Vallási meggyőződéses, tiltott szerelmes, útkereső.
Mara egy prédikátor lánya: az apja úgy szervezte az egyházát, hogy a kígyók által döntik el, kinek milyen erős a hite és megérdemli-e a bűnbocsánatot. A közösség szigorú szabályok szerint él, és Mara éppen elágazáshoz ért. 
Az apja egy mentoráltja megkérte a kezét, és a lánynak el kell dönteni, elfogadja-e Garretet a társának. A közösség, az apja is azt várja, hogy igent mond. A lány titkon azonban a közösség egy kívülálló tagját szereti: August nem hisz az Istenükben, nem jár az istentiszteletekre és a városba vágyódik. Ám a lány és az anyja miatt marad. Mara közben arra is rájön, hogy a fiatalember gyermekét várja. Ugyanakkor a hitét és az apját sem képes megtagadni. Próbál kiutat találni, miközben August valami olyat tesz, ami mindenki hitét próbára teszi és választás elé állítja a szeretteit.
Van egy aforizma, ami szerint a vallás elválaszt, a hit egyesít. Azt is halhattuk már, hogy a hit hegyeket képes megmozgatni. De mennyi és milyen helye lehet a hitnek, a vallásnak a korunkban? Nem nézzük-e csodabogárnak, aki a hittől vár csodát?
Nem egyszerű, de pont azért érdemes ilyesmiről is beszélni, mert olyan könnyű vitákba futni általa. Joga van-e egy kívülállónak valaki más hite ellen cselekedni, mert a saját nézetei szerint irracionális dolgot tesz? Mennyire lehetünk, tudunk toleránsak lenni? Milyen választása van annak, akit egy ilyen zárt, erős közösségben nevelnek fel?
Állást nem akarok foglalni, bár a film a végkimenetelével szerintem megteszi. Inkább csak feldobnám a témákat. Sajnos, ezek akkor is aktuális kérdések, ha nem megyünk el egészen a vallási alapú népirtásig, a rasszizmusig. Elég csak arra gondolni, amikor a szülők megtagadják vallási alapon a gyermekük életét megmenthető vérátömlesztést.
Ez a film egy olyan közösséget állít a középpontba, amelyeket amerikai történetekben néha megtalálok. Akik a kígyók által méretik meg a hitüket. Kívülállóként könnyű azt mondani, hogy a Szentléleknek aztán semmi köze ahhoz, hogy a kígyó megmar-e valakit, és nem az isteni csodára kellene várni, hogy a megmartat meggyógyítsa. A filmen is felmerül ez a téma, hiszen August nem hívő. Valamint a rendőrség is résen van, és igyekeznek gátolni a közösség kígyós vallási gyakorlatát.
Kiemelve azonban Mara van, aki hisz is, az apja a prédikátor. De sok olyan dolog történik, ami miatt át kell értékelnie magában a dolgokat. Fontos August anyja, Hope is, aki elkötelezett hívő. De vajon meginog-e, amikor az egyetlen gyermeke haldoklik a marástól, és csak annyi kellene a túléléséhez, hogy kórházba viszi? Mit tesz az apa, amikor a saját lányáról derül ki, hogy tett olyasmiket, amik szembe mennek a hitükkel?
Nem szórakoztató nézni ezt a filmet, és nehéz is azonosulni a szereplőkkel. Viszont, drámának kiváló. A karakterek és a közösség szintjén is olyan konfliktusokat, dilemmákat vet fel, melyek le tudtak kötni.
Ehhez hozzájön egy komor látványvilág, ami növeli a film feszültségét.
Több jó színész is játszik benne, többen hozva a formájukat. Walton Goggins a prédikátor, akinek jól állnak ezek a szélsőséges karakterek. Olivia Colman egyaránt hozza a vallási fanatikust és az anyát, akinek szívszaggató döntést kell meghoznia. A kemény, de a lágy oldalát is megfogja a karakterének. A kamaszok annyira nem tudtak megfogni, a felnőttek lopták a műsort.
Egyszer érdekes volt megnézni, ha zavar is, hogy sok minden nyitva marad a végén.
Azok, kik követik - 5/4 nem igazán a fogamra való, de érdekes kérdéseket feszeget és jó a színészi gárda.
