Kollégiumos, barátnős, féltékenykedős, nyomozós.
Alicia ösztöndíjas a Colby Egyetemen, ahova alapvetően két embertípus jár: a milliomoscsemeték, akiknek buli minden nap. És az ösztöndíjasok, akik nem találják a helyük és keményen dolgoznak. Egy szociológia projekt miatt Alicia a gazdag Hadley-vel kell, hogy együtt dolgozzon. Bár eleinte Hadley semmibe veszi a lányt, jó jegy kell neki, így hajlandó lesz a közös munkára. A két lány hamarosan összebarátkozik, és Alicia előtt megnyílik a gazdag elit élete. Hogy jutott mégis oda, hogy életveszélyes, kómás állapotba kerül kórházba? A seriffnek kell a 
rejtélyt megoldani, miközben az iskolai vezetés nem győzi hangsúlyozni, hogy finoman kell eljárni. A Colby magánegyetem, nem lehet a gazdag diákokat és szülőket zargatni! De a férfi nem bír leállni, és az igazat akarja megtudni.
Ha láttam volna ezt a filmet korábban, akkor azt mondanám, hogy nosztalgiára pontosan alkalmas. De nem láttam, így nekem új volt a cselekmény. Mégis, érzem a nosztalgiát, talán mert tipikusan olyan elemekből rakták össze, amilyenek a 90-es évek elején az ifjúsági thrillereket szokták.
A cselekmény annyira kiszámítható, hogy aki már látott néhány hasonló filmet, előre ki tudja számolni a lépéseket. Hogy születik meg a barátság, lesz az addigi szürke verébből hattyú, ami a barátnőjét féltékenységbe hajszolja – és már indulhat is a játszma. Mondanom se kell, hogy annyira a tipikus sablonok mellett haladunk, hogy természetesen Alicia pont abba a fiúba szeret bele, aki különben Hadley barátja… Ok, annyit elismerek, hogy egy ponton eltértek a sablontól. Az utolsó csepp a pohárban nem az volt, amit előre lesakkoztam magamban. Az kicsit meg is lepett, jó értelemben.
Amivel az ismerős szálakat fel akarták dobni, a film időkezelése. A történet ott indul, hogy Alicia életveszélyes állapotban hever a kórházban. És a seriff utólag rakja ki, mi történt vele. Mi közben látjuk a múlt eseményeit a jelen felé haladva. A film nagyobb része a múltban játszódik, egy elég erős ifjúsági filmes hangulatot adva neki a thriller ellenében. Működne is, ha szépen és logikusan összeillesztenék a szálakat. De ezt nem teszik meg!
Ráadásul olyan esetekben is, amelyek karakter szempontból is fontosak lennének! Egy példát mondok: elég nyilvánvaló, hogy Alicia Trevorba szerelmes. Egyik este Trevor előtt Hadley fejéhez vágja, hogy megcsalta a barátját. Trevor szakít, elrohan. Hadley keresni kezdi és rányit Aliciára egy fiúval. Aki nem Trevor, hanem egy másik lány barátja. Most mi van? Ha szétszedte végre a párt, miért egy teljesen más sráccal kezd viszonyba? Akivel addig szinte szóba se állt. Az mégis honnan jött?
Ha már a karakterek. Nagyon hamar rájöttem, hogy nincs szimpatikus szereplő. Elvileg Alicia, akivel együtt kellene érezni, de nekem nagyon ment. Egy csomó mindent nem értettem vele kapcsolatban. A jó kislány, aki aztán leszbikus kalandba bonyolódik, ármánykodik, srácokkal jön össze? Most akkor ő áldozat vagy sem? Hadley jobban meg van fogva, az ő motivációja sokkal logikusabb, de ő se egy szimpatikus lány.
Plusz, a színészek se ismerősek. Ez már egy más nemzedék, és a nem a kor sztárjai.
Van benne jó ötlet is, de sok minden nem tetszett. Többek közt a felvételek se.
Halálra szóló barátság - 5/3 a thriller eleme nem lenne rossz, de a kibontás nem tetszett. Túljátszott, fura felvételek.
Készítők: Rachel McAdams játssza a női főszerepet, a film felépítésétől függően lehet ez nagyon mellékszerep is, de akár főszerep is. Bradley Cooper és Robert de Niro viszont abszolút főszereplők.
életében őket felülmúlóan is nagy a káosz: a rendező férj rendszeresen csalja nejét, aki éppen a csivavája megnevelésével van elfoglalva.
Joe ünnepelteti magát, bántja a fiát, csapja a szelet a csinos fényképésznek – és Joan gondolkozni kezd, hogy jutottak ide. Eszébe jut a tehetséges, fiatal lány, aki beleszeretett a nős professzorába, aki máig őrzi a titkuk. Eljut addig, hogy elég?
veszedelemmel kell szembenéznie. A varázslók börtönéből megszökött Sirius Black, aki ugyan Harry keresztapja, de egyben egy áruló is, akinek a számlájára írható, hogy Voldemort rátalált a rejtőzködő Potter családra. A fiú egyszerre ered a múlt nyomába, és próbál életben maradni a jelenben. A regényekből is ez az egyik legerősebb – itt még nem írt túl Rowling, volt ötlete is bőven, és ez a filmen is látszik, amit egy horrorokkal is bizonyító rendező vitt sikerre. Látványos, már nem annyira gyerekek a színészek, jó a sztori is.
Katniss kénytelen újra az arénába vonulni Peeta oldalán, mert az évfordulóra a korábbi nyerteseknek kell összecsapnia egy élet-halál menetre. De idén a háttérben is komoly munka zajlik: Katniss lassan jelképpé válik, és már a rendszer ellen készülődnek a lázadók. Látványosabb lett, és befogadóbarátabb. Már attól sokat nőtt a szememben, hogy nem volt az a kamerarángatás a futó jeleneteknél. Minden színész újrázott, további nagy nevek csatlakoztak. Külön szerettem benne, hogy a regény érzelmi csúcspontjait is sikerült beleemelni a cselekménybe. (Az interjúkon a versenyzők kézfogása, pl.)
univerzumot mindebből, hogy egyszerűen nem lehetett kihagyni a listáról. Azzal már bajban voltam, hogy egy folytatást kiemeljek a sok közül. A Thor hármasból a 3. tetszett a legjobban. A Bosszúállók 2. etapja is rálicitált az elődjére, és egészen parádés, ahogy a sok-sok szereplőt kezeli. Íve van az Amerika Kapitány filmeknek, bár bevallom, nekem még mindig az első a kedvencem belőlük. De talán nem is kell egy filmet kiemelnem, mert a Marvel azzal filmtörténelmet ír, ahogy ezt az univerzumot egyre építi. Sztárszínészek, döbbenetes látvány, szórakoztatás magas fokon.
megtisztította a terepet a képregény filmeknek. A trilógia 2. fejezetében Batman már azon dolgozik, hogy a sötét lovag visszavonulhasson, és olyan törvényes, tiszteletreméltó személyek feleljenek a rendért, mint Harvey Dent. Ám születőben van egy új gonosz, aki káoszt szabadít a városra. Joker átlép a szabályokon és az összecsapás elkerülhetetlen. Nehéz belekötni. A történet erős, több zsánerből is vesz elemeket. Az akciók kemények, a párbeszédek ütnek. Emlékezetes karakterek sorát teszi a képernyőre. A személyes kedvenc bőregerem Christian Bale, de e filmben üdvözölhetjük Heath Ledger zseniális Jokerét, ami egy Oscart is ért. Csak azért fáj az ember szíve, hogy Ledger ezt már nem érhette meg.
a Gyűrű szövetsége, az első rész lett a legjobb. Én nem értek egyet vele. A 2. részben háborúba mennek az entek, Aragorn és társai Rohan megmentésén dolgoznak, Frodo és Samu megismeri Gollamot. A háromban odaérünk a Végzet hegyéhez, Aragorn királyként vezeti a népet, de előtte még harcba hívja a holtakat a Fehér Város védelmében. Elvesztünk olyan hősöket, mint Theoden, és eléri a végzet Szarumánt (rendezői vágás, naná, én inkább azt preferálom) és Gondor utolsó Helytartóját. Csupa nagy pillanat, nagyon látványosan, humorral és drámával. Szépen adaptálták a regényeket, és nagyon szórakoztató filmeket készítettek belőlük. Sztárrá avattak nagyon sok itt ismertté váló színészt, de különben is erős volt a casting. A legsikeresebb sok szempontból A király visszatér (3.). Hullt az Oscar eső, iszonyat nagy bevételei voltak. Bevallom, nekem nem menne a választás a 2 és 3 között.