Nyomozós, noir, éjszakai életes, feszült történelmi pillanatos.

Gordon Zsigmond lételeme az oknyomozó újságírás. Szerkesztő is, de ha felbukkan egy jó sztori, nem tudja elengedni. Egy este egy szép, fiatal nő szólítja meg, aki furcsán távozik, ahogy érkezett is. Másnap holtan látja viszont, írnia kellene róla egy cikket. Könnyen el lehetne intézni: újabb prostituáltat vertek agyon. De Gordon szimatot fogott, ez a történet sokkal többről szól. Érzi, hogy a lány nem egy sima utcanő volt a sarokról. Nyomozni kezd, hiába akarják egyre fentebbről megállítani. Neki ez csak a jel, hogy még jobban kell dolgoznia az igazságért. A helyzetét bonyolítja, hogy élete szerelme hazatér Németországból. Krisztina szó nélkül ment el, de a szikra még megvan, amit a közös munka könnyeden képes lehet belobbantani…

A magyar film napjainkban és az utóbbi pár évben olyan reneszánszát éli, amire nem is tudom, volt-e már példa a filmművészet történetében. Könnyen tudnám emlegetni a Saul fiát, aminél sokkolóbb és megrázóbb filmet nagyon régen nem láttam. De nagy Kincsem fan is lettem, szerettem azt az áltörténelmi, modern kikacsintásokkal teli romantikus mesét.

Már van bennem egészséges kíváncsiság, ha jön egy újabb magyar film. 2017 második felében én nem a Viszkis filmet vártam, hanem ezt. A Budapest noir feltűnését. Hiába, annyi Gordon Zsigmond regény átrágása után az lett volna a fura, ha másként lett volna.

De sajnos, könnyen lehet, hogy összességében a Viszkis fog jobban tetszeni. Mert a Budapest noir csalódás volt, annyival többet vártam! Most egyszerre akarnám szeretni is, utálni is, ami cseppet sem egyszerű.

Az alapanyag nagyon jó volt, és sajnos a film cselekménye nem ér fel a regényével. Az a politikai légkör, az a feszültség, az a döbbenet az igazságra, amit a regény szállított, a filmben nagyon csak nyomokban volt jelen.

Kondor noir regény írt, a film inkább csak külsőségeiben tudott az lenni. Ahogy Gordon Budapest utcáit járja, a nőkkel való kapcsolata, a tipikus noir karakterek feltűnése. Valamit ad, de nem az igazi.

Nem olyan, mint egy mozifilm! A vizsga, a Félvilág is csak tévéfilmek, de sokkal ütősebbek, mint amit ez a film tudott nyújtani. Pedig ez elvileg mozifilm. (Csak elvileg.)

Ami a legjobban megfogott a történet egyes fordulatai mellett, a szereposztás. Mindig jó játék számomra, hogy beazonosítsam, kit honnan ismerek. Itt pedig akadt bőven ismerős arc, filmből és sorozatból is. Csak színház, de Aranyélet pillanataim is voltak, de olyan nagyobb név is bőven akadt, mint Kulka János, Kováts Adél vagy Dobó Kata.

Sokkal-sokkal többet vártam, ezért utálni is akarom, de az alaptörténet akkor is erős, így nem tudom utálni. De a konklúzió az, inkább újraolvasom a regényt, mint nézem a filmet újra!

5/3,5 (Budapest Noir) egyszerre akarom utálni is, szeretni is, és igazából egyik sem sikerült. Szeretni, mert a regényt nagyon szerettem, olvastam a teljes sorozatot és a noir műfaja is bejön. Lehet, hogy felszínes tőlem, de szeretek ismert arcokat látni a vásznon, és itt ez az igényem is teljesen ki lett elégítve. De utálni is kellene, mert Kondor annyival jobb regényt írt, mint amit filmen kihoztak belőle! Nincs mozi hangulata, olyan, mint egy jobban sikerült tévéfilm. Jobbat vártam, de ha készülne folytatás, megnézném. Reménykedem, töretlenül.

https://www.youtube.com/watch?v=Er-VuxR9aAk

Családos, segítős, isteni küldetéses.

Kevin Finn menő bankár volt New Yorkban, de kicsúszott a lába alól a talaj. Mindent elvesztett, az öngyilkosság is eszébe jutott. Utolsó esélyként visszatért a szülővárosába, ahol a megözvegyült ikertestvére él a lányával. Amy és Reese befogadják a férfit, aki nehezen találja a helyét. De egyik este lehull egy meteor, Kevin megérinti, és isteni küldetést kap. Ő az egyike azon kiválasztottaknak, akiknek kedvességgel, szeretettel meg kell menteniük a Földet! Kevin nagy nehezen elfogadja, hogy Yvette az őrangyala, és belekezd a feladatba. Mindenkinek segít, akinek szüksége van rá, legyen az első kiállításának a megrendezése vagy a legnagyobb iskolai csíny végrehajtása. Közben segíthet a nővérének feldolgozni a férje elvesztését, és a gimis szerelmével is kapnak egy új esélyt a boldogságra.

Nem szokott szerencsém lenni az olyan feelgood sorozatokkal, amelyeket elkezdek nézni, megszeretek – és próbálom felfogni, miért kell egy évad után kaszálni őket. Ott volt a No tomorrow tavaly. A Bunheads valamivel korábban, és sorolgathatom őket még egy darabig. Nincs igény olyan sorozatra, ami pozitív, tele van lélekkel és életszeretettel? Idén is volt egy nevező, ez lenne Kevin. Aminek a sorsa még nagyon kérdőjeles – a kaszáról, de egy berendelésről se hallani egyelőre.

Ha az eddigi tendenciát nézem, akkor ezzel a 16 résszel el is köszönünk a védangyaloktól és az igazaktól. Nyitott vég ide, vagy oda. Mert a fent emlegetett sorozatoknak is mind olyan végük volt, hogy nyugodtan lehetett volna folytatni őket. De nem…

Jó, e fájdalmam félretéve nézzük a sorozatot!

 Amit azonnal ketté is választanék: eredetileg rövidebb lett volna, de berendelték 16 részre. Határozottan érezni lehet a válaszvonalat, mintha két sorozat lenne ugyanarra a témára. Az első része az, amit nagyon megszerettem, és nagyon tudom ajánlani is! Kedves, aranyos, jó életérzéssel teli, pozitív az egész. Ugyanakkor okosan építkező is volt, mert miközben egyre jobban bevezetett az angyalos, világmentős ötletbe, a kis epizódokból, a megismert karakterekből felépített egy nagyobb történetet. Zseniális volt, ahogy a megsegített emberek kirakósként álltak össze, hogy az első küldetés sikerrel záruljon. Az emberek, a látomások, Kevin fejlődése mind logikus volt, és szerethető.

Majd jöttek a plusz részek, amelyek elvesztették ezt az okosságuk. A látomások már alig jelentenek valamit, a heti ügyek is sokkal bénábbak. A hangsúly inkább Kevin és a védangyalok köré tevődik, ami fele annyira sem érdekes. Eljutott arra a pontra, hogy Kevin és Kristin szerelmi szála még a legizgalmasabb a részekben.

Pedig korábban izgalmas mellékszereplők, sok-sok édes pillanat is volt benne, ami hirtelen eltűnt. Lapos komédia lett a szerethető, kedves sorozatból.

5/3,5 (Kevin probably saves the World) átlagoltam, mert az eleje, ami eredetileg tervben volt, remek lett. Összeillettek a részek, bájos volt, és egyszerre tudott napfényes, reménykeltő és okos is lenni. A finálé, ahogy minden addigi szereplő része lett a nagy tervnek az új kiválasztott megtaláláshoz, tökéletes végszó lett volna. De berendeltek még pár részt, és láthatóan nem tudott vele mit kezdeni a sorozat. A történet elkezdett szétesni, elveszteni az okosságát, és enélkül nem annyira aranyos, hogy önállóan is jó legyen. Kár volt nyújtani, mert az elejét nagyon szerettem!

https://www.youtube.com/watch?v=Focz8JHvOd4

Családos, szerelmes, újrakezdős, filmes.

Alice mindig a sztárvilág körött mozgott. Az apja Oscar díjas rendező, akinek a lánya volt a szemefénye. Az anyja ismert színésznő. A férje menő zenei producer. De ő csak egy hétköznapi asszony, aki a válása elől a szülővárosába menekül. Keresi a helyét, azt, hogy ki ő, ha nem a szülei gyereke, a férje felesége. A 40. születésnapi buliján egy huszonéves sráccal kezd el iszogatni, akit haza is visz magával. Harry filmes babérokra tör, barátaival filmet írnak, és ő rendezné a darabot. Harry, George és Teddy szimpatikusak a nőnek, és mivel nincs hova menniük, egy kis időre befogadja őket. Miközben Harry és közte egyre komolyabb a viszony, segít a srácoknak kitalálni, merre induljanak, és ő maga is meghoz pár fontos döntést. Melyeket át kell gondolnia, amikor beállít a férje, és vissza akarja kapni a családját.

Van egy tippem, ezen egy férfi komolyan szenvedne. Mert nem az a romantikus komédia, aminek a trailer eladja. Ha van is pár humorosabb jelenet benne, azok sem igazán viccesek. Ez egy dráma, csak éppen nem a komolyfajta, hanem a könnyedebb.

Ez egy női dráma, egy női fejlődéstörténet. Alice újradefiniálja magát, amiben sok segítséget kap a hozzá beköltöző fiataloktól. Kilépett a házasságából, és most jön rá, milyen egyedül anyának lenni, mit és hogyan akar dolgozni a jövőben. Az csak a legkisebb kérdés a filmben, hogy szerelmesként ki áll mellette. Én úgy éreztem, itt a szerelmi szál is csak egy lépcső ahhoz, hogy Alice magára találjon. Maga alatt van, kétségei vannak, és a fiatalabb Harry ezen segít. Önbizalmat ad neki. Ez kell ahhoz, hogy amikor Austen jön, és vissza akarja kapni, Alice már magát figyelembe véve tud döntést hozni a magánéletéről.

Határozottan egy felépülést láthatunk: Alice az elején bizonytalan, gyenge. De a végére ő az erős fél, aki kimondja a kínos igazságokat is, kiáll magáért, és már saját élete van.

Ennek megfelelően a film nem lehet komédia! Könnyedebb részeket tettek bele, de egyik sem vígjátékos. Sokkal komolyabb azoknál, a fiatal filmesek is kezdenek felnőni, az ő száluk sem egy komédia alapanyag.

De igazi dráma sincs benne, egyszer nem éreztem a film alatt igazi feszültséget, senkit nem éreztem veszélyben. Valahogy benne volt a légkörében, hogy mindenkinek a lehető legjobban el fognak rendeződni a dolgai. Amit sajnálok, mert így a film igazából nem komédia, de nem is dráma. Mindkettőnek langyos.

A szereposztása lehet az erőssége. Reese Whiterspoon van akkora név, hogy elvigye a hátán, ha nem is kell akkorát játszania, mint amit a Big little lies főszerepében megtett. Ráadásul ez egy olyan film, ami nagyon illik a színésznő jelenlegi profiljába. Akinek bejöttek az utóbbi filmjei, ez is fog. (Azon gúnyosan mosolygok, Picónak mennyire nem lett meg az áttörés.)

Egyszer meg lehetett nézni, de tipikusan az a film, ami mellett mást is csinál a nézője.

5/3 (Újra otthon) bár a trailer és a különféle PR termékek romantikus komédiának akarták eladni, ez igazából annál pár fokkal komolyabb darab. Nem igazi dráma, ahhoz képest valóban komédia. Női film, tipikusan olyasmi, amit Reese Whiterspoon mostanában szeret csinálni. Egy életkonfliktust kell megoldania a főszereplőnek, ami drámai, de akadnak benne mókás pillanatok is. A szereposztás erős, a szkript már kevésbé. Olyan tipikusan nézhető, de igazi hatást nem vált ki. Háttérfilm.

https://www.youtube.com/watch?v=iLEnuryvFFM

Középiskolás, botrányos, nyomozós, kamaszos.

Kisváros az Államokban. Soha nem történik semmi. Ám egy iskolai értekezlet alatt valaki a teljes tanári kar autóira farkakat fest fel. Százezres kár, rendőrségi eljárás is indul. Az iskolaszék azonnal megvádolja az iskola rosszfiúját. Dylant, akit ki is csapnak. Az iskola híradósai a saját eszközeikkel erednek az igazság nyomába. Felmérik a gyanúsítottakat, indítékokat, lehetőséget és alibiket keresnek. Elméleteket vetnek fel, vesznek végig, és igyekeznek cáfolni vagy megerősíteni. Miközben egyre tovább jutnak, a kis projekt túlnő magán. Az iskola betiltaná, túl sok szennyet is feltártak a készítők, de ekkora már megállíthatatlan a lavina. A film forog, és mindenki élete megváltozik valamerre, aki részt vett benne – tizenöt perc hírnév, előítéletek, elméletek, senki nem menekül.

Nálunk ennek nincs hagyománya, nagyon gondolkodtam is, mihez tudnám nektek hasonlítani. Aki kicsit idősebb, még emlékezhet a Napló tényfeltáró riportjaira. Valami abból, az egésznek a hangulata, a tényfeltárás maga. De eszembe jut az AHS Roanoke évada is, ami szintén egy hasonló dokumentumfilmes formátummal forgott.

Ez talán ijesztőnek hathat, én is fenntartásokkal álltam neki, de annyira kreatív és hangulatos ez az egész, hogy rászántam a vasárnapot, és a 8 részt megnéztem egyben.

Mert sikerül ennek a sorozatnak egyszerre hitelesnek lennie, mintha tényleg pár tizenéves készítette volna, miközben nagyon profi is. Egyszer nem éreztem azt a taszítást, amit ki szoktak váltani nálam a házi, kézi kamerás filmek. Ez annál sokkal profibb és tele van nagyon kreatív, szellemes ötletekkel.

Erről majd kicsit később még mesélek, de le kell írnom, mennyire okos ez a sztori. Van egy látszólag röhejes iskolai balhé: a farkak felfestése a kocsikra. De komolyan kinyomozzák, elméleteket visznek véghez, és ezen keresztül társadalomkritikát is meg tudnak fogalmazni a készítők. Nagyon jó íve van annak, ahogy egy kis iskolai projekt a résztvevői életét is megváltoztatja. A film forog, az események alakulnak, és iszonyatos, ahogy azt is látjuk, mi milyen következményekkel fog járni. Okos a sztori, több szinten. A krimi is, a kritika is, a tinis drámák is, mert az is akad benne bőven.

Nagyon messze van ez az egész a kliséktől, a vége garantáltan megcsapja a nézőt. Olyan végkicsengése van a sorozatnak, ami jó alaposan belerúg a szép képekbe, amit az emberiségről gondolunk. Mert szembesít azzal, milyen is a valóság.

De a formátuma miatt is megéri adni neki egy esélyt. A módszerek, ahogy a teóriákat felvetik, levezetik, egyszerre néznek ki jól is, meg kedvet is csinálnak, mi miért nem csináltunk ilyet?

Tudom, már azt is ecseteltem párszor, hogy ha csak egy csatornát nézhetnék, az a Netflix lenne, de most is alátámasztódott a véleményem. Ez megint nagyon ütős, jó sorozat volt!

5/5 (American Vandal S01) okos, humoros, tabudöntő, rendkívül kreatív. Lesz, akinek kicsapja már az eleje a biztosítékot, de akit megfogott ez az egész, egybe darálja majd a 8 részt, mert nehéz kijönni a hatása alól. Szórakoztató, kamaszos, okos tini középiskolás sztori krimis vonallal és botrányokkal, hiteles karakterek sorával. Szórakoztat, de figyelni is kell. Van benne bőven elgondolkozni való. A formátuma egyedi és érdekes, profi amatőr dokumentumfilmes, amit végig hitelesen tudnak átnyújtani. Mikor is nézhetem az újabb évadot?

https://www.youtube.com/watch?v=m3tkFOtM6go

Szerelmes, félreértéses, házasodós.

Mathias egy álarcos bálba a barátjával megy kettesbe. Már éppen hazamenne, amikor a Superman jelmezes férfival flörtbe bonyolódik a Csodanő. Az egymásnak tetsző páros össze is jön egy estére, majd mindketten mennek a maguk útjára. Mathias életében először csalta meg Alexiát, és amilyen szerencséje van, a lány megtalálja a férfi holmija közt Csodanő névjegyét, aki éppenséggel esküvőszervező. Hogy ne bukjon le, azt hazudja, a kezét akarta megkérni, és Juliette lett felkérve a szervezésre. Juliette döbbenten találja magát az egyéjszakás kalandja esküvőszervezőjeként, aki ráadásul az ő iskolás nemezisét készül elvenni. De nem mondhat nemet, a cég bajban, kell a fizető kuncsaft. Ám azzal senki nem számolt, hogy az előkészületek alatt Mathias és Juliette között pattogni kezdenek a szikrák.

Ennek az alkotó társaságnak pár több komédiáját láttam, és nagy összességében szerettem, amiket csináltak. Ugyan ennek a filmnek a tartalma alapján félve álltam neki, de az esélyt megadtam, az eddigi filmjeik jók voltak. Ez viszont nem igazán tetszett.

Mondjuk is fel a romantikus komédiák kötelező lépcsőit! Annyit ismételgetem, már biztosan megy fejből is! A pár leküzd kisebb akadályokat és úgy tűnik, övék a nagy boldogság. De jön egy félreértés, ami közéjük áll. A megoldás? Egy nagy romantikus gesztus és máris pöröghet rózsaszín, csicsás betűkkel futva a képernyőn a happy end. Van itt bármi más?

Az a bajom, hogy nincs. Ennyit mond fel ez a film, és ez most kevés.

Köszönhetően annak is, hogy már kezdetektől nem volt szimpatikus nekem a páros. Képtelen voltam azon drukkolni, hogy a páros jöjjön össze Alexia háta mögött! Tulajdonképpen arra biztat ez a film, hogy a csalóknak drukkoljunk.

Nem dráma, komédia, erre hegyezik a poénokat (a vasutason még nevetni is tudtam), de akkor is, erre nincs bennem szimpátia.

Plusz, nem is átütőek ezek a poénok. Sőt, kifejezetten unalmasak, langyosak. Azok is ugyanolyan előre láthatóak, mint a film cselekménye. Ez a stáb sok merész poént is bevállalt korábban, itt ahhoz képest kifejezetten szolidak.

Valahol az is zavart, hogy változtattak a megszokott színészeiken. Akit eddig már megszoktam a romantikus főszerepben, most csak egy kis mellékszerepet kapott, mint egy klisékből összerakott meleg? Igaz, őt még így is emlékezetesebbnek találtam, mint Nicolas Duvauchelle bármely megmozdulását, aki Mathias volt különben.

Mondanivalója nincs, ez csak egy kis szórakoztató komédia, de nagyon súlytalan. Nem vártam semmi komoly mondandót, de valamit szerettem volna.

Mi tetszett legjobban? A forgatási helyszínek között vannak gyönyörűek. Hiába, Párizs mindig hó ötlet… de itt vidéken is voltak gyönyörű helyszínek.

5/3 (Oltári baki) ennek a stábnak általában szeretem a komédiáit, de ez most nem tudott megfogni. Nagyon semmilyen a humora, és a történet fordulatai is előre láthatóak. A színészek között sincsen senki emlékezetesek, bár azon még gondolkozom, Alexia honnan ismerős. (Tippre emlékeztet Meryl Streep lányára.) Könnyed, alapvetően szórakoztató. Színes, néhol harsány, de az még jól is áll neki. De nincs meg benne az a plusz, ami kiemelné a tipikus romantikus komédiák közül. Ez bizony csak egy elmegy.

https://www.youtube.com/watch?v=cLPTCli_ub8

Közétek tartozom magam is, és alig várom, hogy megoszthassam veletek, mi mindent nézek!

Lesznek, amiket nagyon fogok utálni, és szinte szétszedek. Másokért majd rajongok, és mindenkinek erősen fogom sugallni, hogy ne fossza meg magát az élménytől!

Nem tudod, mit nézz? Remélem, kapsz majd tőlem pár tippet!

Egyetértesz velem, vagy éppen nem? Írd meg nekem, hátha meggyőzzük egymást!

Akkor indulás, és a célkitűzés: minden napra jusson egy film!