Életet újrakezdős, hoteles, gyilkosságos.

Ray és Maggie új életet akar kezdeni a kislányuk halála után, amiért mindketten magukat is okolják. Felszámolják az életük, a pénzből megvesznek egy nagyon messze levő hotelt, amit együtt akarnak működtetni. Az előző tulaj ugyan valósággal elmenekült innen, de ekkor még nem gondolnak bele, ennek mi lehet az oka. Ahogy elkezdik belakni a házat, kezdenek újra közel kerülni is egymáshoz. Ray felfedez egy kukucskálót az úttól legtávolabb eső szobában: a tükör csak áltükör, egy mögötte levő titkos szobából pontosan látni, mi történik odabent. Ez az a szoba, ahova szexelni járnak a félrelépők, és Ray rákap a leskelődésre. Közben valaki fenyegető lépéseket tesz a hotel ellen, és az is kiderül, hogy történt itt egy gyilkosság. Ray sejteni kezdett, az előző tulaj végignézte az egészet a tükrön át, és most a gyilkos jár vissza eltűntetni a nyomokat és halálra ijeszteni az új tulajdonost.

Egyszer volt, hol nem volt, egy fiatalember, aki színésznek akart állni, de attól tartott, a vezetékneve másmilyen figyelmet generálna, mint amit szeretne. Így a névváltoztatás mellett döntött. A kedvenc képregényhőseinek egyike Luke Cage volt, így a Coppola helyett színre lépett Nicolas Cage. És eleinte minden szép volt és jó. Olyan kasszasikerekben szerepelt, mint a Szikla, Ál/arc, Con Air, Angyalok városa vagy a Tolvajtempó. De aztán valami eltört, és Cage ma már csak harmad-, esetleg másodrangú filmekbe fordul elő.

Legutóbb a Ne nézz a tükörbe került sorra. Bevallom, horrort vártam, meg szellemeket, akik kísértik a hotelt. Különben is, az ilyen út menti motelekben hagyománya van a horroroknak, amióta Norman Bates filmre került Hitchcock Pszichójában. De említhetném King világait is, aki több történetét helyezi ilyen helyszínre, a legismertebb talán a ragyogás.

Ehhez képest e film drámának indul. Egy házaspár érkezik tulajnak, akik között látszólag minden rendben van, de ez csak a látszat. Látjuk, milyen repedések vannak köztük, majd fokozatosan megtudjuk azt is, miért lettek. Ebből kezd a film nyitni a thriller felé, horror egy cseppet sem fordul elő benne.

És sajnos nem megy jól neki a váltás. Annyira kisstílű, ahogy ijesztik őket, meg az is, amire rájönnek, hogy egy percre nem izgultam senkiért. Nem sikerült rám ijeszteni! Talán tényleg a hoteles sablonnal lehetett a baj, mert azoktól többet szoktam kapni. A Ragyogás és a Pszicho sokkal izgalmasabb és feszültebb, a Motel széria meg messze erősebb ijesztésben, ott aztán nem sajnálták a vért, mint itt.

Az ötlet nem lenne rossz, csak ijesztőbbre, rejtélyesebbre kellett volna venni az egészet. Azt érti valaki, miből jön rá Ray, ki a gyilkos? Mert nekünk nézőként oké, 3 emberrel beszél az egész filmben, lehet sejteni, hogy közülük az egyik. De nincsenek nyomok, semmi, egyszer csak megvilágosodik és kész. Az ilyen megoldásokat annyira utálom!

Most a színészek se adják el nekem a filmet. Cage néha ijedten néz, máskor megszállottan, de engem lekötött az a borzalmas szakáll. Tunney meg annyira csak mellékszereplő, hogy Maggie semmilyen mélyítést, belső konfliktust nem kap a történetben. Tulajdonképpen kimerül annyiban, hogy Ray felesége, aki néha számon kéri a férjét, mit titkol előle.

Untam is, nem is tetszett, nekem ez most nagyon nem jött be.

 

Ne nézz a tükörbe - 5/2 más, mint amit vártam. De mindennek közepes: horrornak, thrillernek, drámának is.

https://www.youtube.com/watch?v=c0kavcXwcJU

Stand upos, kosztümös, családos, női.

Miriam Maisel pont azt az életet éli, amire a szülei nevelték. Férjhez ment egy jól szituált zsidó fiatalemberhez, akinek szült két gyereket is. Részt vesz Joel hobbijában, rendszeresen jár vele fellépésekre, és segíti, hogy minél jobb komikussá válhasson a férfi. Mindemellett megőrizte lányos vonalait is. Így derült égből villámcsapásként éri, amikor Joel elhagyja a titkárnőjéért. Midge kénytelen visszaköltözni a szüleihez, akik fel nem foghatják, hogy fajulhatott eddig a helyzet, és igyekeznek összebékíteni a házasokat. Midge a visszanyert szabadságával lassan felfedezi, mi minden vár még rá. Első dühét kiéli egy stand up fellépésen – tehetséges, lesz egy menedzsere, és titkon indulhat a karrierépítés. Állást vállal egy üzletházban, önállósodik. Kell még Joel egyáltalán, ha vissza akarna jönni?

A minőségre akad pár bizonyíték annak, aki még nem ismerkedett meg a bűbájos mrs. Maisel világával. Elsőként, kiemelném, hogy Amy Sherman-Palladino sorozata, aki sokunk szívébe belopta a Gilmore lányokat. Én a Bunheads című sorozatának is rajongója voltam – de az nem ütött akkorát, mint Midge kalandjai. Az idei Globe-on nagyon ment a sorozat, ez lett a legjobb komédia és a főszereplőnő is begyűjtötte a szobrot. Jók a kritikái, sokan szeretik és nézik.

Nem véletlen mindez. Ami Sherman-Palladino védjegye, ebben is benne van. Nagyon tud nőkről mesélni és beszéltetni is őket. Az egész sorozatnak van egy szinte megfoghatatlan bája és kedvessége. Jó nézni, feelgood, pedig sok minden nem az a cselekményben. Eleve, hogy tud feelgood lenni egy sorozat, amiben ott az elhagyott nő értetlensége és fájdalma? Itt simán összejön. Igen, a szereplőknek is vannak nehézségeik az életükben, de leküzdik őket. Szenvednek, gyászolnak, de mindig mennek tovább. Jó emberek, szerethetőek, maguk a karakterek is bájosak. Nekem nagyon nézeti a sorozatot a pozitív életszemlélete és az, hogy együtt tudok örülni a szereplőkkel.

Rengeteget beszélnek a sorozatban, ahogy azt megszokhattuk. A Gilmore lányok szája se állt be soha, és itt sem fog a hősnőnek. De tartalma van annak, amiket és akiknek mondja. Talán ez is a sorozat bájának a része? Iszonyatosan sok kommunikáció van ránk zúdítva, de ezek frappáns párbeszédek vagy monológok. Kinyitják a szereplőket.

Nagyon nem akarom erőltetni a témát, de a #metoo témát is simán rá lehet nyomni. Egy nő, aki boldogulni akar egy férfiak uralta területen. Egy tehetséges, szép nő, aki megcsinálja. Midge eljut addig a sorozatban, hogy előrébb helyezi magát, mint a házasságát vagy a férjét. Érdekel is, hogy mennyire tudja ezt majd tartani a 2. évadban.

Szerethető a sorozat azért is, mert messze nem hibátlan, de nagyon szerethető figurákat mozgat. Midge remek komika, kötelességtudó, de például borzalmas anya. Joel helyenként egy kivert kiskutyát juttat eszembe és tudom sajnálni, noha ő az, akinek a házasságtörése beindítja az eseményeket. Midge anyja, aki nagyon perfekcionista, és titokban jósoltatni jár?

Kicsit kosztümös is a sorozat, az 50-es években játszódik. A jelmezekben ettől jön egy plusz a sorozatba – imádom Midge egy-egy ruháját – és az egész korhangulat is hozzátesz egy lapáttal. Modern, miközben egy nosztalgia is van benne a múlt felé.

Zárásul, szuperek a színészei. Brosnahan berobbant, a mellékszereplők előtt is le a kalappal.

 

The Marvelous Mrs. Maisel - 5/4 tündéri és vidám. Bár van drámai vonala is, szívmelengető. Jó színészek, érdekes sztori.

https://www.youtube.com/watch?v=fOmwkTrW4OQ

Még mindig az Oscar-díj a téma. Az alábbi filmek mindegyike esélyes idén. De melyik a kakukktojás?

Megoldás: Tovább!

Kamaszos, randizós, barátos, önbizalmas.

Bianca nem tartozik a népszerű lányok közé, de jól érzi magát a bőrében. Remek tanuló, jó barátnői vannak, csak sajnos álmai pasija, Toby nem akarja észrevenni, hogy ő is a világon van. Nem is kicsit rengeti meg a világát, amikor a szomszédja, egyben az iskola leghelyesebb fiúja közli vele, hogy ő egy DUFF. A csúnyább, kövérebb barátnő, aki mellett a barátai jobban néznek ki, és akihez azért közelednek, hogy a jó csajok közelébe

kerülhessenek. Bianca alkut ajánl Wesnek: ha segít neki, hogy ne legyen többé Duff, hanem menőbb, és Toby észreveszi végre, cserébe korrepetálja kémiából. Arra azonban nem számít, hogy a közösen eltöltött idő alatt meglát valamit a fiúban, ami megfogja. És talán nem a rosszat kellene látnia magában, hanem az erősségeit, és azzal hódítani. Talán nem is Tobyt…

Keplinger sikerregénye volt a DUFF, ami különben magyarul is olvasható. Ha jól emlékszem, meg se próbálták a betűszót magyarosítani, pótkerék lett belőle. Megint csak: angolosok előnyben! A Duff jó kifejezés, a pótkerék kevésbé. Arról nem is beszélve, hogy a film sem érhető el szinkronnal, kell az angol!

De megéri rászánni az időt, mert kifejezetten igényes és szórakoztató tinifilmet készítettek a történetből. Nagyon tudtam díjazni, ahogy megtartották a regény szellemiségét, de közben rengeteget finomítottak a szereplőin és a szituációkon benne. Csak egyet emelnék ki, ami különben a legnagyobb eltérés a regényhez képest: itt Wes és Bianca egymás korrepetitorai lesznek, akik közben egymásba is szeretnek. A regényben viszont szexpartnerekként kezdenek. Ott az alku annyi, hogy titokban összefekszenek, érzelmek nélkül. Még csak nem is kedvelik egymást, épp csak feszültséget vezetnek le ágyban. És abból lépnek majd tovább. Valahogy nem tudom elképzelni, abból hogy lett volna szerethető és humoros tinifilm…

Ez viszont az lett. Megtartotta a regény stílusát, a humorát. Bianca karakterét, ami működteti ezt az egészet. A lány humora, a kicsit cinikus, de alapvetően romantikára hajlamos jelleme. Egyszerre van benne valami életszerű, de mese is. Ahol a személyiség fontosabb a végére, mint a küllem. Ahol mindenki rájön arra, hogy a belső értékei, amikben jó, fontosabbak, mint a hibái.

Kell ez az üzenet, még akkor is, ha felnőtt fejjel a hitem rég nem él ebben. Elég csak arra gondolni, mi van a film szereplőivel! Az átlag lány, Bianca, Mae Whitman volt. Jól játszik, a tipikus szomszéd lány megtestesítője. Nem csúnya, nem is szép, átlagos. És hol van most? Egy közepes nézettségű tévés sorozatban. A rossz, de csini lányt, aki tehát nem DUFF, hanem a lány, aki körül forog a világ, Bella Thorne volt. Ő mit csinál? Mozikat, abszolút főszereplő egy sorozatban, zenél és még könyvsorozata is van. Mondhatni, bejött neki az élet. Mert az életben nem a DUFF lesz a sztár. Még akkor se, ha szeretjük az üzenetet, hogy mindenki valaki más DUFF-ja, és a belső fontosabb a küllemnél.

De a keserűséget félretéve, ez egy pozitív hangulatú, vicces, kedves kis tinifilm, amit jó volt nézni. Korrekt színészi játékok, jól összerakott cselekmény és a DUFF elmélet, ami szintén elég kézenfekvő, de egyedi, hogy beragadjon az ember fejébe.

Ez az a fehér holló, amikor a filmet jobban szerettem az eredeti regénynél. Tessék megnézni!

 

The DUFF - 5/4 megvan a regény szellemisége, de tini filmessé tették. Humoros, szerethető, pozitív.

https://www.youtube.com/watch?v=ci7eKlNRiuw

Cím: Chaos Walking - Kés a zajban 

Készítők: Doug Liman rendezi, akinek vannak olyan filmjei, amiket szerettem. A stáb meg mesés, röviden. A legutóbbi Pókember, Tom Holland szeret majd bele a legutóbbi Jedibe, Daisy Ridley személyében, akiknek olyan alakoktól kell megmenteni a jövőt, mint mindenki kedvenc kannibálja - oké, lehet, hogy van, akinek még Hopkins e cím birtokosa - Mads Mikkelsen.

Műfaj: disztópia, sci-fi

Cselekmény: Todd az egyik legfiatalabb férfi az emberiség új otthonában. Egy új bolygó, új élet, de jövőjük nincs. Még kisbaba volt a fiú, amikor minden nővel végeztek a közösségben. Mert ezen a bolygón mindenki képes volt a másik gondolatait hallani - csak éppen a nőkét nem hallhatták a férfiak, így leszámoltak velük. De Todd egyszer összetalálkozik Violával, és rá kell jönnie, mégsem olyan egyszerű ez a történet, mint amit egész életében hitt.

Várható megjelenés: 2019 március elején

Miért várós?

- Néztétek a készítőknél, milyen brutális lesz a szereposztása?

- Olvastam a regényeket, érdekel, milyen lett a film.

- Talán már kiment a divatból, de még lekötnek a YA disztópiák.

- Roppant kíváncsi vagyok, hogy viszik filmre a gondolatolvasást.

Vadnyugatos, bankrablós, életért küzdős, sokszínű.

A művész egyetlen dolgot tud: szavalni. Se keze, se lábai, de az irodalmi tudása széles. Gondozójával vándorolnak, és a fellépéseken beszedett pénzből élnek. Ám a bevételek fogyni kezdenek, és az impresszárió elgondolkodik, miből éljen meg. (Meal Ticket) Egy idős aranyásó, érintetlen, idilli völgybe érkezik. Keményen dolgozik, hogy az aranyra találjon. Nem is sejti, hogy nincs egyedül. (All Gold Canyon) Buster Scruggs nem néz ki veszélyesnek: vígan dalolászik, csicsás fehér ruhát hord, vézna. Ám ha valaki nem megfelelően viselkedik, kiderül, milyen gyors a pisztollyal. Egy városba érkezve folyamatosak a kihívások, amiket Buster ki is áll. De akkor érkezik egy harmonikázó idegen, aki őt keresi. (The ballad of Buster Scruggs)

A nyakunkon az Oscar, így talán nem meglepő, hogy belelendültem azoknak a filmeknek a nézésébe, amelyek érintettek valamiképpen. (Vagy korábban azok voltak, lásd tegnap Lady Bird.) A mai film is idei esélyes, három jelölése van. A számomra legmeglepőbb a legjobb betétdalé, de mellette a kosztüm és a forgatókönyv is esélyes még.

A legjobb adaptált forgatókönyvre szerintem esélye is van, nekem legalábbis tetszett, ahogy a kis történeteket felépítették, és kaptunk egy vadnyugati körképet a film végére. Ami 6 kisebb történetből áll – nincs köztük összefüggés, csak a sötét humor és a helyszín, ami a vadnyugat. A Coen testvérek alapvetően saját rövid történeteiket filmesítették meg, de mellette helyet kapott például Jack London egy kevéssé ismert története is.

A 6 történet, az utolsót leszámítva tetszett nekem. Még úgy is, hogy volt benne olyan, aminél leesett az állam és nem bírtam magamhoz térni, úgy megcsapott. A Meal Ticket, az valami brutális ilyen szempontból. Egyrészt, nagyon vadnyugati. Másrészt, nagyon sok mindent bele is tudok látni. A kulturális leépülését az emberiségnek: minek nekünk Shakespeare és magas irodalom, ha vannak ostoba madarak is, amin lehet vigyorogni. Vagy a részvét kérdése, hogy bánunk a nálunk gyengébbekkel. Itt konkrétan a művész a címbeli ételjegy, és nagyon nehezen emészthető, ami az ő sorsa lesz. A Coen testvérpár ráadásul remek érzéssel nem is mutatja meg, csak ráutal. És így, hogy én képzeltem el, sokkal megrázóbb, mintha mutatták volna a férfi végzetét.

Az egészet áthagyja egy jó fajta fekete humor, ami a részek nagyjában könnyed és vicces. Még akkor is, ha a főhősnek annyi lesz a történet végén, kikacsint ránk a film, és szórakoztat. Két kivétellel: a már emlegetett művészes, és a The Gal Who Got Rattled. Érezni ezekben is a fekete humort, csak itt nincs feloldás, ezek a szívbe tépnek.

Jól is néz ki a film. Nagyon hiteles, sokszínű és valóban széles tablót nyújt. Látunk indiánokat, a prérit átszelő szekérkaravánt, aranyásót, bankot, kisvárost, kocsiutat, ami csak szem-szájnak ingere.

A casting is erős. Liam Neeson itt újra játszik, nem akciópapa! De James Franco vagy Zoe Kazan is nagyon szépen teljesít. Jó karakterek vannak, akik a maguk 15-20 percében is emlékezetes tudnak lenni. Más film 2 óra alatt nem tud így jellemet építeni…

Nekem nagyon tetszett, drukkolok is neki majd a gálán.

 

The ballad of Buster Scruggs - 5/4,5 hangulatos, miközben humoros, nagyon az emberbe is tép. Látványos, jó színészekkel.

https://www.youtube.com/watch?v=_2PyxzSH1HM

Kamaszos, útkeresős, szerelmes, családos.

Christine McPherson végzős egy katolikus középiskolában Sacramentóban. Már nagyon tudja, mit akar. Egyéniségnek lenni, aki saját nevet is ad magának: így lett belőle Lady Bird. Valóban, madárként akar innen kirepülni, meg se állna New Yorkig. Csak éppen a szegényedő családjának esélye sincs fizetni ezért, a jegyei sem túl jók, hogy tanulmányi ösztöndíjat kaphatna. Kreatívnak kell lennie, miközben az anyja nagyon ellenzi lánya

terveit. Vannak is konfliktusaik, nagyon másként látják az életet ők ketten. Önmaga keresése közben a szerelem is betoppan az életébe: az iskolai színjátszókör tagja, Danny álomszerű első barátnak tűnik. De aztán feltűnik a saját zenekarban zenélő Kyle. Lady Bird kergeti az álmait, a szerelmet, és pár csalódással később az életről és magáról is többet tud már.

Papíron ez a film lehetne, amit nagyon szerethetnék. Az agyammal nem nagyon tudok belekötni: a cselekmény, a casting, az üzenete, az egésznek a hangulata nagyon rendben van.

Ha sorba nézzük, a cselekménye összhangot talál abban, hogy kellően cselekménydús, de átélős is tudjon lenni. Történnek az események Lady Bird körül, vagy éppen vele, de semmin nem kell átrohanni. Mindent meg- és át lehet élni, ami az egészet nagyon közel hozza a nézőhöz.

Hiteles ez a film, simán el lehetne hinni, hogy valódi. Nem mese, nem szépít, csak emberi és valós. Lady Bird felnőtté válásának látjuk részeit, és sok mindenben rá lehet ismerni azokra a felismerésekre, amiken az embernek át kell esni. El kell veszteni illúziókat, harcolni kell, elbukni, felkelni, álmodni, változni. Ahogy szégyelli, hogy szegény környéken lakik. Amikor szembe kell néznie azzal, hogy a srác, akit a makulátlan szőke hercegnek képzelt a fehér lovon, ugyanolyan hétköznapi kamasz, mint ő maga. Ahogy a szülőkkel vitázik. Játékos csalások – a matek jegyének feljavítása egészen kreatív – munka, a barátságok igazi értéke.

Azzal tud nagyszerű lenni, hogy visszahozza az igazi, kamasz élményeket. Hangulatos az egész, beleeszi magát az ember agyába. Nem véletlen, hogy a forgatókönyv is jelölve volt Oscarra, ha meg nem is sikerült nyerni.

Mániám, hogy a stáblistát is alaposan böngészem, és itt arra sem lehet panasz. Saoirse Ronan nagyon átadja az egészet, simán elhiszi neki az ember, hogy ő Lady Bird, egy közülünk. Érzékeny, durcás, lázadó, szerelmes, megvan a lány ezernyi arca az alakításában. Nem véletlenül jelölték Oscarra – nem nyerte meg, de előbb-utóbb Ronan polcán ott lesz az a szobor. Több mindenkit ki lehetne emelni, de mivel pont a héten startol nálunk az új Chalamet mozi, kiemelem ebben is őt. Akkor nagyon brutális, amit ebben csinál, ha mellé teszem azt, amilyen kamaszt játszott a Szólíts a neveden-ben. Mintha nem is ugyanaz lenne, és hiteles mindkettő. Itt éppen a gimis álompasi, akiről kiderül, hogy annyira nem is álom.

És akkor most tegyük fel a kérdést, ha az agyam mindezt tudja, akkor miért nem tetszik nekem mégse a film? Valamiért az ilyesmi nem jön be nekem. Szégyen, de a Junót kifejezetten utálom is. Itt annyira nem rossz a helyzet, de hasonló kategória a kettő. Szeretnem kellene, értékelni tudom, de nincs meg az érzelmi kötődés.

Egyszer jó volt megnézni, jó film, csak nem szeretem. Bár érteném, miért…

 

Lady Bird - 5/3,5 hiteles, nagyon átadja a kamaszos életérzéseket, van drámája, jók a színészek. És mégse.

https://www.youtube.com/watch?v=p_S96EpOnFU