Háború utáni, sportos, új életet kezdő.
Bert Trautmann egyszerű német katona volt, aki a háború vége felé hadifogságba került. A fiatalember Angliában került hadifogolytáborba. Csendesen várta a háború végét, dolgozott, amikor hívták, beállt a rabok közé focizni. Az őrökkel is üzletelő helyi kereskedő, Jack Friar felfigyelt a fiúra: pokoli jól védett. Friar a játék szerelmese volt, és nem kevés pénzbe fogadott egy beszállítójával a legközelebbi meccs kimenetele kapcsán. A nyeréshez kellett neki egy jó kapus, Bert az volt. Így megegyezik a katonákkal, kiengedik a meccsre a férfit, majd a jóvátétel nevében Jack boltjában segít ki, hétvégenként pedig beáll kapusnak. A kezdeti ellenséges viselkedés megváltozik, amikor nem a németet kezdik el látni benne a csapattársak, a helyiek, hanem a kedves fiatalembert. A bajnokság megnyerése megnyitja előtte a kapukat: a Manchester hívja meg kapusnak, és Bert már Friar lányának is meg meri mondani, mit érez iránta. Arra azonban nem számítanak, hogy megint mekkora harcot kell vívniuk egy egész várossal, hogy elfogadják a férfit.
Egy tanulságot gyorsan levontam magamnak a film után. Ha olyasmit nézek, ami igaz történet alapján készült, és előre nem olvastam utána a szereplőknek, utána már inkább ne tegyem. A film vége adott egy keserédes happy endet, amivel ki voltam békülve. Viszont, nekiálltam utána olvasni a szereplőknek, és kiderült, hogy nem is annyira rózsaszín a történet vége, mint amit itt mutattak nekünk. (Pl. megtudjuk, hogy a párnak még született két fia a meghalt kisfiú után, de Bert és Margaret eltávolodásáról, válásáról szépen hallgat.)
Viszont, csak a filmet nézve szerettem annak az íveit. Eleve nagyon szimpatikusra faragja Bert alakját, aki messze nem egy vérszomjas náci. Csendes, kedves, mosolygós. Azt leszámítva, hogy német katona, nem lehet olyasmit találni, ami negatív lett volna benne. A legmocskosabb munkát is szó nélkül csinálja, udvarias. Mélyen van, de lehet drukkolni neki, hogy a személyisége és a tehetsége feljebb juttassa.
Tetszett, ahogy folyamatosan mutatja, hogy az előítéletek ellen mit lehet tenni és mit tesznek egy emberrel. Először kicsiben, majd nagyban is. Hiszen egy faluban gyorsabban elsimulnak a hangok, mint majd a nagyvárosban, ahol már országos hír lesz a történet. Még nézni is fájdalmas, amikor egy egész stadion fejezi ki az utálatát. Elképzelni is rossz, milyen lehetett úgy bemenni, játszani, a legjobbat nyújtani, miközben árad felé az utálat.
Egy ponton már direkt is ott a konfliktus. Kimondják, hogy Bert személyére vetítik ki mindazt, amit a háborúban elszenvedtek. A nácikat gyűlölik, nem magát a férfit. Őt nem is ismerik. Durva is, ahogy egy rabbi ismeri fel, hogy mit műveltek és próbál segíteni.
Ott van a történelmi helyzet feszültsége, ott van a sportversenyek izgalma. Ugyan a korabeli mezek, de még maga a labda is furán néz ki a mai szemnek, de akkor is megvan a játék izgalma benne. Közben a magánélet problémai is jönnek hozzá – talán ott éri a családot a legnagyobb tragédia, de látjuk azt is, hogyan lehet felállni. Még rá is kötik a múltbéli szálra, így ennek is adva egy plusz ívet, amit különben is szerettem a filmben. Sok minden összefügg és az egyes események átvezetnek a későbbiekbe.
Nem egy látványfilm, de a történelmi korszakot szépen megidézi. Nem pakolták tele sztárszínészekkel, nem is hiányoztak. David Kross kedvelhetően hozza Bert alakját, és jól mutatott mellette Freya Mavor.
Annak ellenére, hogy mennyi fesztiválra elvitték, szerettem én is.
The Keeper – 5/4 szép íve van a szereplők történetének, némi foci is került bele, szimpatikus színészekkel.
https://www.youtube.com/watch?v=-8hqlRJe8q0
az élelmiszer véges volta miatt, amit fokoz, hogy egy konyhai balesetet hárítani próbáló Ines az ételük nagyját tönkreteszi. Ki kell merészkedniük és valahonnan víz által védett magokat hozni, hogy beindíthassák a mezőgazdaságot. Egy becsapódó ajtó személyes tragédiát okoz, és az emberek még jobban egymásba kapaszkodnak, vagy éppen egymásnak esnek. Barátságok és szerelmek mellett halálos ellentétek is éleződnek.
Klasszikus kísértetházas regény volt A Hill House szelleme Shirley Jacksontól. Már a sokadik feldolgozáson van túl: A ház hideg szíve 1963-ból, ami leginkább követi a regényt. Egy családi titok, egy szellemjárta ház, és ahogy le lehet állítani a borzalmakat. Az 1999-es Átokban mai korba helyezték a történetet, és egy pszichológus kísérleteit követhettük, aki inszomniás betegeket vitt a kísértetházba. A ház pedig elkezdte gyilkolni őket. A Netflix 2018-ban készítette el a legutóbbi verziót, ami a személyes kedvencem: A Hill-ház szelleme. 10 részes sorozat, ami tulajdonképpen a Jackson-történet előzménye. Egy boldog család beköltözött, majd elmenekültek onnan, de már a családanya nélkül. A gyerekek felnőttek, és ott a seb az életükben, a ház, amit feledni akarnak. De a gyógyulásért vissza kell térni, a ház pedig várja őket, éhesen.
olyan szerencsétlen, hogy ott halsz meg. Egy beköltöző család, akik nem sejtik, milyen lények lesnek rájuk és terveznek velük. Évtizedek horrora van köröttük, és a sok történet lassan felszínre kerül. Ahogy belegondolok, két olyan évada volt a sorozatnak, ami nem szállt el és romlott el a végére. A nyitány, a Murder House az egyik, és a latex ruhára már soha nem nézünk úgy, mint előtte.
2001-ben a Más világ adott egy csavart a megszokott kísértetházas történeteknek. A világháború után egy anya két gyermekét nevelné a vidéki házukban, míg várja a férjét haza. A gyerekek azonban fényérzékenyek, így különleges szabályok szerint élnek. Ahogy az ajtókat nyitják-csukják. Ám a házban megjelenik még valaki, az ajtók nyitódnak, mozgás van. De szívesen lelőném a poént, de maradjunk csak annyiban, hogy a Hatodik érzék klasszikus tétele lesz itt is igaz.
háza némileg valóság alapú, és a Winchester fegyvercég tulajának özvegye van a középpontjában. Az asszony meg volt róla győződve, hogy a fegyverek által meghaltak lelke kísért, így készül egy háza, amit folyamatosan épít, módosít – a szellemek igényeinek megfelelően. A vállalat egy orvost küld a nyakára, akinek beszámíthatatlannak kellene nyilvánítania a nőt, de helyette a paranormális jelenségekből kap ízelítőt. Maga a film nem tetszett, de Helen Mirren és Jason Clarke miatt megnéztem, listára tettem.
emlékeket. Nick a háború alatt ennek segítségével vallatott, a civil életben pedig a megélhetése lett. Egy napon egy gyönyörű nő sétál be hozzá, aki az elveszett kulcsait szeretné megtalálni, s ezért nézné vissza a napját. Nick Mae hatása alá kerül, és szívesen viszi utána az elhagyott fülbevalóit. Hamarosan már kapcsolatban vannak, és boldogok. Amikor Mae eltűnik, Nick az emlékeibe temetkezik, hogy válaszokat kapjon, bármekkora is legyen a túlhasználat veszélye. Nem sejtheti, hogy Mae milyen titkokat őrzött és azok milyen összeesküvéshez vezetik el.
vallott, Claire oldalán képzelte el a jövőjét. Egy szép este után azonban a nőnek nyoma veszett. Se egy üzenet, se egy nyom. Mintha soha nem is lett volna. A rendőrség is kereste, eltűnt személy lett, de semmilyen eredményre nem jutottak. Közel egy évvel később David még nem mondott le arról, hogy válaszokat kapjon és esetleg meg is találja a szeretett nőt. Claire fényképei között nyomra akad, és célzottan kérdezősködni, megfigyelni kezd. Rá kell jönnie, hogy Claire mennyi mindenről hazudott neki és milyen mélyen volt veszélyes üzemekben. Nem érdekli, bármi is lesz az ára, nem tudja elengedni és a nyomába ered.
ekkor találkozik össze Benny, a Tini névre hallgató banditával. Ő járt már Oregonban, és mivel el kell rejtőznie a törvény emberei elől, vállalja is, hogy a csoport élére áll és eljuttatja őket Oregonba. A csapat megindul, és sokféle kihívással szembesülnek: Benny eleinte folytatná a bűnös életét, miközben a nyomában jár egy fajvadász és a lányával is meggyűlik a baja, aki átvette a bandát. Ezekiel egyre inkább beleszeret a kalandvágyó Prudence-be, csak éppen a nőnek hiú, ostoba és gazdag férje van, akit nem szeret. Járnak elvetemült bűnbarlangban, éheznek a fagyban és hóban, találkoznak szektásokkal…