Szerelembe esős, életről döntős, kapcsolati zűrös.
Charlie élete egy baleset miatt megtört, és most az anyjával és annak második férjével él otthon, csak túléli a napokat. A figyelmét azonban felkelti az egyik kávézó csinos felszolgálója. Próbál ismerkedni és barátkozni a lánnyal, ám Amber komolyan együtt van a gimnáziumi szerelmével, aki most az egyetemi futócsapat sztárja. 
Charlie így úgy tesz, mintha beérné barátsággal. Segít állást találni a lány részeges unokabátyjának, és mindig ott van, ha kell valaki a lánynak, aki meghallgatja. Ambernek kell is egy barát, hiszen egy nem tervezett terhesség miatt mindent át kell gondolnia. A jövőjét, a kapcsolatát, a döntéseit. Braddel nem mer beszélni, így marad Charlie, aki egyre közelebb kerül a szívéhez is, ezzel még nehezebb helyzet elé állítva a lányt. Közben Charlie mihaszna apja is feltűnik, és az anyja hiába figyelmezteti a fiát, ő adni akar még egy esélyt a férfinak.
Nem nyűgözött le a film, inkább folyamatosan hiányérzetem volt. Mintha nem tudták volna eldönteni, hogy mit is akarnak forgatni. Vannak olyan elemek benne, amelyekből nagyon könnyen lehetne komolyabb dráma. Mások tipikusan vígjáték elemek. A végeredmény meg egyik sem. Kicsit ez, kicsit az, egyik sem igazán. Ettől meg jött a hiányérzet.
Charlie életében több komoly trauma is akad: a baleset, ami miatt feladta a jövőjét, és ami elől most is menekül. Az apja, aki akárhány új esélyt kap, soha nem javul meg. A lány, akibe szerelmes, de aki mással van együtt. Tipikusan az a szomszéd srác, aki a legjobb haverod, pedig több szeretne lenni.
Itt van egy romantikus komédia alapanyag, vagy egy drámai fejlődéstörténet a tovább lépésről, de egyiket sem választották ki.
Amber karakterében is ott van a kettősség – a szerelmi szálat el lehetett volna vinni komédia felé, a terhességet drámába. De egyik sem valósul meg.
Képes leszek leírni, hogy a film legszórakoztatóbb pontja a lány unokabátyja, aki még nem heverte ki, hogy a barátnője 2 héttel az esküvő előtt elhagyta magyarázat nélkül. Ő kicsiben hozott drámát is, komédiát is sokkal rövidebb képernyőn töltött idővel. A végére össze tudja kapni magát, és felismeri, hogy változtatnia kell. Charlie egy gyerekkori barátja, Heather megtetszik neki, és abban ott a komédia is, ahogy udvarolni igyekszik a lánynak.
Mivel kicsit kamasz, kicsit new adult lelkizéssel és szerelemi szálakkal, látványelemet felesleges keresni benne. Egy kisvárosban játszódik, egy teljesen átlagos tini film környezetben, ahol a szereplők elvannak. A karakterek a lényeg, és próbálkoznak is, csak éppen, ahogy feljebb írtam, de nem dráma, se nem komédia. Sajnos.
A szereposztásra leginkább az elmegy kifejezést használnám. Freddie Highmore annyira egybemosódik nekem azokkal a karakterekkel, akiket a Bates Motelben és a The Good Doctorban játszik, hogy nehezemre esett elvonatkoztatni. Haley Joel Osmentről meg mindig az jut eszembe, hogy gyerekszínészként helyes kölyök volt. Már nem az. Különben Highmore is ez a kategória, de Osment öregedett rondábban.
A többieken meg járt az agyam, honnan ismerősek. Charlie anyjában felismertem egy volt CSI színésznőt, Jack unokatesót éppen most láttam az Odaátban, Heather alakítója meg kb. 2 évadon át volt simlis spiné. Valahol szomorú, hogy ezzel szórakoztattam leginkább magam.
Amit viszont értékeltem, hogy nem tipikus, nyálas tini filmes véget kaptunk. Ez így sokkal érettebb volt, és hitelesebb. A vége valamit jóvátett abból, amit előtte 90 percen át hiányoltam. Az is valami.
Nem tervezem újra megnézni, ennyi éppen elég volt belőle. Vannak rosszabbak, de jobbak is, nem is kevés.
Majdnem barátok - 5/3 leginkább semmilyen volt. Se nem igazi dráma, de nem humor. De a vége jó így.
