Apa – fiús, hétvégés, szerszám visszaszerzős.

Anthony szülei elváltak – a kisfiú az anyjával maradt, akinek már van egy új férje is. Aki különben aranyos, a kisfiú kedveli is. Most éppen anyja és férje újra felfedezték a vallást, és Anthony is készül az elsőáldozására. Előtte hétvégén az apja felügyelete alatt lesz, aki próbálja rendbe szedni az életét. Mióta szétment a házassága, küzd az alkohol vonzásával és fix állása sincs, csak egy-egy asztalosmunkára tud jelentkezni idényjelleggel. Míg Walt a kocsmában csevegett, a kocsijában tartott értékes szerszámkészletét, az apai örökségét elrabolták. Így a fiával közös hétvége programja a szerszámok visszaszerzése lesz. Találkoznak fura alakokkal, megszegnek pár szabályt, új barátra lelnek – és Anthony már tud mit gyónni az elsőáldozás előtt…

Ó, magyar címek! Miért kínoztok ti engemet? Bántjátok fülem, tudatom ingerlitek! És igen, megint egy félrevezető cím, amivel nem vagyok megelégedve. Mivel már láttam a filmet, nyugodtan elmesélhetem, hogy a kalandos jelző erre a hétvégére annyira nem illik, mint összekeverni Maci Lacit Leo visszatéréses medvéjével.

A film legnagyobb baja? Igazából kettő van neki.

1 – unalmas. Nagyon nem lehet mit hozzáfűzni, egész egyszerűen túl lassú, túl kevés, és még érdektelen is gyakran. Igaz, nem voltam éppen túl kipihent állapotban, amikor megnéztem, de ez nem lehet mentség ilyen fokú unalomra, mint amit e film kiváltott belőlem.

2 – nincs a sztorinak szíve! És ez az igazi nagy baj. Ez egy apa és fia történet, amelyben elvileg a közös hétvége a mindenféle helyzettel és kalanddal visszahozza az összetartozás érzését, a szeretetet. De mint írtam, elvileg. Gyakorlatban ebből nagyon keveset érzékeltem. Nem hat meg, nem is üt meg a drámaiságával. Az a plusz fűszer, amitől szívhez szólhatna, nem volt benne.

Dramedy, nem csak dráma, de komikusi vénája is van – elvileg – e filmnek. Azt azért díjazom, hogy nem tettek bele undorító poénokat, de jobbat se nagyon. A film humora is ugyanolyan fáradt, mint a története. Nem az igazi – ahogy belegondolok, igazából egyetlen helyen tudtam mosolyogni (nem nevetni, csak mosolyogni), amikor a végén a kisfiú ment gyónni, a papnak meg egyre jobban elkerekedtek a szemei.

Mi van még, ami menthetné a filmet? Látvány. Ami nem e film asztala. A karaktereknek, a történetnek kellene eladnia, de nem éreztem egy percre sem, hogy ez megtörténne. Nincs is olyan eleme, ami látványfilmes lehetne. Családi dramedy, nem több ez.

A színészek is kaphatnák a mentőöv feladatát, de még csak ez se működik. Clive Owen szépen átkopik a B kategóriába, bár itt kifejezetten igyekszik.

Limonádé unalmas filmnek elmegy, de könnyebb bántanom, mint szeretnem.

5/3 (Kalandos hétvége) végig azt éreztem, ebből a filmből valami hiányzik. Leginkább a szív, egyszerűen képtelen volt ez a sztori érzelmileg bármit is adni nekem. Vagy legalább egy kis humor? Éreztem minimális próbálkozást rá, de nem működött. A kissrác aranyos, Clive Owen igyekszik, de valahogy nem jön össze az ez egész. A történet lassú, a dráma nem elég mély, a humor nem ül. Külsőségeiben is a semmi extra kategória, amit nem bánnék egy jobb sztori mellett. De így nagyon sovány a végeredmény.

https://www.youtube.com/watch?v=kZiyaxhPAgo

Kincskeresős, apa – lányos, kalandos.

Lara és Richard Croft között mindig erős volt a kapocs. Imádott felesége korai halála után apa és lánya kapcsolata kifejezetten törhetetlenné vált. Így, miután Richard eltűnik egy külföldi úton, Lara nem hajlandó elfogadni az apja halálhírét. Közben felnő, az ügyvédek már a halottá nyilvánítást akarják aláíratni vele, de Lara még küzd a gondolat ellen is. A hagyatékkal együtt járt neki egy rejtvénydoboz is, ami beindítja a lány emlékezetét. Elindul a nyomon, és a családi birtokon egy térképre és jegyzetekre lel. Az apja Himiko boszorkánykirálynő nyomába volt, és egy rejtett szigeten kereste a sírt. A lány a helyszínre utazik, ahol egy megszállott régész is a kincs nyomában jár, és semmilyen eszköztől nem ragad vissza a kincs megszerzéséért. Larának küzdenie kell az életéért mindenféle csapdán és veszélyen át, hogy végül az apjáról is megtudja az igazat, és új életcélt leljen.

Izgalmas kérdés, kit hogyan befolyásol bármiféle előismeret. Nálam elég vegyes ilyen szempontból a kép. Még gyerekként az első Tomb Raider játékokkal játszottam, és szerettem. Jó volt, hogy kaland is volt, meg rejtvényeket is kellett benne oldani. Sajnos a játékok fejlődésével elértünk a képességeim határához: kontrollerrel számomra az is mutatvány, hogy simán bemásszak egy csónakba a vízből, nemhogy valami nehezebbet megcsináljak. De a játékokról jó emlékeim maradtak meg. Az eddigi két filmről nem annyira.

Így én örültem a reboot elkészültének, és a casting is jónak tűnt. Alicia Vikander már nem egy filmben meggyőző volt, és most már azt is leírhatom, hogy nálam teljesen eltalált Lara Croft lett belőle. Esik-kel, de így hitelesebb. Vagány, ügyes, de nem szuperhős. És amit a színésznő nagyon bele tudott tenni, az érzelmi oldala a karakternek. Az apjához fűződő kapcsolata, az embersége, a karakter fejlődése. (Az mondjuk, nem sok van neki, de azért a semminél több.)

A történet egyszerre játékosan egyszerű, de részleteiben jól megragadott. A sztori az apa keresésével és a titkos, gonosz szervezettel nagyon tipikus, de vannak jól kitalált elemei. A kedvencem határozottan az, ahogy Himiko legendája és a történelmi múlt összeér.

Került bele egy kis humor is, Lu Ren személyének hála. Az egysoros gyár beindult.

De ami egy Lara Croft sztori esetében még döntő, az a kaland és akció. Arra se volt panasz. Jól néz ki, és visszahozza a játékélményt is. Engem nem zavart, hogy közbe olyan volt, mintha valamelyik játék küldetésén lettem volna. Külön élveztem is, jó volt viszontlátni egy-egy tipikusan Lara Croft akciót.

Ha hibavadászba megyek át, akkor a fájó pontom a karakterek lesznek. Főleg a gonoszoké. Még mindig csak papírmasé figurák szerepelnek, nincs igazi mélysége, senkinek. Walton Goggins nagyon tud karakterizálni, de ezzel ő sem boldogult. Egyszerűen kevés volt a tartam.

De összességében nekem kellemes filmélmény volt, megnézném a folytatást is!

5/4 (Tomb Raider) megszületett az új Lara Croft! Véleményem szerint Vikander tökéletesen helyt állt. Amit akcióban nyújtott, elhittem neki, ha nem is áll úgy a kezében a pisztoly, mint anno Jolie esetében. De drámában veri. A film kifejezetten kalandfilmes, és nem zavart az sem, hogy a játékok dinamikáját egy-egy ponton nagyon éreztem benne. A gonosz ugyan lehetett volna karakteresebb, de a mitológia és valóság találkozása tetszett a sztoriban. Kalandos, látványos, és a történet sem fájt. Plusz, odafigyeltek a castingra is. Soha rosszabb játék adaptációt!

https://www.youtube.com/watch?v=8l-2s7qeL0U

Barátos, állatmentős, kalandos, harcos.

Lassan összeállnak végre a részletek: a Perem és a szigetek nem véletlenül kerültek több rosszfiú látóterébe is. Johann, aki kalmár álcáját csak megtévesztésre használta eddig, bérencekkel igyekezett a lencsék nyomára bukkanni, de Hablaty és barátai ténykedése olyan sikeres volt, hogy már kénytelen felfedni magát és irányítani az akciókat. Öt lencse kell, hogy a sárkányok királyának nyomára jusson, akit nagyon el akar kapni. A Sárkánylovasok természetesen az útját állják, és megindul a versenyfutás a lencsékért. Minden szövetséges mozgásba lendül, amelyek újabb, nem várt szövetségeket eredményeznek: Mala és Dagur szerelmével két törzs egyesül. De közben a lovasok olyan kalandokba is belecsöppennek, mint Takonypóc regényötlete, az ikrek próbatétele a Thorston név viseléséért.

Szegény Sárkányok, veszekedhetünk azon, hányadik évadnál járnak! Ez az évad a 6. vagy a 8. volt? A durva, bármelyik válasz lehet jó. Ha csak a Netflix szériákat számolom, akkor 6 volt. Ha a teljes mesesorozatot, akkor a 8 a helyes válasz.

Amin viszont nem lesz vita: tartotta a szintet a sorozat. Ami különben magas elvárásokat jelent, hiszen a DreamWorks egyik legsikeresebb és legjobban sikerült meséjének a plusz kalandjait jelentik ezek a történetek.

Nagyon tetszett, ahogy ezt a 6 évadot a végére egyetlen nagy kalanddá tudták összefogni, és olyan átívelést találtak ki neki, ami valóban átfogja az összes eddigi kalandot. Ebből fakad az is, hogy ez az évad nem a kis külön kalandokra koncentrált, hanem már minden erre az átfogó történetre koncentrált, és előkészítette a szezon végi nagy összecsapást.

Az is dicséretes, ahogy még az egész estés mesével is sikerült kapcsolatba rendezni. Természetesen nem árulom el hogyan, de ad egy pluszt a 2. résznek ez a széria.

Mindez nem lett a mese minőségi romlásának oka. Továbbra is az a szerethető sorozat, amiben megférnek a kedves és bolondos kis kalandok. Ugyan már készülnek Johann ellen, de mellette élik az életük, és a készítők odafigyeltek, hogy megmaradjanak a kalandok és mindennapi őrületek.

Mert a sorozat, ennek az évadnak is a fűszerét az adja, hogy milyenek ezek a vikingek. Tipikusak sok szempontból, de kedvesen és humorosan azok. Szerethető mindegyikük, hibáikkal együtt. A mellékszereplők is karakteresek, és még az örömöm is megvolt, hogy Dagur és Mala pár lettek – amikor Takonypóc csinálta a házasság előtti próbákat a szigeten, én már akkor azt számolgattam, hogy inkább Dagurnak kellene a lány is, a próbák is. Ráéreztem! A végére a készítők is így gondolták.

A sárkányok még mindig cukik – főleg Fogatlan – és a grafikai motor a szokott szinten pörög.

Jövőre már a 3. egész estés jön, addig: viszlát, sárkányok és lovasaik!

5/4,5 (Sárkányok S6) ezzel az évaddal a Netflix szerződés lejárt, és jár a piros pont, ahogy elvezettek minket a 2. egész estés mese elejére. Nem is hittem volna, hogy ennyire oda tudják kapcsolni. Ebben az évadban az átívelő szál lett a vezető, és ez is jól állt neki, miközben megmaradtak a kis mókás, mosolygós sárkánylovas pillanatok is. Ez egy szerethető, kedves széria, ami gyerekbarát, de felnőtt fejjel is élvezhető. Zárta a szálakat, mindenkit eljuttatott a neki illő helyre. Humoros, kalandos. A látvány a megszokott minőség. Én szerettem!

https://www.youtube.com/watch?v=aVR-pfa5Wu0

Menekülős, valóságshow-s, halálos.

A Mitchell család egy nyaralásból tér haza, a felszín alatt sok megbúvó problémával. A két gyerek, John és Jamie anyja csak egy éve halott, de apjuk máris újranősült, és a dekoratív feleség csak pár évvel idősebb, mint Jamie. Gyanútlanul pakolnak le, rendezkednek vissza, nem is sejtve, hogy minden lépésüket figyelik. Kamerák vannak mindenütt. Nem tudják azt sem, hogy nem ők az első család, akik így jártak. Egy este ismeretlenek betörtek, lemészároltak mindenkit, és a kamerás felvételeket filmként megvágva a netre tették fel. Ezen az éjszakán a gyilkosok a Mitchell házba érkeznek meg, és kezdik meg a műsort. Mert nekik csak az a lényeg, hogy a netes nézőik szórakozzanak: a család pedig vagy beszáll a gyilkos játékba, vagy kegyelem nélkül le lesznek mészárolva.

Az alaptéma horror zsáner, melyben ismeretlenek betörnek egy családhoz, és megindul a mészárlás. Még a halálnemek is ismerősek lehetnek más alkotásokból. Ha tehát a cselekményt és a halálokat nézem, nincs benne olyasmi, ami kiemelné a nagy átlagból a filmet.

De, van benne valami, ami ezt meg tudja tenni. Nem hangsúlyozottan, de érthetően benne van a filmben az üzenet, hogy a modern kultúra vezet el erre a pontra. Ahol a magánélet megszűnik, ahol a szórakoztatás és nézettség miatt az ember a legrosszabb arcát villantja meg. Egyre több regény, film foglalkozik azzal, hova vezetnek a valóságshow nézettségei és a nagyobb nézettségért tett húzások. Ben Elton előszeretettel ír erről, de Eggers és a Kör is eszünkbe juthat. Vannak előnyei a digitálissá váló világnak, de veszélyei is.

Mint horror, már nem olyan erős a film. Nem mintha a hentelős horrorok rajongója lennék, mert azok taszítanak, de ennek a filmnek a felhozatala kifejezetten gyenge lett. Az a jelenet, melyben a családapával végeznek… most komolyan? Szinte a legkevésbé látványos halálnem az összes közül. Ilyen téren hiányzott a filmből a kreativitás. De rögtön mellé tudom tenni a sokkolós önvédelmet is, ami ráadásul ostobán is nézett ki.

Pedig a film látványvilága különben ötletes volt. Az elején megismerjük a valóságshow formában gyilkoló tettesek ötletét, majd a családot kezdjük el látni, ahogy ők. A kameráikon keresztül, leskelődve. Olyan, mintha azt a filmet látnánk mi is, ami majd a netre kikerül, amit a csapat megoszt a nagyobb nézettségért. Ezzel a mi esetünkre is ráfogva, hogy mennyire beteg a társadalmunk, benne mi is, mert ilyeneket nézünk.

Mániám a casting, ami mellett most nem érdemes elmenni. Nagyon szimpla karaktereket írtak, de olyan sorozatsztárokkal eljátszatva, akik ezt el tudják adni. Gruffudd az egyik kedvencem (miért nem lett sikeres a Forever?), de a meglepetés a kamasz fiút játszó színész. Nem lövöm le a poént, kicsoda, de itt egészen más, mint a sorozatában! Alig ismertem meg.

Nem lesz a kedvenc horrorom, de volt benne ötlet, amit tudtam értékelni.

5/3,5 (Gyilkolj vagy meghalsz) van benne társadalomkritika és ötlet is. Könnyen lehetett volna egy szimpla horror, amiből már láttunk sok hasonlót, de ez a plusz ötlet feldobja. Mert nem simán arról szól, hogy egy családot lemészárolnak, hanem hogy mit tesz az emberiséggel a kultúra jelenlegi alakulása. A casting meglepően erős, ha senkinek nem is kell benne nagyot játszania. A karakterek simán horrorfilm klisések, ahogy a fordulatok is. Már csak azt magyarázza el nekem valaki, miért az emeletre menekülnek a szereplők, ahova be lehet őket szorítani?

https://www.youtube.com/watch?v=k9enJZLXJHI

Testvéres, börtönös, átverős, családalapítós.

Minden Várnai testvér a maga kínjával szenved: Tamás első gyereke hamarosan megszületik, Ákos nagyban dolgozik egy saját utód összehozásával, András meg szenved, mert a szerelmét az após jelölt az Államokba küldte iskolába, csakhogy tőle elszakítsa Vivit. Ám mindent félre tesznek, amikor Tamás Alexet pillantja meg a városba, aki képes volt velük szembe költözni. Betörnek hozzá egy kis számonkérésre, amiből baj lesz. A balatoni maffia mindkét fele, de még a rendőrség szerint is náluk van a milliókat érő bélyeg, amit Alex lopott el. A fiúk mehetnek a börtönbe, ahol mindenki a bélyeget akarja. Az igazgató még valami mást is: Tamás rendezze meg itt neki a musicaljét! Maffiatagok, a rezsó vezette melegek és a rendőrök között próbálnak életben maradni, míg a lányok dolgoznak a kiszabadításukon.

Gondban voltam ezzel a filmmel. Az előző részeit szerettem, és nagyon akartam, hogy ez is jó legyen. Az előzetesen olvasott kritikák ugyan rám ijesztettek, de minimális reményem még maradt, hogy azért nem lesz rossz a film.

Elkezdődött. Nem néztem az órámra, de nagyon sokáig csak fogtam a fejem, hogy mennyire lement gagyiba ez az egész. Eddig a Valami Amerika nem volt primitív, agyatlan komédia! De most olyan érzésem volt, mintha nem is a következő részt nézném, hanem a paródiát. Olyan dolgok, amik működtek eddig (a kék majom tipikusan ilyen), viccesek voltak, most teljesen le lettek butítva és kiárusítva.

Ha már kiárusítás – láttátok a film végén a reklámokat? Mert ezekre nincs jobb szó, ezek nyersen reklámok voltak. Tényleg ott tart Herendi Gábor, hogy már leplezni sem próbálja, hogy mennyire kiszolgálja a befektetők igényeit? Az már a fájdalmas kategória volt.

Ha már fájdalom. A film poénjainak a nagyja annyira primitív, hogy azon gondolkodtam, mennyire néznek minket rossz értelemben parasztnak és előítéletesnek? Terhes nős beszólások: nagy a melle, vastag a lába. Rezsó meg gyártja a börtönben a melegeket, és ki nem lehetett hagyni a szappan a zuhanyzóban jelenetet sok pucér férfival. Nagyon olcsó!

Bántom, de volt benne egyetlen blokk, amin tényleg tudtam nevetni. Nekem mindig gyengém, amikor valamilyen produkciónak a kulisszái mögé leshetünk be. Hogy készül egy film, színdarab? Itt is megvan ez a rész, és számomra a film értékelhető részét jelentette. Mondjuk, túlzóan sok volt Rezsó táncából, de a casting és Koko szembesülése a szerepével… kész.

Vonzó lehet az a magyar sztárdömping is, akik a filmben felvonulnak. Visszatért minden fontos szereplő (Tompos jó érzékkel csak 2 jelenetre), de a mellékszereplők is mind letettek már az asztalra nem is keveset. (Nem ez életük szerepe.)

Az eleje fájt, a vége nem annyira, de méltatlan volt ez a rész a sorozat előző részeihez.

5/2,5 (Valami Amerika 3.) két remek rész után kaptunk egy olyan harmadikat, amit inkább szabadna paródiának nevezni, mint folytatásnak. A történet buta, a poénok nagyja annyira olcsó, hogy az már a sértő határát súrolja. Sztereoptíp és buta is. (Azért a színdarab elkészülte nálam mentette a menthetőt.) A reklámok a végén különösen agyvíz forralóak. Vonzó lehet a filmben, hogy tele van ismert magyar arcokkal. Azt mondjuk, elképzelni nem tudom, Nagy Ervin milyen meggondolásból vállalta el Rezsó szerepét… mindegy, egyszer kibírtam. Ha pedig a Várnai testvérek kalandjait támadna kedvem nézni, inkább a 2. részt teszem be dvd-n.

https://www.youtube.com/watch?v=whxCGPV6-XU

Küzdős, talpra állós, kapcsolatos.

Jeff az anyjával él, egy húsfeldolgozóban dolgozik, és keményen küzd, hogy visszaszerezze a barátnőjét. Erin azért szakított, mert elunta, hogy a férfit semmilyen programra nem tudja elcsalni. Jeff bizonyítani akar neki, így a bostoni maraton nézője és drukkolója lesz, ahol Erin is részt vesz. Ám ezen az eseményen bombás merényletet hajtanak végre, Jeff az egyik merénylő mellett állt. Túléli, de elveszti mindkét lábát. Felépül, és segít a rendőrségnek elfogni az elkövetőket. Nemzeti hős lesz, amit az anyja igyekszik minél tovább fenntartani. Jeff pedig Erinbe próbál kapaszkodni. Mert kétségei vannak, szenved, nem érzi magát hősnek. Annyira elhagyja magát, hogy Erin megint elmegy, de ez lesz az, ami ráébreszti a férfit, mit akar magával kezdeni és miért kell még küzdenie.

Van pár olyan színész – gondolom, minden filmrajongó így van vele – akiknek minden filmjét hajlandó vagyok megnézni, szóljon bármiről. Nálam az egyik ilyen név Jake Gyllenhaal. Ha belegondolok, a Donny Darko óta töretlen a figyelmem. És olyan izgalmas filmeket láttam így, mint az Éjjeli féreg vagy az Éjszakai ragadozók.

A Bostoni erő nem kerül bele ebbe a felsorolásba. Talán, máshogy, egy egészen más forgatókönyvvel lehetett volna, de ez már csak fantázia. Mert a film kész, láttam is, ilyen lett és nekem nem tetszett. Túl sok hiányérzetem maradt utána.

Egyrészt, képtelen voltam eldönteni, mire játszottak a készítők. Ez egy amerikai hőstörténet lenne, amiben a szimpatikus fiatal hős leküzdve a nagy megpróbáltatást mindent megkap? Amerikai eposz, ami azt hirdeti, hogy bármi is jöjjön, az Államok nem adja fel és küzd? Vagy egy emberi dráma, a mélypontokra és a gyógyulásról? Bármelyiket bele tudom magyarázni, a magvai benne vannak, de igazán egyik sem lett. Mert ugrál ezek között. Mire valamit elmélyítenek az egyikbe, ugrunk valami egészen másra, sok minden befejezetlennek is tűnik így. Plusz, a film sem tud egységes lenni. Csak furcsa így.

Nehezen viselem, amikor nagyon direkt, készakarva érzelmekre hatva akarnak egy propagandát lenyomni a torkomon. Itt nagyon benne volt ez is a pakliban. Némelyik annyira hamis, hogy az igazi, megható és könnyfakasztó pillanat, amit el akartak érni, kifullad egy nevetésbe, és gúnyos vicsorba részemről, annyira mű és hamis az egész. Erre legjobb példa a srác, aki a kezdődobás után megy oda Jeffnek megköszönni mindent.

Gyllenhaal nagyon hitelesen szenved a filmen, van jelenléte az egész folyamat alatt. De akkor is rossz érzés, hogy tudom, hogy jóval idősebb, mint a karaktere. Számomra nehezen érthető, miért nem figyelnek ilyesmire a szerepválogatók? A végére Maslany gyűjtött még nálam sok kreditet, ha nem is tetszett, ahogy a film Erin és Jeff kapcsolatát bemutatta.

Egyszer megnéztem, többször nem fogom. Nem lett ütős film.

5/3 (Bostoni erő) nagy Gyllenhaal fan vagyok, de ezt a filmet megosztónak érzem. Mintha nagyon le akarnának tolni a torkomon valami megható és hazafias dolgot, de aztán mégse. Legyen inkább dráma, majd újra jön a hazafias szólam. Tévéfilmes jellege is van, mintha a pénz elment volna arra, hogy eltűnjenek JG lábai. Egy-egy jó pillanata van, Gyllenhaal és Maslany még nézhetőek is (bár JG lazán egy évtizeddel több, mint akit játszik), de akkor is tele vagyok hiányérzetekkel. Miről is akart szólni ez a film? Tán maga se tudja.

https://www.youtube.com/watch?v=galslJdt9Rg

Nyomozós, múlt titkait felfedő, londoni.

Cormoran és Robin vállalkozása végre jól megy. A lány elkezdhetett oktatásra járni, készül az esküvőjére. Az idillt egy postai csomag robbantja szét, melyben Robin egy levágott lábra lel. A rendőrségi nyomozás is megindul, de Cormoran a saját nyomozásába is belekezd. Van három gyanúsított, aki szóba jöhet: az anyja utolsó férje, és két rosszfiú, akikkel még a seregben rúgta össze a port – az egyik pedofil, a másik feleségverő volt. Robinnal az oldalán elkezdi lenyomozni őket, miközben az áldozatot is igyekeznek azonosítani. Az eset mindkettejük fájó sebeit feltépi: Cormoran emlékezik a múlt hibáira, míg Robin a traumára, ami egyetemistaként összezúzta az életét. Nem csak a gyilkost kell megtalálniuk, de azt is tisztázniuk kell, hogyan alakuljon tovább az életük.

Kellett plusz egy évad, hogy megfejtsem, honnan volt olyan ismerős nekem Wardle felügyelő. Nem mintha túl sokat lenne képernyőn, de amikor feltűnt, mindig jött az érzés, hogy ismerem ezt a színészt valahonnan! És most végre rájöttem: ott is rendőr volt, ha cseppet korrupt is. Dove felügyelő, a Ripper Street utolsó évadaiból.

De nem csak Killian Scott miatt juthat eszembe a Ripper Street. Mindkettő angol, mindkettőben gyilkosok nyomában járnak, mindkettőben elég elátkozott figura a nyomozó. De tévedés ne essen, felületes hasonlóságokon túl többet nem nagyon találok!

Mert a Strike más karakterű sorozat. Igen, sorozat, még akkor is, ha ez az évada csak 2 részes is volt. Minisorozat, amit akár filmként is meg lehet nézni. Én úgy néztem, és ebben a formában tetszett is.

Érdekes, hogy a regények közül ez tetszett a legkevésbé, a vásznon viszont működött, és pl. jobban bejött, mint a második évad, ami regényként messze jobb különben. Javítottak a dinamikán, pörgősebb és jól vezeti a szálakat. Kapott egy klasszikus, krimis alapot, ahogy a három gyanúsítottat lenyomozzák és követik. Kényelmes, érthető, de nem lassú a tempó, kifejezetten nézőbarát.

A karakterek a múltjukkal árnyalódnak még jobban. Robin az, akit most jobban megmutattak a készítők. A magánéletében is ő van komolyabb döntésponton: férjhez készül menni. De valóban Matthew az igazi, ha nagyon ellenzi is menyasszonya szenvedélyét? (Nyomozás.) Holliday Grainger nagyon eltalált a szerepre, még jobban, mint Tom Burke.

Ha valamit hiányolni akarok, az mélyebb mondandó lenne. Igazából azt nem is találtam benne, csak szórakoztatott a két rész. Ha nagyon erőszakolom magam, annyit bele tudok látni, hogy a nők elleni erőszak rossz. De ezt mondandónak? Nem az igazi.

Az angol sorozatos hangulat, az érdekes cselekmény, a helyszínek, a nyomozás és a lelki sebek összejátszása, a szereposztás miatt is szerettem az évadot. Várom a 4-et is!

5/4 (Strike s03) a harmadik Rowling regény adaptációja, ami nekem jobban tetszett a regénynél is. Működik a dinamikája, kényelmesen, de elég gyorsan történnek az események, hogy mindent értsek, de ne is unjam sehol. Javítottak a krimis szálon, ami egy klasszikus detektív történetet idéz a három gyanúsított lenyomozásával. A lelki szálak, a szereplők múltja is hangsúlyosabban megjelenik, ezzel mélyítve a figurákat. A szereposztás még mindig telitalálat, ha Tom Burke helyesebb is, mint a regénybeli Cormoran. Nekem tetszett az évad!

https://www.youtube.com/watch?v=QQid3xqm2nQ

Családos, szerelmes, komédia, szakítós, bizonyítós.

Vincent Peletier számára véget ért az élet 18 évesen. Mert Elina szakított vele. Az első szerelem, de a fiú úgy érzi, egyben a nagy Ő is Elina. Az állandó sírás és depresszió lassan már kóros lesz, amiből a szülei sem tudják kiragadni. De ez nem jelenti azt, hogy feladják! Kitalálnak egy programot, hogy Vincent jobban legyen. Ehhez képesek kirabolni a lakásuk, hogy Elina fotóit is kidobhassák. Kirándulást szerveznek a pár romantikus vakációjának helyszínére, hogy a fiú emlékeit elrontsák. De egy vad kutyát is ráuszítanak, akinek a neve természetesen: Elina. Pedig Vincent csak újra a lánnyal akar lenni! A sors fintoraként a nagy akció közepette a szülők bizonytalanodnak el a kapcsolatukban, és a gyerekeiknek kell trükközni, hogy Clea és Harold együtt maradjon.

Ugyan újabban a német vígjátékokban találtam meg a jobban sikerülteket, végre itt egy francia is, amit szerettem! Talán kicsit buta, talán nagyon mese habbal, de akkor is: nekem jól esett, és sokat vigyorogtam rajta!

Ami köszönhető annak, hogy felfedeztem benne azt a kettőt, ami miatt a francia komédiákra rákattantam anno. Az egyik: ezek bájos filmek! Akármi legyen éppen a téma, itt éppen a szakítás, úgy van előadva, hogy az kedvesnek hat és jó érzés nézni. Nagyon oximoron lenne egy feelgood életfájdalom? Mert ebben a filmben konkrétan az van.

A másik, a humora. Nem undorító, mint azok a végbéltermék poénokra épülő szemetek, amit előszeretettel nyomnak le a torkunkon. (Hogy tudnám feledni a Hátborzongat-lak részeit? Iszonyat!) Vannak köztük már-már gonosz poénok is, de még azok is ötletesek. Itt az egymás kínzását emelik művészetté. Nem is csak azzá: szerelemmé! Mindenkinek tudom ajánlani a kutyatelepes részt, vagy a film végén a konyhai szülői házas-párbajt! Amit ezek ketten megetetnek egymással… kemény. (Különben a vége, amikor már kihívásokat intéznek egymás felé, eszembe juttatott még egy francia filmet, ami hasonló és szintén a szeretett filmjeim listáján van: Szeress, ha mersz.)

Ha már emlegetem azt a filmet, le is írom, az mivel tudott köröket verni erre a filmre, noha ezt találtam viccesebbnek. A casting. Azt még túlélném, hogy itt nincs ismert színész, de annyira öregnek tűntek nekem a szülők! Két középiskolás gyerekük van, egymás első szerelmei, miért nem lehettek jobb karban? Főleg Isabelle Nanty, aki inkább idézett fel bennem egy nagymamát, mint egy anyát. A Szeress, ha mersz már csak Canet és Cotillard miatt is kötelező, akik szebbek is, tehetségesebbek is, meg fiatalabbak is.

De vissza, ehhez a filmhez, drága egyenetlenem! Színes, jó helyszíneken forgott, és kifejezetten szórakoztatóra van összerakva.

Nem lesz a kedvenc francia filmem (Amelie és a Kóristák helye biztonságban), de tetszett.

5/4 (Drága egyetlenem) látom a hibáit is, de nem zavartak, mert kifejezetten bejött a humora! Imádtam, ahogy a szülők csupa szeretetből kínozzák a fiukat! Nagy kedvenc Elina kutya, az a jelenet simán újranézős lett nálam. A történet könnyed, sok ponton kiszámítható is, de attól még bájos. Kedvesen őrült. Nem látványfilm, de amit egy ilyen kis romantikus komédiába bele lehet tenni, benne van: a helyszín önmagában pontot ér. (Párizs!) Színes, de azért még nem giccses. A szereposztás lehetet volna erősebb is, de így is kifejezetten jókat mosolyogtam a filmen.

https://www.youtube.com/watch?v=iiFt4OrQQfs

Nyomozós, jövőbeli, akciós, halálos.

A jövőben az emberek tudata egy fejükbe beültetett tárolóra rögzül, melyet más testekbe is át lehet helyezni. Így a halál elavult fogalommá válik. A gazdagoknak megnyílik a halhatatlanság, hiszen újabb és újabb testeket építhetnek maguknak. Nincs nagyobb bűn, mint ezt a lemezt megsemmisíteni, és a valós halált előidézni. Laurens Bancroft a világ egyik leggazdagabb embere, akit majdnem így öltek meg. Ki akarja deríteni, ki árulta el. Nyomozót a múltból választ: Takeshi Kovacs 250 éve várt arra, hogy újra ébredhessen. Új testében a szabadságát akarja, amihez előbb meg kell találnia Laurens gyilkosát. Ezért amnesztiát kapna a terrorizmus vádja alól. Minden lépésénél a nyomában van Ortega nyomozó, akinek személyes indítéka van Kovacs megfigyelésére.

A Netflix idei nagy vállalása volt az Altered Carbon adoptálása. Egy sci-fi bestseller az alapja, ami nem is kicsit tűnt megfilmesíthetetlennek. Bonyolult a cselekmény, az ábrázolt jövő nehezen megfogható. De a Netflix jött, látott és győzött. Jó hír, hogy a sorozat regényként trilógia lett, így van anyag, amiből újabb évad születhet.

Mert az Altered Carbon jó lett, megéri kipróbálni. Csak éppen időt kell neki hagyni: aki hozzám hasonlóan a regény ismerete nélkül esik neki, időbe telik, amíg mindennel képbe kerül. Fel kell fogni ezt a jövőbeli világot, amelyben a tudat testről testre tud ugrálni, létezik az MI, és még sorolhatnám. Nagyon más, mint a mi világunk.

Amire ráépül, hogy Takeshi múltját is fokozatosan bontják ki. Több szállal játszanak egyszerre, de minimum a sorozat feléig el kell jutni, hogy elkezdjenek összeállni a szálak, és lehessen érteni, mi miért történik.

Onnantól kezdve viszont megállíthatatlan a sorozat, amiben egyaránt záporoznak a kemény társadalmi, etikai kérdések és jönnek sorra a nagyon profi akciójelenetek is.

A történet kalandos, jövőbeli környezetbe, de aki fogékony rá, megtalálja a realitást is a történetben. A gazdagok és szegények közötti ellentét itt jobban kirajzolódik, brutálisabban, de ezeknek az alapja itt van, napjainkban. Nekem beidézte a Lopott idő című filmet is, amiben szintén volt egy hasonló vonulat. Félelmetes belegondolni, mivé lesz az ember, aki halhatatlanná lehet. Mivel ő a gazdag, aki minden felelősség alól kibújhat, szörny istenek születnek. A jók pusztulásra vannak ítélve, mint Quell.

A történeten túl a látványvilág is nagyon ütős. Legyen az a díszlet, a jelmezek, a technikai eszközök, vagy éppen az akciójelenetek. Elsőre nagyon jövőbeli, de ahogy a történettel együtt jön a megértés, nagyon szórakoztató az egész.

A színészek is eltaláltak, Kinnaman a The Killing óta nem volt ennyire jelen.

Még egy Netflix sorozat, ami ütős lett. Várunk a 2. évadra!

5/4 (Altered Carbon) amilyen nehéz volt a kezdet, annyira nem lehetett félbehagyni a végére. Nagyon bonyolult, komplex világa van, és kellett a sorozat fele, hogy el tudjuk helyezni, ki kicsoda, és egyáltalán milyen ez a világ. A társadalmi mondandója megáll a jelenben is, így a szórakoztatóan túl több is tud lenni a sorozat. A látvány erős, a sorozat nem spórolt a környezeten, a harci jeleneteken, technikai eszközökön. Ahogy a színészeken sem – Kinnaman is jól hozta a figurát, de mellékszerepekben is jó alakítások sora volt. Tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=dhFM8akm9a4

Nyomozós, noir, éjszakai életes, feszült történelmi pillanatos.

Gordon Zsigmond lételeme az oknyomozó újságírás. Szerkesztő is, de ha felbukkan egy jó sztori, nem tudja elengedni. Egy este egy szép, fiatal nő szólítja meg, aki furcsán távozik, ahogy érkezett is. Másnap holtan látja viszont, írnia kellene róla egy cikket. Könnyen el lehetne intézni: újabb prostituáltat vertek agyon. De Gordon szimatot fogott, ez a történet sokkal többről szól. Érzi, hogy a lány nem egy sima utcanő volt a sarokról. Nyomozni kezd, hiába akarják egyre fentebbről megállítani. Neki ez csak a jel, hogy még jobban kell dolgoznia az igazságért. A helyzetét bonyolítja, hogy élete szerelme hazatér Németországból. Krisztina szó nélkül ment el, de a szikra még megvan, amit a közös munka könnyeden képes lehet belobbantani…

A magyar film napjainkban és az utóbbi pár évben olyan reneszánszát éli, amire nem is tudom, volt-e már példa a filmművészet történetében. Könnyen tudnám emlegetni a Saul fiát, aminél sokkolóbb és megrázóbb filmet nagyon régen nem láttam. De nagy Kincsem fan is lettem, szerettem azt az áltörténelmi, modern kikacsintásokkal teli romantikus mesét.

Már van bennem egészséges kíváncsiság, ha jön egy újabb magyar film. 2017 második felében én nem a Viszkis filmet vártam, hanem ezt. A Budapest noir feltűnését. Hiába, annyi Gordon Zsigmond regény átrágása után az lett volna a fura, ha másként lett volna.

De sajnos, könnyen lehet, hogy összességében a Viszkis fog jobban tetszeni. Mert a Budapest noir csalódás volt, annyival többet vártam! Most egyszerre akarnám szeretni is, utálni is, ami cseppet sem egyszerű.

Az alapanyag nagyon jó volt, és sajnos a film cselekménye nem ér fel a regényével. Az a politikai légkör, az a feszültség, az a döbbenet az igazságra, amit a regény szállított, a filmben nagyon csak nyomokban volt jelen.

Kondor noir regény írt, a film inkább csak külsőségeiben tudott az lenni. Ahogy Gordon Budapest utcáit járja, a nőkkel való kapcsolata, a tipikus noir karakterek feltűnése. Valamit ad, de nem az igazi.

Nem olyan, mint egy mozifilm! A vizsga, a Félvilág is csak tévéfilmek, de sokkal ütősebbek, mint amit ez a film tudott nyújtani. Pedig ez elvileg mozifilm. (Csak elvileg.)

Ami a legjobban megfogott a történet egyes fordulatai mellett, a szereposztás. Mindig jó játék számomra, hogy beazonosítsam, kit honnan ismerek. Itt pedig akadt bőven ismerős arc, filmből és sorozatból is. Csak színház, de Aranyélet pillanataim is voltak, de olyan nagyobb név is bőven akadt, mint Kulka János, Kováts Adél vagy Dobó Kata.

Sokkal-sokkal többet vártam, ezért utálni is akarom, de az alaptörténet akkor is erős, így nem tudom utálni. De a konklúzió az, inkább újraolvasom a regényt, mint nézem a filmet újra!

5/3,5 (Budapest Noir) egyszerre akarom utálni is, szeretni is, és igazából egyik sem sikerült. Szeretni, mert a regényt nagyon szerettem, olvastam a teljes sorozatot és a noir műfaja is bejön. Lehet, hogy felszínes tőlem, de szeretek ismert arcokat látni a vásznon, és itt ez az igényem is teljesen ki lett elégítve. De utálni is kellene, mert Kondor annyival jobb regényt írt, mint amit filmen kihoztak belőle! Nincs mozi hangulata, olyan, mint egy jobban sikerült tévéfilm. Jobbat vártam, de ha készülne folytatás, megnézném. Reménykedem, töretlenül.

https://www.youtube.com/watch?v=Er-VuxR9aAk