Még mindig az Oscar-díj a téma. Az alábbi filmek mindegyike esélyes idén. De melyik a kakukktojás?
Megoldás: Tovább!
Még mindig az Oscar-díj a téma. Az alábbi filmek mindegyike esélyes idén. De melyik a kakukktojás?
Megoldás: Tovább!
Kamaszos, randizós, barátos, önbizalmas.
Bianca nem tartozik a népszerű lányok közé, de jól érzi magát a bőrében. Remek tanuló, jó barátnői vannak, csak sajnos álmai pasija, Toby nem akarja észrevenni, hogy ő is a világon van. Nem is kicsit rengeti meg a világát, amikor a szomszédja, egyben az iskola leghelyesebb fiúja közli vele, hogy ő egy DUFF. A csúnyább, kövérebb barátnő, aki mellett a barátai jobban néznek ki, és akihez azért közelednek, hogy a jó csajok közelébe kerülhessenek. Bianca alkut ajánl Wesnek: ha segít neki, hogy ne legyen többé Duff, hanem menőbb, és Toby észreveszi végre, cserébe korrepetálja kémiából. Arra azonban nem számít, hogy a közösen eltöltött idő alatt meglát valamit a fiúban, ami megfogja. És talán nem a rosszat kellene látnia magában, hanem az erősségeit, és azzal hódítani. Talán nem is Tobyt…
Keplinger sikerregénye volt a DUFF, ami különben magyarul is olvasható. Ha jól emlékszem, meg se próbálták a betűszót magyarosítani, pótkerék lett belőle. Megint csak: angolosok előnyben! A Duff jó kifejezés, a pótkerék kevésbé. Arról nem is beszélve, hogy a film sem érhető el szinkronnal, kell az angol!
De megéri rászánni az időt, mert kifejezetten igényes és szórakoztató tinifilmet készítettek a történetből. Nagyon tudtam díjazni, ahogy megtartották a regény szellemiségét, de közben rengeteget finomítottak a szereplőin és a szituációkon benne. Csak egyet emelnék ki, ami különben a legnagyobb eltérés a regényhez képest: itt Wes és Bianca egymás korrepetitorai lesznek, akik közben egymásba is szeretnek. A regényben viszont szexpartnerekként kezdenek. Ott az alku annyi, hogy titokban összefekszenek, érzelmek nélkül. Még csak nem is kedvelik egymást, épp csak feszültséget vezetnek le ágyban. És abból lépnek majd tovább. Valahogy nem tudom elképzelni, abból hogy lett volna szerethető és humoros tinifilm…
Ez viszont az lett. Megtartotta a regény stílusát, a humorát. Bianca karakterét, ami működteti ezt az egészet. A lány humora, a kicsit cinikus, de alapvetően romantikára hajlamos jelleme. Egyszerre van benne valami életszerű, de mese is. Ahol a személyiség fontosabb a végére, mint a küllem. Ahol mindenki rájön arra, hogy a belső értékei, amikben jó, fontosabbak, mint a hibái.
Kell ez az üzenet, még akkor is, ha felnőtt fejjel a hitem rég nem él ebben. Elég csak arra gondolni, mi van a film szereplőivel! Az átlag lány, Bianca, Mae Whitman volt. Jól játszik, a tipikus szomszéd lány megtestesítője. Nem csúnya, nem is szép, átlagos. És hol van most? Egy közepes nézettségű tévés sorozatban. A rossz, de csini lányt, aki tehát nem DUFF, hanem a lány, aki körül forog a világ, Bella Thorne volt. Ő mit csinál? Mozikat, abszolút főszereplő egy sorozatban, zenél és még könyvsorozata is van. Mondhatni, bejött neki az élet. Mert az életben nem a DUFF lesz a sztár. Még akkor se, ha szeretjük az üzenetet, hogy mindenki valaki más DUFF-ja, és a belső fontosabb a küllemnél.
De a keserűséget félretéve, ez egy pozitív hangulatú, vicces, kedves kis tinifilm, amit jó volt nézni. Korrekt színészi játékok, jól összerakott cselekmény és a DUFF elmélet, ami szintén elég kézenfekvő, de egyedi, hogy beragadjon az ember fejébe.
Ez az a fehér holló, amikor a filmet jobban szerettem az eredeti regénynél. Tessék megnézni!
The DUFF - 5/4 megvan a regény szellemisége, de tini filmessé tették. Humoros, szerethető, pozitív.
Cím: Chaos Walking - Kés a zajban
Készítők: Doug Liman rendezi, akinek vannak olyan filmjei, amiket szerettem. A stáb meg mesés, röviden. A legutóbbi Pókember, Tom Holland szeret majd bele a legutóbbi Jedibe, Daisy Ridley személyében, akiknek olyan alakoktól kell megmenteni a jövőt, mint mindenki kedvenc kannibálja - oké, lehet, hogy van, akinek még Hopkins e cím birtokosa - Mads Mikkelsen.
Műfaj: disztópia, sci-fi
Cselekmény: Todd az egyik legfiatalabb férfi az emberiség új otthonában. Egy új bolygó, új élet, de jövőjük nincs. Még kisbaba volt a fiú, amikor minden nővel végeztek a közösségben. Mert ezen a bolygón mindenki képes volt a másik gondolatait hallani - csak éppen a nőkét nem hallhatták a férfiak, így leszámoltak velük. De Todd egyszer összetalálkozik Violával, és rá kell jönnie, mégsem olyan egyszerű ez a történet, mint amit egész életében hitt.
Várható megjelenés: 2019 március elején
Miért várós?
- Néztétek a készítőknél, milyen brutális lesz a szereposztása?
- Olvastam a regényeket, érdekel, milyen lett a film.
- Talán már kiment a divatból, de még lekötnek a YA disztópiák.
- Roppant kíváncsi vagyok, hogy viszik filmre a gondolatolvasást.
Vadnyugatos, bankrablós, életért küzdős, sokszínű.
A művész egyetlen dolgot tud: szavalni. Se keze, se lábai, de az irodalmi tudása széles. Gondozójával vándorolnak, és a fellépéseken beszedett pénzből élnek. Ám a bevételek fogyni kezdenek, és az impresszárió elgondolkodik, miből éljen meg. (Meal Ticket) Egy idős aranyásó, érintetlen, idilli völgybe érkezik. Keményen dolgozik, hogy az aranyra találjon. Nem is sejti, hogy nincs egyedül. (All Gold Canyon) Buster Scruggs nem néz ki veszélyesnek: vígan dalolászik, csicsás fehér ruhát hord, vézna. Ám ha valaki nem megfelelően viselkedik, kiderül, milyen gyors a pisztollyal. Egy városba érkezve folyamatosak a kihívások, amiket Buster ki is áll. De akkor érkezik egy harmonikázó idegen, aki őt keresi. (The ballad of Buster Scruggs)
A nyakunkon az Oscar, így talán nem meglepő, hogy belelendültem azoknak a filmeknek a nézésébe, amelyek érintettek valamiképpen. (Vagy korábban azok voltak, lásd tegnap Lady Bird.) A mai film is idei esélyes, három jelölése van. A számomra legmeglepőbb a legjobb betétdalé, de mellette a kosztüm és a forgatókönyv is esélyes még.
A legjobb adaptált forgatókönyvre szerintem esélye is van, nekem legalábbis tetszett, ahogy a kis történeteket felépítették, és kaptunk egy vadnyugati körképet a film végére. Ami 6 kisebb történetből áll – nincs köztük összefüggés, csak a sötét humor és a helyszín, ami a vadnyugat. A Coen testvérek alapvetően saját rövid történeteiket filmesítették meg, de mellette helyet kapott például Jack London egy kevéssé ismert története is.
A 6 történet, az utolsót leszámítva tetszett nekem. Még úgy is, hogy volt benne olyan, aminél leesett az állam és nem bírtam magamhoz térni, úgy megcsapott. A Meal Ticket, az valami brutális ilyen szempontból. Egyrészt, nagyon vadnyugati. Másrészt, nagyon sok mindent bele is tudok látni. A kulturális leépülését az emberiségnek: minek nekünk Shakespeare és magas irodalom, ha vannak ostoba madarak is, amin lehet vigyorogni. Vagy a részvét kérdése, hogy bánunk a nálunk gyengébbekkel. Itt konkrétan a művész a címbeli ételjegy, és nagyon nehezen emészthető, ami az ő sorsa lesz. A Coen testvérpár ráadásul remek érzéssel nem is mutatja meg, csak ráutal. És így, hogy én képzeltem el, sokkal megrázóbb, mintha mutatták volna a férfi végzetét.
Az egészet áthagyja egy jó fajta fekete humor, ami a részek nagyjában könnyed és vicces. Még akkor is, ha a főhősnek annyi lesz a történet végén, kikacsint ránk a film, és szórakoztat. Két kivétellel: a már emlegetett művészes, és a The Gal Who Got Rattled. Érezni ezekben is a fekete humort, csak itt nincs feloldás, ezek a szívbe tépnek.
Jól is néz ki a film. Nagyon hiteles, sokszínű és valóban széles tablót nyújt. Látunk indiánokat, a prérit átszelő szekérkaravánt, aranyásót, bankot, kisvárost, kocsiutat, ami csak szem-szájnak ingere.
A casting is erős. Liam Neeson itt újra játszik, nem akciópapa! De James Franco vagy Zoe Kazan is nagyon szépen teljesít. Jó karakterek vannak, akik a maguk 15-20 percében is emlékezetes tudnak lenni. Más film 2 óra alatt nem tud így jellemet építeni…
Nekem nagyon tetszett, drukkolok is neki majd a gálán.
The ballad of Buster Scruggs - 5/4,5 hangulatos, miközben humoros, nagyon az emberbe is tép. Látványos, jó színészekkel.
Ez pedig már a Medici 2. évadának opening theme-je, szintén Skin és Paolo Buonvino. Nem is tudom, melyik tetszik jobban. Én elhallgatom mindkettőt, és ti?
A héten nagyban a Medici sorozatot nézem, így nem meglepő, hogy most ennek a zenéje van nagyon a fülemben. A dalt, ami az 1. évad opening theme-je, Skin énekli. A zenét Paolo Buonvino szerezte.
Kamaszos, útkeresős, szerelmes, családos.
Christine McPherson végzős egy katolikus középiskolában Sacramentóban. Már nagyon tudja, mit akar. Egyéniségnek lenni, aki saját nevet is ad magának: így lett belőle Lady Bird. Valóban, madárként akar innen kirepülni, meg se állna New Yorkig. Csak éppen a szegényedő családjának esélye sincs fizetni ezért, a jegyei sem túl jók, hogy tanulmányi ösztöndíjat kaphatna. Kreatívnak kell lennie, miközben az anyja nagyon ellenzi lánya terveit. Vannak is konfliktusaik, nagyon másként látják az életet ők ketten. Önmaga keresése közben a szerelem is betoppan az életébe: az iskolai színjátszókör tagja, Danny álomszerű első barátnak tűnik. De aztán feltűnik a saját zenekarban zenélő Kyle. Lady Bird kergeti az álmait, a szerelmet, és pár csalódással később az életről és magáról is többet tud már.
Papíron ez a film lehetne, amit nagyon szerethetnék. Az agyammal nem nagyon tudok belekötni: a cselekmény, a casting, az üzenete, az egésznek a hangulata nagyon rendben van.
Ha sorba nézzük, a cselekménye összhangot talál abban, hogy kellően cselekménydús, de átélős is tudjon lenni. Történnek az események Lady Bird körül, vagy éppen vele, de semmin nem kell átrohanni. Mindent meg- és át lehet élni, ami az egészet nagyon közel hozza a nézőhöz.
Hiteles ez a film, simán el lehetne hinni, hogy valódi. Nem mese, nem szépít, csak emberi és valós. Lady Bird felnőtté válásának látjuk részeit, és sok mindenben rá lehet ismerni azokra a felismerésekre, amiken az embernek át kell esni. El kell veszteni illúziókat, harcolni kell, elbukni, felkelni, álmodni, változni. Ahogy szégyelli, hogy szegény környéken lakik. Amikor szembe kell néznie azzal, hogy a srác, akit a makulátlan szőke hercegnek képzelt a fehér lovon, ugyanolyan hétköznapi kamasz, mint ő maga. Ahogy a szülőkkel vitázik. Játékos csalások – a matek jegyének feljavítása egészen kreatív – munka, a barátságok igazi értéke.
Azzal tud nagyszerű lenni, hogy visszahozza az igazi, kamasz élményeket. Hangulatos az egész, beleeszi magát az ember agyába. Nem véletlen, hogy a forgatókönyv is jelölve volt Oscarra, ha meg nem is sikerült nyerni.
Mániám, hogy a stáblistát is alaposan böngészem, és itt arra sem lehet panasz. Saoirse Ronan nagyon átadja az egészet, simán elhiszi neki az ember, hogy ő Lady Bird, egy közülünk. Érzékeny, durcás, lázadó, szerelmes, megvan a lány ezernyi arca az alakításában. Nem véletlenül jelölték Oscarra – nem nyerte meg, de előbb-utóbb Ronan polcán ott lesz az a szobor. Több mindenkit ki lehetne emelni, de mivel pont a héten startol nálunk az új Chalamet mozi, kiemelem ebben is őt. Akkor nagyon brutális, amit ebben csinál, ha mellé teszem azt, amilyen kamaszt játszott a Szólíts a neveden-ben. Mintha nem is ugyanaz lenne, és hiteles mindkettő. Itt éppen a gimis álompasi, akiről kiderül, hogy annyira nem is álom.
És akkor most tegyük fel a kérdést, ha az agyam mindezt tudja, akkor miért nem tetszik nekem mégse a film? Valamiért az ilyesmi nem jön be nekem. Szégyen, de a Junót kifejezetten utálom is. Itt annyira nem rossz a helyzet, de hasonló kategória a kettő. Szeretnem kellene, értékelni tudom, de nincs meg az érzelmi kötődés.
Egyszer jó volt megnézni, jó film, csak nem szeretem. Bár érteném, miért…
Lady Bird - 5/3,5 hiteles, nagyon átadja a kamaszos életérzéseket, van drámája, jók a színészek. És mégse.
A The 100 már több évada sikeres ifjúsági, posztapokaliptikus sorozat. Azon veszekedhetnénk, melyik évada mennyire erős, de ez most egy másik történet. Mert a 100-ak eredetileg regényként hódítottak, és a Lázadók Kass Morgan sorozatának legutóbbi része. Itt is van Clarke, Bellamy meg O is, nincs kedved felfedezni, milyenek voltak eredetileg?
(A rákban haldokló öreg már rutinosan válaszol minden kérdésre.)
(A Joe gyilkosságaira ráébredő Beck bezárva ébred, de Joe még reménykedik, hogy lehetnek a tökéletes pár.)
(Sheldon szülei egy gyerekkori szerelem miatt kicsit játsszák a sértődöttet, amire Bonnie is felfigyel.)
(Benny összefut két ügyvédtárssal, akik láthatóan ünnepelnek.)
(A nő feje fáj, de nem adnak neki aszpirint. Közlik vele, hogy drognak minősül, így nem tartanak. Ő nagyot nevet, és magában narrál.)
Ezen Pablo is jót nevetett volna. Aztán megölette volna mindkettőt. (Escobar)
(Jake és társai akaratlanul nyomra vezettek egy bűnözőt, de a kis irónia ilyenkor sem árt.)
(Stine a városba érkezve, a káosz közepén felfigyel egy szálló, piros lufira, mint King „Az” című sztorijában.)
Szuperhősös, pszichológiai intézetes, átverős.
David Dunn titokban az utcán járőrözik, és segít az embereknek. Fia, Joseph a háttérből mellette áll, és adatokkal segíti a munkát. Most éppen a sorozatgyilkos és emberrabló nyomában vannak, aki lányokat ejt áldozatul. David ráakad, lecsap rá, de az akció rosszul sül el, a rendőrség közbeavatkozik. Mindkét fél, David és Kevin is egy pszichiátriai intézetbe kerül. Dr. Staple olyan emberekkel foglalkozik, akik szuperhősnek képzelik magukat. Rá akarja őket ébreszteni, hogy nincs bennük semmi különleges, egy trauma és egy sérülés miatt hiszik maguk másnak. David és Kevin énjei is merengeni kezdenek, kinek van igaza. Csak képzelték, hogy természetfelettiek? Az intézetben kezelik Mr. Üveget is, aki csak látszólag van katatón állapotba. Még nem tett le róla, hogy bizonyítsa a világnak az elméletét. De nem ő az egyetlen, akinek van egy titkos terve.
M. Night Shyamalan olyan rendező, akit a kezdeteknél mennybe emeltek. A Hatodik érzék egy olyan film, ami a mai napig hivatkozási alap. De aztán nem akart összejönni az újabb siker, pedig próbálkozás volt bőven. Egészen a Széttörve címűig, ami újra kasszát robbantott, és aminek már nagyon vártuk a folytatását.
Amire a rendező húzott egy nagyot. Ugyan nem a legnagyobb sikerét mosta egybe ezzel, de volt még egy filmje, amit tematikailag ide lehet illeszteni, és amit nem tiport a kritika a földbe. A Széttörve és a Sebezhetetlen közös folytatást kapott, ez lett az Üveg. Annyit már leszűrtem, hogy megosztó lett. Van, aki nagyon utálja a végét. (Moziból kijövet volt, aki nagyon szidta.) Nekem tetszett, igaz a film egészére mondom, nem kifejezetten a végére.
A vége, amit nem fogok most elmesélni. Nem olyan, mint amit vártam. Igazság szerint el sem tudom dönteni, hogy érzek miatta. Van, ami miatt szomorú vagyok, de valami nagyszerűt is érzek benne. Keserédes? Talán ez a jó szó, de frappáns. Nem olyan csavaros, mint a Hatodik érzéké. Olyan még egy nem lesz. De jó, ötletes és nagyon megy a tematikához. De ezzel le is álltam, nem a végét akarom elemezni!
A cselekmény is ötletes. Már eleve az, ahogy David, Mr. Üveg és a Horda egy univerzumba kerülnek. De ezt megfejeli a pszichiátriai intézet, ahol a film akció helyett intellektuális kihívás lesz. Meséltem már nektek Az őslakó című filmről, melyben egy történelem professzor azt állítja, már több ezer éves és a tudós barátok igyekeznek cáfolni ezt. Itt ugyanezt a jelenséget látjuk, egy szellemi párbajt, csak egy sokkal divatosabb és mai témával. Létezhetnek-e szuperhősök? Shyamalan nagyon jól csinálja, hogy a film sokáig nem foglal állást. Mi láttuk az előzményeket, tudjuk, hogy Kevin állati énje mennyivel több embernél. Láttuk, ahogy David sebezhetetlen volt, nem csak képzelte. Mégis, engem sikerült pöccögetnie a filmnek, hogy megkérdőjelezzem, amit láttam. És a színészek is remekül adják, ahogy inog a hitük. A csapda, a gondolkoztatás, ez a pszichés feszültség nagyon bejött.
Az is, ahogy a képregényes sablonok, világ, mindent áthat. Szinte enciklopédikusan.
Nagy a sztárdömping is. James McAvoy iszonyat nagyot játszik ebben a filmben, de Samuel L. Jackson is. De rajtuk kívül is, nagy nevek és feltörekvő csillagocskák, jó alakítások vannak.
Nem az akció lesz maradandó élmény. Hanem a film intellektuális kihívása és McAvoy.
Üveg - 5/4,5 a vége miatt talán nem fog mindenkinek tetszeni. De a sztori okos, McAvoy meg remek.