is képes dolgoztatni, a rokonai nem érdeklik. Ám karácsony este szellemek jönnek hozzá, akik megváltoztatják az életét. A múlt, a jelen és a jövő karácsony szelleme igencsak mély benyomást tesznek…

4: Ebgondolat – Enzo kedves és melegszívű, nem mellesleg kutya. Danny kutyája, aki autóversenyző. Mindketten a sebesség megszállottjai, és Enzo lassan megbékél Eve-vel is, aki a gazdi párja lesz. Enzo van mellettük, amikor Eve beteg lesz. Amikor Dannynek a lányáért ás az álmaiért kell harcolnia. Mert egy kutya is lehet a legjobb barát…

3: Holt költők társasága – az előkelő fiúiskolába új tanár érkezik. Ő egészen más, mint amit a fiúk megszoktak. Úgy tanít, hogy közben gondolkoztat és egyéniséget nevel, akik megtalálják, ami boldoggá teszi őket. John Keating leckéi sokat adnak a fiúknak, ám az iskolavezetés őt áldozná fel bárányként, amikor az egyik diák tragikus döntést hoz.

2: Vezet a ritmus – Pierre sikeres táncstúdiót vezet, de segíteni is szeretne az embereken. Egy iskolába ajánl fel táncórákat, ahova problémás gyerekek járnak. A kezdeti nehézségek után kiderül, hogy egy pozitív példa és a tánc milyen változásokat képes elérni. Akár egy Rómeó és Júlia történetnek is adhat happy endet.

1: Az utolsó szó – Harriet belegondolt, hogy hamarosan meghal és mi lesz a nekrológjában. Még életében meg akarja íratni, és úgy alakítani a hátralevő időt, hogy jó is legyen az a szöveg. Mentorálni kezd egy hátrányos helyzetű lányt, közeledik a családjához, és a szerzője életét is megváltoztatja. Miközben önmaga marad, jobbá is válik, és az utolsó hónapjaiban eléri, hogy érdemes legyen rá emlékezni.

Szerelembe esős, életről döntős, kapcsolati zűrös.

Charlie élete egy baleset miatt megtört, és most az anyjával és annak második férjével él otthon, csak túléli a napokat. A figyelmét azonban felkelti az egyik kávézó csinos felszolgálója. Próbál ismerkedni és barátkozni a lánnyal, ám Amber komolyan együtt van a gimnáziumi szerelmével, aki most az egyetemi futócsapat sztárja. Charlie így úgy tesz, mintha beérné barátsággal. Segít állást találni a lány részeges unokabátyjának, és mindig ott van, ha kell valaki a lánynak, aki meghallgatja. Ambernek kell is egy barát, hiszen egy nem tervezett terhesség miatt mindent át kell gondolnia. A jövőjét, a kapcsolatát, a döntéseit. Braddel nem mer beszélni, így marad Charlie, aki egyre közelebb kerül a szívéhez is, ezzel még nehezebb helyzet elé állítva a lányt. Közben Charlie mihaszna apja is feltűnik, és az anyja hiába figyelmezteti a fiát, ő adni akar még egy esélyt a férfinak.

Nem nyűgözött le a film, inkább folyamatosan hiányérzetem volt. Mintha nem tudták volna eldönteni, hogy mit is akarnak forgatni. Vannak olyan elemek benne, amelyekből nagyon könnyen lehetne komolyabb dráma. Mások tipikusan vígjáték elemek. A végeredmény meg egyik sem. Kicsit ez, kicsit az, egyik sem igazán. Ettől meg jött a hiányérzet.

Charlie életében több komoly trauma is akad: a baleset, ami miatt feladta a jövőjét, és ami elől most is menekül. Az apja, aki akárhány új esélyt kap, soha nem javul meg. A lány, akibe szerelmes, de aki mással van együtt. Tipikusan az a szomszéd srác, aki a legjobb haverod, pedig több szeretne lenni.

Itt van egy romantikus komédia alapanyag, vagy egy drámai fejlődéstörténet a tovább lépésről, de egyiket sem választották ki.

Amber karakterében is ott van a kettősség – a szerelmi szálat el lehetett volna vinni komédia felé, a terhességet drámába. De egyik sem valósul meg.

Képes leszek leírni, hogy a film legszórakoztatóbb pontja a lány unokabátyja, aki még nem heverte ki, hogy a barátnője 2 héttel az esküvő előtt elhagyta magyarázat nélkül. Ő kicsiben hozott drámát is, komédiát is sokkal rövidebb képernyőn töltött idővel. A végére össze tudja kapni magát, és felismeri, hogy változtatnia kell. Charlie egy gyerekkori barátja, Heather megtetszik neki, és abban ott a komédia is, ahogy udvarolni igyekszik a lánynak.

Mivel kicsit kamasz, kicsit new adult lelkizéssel és szerelemi szálakkal, látványelemet felesleges keresni benne. Egy kisvárosban játszódik, egy teljesen átlagos tini film környezetben, ahol a szereplők elvannak. A karakterek a lényeg, és próbálkoznak is, csak éppen, ahogy feljebb írtam, de nem dráma, se nem komédia. Sajnos.

A szereposztásra leginkább az elmegy kifejezést használnám. Freddie Highmore annyira egybemosódik nekem azokkal a karakterekkel, akiket a Bates Motelben és a The Good Doctorban játszik, hogy nehezemre esett elvonatkoztatni. Haley Joel Osmentről meg mindig az jut eszembe, hogy gyerekszínészként helyes kölyök volt. Már nem az. Különben Highmore is ez a kategória, de Osment öregedett rondábban.

A többieken meg járt az agyam, honnan ismerősek. Charlie anyjában felismertem egy volt CSI színésznőt, Jack unokatesót éppen most láttam az Odaátban, Heather alakítója meg kb. 2 évadon át volt simlis spiné. Valahol szomorú, hogy ezzel szórakoztattam leginkább magam.

Amit viszont értékeltem, hogy nem tipikus, nyálas tini filmes véget kaptunk. Ez így sokkal érettebb volt, és hitelesebb. A vége valamit jóvátett abból, amit előtte 90 percen át hiányoltam. Az is valami.

Nem tervezem újra megnézni, ennyi éppen elég volt belőle. Vannak rosszabbak, de jobbak is, nem is kevés.

Majdnem barátok - 5/3 leginkább semmilyen volt. Se nem igazi dráma, de nem humor. De a vége jó így.

https://www.youtube.com/watch?v=snDP66_WjrM

MOZI:
Bezártak. Film sincs.

DVD:

Ha mozi nincs, ez sincs.

Tudom, teljesen Netflix függők leszünk.

Vallási meggyőződéses, tiltott szerelmes, útkereső.

Mara egy prédikátor lánya: az apja úgy szervezte az egyházát, hogy a kígyók által döntik el, kinek milyen erős a hite és megérdemli-e a bűnbocsánatot. A közösség szigorú szabályok szerint él, és Mara éppen elágazáshoz ért. Az apja egy mentoráltja megkérte a kezét, és a lánynak el kell dönteni, elfogadja-e Garretet a társának. A közösség, az apja is azt várja, hogy igent mond. A lány titkon azonban a közösség egy kívülálló tagját szereti: August nem hisz az Istenükben, nem jár az istentiszteletekre és a városba vágyódik. Ám a lány és az anyja miatt marad. Mara közben arra is rájön, hogy a fiatalember gyermekét várja. Ugyanakkor a hitét és az apját sem képes megtagadni. Próbál kiutat találni, miközben August valami olyat tesz, ami mindenki hitét próbára teszi és választás elé állítja a szeretteit.

Van egy aforizma, ami szerint a vallás elválaszt, a hit egyesít. Azt is halhattuk már, hogy a hit hegyeket képes megmozgatni. De mennyi és milyen helye lehet a hitnek, a vallásnak a korunkban? Nem nézzük-e csodabogárnak, aki a hittől vár csodát?

Nem egyszerű, de pont azért érdemes ilyesmiről is beszélni, mert olyan könnyű vitákba futni általa. Joga van-e egy kívülállónak valaki más hite ellen cselekedni, mert a saját nézetei szerint irracionális dolgot tesz? Mennyire lehetünk, tudunk toleránsak lenni? Milyen választása van annak, akit egy ilyen zárt, erős közösségben nevelnek fel?

Állást nem akarok foglalni, bár a film a végkimenetelével szerintem megteszi. Inkább csak feldobnám a témákat. Sajnos, ezek akkor is aktuális kérdések, ha nem megyünk el egészen a vallási alapú népirtásig, a rasszizmusig. Elég csak arra gondolni, amikor a szülők megtagadják vallási alapon a gyermekük életét megmenthető vérátömlesztést.

Ez a film egy olyan közösséget állít a középpontba, amelyeket amerikai történetekben néha megtalálok. Akik a kígyók által méretik meg a hitüket. Kívülállóként könnyű azt mondani, hogy a Szentléleknek aztán semmi köze ahhoz, hogy a kígyó megmar-e valakit, és nem az isteni csodára kellene várni, hogy a megmartat meggyógyítsa. A filmen is felmerül ez a téma, hiszen August nem hívő. Valamint a rendőrség is résen van, és igyekeznek gátolni a közösség kígyós vallási gyakorlatát.

Kiemelve azonban Mara van, aki hisz is, az apja a prédikátor. De sok olyan dolog történik, ami miatt át kell értékelnie magában a dolgokat. Fontos August anyja, Hope is, aki elkötelezett hívő. De vajon meginog-e, amikor az egyetlen gyermeke haldoklik a marástól, és csak annyi kellene a túléléséhez, hogy kórházba viszi? Mit tesz az apa, amikor a saját lányáról derül ki, hogy tett olyasmiket, amik szembe mennek a hitükkel?

Nem szórakoztató nézni ezt a filmet, és nehéz is azonosulni a szereplőkkel. Viszont, drámának kiváló. A karakterek és a közösség szintjén is olyan konfliktusokat, dilemmákat vet fel, melyek le tudtak kötni.

Ehhez hozzájön egy komor látványvilág, ami növeli a film feszültségét.

Több jó színész is játszik benne, többen hozva a formájukat. Walton Goggins a prédikátor, akinek jól állnak ezek a szélsőséges karakterek. Olivia Colman egyaránt hozza a vallási fanatikust és az anyát, akinek szívszaggató döntést kell meghoznia. A kemény, de a lágy oldalát is megfogja a karakterének. A kamaszok annyira nem tudtak megfogni, a felnőttek lopták a műsort.

Egyszer érdekes volt megnézni, ha zavar is, hogy sok minden nyitva marad a végén.

Azok, kik követik - 5/4 nem igazán a fogamra való, de érdekes kérdéseket feszeget és jó a színészi gárda.

https://www.youtube.com/watch?v=eXl1vjK4040

Nyomozós, kosztümös, nőként boldogulós.

Miss Eliza Scarlet nem hagyományos nevelést kapott. Korán elvesztette az édesanyját, és főfelügyelő édesapja a saját szakmai tudását adta át a lányának, aki egy vacsorát sem tudna elkészíteni, de gond nélkül felsorolja a mérgeket és otthon van a különféle gyilkos praktikákban. Ebből akar megélni is, de a viktoriánus Londonban nem könnyű egy nőnek, ha nem akarja a feleség és anya szereppel beérni. Eliza nem akarja, így kikosarazza a kérőjét, és édesapja halála után átveszi a magánnyomozói irodáját. Bár sok ügyfél sarkon fordul, amint kiderül, hogy a nyomozó egy nő, de akadnak, akik így is megbízást adnak neki. Apja egykori mentoráltja, a nyomozói székig jutó William Wellington nyomozó is rajta tartja a szemét a lányon. Bizonyos esetekbe bevonja, máskor ő nyújt segédkezet, hogy végül Eliza apjának gyilkosát és a rendőrségi korrupciót is leleplezzék.

Gyorsan el kell oszlatni egy tévhitet, ami elsőre az én kedvem is elvette a sorozattól. Az eredetiben Duke szerepel, amit a magyar címben lefordítottak hercegnek. Pedig Miss Scarlet nem egy herceggel kerül kapcsolatba, hanem egy nyomozó beceneve a Duke az őrsön, mert a vezetékneve Wellington. A Duke itt név, nem cím! A sorozat pedig kosztümös krimi, nem egy romantikus szerelmi történet, amiben a leányzó összejön egy herceggel.

Alapból nekem bejönne a koncepció, csak éppen nem sikerült igazán érdekes eseteket adni a nőnek. Nyomoz egy eltűnt örökösnő után, egy médiumos csalás ügyében és hasonlók. Hol van egy olyan ügy, ami megmozgatná a fantáziát?

Nem is igazán a krimi és a nyomozás viszi el a részeket, hanem az atmoszféra és a karakterek. Sokszor hangsúlyozva van, hogy Eliza milyen kivételes képességekkel rendelkezik, de mennyire nem tudja őket használni a neme miatt. Ami pedig ezért illene rá, neki nem tetsző ügy: Duke egyszer a szüfrazsettek közé akarja beépíteni, miközben Eliza a lebuktatásukon kell, hogy dolgozzon, mélyen egyet tud érteni a céljaikkal, bár az eszközeikkel akadnak fenntartásai neki is.

Könnyű belelátni, hogyan lehet ezt a filmet a női nem és elnyomásának kérdéskörébe bekapcsolni. Eliza tipikusan olyan nő, akit elnyom a környezete és a szokásjog, bár ő eléggé küzd is a korlátok és sztereotípiák ellen. Felemás sikerrel – van, aki mellé áll és támogatja, de a nagy egésszel szemben ritkán lehet sikerélménye.

Érdekes, hogy nem ez az egyetlen társadalmi kérdés, amit beleemeltek a történetbe. A nő udvarlója, aki az első részben a kezét is megkéri, a családi nyomásnak engedelmeskedne. Igazából neki csak álca lenne a házasság és egy eljegyzés: homoszexuális, amit a korban nem fogadnak el. Az angolok pláne, mindig emlegetem, amikor az egyik legnagyobb brit elmét, Turingot tönkretették ezen okból, de arról is lehetne mesélni, Oscar Wilde mit kapott a honfitársaitól ugyanezért. Ilyen szempontból nekem hihetetlen is, ahogy a sorozatban ezt a témát beleemelik. Túl rózsaszín a kép ahhoz képest, amit máshonnan ismerek.

De ez az egész sorozatra igaz. Ha valami komolyabb téma felmerül benne, kap egy rózsaszín szűrőt, ami könnyedebbé, emészthetőbbé és jobbnak tünteti fel a dolgokat.

Kedélyes ez a sorozat, amit nem feltétlenül díjazok egy krimiben. Igaz, ez kosztümös és családbarát darab, ami könnyen átfordulhat romantikusba. Duke és Eliza itt még csak civódnak és gyerekkori ismerősök is, de vannak nyomok, hogy ez a páros életképes lenne. Ha majd elkészül a 2. évad, nem lepne meg, ha elkezdenék romantika felé vinni a kapcsolatuk.

A kivitel elment, a szereposztás már furább. Phillips személyét öreglem a női címszerephez.

Sokkal jobb sorozatok vannak kosztümös krimi terén – pl. The Alienist – de könnyed zsánerben, női kosztümös kriminek elmegy.

Miss Scarlet és a herceg - 5/3,5 stílusos, de nem igazán izgalmas eseteket feldolgozó sorozat, érdekes castinggal.

https://www.youtube.com/watch?v=0n1aMKdOyE0

Ben az erdőben neveli a hat gyerekét, akik majdnem mindent maguknak állítanak elő. Azt eszik, amit megtermelnek és levadásznak. Az apjuk oktatja őket, és rendszeresek a kiképzések az erdőben. A helyi bolt adja el az ilyen-olyan famunkáik, abból van egy kis pénzük.

Az anyjuk kórházban van, és most rossz hír jön. Harper öngyilkos lett. A nő gazdag családból származott, az apa fizette az orvosi számlákat és most ő akarja eltemetni a lányát. Bent tartja a hibásnak, amiért Harper elszakadt tőle, így a férfit eltiltja a temetéstől. A gyerekek menni akarnak, bepakolnak a buszukba és elindulnak.

Közben látják, milyen a világ odakint. A számítógép és játékfüggő unokatestvéreiket, az elhízott embereket, de vannak ott jó dolgok is. A nagyfiú, Bo, egyetemi felvételiket dugdos. Mindenhova felvették: Harvard, MIT, Yale... de hogy mondja meg az apjának? Az egyik pihenőhelyen egy helyes lánnyal, Claire-rel flörtöl, tőle kapja az első csókját. A lány jót mosolyog rajta, amikor Bo még a kezét is megkérné.

A temetésre úgy mennek, ahogy az anyjuk szerette volna. Színesen, ünnepelve Harper életét. Ki is dobatják őket, de Ben azért elviszi őket a nagyszüleikhez, akik a gyerekeknek viszont örülnek. A középső fiú itt is akar maradni. Miután Vespyr súlyosan megsérül a testvére visszarablós kísérlete közben, Ben is belátja, hogy nem zárhatja el a gyerekeket a világtól. A nagyszülőkre bízná őket.

A gyerekek azonban elbújnak a buszban, és az apjukkal mennek. Az anyjuk testét is elhozzák a temetőből, és olyan temetést rendeznek, amit a nő kért a végrendeletében.

Majd látjuk, hogy változott a család élete. Bo önkéntesnek megy Afrikába. A kisebbek iskolába járnak, és egy tanyafélén élnek, a saját szabályaik szerint, de beengedve a világot és változva kicsit.

Lányiskolát vezető, szerelmet találó, saját életre lelő.

Paulette Van der Beek az életét két dolognak szentelte: a férjének és az iskolának, amit papíron ketten vezetnek, valójában az asszony végzi a lányok nevelését és az iskola mindennapi ügyeit is ő intézi, a férje csak a pénzügyekkel foglalkozik. Azt tanítja meg sógornőjével és egy apácával az ide küldött lányoknak, milyenek a jó feleségek. Engedelmesek, jó házi asszonyok, tulajdonképpen a férjeik rabszolgái. A kor azonban változik, a diákok egyre többet tüntetnek, a hozzájuk küldött lányok is egyre kevesebben vannak, és egyre inkább szabad életről, nem erről álmodnak. Amikor Paulette férje elhalálozik, az asszony szembesül vele, hogy az intézet a csőd szélén áll. A bank igazgatója pedig pont az a férfi, aki élete szerelme volt, de a háborút követően nem találták meg egymást. Paulette a férfi hatására is kénytelen átgondolni az eddigi nevelési elveit és változni, a lányokkal és a korral együtt.

Szeretem a tanáros filmeket. A Kóristák az egyik nagy kedvencem, amiben fiúk kapnak egy olyan zenetanárt a nevelő intézetben, aki megváltoztatja az életüket. Az olyan történetek mindig inspirálóak, amikor egy ember képes lesz megváltoztatni egy közösséget és jobbá tenni a körötte levők életét.

Valami hasonlónak kellett volna itt is lennie. Az a folyamat, ahogy egy igazgatónő felszabadul a társadalmi béklyók alól, és erre elvezeti a diákokat is. Ehhez képest itt az iskola szinte csak álca, egy munkahely. Annyira más irányba megy el a történet, hogy akár szakácsnő is lehetett volna egy étteremben Paulette, akkor se nagyon változott volna a lényeg.

Mert nem a lányok és a tanítás, hanem a saját életében felismert változások lesznek a fontosak. Paulette azt az életet élte, amit oktatott is. Láthatóan nem volt igazi szerelem a férje felé, csak megfelelt az elvárásoknak. Egész más, amikor André tér vissza az életébe, és mellette rájön, hogy milyen boldogtalan volt eddig. Tulajdonképpen a férfi és a szerelmük lesz, ami a szemét felnyitja – korábban szerencsétlen volt, egy házi rabszolga, aki még a saját személyiségét is feladta. Lehet azt másképpen is, és akkor ő is boldog lesz.

A lányok közt már eleve ott voltak a gondolatok, nem kellett nekik semmit sem tanítania, a végén simán együtt menetelnek a változás felé. Csak csatlakoznak. Noha a körükben lényegesen nagyobb történetek vannak: a lány, aki leszbikus, de ebben a korban az nem vállalható. A lány, akit hozzá akarnak kényszeríteni egy apja korabeli férfihoz. Egy másik, aki a szerelmet keresi, nem egy férjet. De itt minden történet csak említve van, és egy jelenetnél többet nem is kapnak. Azt jelzik, hogy változik a kor, de nem ezekkel a konfliktusokkal foglalkoznak a játékidőben.

Elvileg komédia is, de olyan megfáradt a film humora. Leginkább abból adódik, hogy milyen agyament, akik és amire tanítani akarják a lányokat. De most komolyan: egy vénlány és egy apáca oktatja, milyen a jó feleség? Majd Paulette ügyködései, amikor már titokban együtt van Andréval, de az már csak a film második fele és gyorsan ki is derül a változás.

Nyugodt, derűs film, aminek a színei és a mutatott világa is kellemes. Látványelem nincs, és nem is igényli a történet. Ami más: a végén van egy fura musical jelenet. De minek?

A szereplők közül Juliette Binoche a legismertebb, aki jól is hozza a karakterét. Rá is építettek mindent, amit kicsit sajnálok. Egy egész csapat lányt lehetett volna jobban játékba hozni.

Egyszer meg lehetett nézni, ez a fajta női felszabadulás divattéma is, de nem lesz klasszikus.

Hogyan legyél jó feleség? - 5/3 az alapötlet nem rossz, de a kibontása nagyon semmilyen és komolytalan. Elúszott…

https://www.youtube.com/watch?v=inrlJmPQPIk

Nyomozós, társadalmi kérdéses, merénylős, rendőrös.

Kurt Wallander járőr, akinek a legjobb barátját most nevezték ki nyomozónak. Ám Kurt egy olyan ügybe keveredik akaratán kívül, ami miatt ő kapja a kinevezést. A lakóhelyéhez közel egy fiatal fiút megkötöztek és összevertek, gránátot ragasztottak a szájába – Kurt már nem tudta megmenteni. A megfigyelései, a helyismerete miatt feljebb léphet. A gyanúsítottat is ismeri, de meg van róla győződve, hogy téves a nyom. A feletteseit is sikerül meggyőznie, és a bevándorló vonal helyett egy felsőbb társadalmi kör felé keresgélhet. A dúsgazdag Munck családban közeleg az örökös megnevezése, aki egyedüliként örökli a családi milliárdokat. A fiatalabb fivér ügye a menekültek megsegítése, és ez jó alkalom lenne arra, hogy őt így lejárassák. De vajon ki akarja ezt, és meddig hajlandó elmenni?

Most nagy kedvem lenne azon poénkodni, hogy valaki azt gondolta, kicsit kölcsönöz a Young Sheldon címadásából, és talán becsábít családi komédia nézőket egy skandináv krimire. De visszafogom magam, ha azért nem is vagyok kibékülve ezzel a címmel. Nekem a Wallander: Beginning vagy az Origin is jobban tetszett volna. Valahogy nem skandináv krimis, hogy Young Wallander. Mi lesz a következő, Young Hole? Inkább ne!

Már csak azért sem örülök a címnek, mert ez azt feltételezi, hogy ez a Kenneth Branagh sorozat előzménye. Pedig nagyon nem. Ez egy reboot, amely használja Mankell karakterét, de a történeteit nem. Mindössze olyan egyezések vannak, mint a késelés története, ami később emlegetve van, itt kiderül mi is történt pontosan. Vagy az operarajongás, ami már most pipa.

A cselekmény napjainkba van helyezve, ahol Svédországot a bevándorlás/menekültek kérdése foglalkoztatja. Megjelennek a gyűlölet csoportok, de az emberbarátok is, és a felszínen az ő összecsapásuk mozgatja a cselekményt. Ennél azonban többről van itt szó, amit Wallander majd szépen fel is göngyölít a történet folyamán.

Nincs túlírva a krimi, pont jól el lehetett mesélni 6 részben. Ez nem olyan bűnügyi sorozat, amelyben a rendőrök minden részben megoldanak egy esetet. Itt egy ügyön dolgoznak végig, és amilyen leágazások vannak, azok is azért kellenek, mert a végére minden össze fog függeni mindennel. Még talán az is igaz, hogy az igazság sokkal egyszerűbb, mint ahogy az elterelések miatt gondolni lehet egy ideig.

Van magánéleti szál is, bár az tudott kevésbé érdekelni. Az elején Kurt egy barátság extrákkal kapcsolatban van benne, amit nem tud mélyíteni. Szakítás, de hamar feltűnik az ügy kapcsán egy fiatal nő, aki nem csak az ügy szempontjából kelti fel a nyomozó érdeklődését. Járattam is az agyam, hogy ő lesz-e a későbbi volt nej, a neve ismerős volt. Nem árulom el, de akinek segít, a nő neve: Mona. Azért 6 rész ahhoz kevés volt, hogy elhiggyem, mennyire nagy szerelem és komoly kapcsolat ez, pláne, hogy az elején még mással járt Wallander…

De nem is ez a lényeg, hála égnek nagyon alacsonyan van a szappan faktor. Mondjuk, az nem hiányzott, amikor az egy ponton gyanús férfiról kiderül, hogy Mona exe.

A kivitelezés is jól sikerült, jól megállja a helyét az amerikai sorozatok mellett is, bár ez svéd produkció – Netflix égisz alatt. A casting is helyi színezetű volt, így autentikusabb is, mint amikor brit színészek játszották a tipikusan svéd karaktereket.

Azt meg mindenki eldöntheti, tetszik-e neki hogy a jelen társadalmi gondjaira reflektálnak.

Erősen gondolkodom azon, hogy előszedem a brit Wallander sorozatot, amit már emlegettem is, Branagh főszereplésével. Pláne, hogy az egyik nyomozó azokban Tom Hiddleston. Már a regényeket is elég rég olvastam, hogy ne emlékezzek előre minden fordulatra.

Annak örülök, hogy a széria folytatódik. Berendelték a 2. évadot, annak ellenére, hogy sokaknak kicsapta a biztosítékot a modernizálás és a frissítés. Én elvoltam vele. Más, de ok.

Young Wallander - 5/4 korrekt és modernizált történet, korrekt kivitelezés, a színészekkel se lőttek mellé.

https://www.youtube.com/watch?v=t9rYPlh18Uo

A Netflixre most került fel a The Liberator című háborús sorozat. Animált, de szerintem nagyon felismerhetőek így is a színészek. A főszereplőt meg is mutatom pár képen. Vajon más is felismeri benne a színészt?

A filmbeli karakter és az eredeti Felix Sparks, fotóról +2 már csak a sorozatból::

Megoldás: Tovább!