Női szívet meghódítani vágyó, karaktert váltó, romantikus.

Thibault reménytelenül romantikus és jófiú. Ápolóként dolgozik, és minden lány legjobb barátja. Rendszeresen ő az, akihez minden problémával szaladnak, aki kedves és megértő, de aztán mindig máshoz mennek hozzá, ő meg hoppon marad. Megismerkedik a szakítása miatt búsongó Rose-zal, és nagyon hamar egymásra hangolódnak. Thibault szerelmes lesz, de mire ezt bevallaná a lánynak, ő már randira készül mással és Thibault a legjobb barátja. Az elkeseredett fiatalembernek három jó barátnője ad tippeket, hogyan kell kikerülni a barátzónából, ami Titi rendszeresen beragad. Három hónapra orosz kiküldetésre indul, legalábbis Rose így tudja. Valójában a lányok veszik kezelésbe, és sportolnia kell, táncolni tanul, hatékonyan és nem barátként beszélgetni, még szexuális tippeket is megosztanak vele. A felkészült Thibault visszatér Rose életébe, hogy ott szembesüljön azzal, mi történt addig, amíg ő álompasivá igyekezett válni.

Ezzel megint találtam egy filmes klisét, amihez hosszan lehet szedegetni a filmeket. Amikor a barátból lesz valaki szerelmes. Itt talán annyival cifrább a helyzet, hogy Thibault eleve nem Rose barátja akart lenni – sok filmben egy régi barátság alakul szerelemmé.

Ami biztos, hogy ez egy jó komédia alapanyag. Még akkor is, ha folyamatosan sajnáltam nyomorult főszereplőt. Ő az, aki annyira jó, hogy az már életveszélyes. Mindig csak ad és ad, míg neki már nem marad semmi. Nem csak szerelmi téren, de eléggé látjuk, hogy a barátaival is ilyen a kapcsolata. Mindenki szereti, mindenkivel jóban van, csak éppen ennek az egyik alapja, hogy soha nem mond nemet. Annyira életképtelennek érzem az ilyen szereplőket, hogy az ilyen jelenetek belőlem nem nevetést váltottak ki, vagy jobban szerettem érte a srácot. Inkább bosszankodtam, hogy miért ilyen… reménytelen eset. Nem akarom kifizetni a lakbért, engedd már el! Neked úgyis sok volt a bónuszod a hónapban… Ő meg el is engedi. Noha biztosan nem azért dolgozott pluszban, hogy a lakótársa helyett is fizethessen. Egyszerűen zavarnak az ilyenek és itt a film elején fel is forrt az agyvízem.

Aztán szerencsére elkezdődnek a jó pasi órák, és onnantól már jobban éreztem magam a filmmel. Azért hasznos dolgokat is tanítanak neki, és csak kis változások vannak, de az pont elég ahhoz, hogy még önmaga, de már másabb ember legyen. A kis gonosz énem megnézte volna, ahogy a magabiztosabb, kevésbé kedves Titi kiosztja a barátait – egy ilyen kis jelenet azért belefért, de főleg a lakbérrel folyton lógó szerintem ennél többet is kaphatott volna tőle.

Tetszett az is, hogy nem csak a klisé szerint alakítják az eseményeket. Amikor azt gondoltam, innen már sima út a happy end, léptek egy olyat, amit nem sakkoztam ki előre. Igaz, a végére szépen kipipálják a kötelezőket is: a veszekedést, a nagy gesztussal békülést és azt a rózsaszín véget, ami az ilyen filmek sajátja.

Magukat a karaktereket is szerettem. Thibault barátnői, akik teljesen más egyéniségek, de jól kiegészítették egymást. Thibault, aki azért aranyos is, bár a kihasználhatósága zavart végig. Még azt is megértem, miért lett Rose a nagy Ő. Egyedül, a fiú mellett is működött. Az már más téma, hogy a színész, aki Thibault bőrébe bújt, nekem nem volt szimpatikus. Nem fogom tudni megindokolni sem, egyszerűen nem kedveltem.

Szerencsére a film humora végig szalonképes. Ok, van benne szexpoén is, és eléggé kimerítik a hüvelykujjban rejlő lehetőségeket, de nem perverz vagy gusztustalan módon.

Egy alkalommal simán nézhető, a kellemes romantikus film jelző is járt neki.

Barátzóna – 5/4 olyan kis tipikus, kiszámítható limonádé, de van annyira aranyos humoros, hogy elment.

https://www.youtube.com/watch?v=9-voNCYrc10

Cím: Mátrix 4. – The Matrix Ressurections

Készítők: bámulatos a stáblista. Szinte mindenki jön vissza (azért akad fájó veszteség is), és az új nevek is durvák. Wachowski ötletéből megírták, rendezték; a forgatókönyvbe a sikerszerző David Mitchell dolgozott be. De jön vissza Reeves, Moss, Pinkett Smith is. Azt fel se sorolom, ki mindenki más érkezik pluszba.

Műfaj: akció, sci-fi

Cselekmény: Neo átlag polgárként él tovább, Thomas A. Andersonként, aki receptre kapja a kék pirulát. Morpheus azonban visszatér, és vele a piros pirulával az ébredés.

Mg kevés, tudom, de egyelőre ennyi is a cél. Kezdjen el érdekelni minél többeket, mi történt a Forradalmak után és hogyan tovább.

Várható megjelenés: decemberi premier van kitűzve – külön érdekesség, hogy szinte azonnal megy az HBO online-ra is.

Városi legendás, gyilkosos, rasszizmussal foglalkozó.

Anthony és a barátnője, Brianna nemrégen költöztek új lakásba. A férfi művész és éppen új témát keres. A helyi városi legendák keltik fel a figyelmét: az asszony, aki megbolondult és elrabolt egy babát, akit tűzbe akart vetni, de maga veszett oda. Egy másik férfi, akit azzal vádoltak, hogy pengéket rejt az édességekbe és a rendőrség lelőtte, noha ártatlan volt. Akit Kampókéznek nevez a népnyelv, és azt tartják, ha tükörbe nézve ötször kimondod a nevét, eljön és megöl. Anthony az elkészült alkotás ki is állítja, és ahogy az emberek elkezdik kipróbálni a legendát, megindulnak a gyilkosságok. Anthony pedig látomásoktól szenved és olyan dolgokat tud meg a saját múltjáról, a közösségről, amely egészen más megvilágításba helyezi a történteket.

Most kellene azzal kezdenem, hogy milyen volt korábban, milyen lett most. Mert bizony Kampókéz nem eredeti ötlet, egy slasher horror az alapja elég régről. Még azelőttről, hogy ilyesmit megnézhettem volna, úgyhogy nekem az eredeti kimaradt. Az alapot tudtam csak: a tükörbe a név, aztán jön a gyilkosod. (Nekem mindig Freddy Krueger ugrott be róla, talán mert mindkettőnek vágószerszáma van és az unokatestvérem emlegette őket, én meg nem tudtam, miről beszél.)

A jelen filmben viszont vastagon benne van Jordan Peele is, így felkeltette az érdeklődésem. Intelligens horrorokat csinál, ő egy olyan rendező, akire különben érdemes odafigyelni. Itt íróként és producerként volt jelen. Jobb lett volna, ha rendezi is? Attól tartok, az alapanyag változatlan maradt volna, de ezt már nem tudjuk meg.

Peele nagy abban, hogy társadalmi problémákat és feszültségeket fogjon meg filmes nyelven, misztikusan, horror alapokkal. A Tűnj el nem véletlenül ment akkorát, bár nekem nem tartozik a kedvenceim közé. Nekem az Us jobban átjött.

Most is itt van a rasszizmus és a feketék helyzete, de ebből a filmből kimaradt az a finomság és árnyaltság, amit más Peele alkotások tudtak. Annyira direkt az egész, hogy az már komolyan zavart. A közösségben miért születnek ezek a rémtörténetek? Mert a feketéket bántja a rendőrség és a fehérek. Mire várnak jelenleg a fejlesztők? Hogy a szegényebb feketék eltűnjenek, és lehessen másoknak értékesíteni. Miért akarják, hogy Kampókéz új életre keljen? Hogy a feketék bajnoka legyen. Igen – eddig eljut a film! Az új Kampókéz azért kell, hogy megszülessen, hogy a rasszistákkal és korrupt figurákkal leszámoljon!

Ezek mellett elsikkad, hogy van kiemelt szereplőnk, aki küzd az őrülettel és egyre több mindenre kezd rájönni menet közben. Anthony szinte kispadra kerül, és nem érte el a film, hogy drukkoljak neki. Annyira végzetszerű, hogy ez lesz a sorsa. Tulajdonképpen már gyerekként erre volt kiszemelve, és most akaratlanul elindítja az eseményeket, amelyek majd a végjátékhoz vezetnek.

Fura az is, hogy ez slasher, amiben komolyan figyelnek a korhatárra is. Azt gondolná az ember, az lesz az ijesztés, hogy jön a Kampókéz, aztán brutálisan belezi a szereplőket. Ehhez képest meglepően visszafogottak, és amikor nagy vérfürdő lenne, akkor csak egy külső szemlélő hall valamit, vagy a széleket, a tényleges akciót nem látja.

Sztárszereposztás sem jutott a filmnek, bár az új Mátrix meg fogja ismertetni sokakkal Yahya Abdul-Mateen II nevét, aki itt Anthony, ott Morpheus lesz.

Egyszer meg lehetett nézni, de se nem vérfürdő, se nem intelligens horror.

Kampókéz – 5/3 egyes horror elemeket szépen hoz, de túl direkten van kihegyezve a rasszizmusra.

CANDYMAN Trailer (2020) - YouTube

Új otthonba költöző, fenyegetett, titkokat felfedő.

Meera és Henry egymásba nagyon kapaszkodó, tökéletesen összepasszoló házaspár, akik túl vannak a poklon. Együtt küzdötték le Meera betegségét, majd egy új és boldogabb kezdet reményében vidékre költöznek. Az építész Henry hozta létre az alapoktól az új otthonukat. Egy este arra térnek haza, hogy valaki van odabent. Betörő volt, vagy csak megcsalta őket a szemük? Henry minden esetre cseréli a telefonokat, biztonsági rendszert élesít. A betörők visszatérnek, és Meera fogságba esik. Az asszony maga is megdöbben, amikor a férje egy cserépből pisztolyt ránt elő és leszámol a betörőkkel. Nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy Henry is titkol valamit, és sokkal többről szólt ez a történet, mint pár környékbeli szegényről, akik betörtek hozzájuk. Ahogy nyomozni kezd, egyre jobban meginog a férjébe vetett vak hite, és már maga is tart attól, mit fog találni.

Kezdhetném azzal, hogy mennyire vagyok kibékülve a magyar keresztségben kapott címével. Behatolás – röviden, nem nagyon. Nem éppen az jut róla eszembe, hogy idegenek törnek be egy házba. Később pedig eltávolodunk a betöréstől, ha az is volt a kiindulópontja annak, hogy Meera nyomozni kezd.

A történet érdekes volt, csak valahogy nem sikerült jól megcsinálni. Az a folyamat tetszett, ahogy a férjében vakon bízó nő kételkedni kezd, és sorozatosan jönnek a nyomok, amelyek még inkább lökik a kutakodás felé. Talán nagyon adják magukat a nyomok, és az időzítés mindig bántóan tökéletes. Ha Henry meggyőzné Meerát, hogy ő az a jó ember, akibe beleszeretett, akinek a felesége lett; akkor pont egy olyan súlyos bizonyíték kerül elő, ami mégiscsak gyanakvásra sarkallja a nőt. (Én a címbe is ezt a motívumot vittem volna bele, a kételkedést – a bizalom halálát.)

Meera nyomozása nem mondható komolynak, otthon néz szét és lekövet egy címet, ami a GPS adatbázisában benne maradt. Így ezt kriminek nem nevezhetem, marad a thriller.

Azon még mosolyogni is tudtam, ahogy a horrorokból is kölcsönöztek filmes elemeket. Nem egyszer került bele jump scream jelenet – az elsőn még meg is lepődtem, nem vártam egy ilyen típusú filmben a semmiből felbukkanó fenyegető alakot.

Ami nem jött össze, a történet mögötti logikai, vagy éppen érzelmi indítékok. Henry miért tette, amit? Nem születik rá rendes magyarázat, de még csak az sem derült ki pontosan, mi volt a terve. Simán a gyilkosság, vagy rabtartás és szexuális kizsákmányolás? De az is olyan felfoghatatlan, hogy hirtelen jön neki ez a kattanás. Már több mint 10 éve volt Meera mellett és most kezdődtek ezek a dolgok. Nincs előzmény, nincs rendes indok sem.

Azt már nem is minősíteném, a rendőrség milyen munkát végez. Simán az előítéletes és az elvakult jelző ugranak be. Nem véletlen, hogy a hősnő sem számíthat segítségre, magának kell megmentenie magát.

A thriller hangulat meg van teremtve, és a ház is szépen hozzátette a magáét. Ez is szinte olyan thriller, ami eléggé zárt térben játszódik, de nem véletlenül. A ház fontosabb, mint elsőre látszik, és megvan a maga titka.

Szimpatikus szereplőt sem tudnék kiemelni. Meera lehetett volna az, csak sajnos szinkronnal néztem, és nagyon nem voltam kibékülve a hangjával. Igaz, Freida Pinto sem tartozik a kedvenc színésznőim közé, de ez még rátett egy lapáttal.

A kritikusoknál azért jobban szerettem, de nekem sem egy visszanézős darab.

Behatolás – 5/3 thrillerként rendben volt, de valahogy nem kötött le – talán, mert az lett, amit vártam.

https://www.youtube.com/watch?v=S4TBHZ2pPiE

• Szétválunk?
• Nincsenek Wakandában horrorfilmek?
• Nincs rájuk szükségünk. Vannak amerikai valóságshowink. (What if)

(A szülők szembesülnek fiúk nősülési terveivel.)

• Ezek a lányok nem hozzám valók.
• Hát akkor ki lenne hozzád való?
• Nekem más menyasszonyt rendelt az ég.
• Ugyan már, ki az a szerencsés?
• Egy hercegnő.
• Láttál te már életedben hercegnőt?
• Még nem.
• Na látod! Szállj le a földre, és keress magadnak egy csinos, dolgos lányt! Mit képzelsz, a hercegnők éppen rád várnak?
• Az az egy igen. Egy elvarázsolt hercegnő. Kiszabadítom és feleségül veszem.
• Te, én…
• Csend, elég! (Szól közbe az anya is, letorkolva a férjét.) Édes fiam, hagyd már abba az ábrándozást!
• Ne fáradjon édesanyám! Amit mondtam, megmondtam. A feleségem hercegnő lesz!
• Akkor alighanem agglegény maradsz! (A tó hercegnője)

Ez az állam a vállalkozás szabadságára épült, az adózás igája alóli szabadságra. A vállalatokat nem tartom embernek. Jobbak az embereknél, mert nem cseszik el, amikor a megszállottságuk miatt elvesztik a realitásérzéküket. (Billions)

(Margaret igyekszik megérteni, Bert miért szereti annyira a focit.)

• Mi ez a fiúkkal és a focival? Képesek lennétek egész nap a labdát rúgni.
• Mi van a tánccal?
• Hát, a tánc, könnyű. Olyan… mintha lebegnék. Amikor táncolok, megszűnik a gravitáció. Tudom, a testem igazából nem száll, de ott belül lebegek. Mint az álmodás ébredés előtt.
• Csak a pillanat létezik. Se múlt, se jövő. Amikor focizom, a pillanatban élek. (The keeper)

Egy igazi bűncselekmény réteges, akár a hagyma. Először a bűntényt, majd a karaktereket, aztán pedig a titkaikat rejti. A titkoktól lesz izgalmas. Ki mond igazat? Ki hazudik? Mit rejtegetnek? Legyünk őszinték: néha könnyebb rájönni más titkaira, mint a sajátunkkal foglalkozni. (Only Murders in the Building)

(A célnál senki, úgy tűnik, az egész út hiábavaló volt. Moses már tervezi is az adás-vételt.)

• Most mi lesz?
• Hahó! Van itt valaki? Atlantisziak, itt vagytok? Francba!
• Talán várnunk kéne.
• Remek ötlet! Lehet, hogy épp a WC-n ülnek, és azért nem nyitnak ajtót. Mindenképp nézd meg ötödször is azt a sziklát! Hátha hirtelen megjelenik egy arany város! Barátkozz meg azzal a gondolattal, hogy amit az atlantiszi mondott, hülyeség!
• Nem volt hülyeség.
• Adjuk el ilyen állapotban azt az izét!
• Nem! Nem lehetett minden hiába! A törzsem, a családom...
• Hé! Figyelj ide! Sajnálom, oké? De mindegy, hogy most megyünk el, vagy később. Semmi sem fog változni. Csak az időjárás és a hangulatom. (Tribes of Europa)

(Laszlo leveszi a lényeget a kinevezésükről.)

• Most már ti vagytok a górék. De figyelni fogjuk a fejlődéseteket. Ezennel el is búcsúzom, adieu nektek!
• Adieu néked!
• Adieu!
• Ez az! Imádom a trónokat! A kedvenc székem! (What we do in the Shadows)

• A török maffiának van egy mondása. Afféle kód.
• Tessék?
• Mindenki megfizet a tetteiért. Végül megkapjuk, amit megérdemlünk. Előbb vagy utóbb, de megfizetünk a tetteinkért. (Into the Night)

A hősök nem születnek, ők a sötétségben kovácsolódnak. A csatában formálódnak. Áldozatok által. (What if)

Sosem lehetsz túl túlöltözött vagy túl művelt, nem igaz? (Csillaghullás Alabamában)

Gyászoló, kertben munkálkodó, madarakkal viaskodó.

Lilly és Jack egymást bolondulásig szerető házaspár, akik imádattal várták és szerették a kislányukat, első közös gyermeküket. Ám a baba meghal, és a pár élete megzuhan. Jack depressziós hullám alá kerül, intézetbe is kerül. Lilly látogatja, vissza akarja kapni, miközben a saját gyászát igyekszik elnyomni. A férje orvosa javasol neki is egy terapeutát, valamint biztatja, hogy birkózzon meg az őt érzelmekkel. Az asszony döbbenten tapasztalja, hogy a javasolt doktor már 10 éve állatorvos és nem is akarja őt kezelni. Visszamehet, ha állattal akad gondja. A kertészkedést újrakezdő Lilly találkozik is egy állattal: egy madár támad rá, ahányszor rendbe igyekszik tenni a kertet. Miközben a seregély az őrületbe kergeti, beszélgetni kezd a dokival és a férje is eljut arra a pontra, ahol döntenie kell a továbbiakról.

Újfent abban a helyzetben találtam magam, hogy tetszett egy olyan film, amit a kritika a földbe taposott. A seregély iszonyatos kritikákat kapott, ehhez képest én szívesen néztem. Ha van is, amiben egyet tudok érteni, sokkal rosszabb filmek vannak, amelyek sokkal pozitívabb visszhangot váltottak ki.

Dramedy, amelynek erősebb a szomorú oldala. Ha ott is van az a madár, és komikus elemként szerepel, ahogy Lilly ellen szabályos hadjáratba kezd, mögötte sokkal komolyabb témák bújnak meg. Nem véletlenül zavarja a nőt annyira az a madár – az utolsó csepp, amit még el bír viselni. Szenvedő embereket látunk, akik nagyon próbálnak kapaszkodni valamibe, vagy rájönni, hogyan tovább.

Több oldalról is meg van mutatva, hogy még a látszólag normális felszín alatt is milyen szenvedés zajlik. Ahogy Lilly eltűnteti a bútorokat, vagy amit a munkahelyén művel. Jack, amikor végre nyitni kezd és próbál visszazökkenni a régi énjéhez, a kisgyerekekkel foglalkozó tanárhoz, és csak a frászt hozza a kicsikre.

Mégsem lett a film érfelvágósan szomorú. Nálam pont eltalálták, hogy éppen annyi humor van mellette, ami ellensúlyozza a drámát. Mi több, ahogy az egész a visszatérésről és a reményről szól, pont az ellenkező hatás erős benne. Hogy igen, az életben jönnek igazságtalan veszteségek, de nem szabad feladni. Menni kell tovább előre, és rájönni, hogyan lehet továbblépni és újra egésznek lenni.

Az nem zavart, hogy Lilly túl vidám egyéniség még akkor is, amikor nagyon szenved. Ő az a típus, akinél mindig félig tele a pohár és képtelen feladni. Ha belül majd fel is robban, tartja magát. A kis összeomlásai sem olyanok, mint ahogy a férje elhagyja magát. Azzal sem volt bajom, ahogy a férjénél jön egy kattanás, és elkezd jobban lenni. Ott volt a töréspont – akkor jött rá, hogy nem adhatja fel és dolgozni kezd magán. Legyen.

Az viszont tudott zavarni, hogy a madárral való kapcsolata mennyire kiszámítható. Pontosan tudtam, amint sikerül neki ártania, a nő jobban ki lesz akadva, mint a madár. Már akkor látszott, amikor a méreggel egy másik madarat sikerül elpusztítania. Nem is értem, miért játszotta az agresszort, amikor arra már tapasztalatból is tudta, hogy nem fogja tudni sem elűzni, sem végezni a seregéllyel.

A másik, szimpatikus volt Dr. Fine karaktere. Csak éppen nem értettem, miért váltott olyan nagyot. Miért ment el állatorvosnak? Végig olyan érzésem volt, mintha lenne egy története, amit nem mondanak el nekünk. Kline nagyon szimpatikusan játszotta, de hiányérzetem volt.

Vagyis ok, bele lehet kötni. Ettől függetlenül nekem most jól esett ez a film.

A seregély – 5/4 meglepően elkapott a keserédes hangulata, és tetszett Kevin Kline alakítása és karaktere.

https://www.youtube.com/watch?v=fYyImx_KXm4

Ha már tegnap a Johanka titkát néztem, ennek kapcsán most is nézzük is meg, milyen filmek jutnak eszembe, amelyben valakinek a másik nem tagjának kellett álcáznia magát.

Shakespeare sem hagyhatott ki egy ilyen történetet. Vízkereszt, vagy amit akartok – vagyis, a hajótörött Viola felismerve, hogy nőként mennyivel kiszolgáltatottabb lenne, mint férfiként. Így halottnak hitt bátyja személyazonosságát veszi fel, és a herceg szolgálatába áll. A gond az, hogy beleszeret a hercegbe, aki vele udvaroltatna szíve hölgyének, aki viszont a fiúnak hitt Violába szeret bele… Majd megérkezik az ikerbáty is, szóval bonyolódnak az események…

Ha már Vízkereszt, az Oscar-díjakat is nyerő Szerelmes Shakespeare is itt kell, hogy szerepeljen. Ebben Will Shakespeare éppen írói válságban szenved, amikor megismeri a nemes kisasszonyt, Violát, aki szíve szerint színésznek állna. Viola fiú álcát ölt, szerelmes lesz – és miközben a Rómeó és Júlia színpadra kerül, Will ihletet nyer a Vízkereszthez.

A Vízkereszt alapja ismerhető fel a Micsoda srác ez a lány! című tini filmben is. Itt is ikrek vannak szerepcserében, csak más okból. Viola focizni akar, ami lányként nem egyszerű. Mivel a bátyja meg lógna az iskolából, hogy fesztiválozzon, a lány megy el helyette. Mi lesz a gond? A szobatársa, a focicsapat kapitánya nagyon megtetszik neki. Ugyanúgy jön a szerelmi háromszög, majd négyszög és egy nagy meccsen ki is derül, ki kicsoda igazán.

Maradjunk a vígjátéknál. A Gagyi mamiban egy rendőr akar elcsípni egy bűnözőt, csak éppen nem férni hozzá. Van viszont egy barátnője, aki el fog menni meglátogatni a nagyanyját. Hősünk jó sok implantátummal kövér, idős hölggyé alakul, és magát is meglepve még szerelmes is lesz a megfigyeltjébe. Aztán vesz még nagyi jelmezt, 2 részben is. A legutóbbiban még a nevelt fiát is vitte, aki tanúként lánynak öltözve rejtőzött el egy lánykollégiumban. Mondanom se kell, neki is lett szerelmi szála…

Végül, ez akár fájdalmas és komoly filmtéma is lehet. Egy újabb Oscar-díjas zárásul: A fiúk nem sírnak. Hilary Swank játszotta a lányt, aki csak testében volt nő. Férfinak érezte magát, és meg is próbált úgy élni. Ém amint kiderült a titka, a közösség kivetette és nagyon durván elbántak vele. Nem lövöm le a csavarokat, de ez simán az a kategória, amit lelkiekben felkészülve kell nézni megrázó jelenetekre készülve.

Első gondolatra ennyi, de persze bőven akad más is. Pl. Mulan.

Álruhás, tündéres, lovagi viadalos.

A megszületett gyermekeket három tündér keresi fel, és vértezi fel őket az életre készségekkel. Az egyikük azonban szórakozott, rendszeresen elkésik, így a gyermekeknek nem jut erő, hogy küzdjenek az álmaikért. Most éppen egy gazda lánya, Johanka jut erre a sorsra. A felsőbb erő igazságot akar tenni, így a lusta tündér azt a feladatot kapja, hogy Johanka életét tegye rendbe, ha már nem tudta gyermekként megáldani. A kislány korán megárvul, és a gazdaság felét bíró nagybátyja neveli fel. Saját, szerencsejáték-függő fiának mindent megad, míg az ugyanakkora örökséggel bíró Johanna cselédként kell, hogy dolgozzon. A lány titkon a hercegbe szerelmes, akit meg szokott lesni, amikor elszökik otthonról. A magát koldusnak kiadó tündér addig mesterkedik, mint Johanna fiúnak álcázva magát a herceg szolgálatába nem áll és nem keveredik bele a királyi gyermekek házassága körüli vitákba és viadalba.

Kinek hány olyan történet jut eszébe, amikor egy lány fiúnak adta ki magát, vagy éppen fordítva? Kedvelt zsánerről van szó, amit komédiákban, romantikus történetekben és mesékben is szívesen alkalmaznak. Johanka titka is erre épül.

Maga a mese története is el is adja magát. A kihasznált lány, egyfajta Hamupipőke Johanna, csak sokkal több komikus alak van körötte. A nagybátyja egy kis méregzsák, aki folyton pénzt akar szerezni és mindent elherdál. Az unokatestvére egyszerűen életképtelen. Mutatják azt a kockajátékot is, amin olyan sokat veszít. Látni az egészen, hogy csalnak is, meg átlátszó, hogy minden arra ment ki, írja alá a váltót a családi birtokra. Ahogy ez a kettős szerencsétlenkedik egymás mellett… Hozzá jön a kereskedő, aki Johanka lovát venné meg, de a tündér mágiájának hála hol a lóba, hol a lányba lesz szerelmes…

A királyi udvarban meg a kérők és menyasszonyjelöltek hozzák a humort. Láttunk már filmen pár alkalmatlan nemes lányt, de itt sikerült egy új szintet létrehozniuk. Hogy néz ki a hercegnek szánt gazdag lány? Túl sok smink, pösze, rendszeresen a herceg lábára lép és még köpköd is. Nem is tudtam eldönteni, hogy sírni vagy nevetni kellene azon, hogy beszélgetés közben rendszeresen nyálba úsztatja a herceget.

A tündér hol sikeresebb, hol komikus varázslatai, a királyságért és a házasságért folyó viadal feladványai meg mozgásban tartják a történetet. Jobban, mint a két szerelmi szál. A hercegnő rég szerelmes a bátyja legjobb barátjába, de ezt még el is hiszem. De Johanna meglátja a herceget és annyi, ahogy fordítva is ez történik. Miért szeretik annyira azt a mesékben, hogy első látásra, egyetlen beszélgetés nélkül életre szóló nagy szerelmek lesznek? Ok, mese, nem is foglalkozom ezzel tovább.

Összességében mégis kedves történet, és pont annyira gyerekes a humora, hogy felnőtt fejjel se bántson, legfeljebb párszor megállapítottam, hogy ez gyerekeknek készült.

Az már jobban bántott, hogy mennyire igénytelen kosztümöket kapnak a szereplők. A cseh mesékben különben is nagyon erős az operett érzetem. Vagyis, úgy néznek ki a szereplők öltözékei, mintha egy operett előadás résztvevői lennének. Mű, elnagyolt – érzékelni, mit akar mutatni, de annyira ki van sarkítva, hogy zavarja a szemem. Ahogy belegondolok, itt talán egyetlen összeállítás tetszett, Johanka az esküvőjére kapott egy normálisabb szettet, de különben a királyi udvarban is az eltúlzott, jelmez-ruhák tűntek fel.

Összességében egyszer simán nézhető, pláne, ha kisebbek is leülnek elé.

Johanka titka – 5/3 bár a kivitelezés, a színészek nagyon tévések, maga a története nem rossz, bár ismerős.

https://www.youtube.com/watch?v=YT4THUxlHu0