Betegséges, összebarátkozós, élni akarós.

Dr. Reinhard a munkájának élő sebész. A fia, Lenny viszont hatalmas naplopó. Az apjának már kezd elege lenni belőle, és talál egy módszert, hogy kicsit rányissa a fia szemét a körötte levő világra. Az egyik betege, David súlyos szívbetegséggel született. Most már 15 múlt, de teljesen elvesztette az életkedvét. A doktor a fia apanázsáért cserébe elvárja, hogy Lenny foglalkozzon a fiúval. Csináljon vele bakancslistát, segítsen megvalósítani az álmait, érje el, hogy újra akarjon élni. Lenny próbálkozik, de ahogy szembesül azzal, mennyire rosszul van David, visszakozna. Az apja nem engedi neki, és a két fiatalember egyre jobb hatással lesz egymásra. David elkezdi élvezni az életét, míg Lenny felelősséget tanul.

Az Életrevalók olyan siker volt, hogy elkerülhetetlen, hogy időnként ne bukkanjon fel egy olyan film, ami annak a francia filmnek a receptjét használja, csak kicsit más fűszerezéssel. A legutóbbi szakácsok a németek voltak, és egy korrekt iparos munkát adtak ki a kezükből.

Az alaptörténet eleve olyan, hogy szíven üsse az embert. Adott egy minden tekintetben jóra való kölyök, akinek nagyon rossz lapokat osztott az élet. Tulajdonképpen az egész élete egy elnyújtott haldoklás, fájdalmas kezelésekkel és műtétekkel feldobva. Pedig nem ezt érdemelné, de nem lehet mit tenni, ha ilyen rossz szívvel született. Ki ne sajnálná, ki ne tudna együtt érezni vele?

Szívem szerint a kevésbé emberbarát felem most felszólalna. Megéri, ezt az életet fenntartani? Tulajdonképpen állandó szenvedésre van ítéltetve a fiú, abba a kis időbe, ami megadatott neki. Nem lett volna jobb még csecsemőként hagyni, hogy a természet végezze a dolgát? Ok, nyilván nem kívánom vissza a Taigetosz hegyét meg hasonlók, de hol van az a határ, ami felett még élet az élet? Nem kellene egy minimum?

De mivel a film, ahogy az Életrevalók is, az életet ünnepli, ilyesmi meg se fordul benne, csak a fejemben. Itt minden arra lesz kihegyezve, hogy megéri küzdeni, szenvedni, mert a jó percek bőven ellensúlyozzák a rosszakat. És David annyi pluszt tud adni a környezetének, hogy senkiben fel sem merül, hogy nem éri meg szenvedni vele és érte.

Bele akarnak mászni a könnycsatornáimba, de olyan erőszakosan, hogy nálam az ellenkező hatást érik el. Nem véletlen, hogy a meghatónak nyomott pillanatok alatt merültek fel bennem azok a gondolatok, hogy miért nincs joga az embernek dönteni a saját haláláról. Ha már csak szenvedés a lét, ha minden fáj, miért nem lehet engedni, hogy vége legyen? De ismételem magam, a filmben abszolút semmi ilyesmi nincs. Pont az ellentéte – csak belőle ez ilyeneket hozott felszínre.

Abszolút komédia lett, egy-egy megható jelenettel kibővítve. És néha tényleg működik, amikor át lehet érezni David szenvedését, vagy, ahogy Lenny elkezd jobb, törődőbb ember lenni. Klisékből, de szépen épül a folyamat, hogy lesznek ők ketten barátok, és többek.

Ismert színész egy van, a lassan legismertebb német színész, Fák jú tanár úr, vagyis Elyas M’Barek. Korrektül hozza, amit szokott. Nem egy nagy színész, de megvannak már a rutinjai, amivel szerethetővé teszi a lényegében egyforma szerepeit. Mint most is.

Egyszer simán nézhető, vannak jó pillanatai, csak egy kicsi lélek még hiányzik.

Az a hülye szív - 5/3 az alaptörténet megható akar lenni, néha sikerül is neki a mutatvány. De olyan tipikus…

https://www.youtube.com/watch?v=G58_7QMyHrQ

(Mick nem érti, min veszett össze Nate az apjával.)

• Csakugyan, mi van közted és az öreged között? Megütött?
• Nem.
• Felgyújtott?
• Nem.
• Beöltözött bohócnak, hogy halálra rémisszen?
• Hogy micsoda? Nem! (Legends of Tomorrow)

(Bob, a szociopata, a sikeres szívátültetése után eljátssza, hogy jobb ember is lett. Kifejezetten szereti ezzel a pszichiátert piszkálni, akinél egy ponton elszakad a cérna.)

Mit művel, Bob? Az antiszociális személyiségzavara nem szűnt meg a szervátültetéssel. A probléma az agya, nem a szíve. (Chicago Med)

(Migo, hazahozta az embert, bizonyította az igazát, és a kőőrző elküldi a nem éppen okos fiát, hogy hívja el magukhoz a fiút.)

• Hé, Migo, apám beszélni akar veled!
• A kőőrző? Tényleg?
• Kicsit irigyellek, mert apám velem soha nem akar beszélni. (Apróláb)

(Bianca megkörnyékezi West, hogy korrepetálják egymást: ő kémiából adna, randizásból kapna leckéket.)

• Oké, az ajánlatom a következő. Megígérem, hogy átmész a kémián, ha segítesz nekem ebben.
• Persze, te kapod a könnyű részt. Álmodban is átmennél kémián, nekem meg duff-talanítanom kellene téged. Rajtad pizsama van?
• Ó, te jó ég! Tudod, mit? Értem Wesley. Undorító vagyok. Egy mocsárlakó. Szabályosan egy Lugosi Béla.
• KI? (The DUFF)

(Buster alig végzett az előző párbajával, máris érkezik egy új kihívó a városba.)

• A szóbeszéd miatt vagyok itt, miszerint maga a legjobb. Dalolászik és gyilkol.
• Még egy fiatalember, aki bizonyítani akar – Buster magában gondolja. – El kéne gondolkoznom a temetkezési vállalkozáson. Hiszen most csak mások zsebét tömöm. (The Ballad of Buster Scruggs)

(A maffiavezér elfeledkezett a házassági évfordulóról, amiért nem éppen zseni beosztottját teszi felelőssé.)

• Elfelejtettél emlékeztetni az évfordulómra. Nincs ajándékom.
• Mi, ő a barátnőd?
• A feleségem, idióta.
• Adj neki készpénzt.
• A készpénz csak barátnőknél működik, Lazo. Feleségnél nem. (Seal Team)

Ha eladja a lelkét az ördögnek, nem kérheti vissza. (Narcos)

Szabaduló szobás, halálos játszmás, sötét titkos.

Ben kinevezést és jobb fizetést akart, de csak egy kockát kapott, mely rejtett egy meghívót. Egy szabaduló szobába, ahol az első kijutó nagyobb összeget nyer. Zoey a szünetet egyedül töltené, de hozzá is érkezik egy doboz. A versenyszellemtől hajtott bróker figyelmét is felkelti a titokzatos tárgy. Mind megjelennek a játékon, és 3 társukkal várják a kezdést. De rá kell jönniük, ez már maga a játék. A szoba lassan halálos csapdává alakul, és végez velük, ha nem jönnek rá, hogyan lehet kijutni. De a következő szoba újabb halálos kihívást rejt. Ahogy próbálnak összedolgozni, megfejteni a rejtélyeket, arra is rá kell jönniük, hogy saját sötét titkaik, életük traumája is a játék része. És ez talán félelmetesebb, mint a sütővé alakuló szoba vagy a fagypont alatti hőmérséklet.

A szabaduló szobák divatja már kis hazánkat is elérte. Olyannyira, hogy társas formájában is láttam már ilyen feladványokat. Tudjátok, nem azért nem játszunk, mert megöregedtünk. Hanem azért öregszünk, mert már nem játszunk. De ezeknek a különben ötletes és kreatív szobáknak hála a felnőttek is kaptak a kortól egy játékot maguknak.

A filmek is elkezdték felfedezni maguknak a műfajt. Horrorban láttunk már hasonló dolgokat, csak ott még nem szabaduló szobának hívták. Talán beteg ötletnek tűnik tőlem, de tuti, hogy Jigsaw szobáit is lehet szabaduló szobaként értelmezni… most azonban már itt vannak az igazi, szabaduló szobás horrorok is.

A Szabadulószoba című nem tetszett, de ez, a Végtelen útvesztő nekem bejött. Kamaszként szerettem a Végső állomás filmeket, és ez hasonló élmény volt nekem. A szabaduló szobákat is bírom különben, szóval nekem bejött ez a kombó.

Hamar hozzáteszem azonban, hogy nem az intelligenciám fogta meg a film. Nekem ez szórakozásnak kellett, amin nem gondoltam túl a dolgokat. Nem elemezgettem, mennyire megvalósítható vagy valós, amit látok. Egyszerűen csak szórakoztam a feladványokon, és érdeklődve vártam, mi következik a következő szobában. Hagytam, hogy elvigyen a cselekmény. Ha a Tökéletes trükkel akarok fogalmazni, akkor engedtem, hogy a figyelemelterelés elrejtse előlem a trükköt. Nem is akartam a trükköt tudni, és ez kell ehhez a filmhez. Mese, de szerintem a szórakoztató felnőtt mese szinten.

Kis pénzből forgott, de szerintem azt se látni rajta. Vannak olyan ötleteik, amelyek segítségével minimál díszlettel, és CGI nélkül is tök jó dolgokat látunk. Lehet majd kedvenc szobát is választani – nekem talán a fejtetős bár jött be legjobban, de a fagy szoba se semmi.

Ám, hiába szórakoztam jól, valami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Nagyon nem jó a film nyitánya! Olyan, mintha előre ellőnék a poént. Látom az utolsó túlélőt az utolsó szobában. Komolyan, ha ismerem előre a sztori végét, minek nézzem meg? Miért izguljak a szereplőkért, ha látom, ki az egyetlen, akinek esélye van túlélni? Ez szerintem komoly taktikai hiba. Ok, értem, épül erre egy csavar, de az már annyira a film végén, hogy az már túl késő.

Nagy nevek nincsenek benne, nem is kellettek. Sorozatos ismerős arcok akadnak, korrekt így.

Az már más kérdés, az összeesküvés mennyire ok. De mondtam, hagytam az agyam kikapcsolni, így a mondandón – gazdagoknak mindent szabad – nem is agyalok többet.

Végtelen útvesztő - 5/4 van benne mese habbal. De szórakoztató, sokszor ötletes, nekem bejött popcorn mozinak.

https://www.youtube.com/watch?v=1ETinRgqKzo

Vannak színészek, akik nagy átváltozó művészek. Vannak, akik be mernek vállalni egészen durva küllemet is. Belőlük szedtem össze egy csokorral, íme:

5: Nicole Kidman (Így csajozz egy földönkívülivel) - Kidman egy punk zenei fejest játszik, aki küllemében is azonosul az általa menedzselt bandákhoz. A színésznőtől szokatlan így kinézni, de különben a legújabb filmjében is merész lesz. Itt punk, ott ronda lesz, De mivel egyelőre ez nézhető, így ide punk dívaként írtam fel.

4: Charlize Theron (A rém) - Wournos talán a legismertebb női sorozatgyilkos. Theron Oscart kapott, amiért és ahogy eljátszotta. A színésznőre rá se lehetett ismerni, de tudjuk, Oscar díjazza, ha csúnyulni is mersz érte. Én már csak azt nem értem, egy ilyen ronda nő hogy állhat prostinak? Tényleg vannak ennyire igénytelen pasik?

3: Neil Patrick Harris (A balszerencse áradása) - ha arra gondolok, hogy az Így jártam anyátokkal évadaiban ő volt a nők örökös bálványa, aztán megnézem, itt mit műveltek a színész küllemével... látszik, mekkora élvezettel játszotta, mi is jól szórakoztunk, de akkor is durva álcái és kinézete volt Olaf grófnak.

2: Johnny Depp - annyi idióta szerepe és külleme volt már, hogy nem is tudtam egyet kiválasztani. Legszívesebben különdíjat is adnék neki e kategóriában. Jack Sparrow is bírt egy megjelenéssel, de ő azért cool is volt mellette. Majd jött a Bolond Kalapos, és ott volt az indián szerepe is, akinek a nevét se bírtam megjegyezni. Talán Tonto? Hol van már az idő, amikor Ollókezű Edwardként is furcsa, de zseniális is volt Depp?

1: Tom Cruise (Trópusi vihar) - ilyen merész szerepvállalása az óta sem volt a színésznek, és talán több nem is lesz. Nem csak a komikusi vénáját mutatta meg, de sokkolta is a világot, ahogy itt mert kinézni. Kövér, ronda, gonosz, de végtelenül jó paródia is volt. Nem véletlen az Oscar jelölés, amit ugyan nem váltott díjra, de ő az egyik oka, hogy a Trópusi vihar annyira ütős lett.

Kamaszos, képességes, harcos.

Egy lázas betegség csapott le a gyerekekre, szerte a világon. A legtöbben nem élték túl. Aki igen, megváltozott. A felnőttek pedig félni kezdtek saját gyerekeiktől, akik között akadt zseni, áramot irányító, elmével tárgyakat mozgató, és még veszélyesebbek: akik tüzet gyújtottak, és akik bárkit rávehettek bármire. Ruby még csak 10 éves, amikor felfedezi, ő is más lett. Narancs, akit a legveszélyesebbnek tartanak, aki mások elméje felett uralkodik. Egy táborba rejtőzött el, mint zöld, de elég egy alkalom, hogy lelepleződjön. Egy jószívű ápolónő kimenti, de Ruby tőle is elszökik. Három menekülő gyerekkel áll össze, akik egy biztos helyre akarnak menekülni. Ruby velük tart, felfedezi a saját erejét, szerelmes lesz, de a táborban rá kell jönnie, sokkal nagyobb harc áll előtte, mint amit bármikor is sejtett.

Alexandra Bracken is egyike azoknak az ifjúsági íróknak, akik igyekeztek kihasználni a YA disztópiák iránti keresletet. Bracken egy teljes trilógiát írt egy olyan társadalomról, ahol a felnőttek a saját gyermekeikbe látják az ellenséget azok képességei miatt. Volt annyira népszerű a regény, hogy a disztópiák divatának lecsengése után is megpróbálkoztak a filmesítéssel – elég anyag volt a könyvekben, hogy siker esetén sorozatot indíthassanak.

Csak éppen a film bukott, nem is véletlenül.

Nézzük is a történetét! Először is, úgy magyarázzák el nekünk ezt az új világot, mintha egy óvodás értelmi színvonalával rendelkeznénk. Kifejezetten irritált, hogy amit jól lehetett volna képekkel és jelenetekkel is mutatni, pl. hogy milyen képességek fejlődtek ki a gyerekekben, és ezek milyen színkódot kaptak, megoldják egy fali táblázattal. Van több csoport, akik vetélkednek egymással, és ezeket is összecsapják. Aki nem olvasta a könyvet, annak egyáltalán lejött, hogy kik a jók és a rosszak?

Néhol még a film maga is belebotlik az ostobaságaiba. Pl. miután Ruby megszökött az ápolónőtől és társától, csatlakozik a három kamaszhoz. Nekik meg azt hajtja, miért nem bíznak azokban, akiktől ő megszökött. Amikor Liam megkérdezi tőle, ha annyira oda vágyik, miért szökött meg tőlük? A csaj meg csak hallgat kukán. Az ilyen önellentmondásokkal tele van a film, és kifejezetten idegesítőek.

A szerelmi szál meg lecsap a semmiből. Kis beszélgetés, a semmiből egy csókkezdemény, és már készen is van a filmes álompár. Ahogy meg háromszögesítve lesznek, az kész szívfájdalom. Amit aranyos jelenetnek szántak, én azon is fogtam a fejem. Beszélgetnek a Harry Potterről, ki melyik szereplő lenne benne. És ebből lesz egy nagyon béna szerelmi vallomás. Istenem, de fájt… Szerintem a színészek között a kémia is nagy nulla volt.

Mivel kis pénzből forgatták, még csak látványos se lett a film. Liam elvileg mindent képes az elméjével mozgatni – egy olyan jelenete van, amikor kidönt egy fát. A pirosak tűzgyújtók: és az egész filmben egyet sem látunk akcióban! A CGI kis túlzással kimerül annyiban, hogy egyik másik szereplő szeme felcsillan a típusának megfelelő színben.

A casting is gyér. Stenberg erőlködik, de minek? Harris Dickinson, aki sokkal meggyőzőbb volt a Trust elrabolt ifjújaként, láthatóan csak van a vásznon.

Bukott, nem lesz folytatás – és nem is bánom. Nézzünk inkább újra a Futótüzet!

Sötét elmék - 5/2 kis látvány, ostoba karakterek, unalmasan elmesélt történet – nem véletlenül bukott.

https://www.youtube.com/watch?v=uLtEgml97Gg

Mozi:

- A csodagyerek - természetfeletti horrornak tűnik ijesztő gyerekkel, de a gyengébb eresztések közül.

- A kedvenc - az egyik Oscar esélyes, amiben két társalkodónő vetélkedik az angol királynő szeretetéért.

- A Legó-kaland 2: be kell valakinek mutatni ezt a mesét? Az első rész gigasiker volt.

- Szavak nélkül: francia romantikus komédia.

- Szerelmünk napjai - Mit várunk link: itt.

DVD:

- Venom: link

- Húzós éjszaka az El Royale-ban

- Apróláb: link

Szörnyes, kultúrák találkozása, rendszerváltós.

Migo egy nagylábú, aki fent él a hegyén, és tökéletesen boldog. Szentül hiszi, hogy mindaz, amit a szent köveik állítanak, igaz. Alig várja, hogy átvehesse apjától a családi bizniszt: minden reggel gongkongatással ők keltik a napot. Ám az első próbáján elvéti a gongot, és annak lefejelése helyett lejjebb köt ki a hegyen. Éppen lezuhan egy repülő, és Migo kihúzza belőle az embert. Mindketten halálra rémülnek, de Migo a nagy újsággal megy haza: léteznek az aprólábak, nem csak a mesékben! A kőőrző ezért száműzi: nem jöhet haza, amíg nem látja be tévedését. A fiút az őrző lánya és titkos csapata fogadják be, akik szerint a kövek hazudnak. Egy kalandra indítják a fiatal nagylábat, hogy bizonyítékot szerezzen. Elsőként népéből átkel a felhőkön, és bele is botlik egy fiatal természetfilmesbe, aki a nagy sztorit keresi. Vajon hogy sikerül a két faj találkozása?

Legyek gonosz kicsit, aztán kezdjem el mesélni, miért volt nagyon kellemes csalódás a film? Jó, először gonosz leszek. Jó pár évvel a Pixar Szörny Rt-je után már a Warner mesestúdiója is létre tud hozni egy olyan szörnyet, aki ugyan fehérben, de tudja lopni Sullivan kinézetét, jaj de jó! Még pár év, aztán a Warner utol is érheti a Disney mai szintjét!

Gonoszkodás befejezve. De tény, grafikailag pont ott tart ez a mese, ahol a Pixar a Szörny Rt. első részekor. Az emberek, a szörnyek, mintha abból a világból érkeztek volna. Csodálom is, hogy a Disney nem szállt rájuk: ha kiszíneznénk a nagylábakat, Sulli teremne előttünk. De akit ez nem zavar, engem pl. nem, akkor jót lehet szórakozni a mesén. Mert okés.

A történet már eleve egy csavarral indít: a nagylábak számára az emberi faj a mese, amiben kevesen hisznek. De megtörténik a nagy találkozás, és látjuk, mire megy egymással ember és nagyláb. Nagyon jól ki vannak találva a részletek: nagyon imádtam például, ahogy nem értik meg egymást, vannak nyelvi korlátok, amit aztán nekiállnak leküzdeni. Aztán a történetbe jönnek a csavarok, amiknek egy részét felnőtt fejjel lehetett sejteni, de nem mindent, és szerintem a gyerekeknek pláne meglepetésekben lesz részük. Humoros, kalandos, jópofa szálak töltik meg a filmet, nem hagy unatkozni, van története és működik is.

Tetszett, hogy nem a szokásos üzenetekre vannak kihegyezve a cselekményszálak. Egyrészt, bátorítja a film a kíváncsiságot, az új lehetőségek keresését. Ránevel arra, hogy képesnek kell lenni változni, akár olyan szinten is, hogy félretegyük a régi, berögzült szokásokat, és merjünk belevágni valami egészen újba. Ez egy olyan készség, amit a mai kor nagyon preferál. Aztán, az empátia mellett, az előítéletek ellen is szót emelnek benne. Nem szörnyeknek kell gondolni egymást, és háborúzni, hanem meg kell ismerni a másikat. Nem jobb együtt és békében élni, mint igazából egy félreértés miatt, előítéletből egymást gyilkolni? Csak persze, ehhez kell a nagyobb bátorság, gyilkolni könnyebb, mint barátkozni.

A filmnek remek humora van, intelligens. Sorolhatnám, mennyi kis poén el van rejtve benne, aminek a többsége ráadásul kortól független, anya és apa, meg a kölyök is nevethet rajta. Simán lehet ezt családi filmként nézni.

Ugyan eredetileg Hihetetlen család 2-t akartam nézni, de nem bánom, hogy ezt választottam. Még akkor se, ha elsőre a dalolászó nagylábak nekem sokkolóak voltak.

Apróláb - 5/4 kedves, több tanulság van benne, korrektül néz ki – ha nagyon akarom, még a zene is ok.

https://www.youtube.com/watch?v=hYHhHFAjmYc

Hatalomért küzdős, viszályos, történelmi, kosztümös.

A Medici család állandó támadás alatt áll. Mióta Pietro a család feje, hiányzik Cosimo erős keze és esze. Ezt érzi Jacopo de’ Pazzi is, aki rég vissza akarja venni a városvezető család szerepét és merénylettől, politikai hátba szúrástól sem retten el. Ám Pietro idősebb fia, akit egészen kis korától a Medici család reménységeként neveltek, nem engedi elbukni magukat. Átveszi az apja helyét, és sorra veri vissza Pazzi támadásait, szilárdítja a családja vagyonát és politikai befolyását. Lorenzo de’ Medici a kor embere, aki éles ésszel, remek retorikai készséggel győzi meg az embereket, és ismeri fel a lehetőségeket. Miközben egy Milánó – Firenze – Velence közti szövetségen dolgozik, egyensúlyozik a pápai érdekekkel, rátalál a családi boldogságra is. Békére törekszik, bár olyan váratlan eseményekkel is szembe kell néznie, mint húga és az egyik Pazzi fiú tiltott szerelme, öccse viszonya, Jacopo cselvetései.

Szívem szerint egészen más mellékcímet adnék az évadnak – csak nem áll módomban. Mert itt Lorenzo még igencsak az életműve elején tart, még nem ő a Nagyszerű, aki Firenzéből az egyik legnagyobb európai hatalmat faragta. Csak az úton indul el.

Az évad témája sokkal inkább a Pazzi és a Medici család viszálya, mely egy merényletben éri el a tetőpontját. Az egész évad dinamikája, a karakterek jelleme az köré szerveződik, hogy éppen mi történik ebben a viszályban, hogyan ármánykodnak vagy közelednek egymás felé. Nem véletlen az sem, hogy a legnagyobb név a stáblistán pont Jacopo de’ Pazzi alakítójáé…

A sorozat remekül keveri a szappanos és a történelmi paneleket. Ugyanolyan fontos a cselekmény szempontjából, hogy Lorenzo hogyan szeret bele a politikai érdekből elvett feleségébe, Claricébe, mint annak a folyamata, hogyan manipulálják a pápát a bíborosai. Látunk itt háborút, szerelmeket, és művészetet is. Magamban jót is mosolyogtam azon, hogy a Da Vinci démonaiban Lorenzo és Leonardo kapcsolatát mélyelemezték, így itt nem is próbálkoztak da Vinci szerepeltetésével – csak egyszer említik – inkább a kor egy másik zsenije, Sandro Botticelli tölti be a művész szerepét a Medici udvarban.

Szimpatikus volt az a mód is, ahogy a történelmet kicsit manipulálták a cselekmény érdekében. Minden elég hiteles, és az alapjai még történelmileg is helytállóak. Csak csúsztatnak. Pl. itt Lorenzo és Clarice első gyermeke Pietro, míg a valóságban volt egy nővére is. Vagy: Bianca, Lorenzo húga valóban egy Pazzi felesége lett, de nem Jacopo gyámfia, hanem egy távoli rokon volt az illető. De mindez olyasmit, amit én is csak azért szúrtam ki, mert eléggé rá vagyok kattanva a Medici család történetére. Korrekt volt a sorozat.

A casting most is követi az első évad módszerét. A főszerepeket nyugati színészek játsszák, akiknek innen-onnan van már ismertségük. Sean Bean lett Jacopo – magunk közt szólva nagyon szét van csúszva a színész, rossz ránézni. Daniel Sherman már sorozatos veterán, itt viszi a főszerepet. Még kicsit inkább eye candy, mint komoly színész – az első évadban Richard Madden erőteljesebb főhős volt – de azért szimpatikus. Mellettük olasz színészek kaptak lehetőséget. És kiemelném Jacopo örökösét, Francescót játszó Matteo Martarit. Nálam simán ő volt az évad legjobbja, tökéletesen hozta a figura kettősségét.

Az már csak hab a tortán, hogy sokat mutatják Firenzét is. Nekem bejött! Nézném tovább is.

Medici – Lorenzo il Magnifico - 5/4,5 jól dramatizált történelmi sorozat, szórakoztatóra pörgetve ármányokkal és szerelemmel.

https://www.youtube.com/watch?v=zPfyeomkQRk