Nácikra vadászó, Negyedik Birodalmat építő, összeesküvés-elméletes.

Jonah 18 éves kamasz, kivételes képességekkel. Az összes nagy egyetem felvette: MIT, Yale, Harvard. Azonban mindenkinek azt hazudta, hogy sehova nem sikerült a felvételije. A holocaust túlélő nagyanyjával csak ketten vannak, és nincs pénzük egyetemre. Az élete gyökerestül felfordul, amikor a nagymamáját meggyilkolják, és Jonah rádöbben, titokban min dolgozott. Egy titkos szervezettel olyan náci bűnösöket likvidált, akiknek sikerült a törvény elől elbújni. Egy ilyen bűnös végzett végül vele. Jonah bosszút akar, majd kiszállna, de rá kell jönnie, hogy már nincs visszaút. Egy nagy náci összeesküvés lépett működésbe, hogy megszülethessen a Negyedik Birodalom. Ugyan egy FBI ügynöknő az ügyön van, de ő egyelőre inkább bennük látja az ellenséget. Miközben a vadászokkal tart, a saját nagyszülei történetét is megismerheti, és aki tönkretette az életük: a Farkast, a náci sebészt.

Az első benyomások fontosak. A sorozatoknak a kis felvezetés, amíg kiírják a szereplőket. Milyen zene megy, milyen képeket vágnak be alá? A Hunters egy sakktáblát kapott, amin a nácik és a vadászok figuraként jelennek meg és mozognak a táblán. Ez már megadta azt az alaphangulatot, ami a sorozat mellé szegezett.

Valóban megvan a sakk jelleg, ahogy a nácik és a vadászok egymás ellen dolgoznak. Mindketten nyomoznak a másik fél után, miközben a saját terveik is működésbe lépnek. Ez inkább a Negyedik Birodalomra igaz, de ők a védettebbek, a vadászoknak a magánéletüket is óvni kell és a törvény rájuk is lesújtana. A nagy képhez, mire készülnek a nácik, minden résszel közelebb kerülünk kicsit. Így megvan az átívelés, miközben minden részben van egy-egy bűnös, akit elkapnak, vagy egy rejtély, amit megoldanak. Mert nem csak fel kell fedezni a rejtőzőket, de aztán szóra is bírni őket vagy éppen a hátrahagyott kódot feltörni.

Mindez kiegészül azzal, ahogy folyamatosan megismerjük a vadászok csapattagjainak személyes történeteit. Kicsit a Lost módszere ez, amikor egy-egy részben más-más szereplő egyéni pokoljárásának lehetünk tanúi. Ezzel is jó rejtélyt tartanak fenn. Pl. a Murray – Mindy házaspár sokat emlegeti Aaront, de az évad felén túl vagyunk, amire megtudjuk, ki volt ő és mi történt vele, amiért a házaspár beállt a vadászok közé. Nem holocaust történet mind, ettől is változatosabb a történet.

Több is tud lenni a sorozat annál, hogy simán zsidók és nácik küzdenek egymással. A rasszizmus tárgyát kiterjeszti, és azt is beemeli, hogy a más bőrszínűek, vagy éppen a leszbikusok milyen társadalmi hátrányokat kell, hogy elszenvedjenek.

Így egyszerre izgalmas attól, hogy harcolnak egymással, merényleteket akadályoznak meg vagy csapdába csalnak embereket – ugyanakkor sok egyéni dráma is kibontakozik, amelyekből mindig az látszik, hogy az ember mennyire gyilkos lény. A másságot megtorolja. Van egy nagyon erős vita a sorozatban, amikor arra világítanak rá, hogy az átlag Amerika mennyire rasszista. Ezzel a kiterjesztéssel nagyon mai is az üzenet – még mindig nem tanult az emberiség, és ugyanazok a különbségek szítanak gyűlöletet még mindig.

A végére azért kezdett elszállni a sorozat. Messzire elmennek azzal, milyen náci vezetők maradtak életben és rejtőzködnek. Az már túlzás. Sokkal izgalmasabbak az olyan katonák, akik gyalog létükre meglepően intelligensek, mint Travis – Austin Ted Bundyról mintázta.

Már csak azért is figyelemre méltó, mert Al Pacino sorozatszerepet vállalt. Jó a karaktere.

A 2. évad már be van rendelve, érdekel is, mit tudnak még kihozni a sorozatból.

Hunters – 5/4 hamar rákaptam, részben Al Pacino miatt, részben a sakkos felvezetés miatt. Csak a vége.

Hunters: Season 1 Official Trailer (2020) Al Pacino - YouTube

Barbarians

A római helytartó közli a királlyal, hogy egy módon mentheti meg a népét: adja át a trónt a fiának. A férfi elsőre értetlen: a halál után örökölnek a fiak. Majd megérti, pont ezt akarják. A tó mellett a földbe döfi a kardját, majd a vízbe sétál és megfullad. Thusnelda apja meg is ragadja a lehetőséget és kikiáltja magát az új királynak.

Arminius későn tudja meg, mit kértek az apjától. Kiábrándul Rómából, és már más terveket sző. A seregbe osztagként szolgáló barbárokat kéri fel, álljanak mellé. Lerázzák a római igát. Őket viszi magával a törzsébe, és veszi át az apja trónját, elvéve a hatalmat Thusnelda apjától.

Megkeresi a menekülő Thusneldát és Folkwint, és alkut ajánl. Tudja, a római neveltetése miatt benne nem bíznak meg. De a lányt látnoknak tartják, rá hallgatnak. Feleségül veszi, egyesítik a törzseket és legyőzik Rómát. Utána visszatérhet Folkwin mellé, mindig is tudta, hogy ők lesznek pár. Beleegyeznek. Thusnelda hazatér vele, míg Folkwin marad rejtve - Róma halottnak hiszi, így is kell maradnia. A pár egybekel, a lány apja bosszút tervez. Fáj a hatalma elvesztése, és kész Arminius terveit elmondani a rómaiaknak.

Folkwin csoportján rómaiak ütnek rajta, a férfit halottnak hiszik. Arminius egyesíti a törzseket, és Thusnelda megkapja az oldalán a hatalmat, amire mindig is vágyott. Igazivá teszi a házasságukat, már nem csak politikai álházasság.

Nem hisznek az árulónak, Arminius terve marad életben és a római légió megindul az erdőn át, hogy rendet tegyen a falvakban, míg Arminius seregei felkészülnek. Nagy csata, Róma elesik.

Thusnelda szembesül vele, hogy Folkwin él, de mindketten tudják, nem mond le a hatalomról, és azt Arminius mellett kapja meg. A látó azonban figyelmezteti: gyereket vár, és korábban fogant. Folkwin, nem Arminius az apja. (Nem tudják, hogy Folkwin a menekülés idején már az isteneknek ígérte az elsőszülöttjét áldozatként.) Arminius maga mellé akarja venni a gyerekkori barátot, a tábornoka lehetne. Folkwin közli, előbb öli meg.

A kegyelem ára

Bryan meggyőzi a Johnny D. ellen tanúskodó férfit, hogy mondja el az igazat. Ő a bíróságon mindent elmesél, hogyan vette rá az ügyészség a hamis tanúzásra. Megvannak a vallomások, melyek a férfi alibijét igazolják. A bíróság mégis úgy dönt, érvényben hagyják az eredeti döntést, és Johnny D. marad a halálsoron.

A Legfelső Bíróságra mennek, ahol már nekik adnak igazat. Az újratárgyaláson az ügyész belátja, hogy egy ítéletet véd és nem az igazságot. Ő is kéri, ejtsék Johnny D. ellen a vádakat. Johnny D. visszakapja a szabadságát. Bryannel jó barátok maradnak, együtt küzdenek a halálbüntetés eltörléséért. 

Családos, újrakezdős, értékekre lelő.

Kazu, a barátainak Zu zűrös nő. Többször is bajba keveredett, még a nagyanyjától is próbált lopni, aki utolsóként maradt meg neki. Már egy ideje nem droghasználó, de még küzd a függőséggel és rendes állása sincs – gyógyszerek illegális kereskedéséből, mint díler tartja el magát. Az élete akkor változik nagyot, amikor a nagyanyja meghal, és a nőre marad a húga gondozása. Music nagyon tud szeretni, életvidám teremtés, de súlyosan autista, aki egyedül képtelen ellátni magát. Zu beköltözik a nagyanyja lakásába a testvéréhez, és próbálkozik a lány megértésével, ellátásával. Szerencsére a ház tulaja és az egyik szomszéd segítőkészek, így amikor már nem bírná, van, aki segít folytatni. Zu vonzódni is kezd Ebóhoz, a férfinak azonban megvan a maga baja: a felesége elhagyta, hogy hozzámehessen Ebo bátyjához. AIDS beteg, és a gyógyszer beszerzése nem könnyű.

Annyira vártam ezt a filmet, leginkább Sia miatt. Az énekesnője zenéjét nagyon szeretem, a filmhez készült albumát sokszor meghallgattam már. Bár azt tudnám mondani, hogy ugyanazt az élményt tudta hozni a film is, amit a Music album, de nagyon-nagyon a zene nyert nálam.

Egyrészt, csak sejtem, hogy mi lehetett a film célja. Érzékenyítés, és többeknek megmutatni, mit takar az autizmus, és miért kell elfogadni az autista személyeket is. Csak éppen Music már a skála rosszabbik végén van, aki folyamatos felügyeletre és ellátásra szorul. A terheket láttam a történetben, de mindazt, amiért megéri ezt csinálni, nem. Az csak egy dolog, hogy nem tudnak kommunikálni vele, de Music ki sem fejezi magát. A rohamai ijesztőek. Talán érzéketlen is vagyok, sőt biztosan – de hol lehetett azt látni, hogy Zu kap valamit ebből a kapcsolatból, vagy korábban a nagyanyja? Nekem csak az jött le, hogy Music felelősség és bármilyen durva is legyen ez a szó, teher is. Zu ugyan elmondja a végére, hogy ad neki a húga, de kérdem: mit?

Azt sem tudom mondani, hogy azt visszaadná a film, milyen Music helyében lenni. A zenés betétek inkább szürrealisták és furák. Ugyan Ebo magyaráz pár dolgot, és ez érthetőbbé teszi a látottakat – pl. ahogy Music kapkodja a tekintetét, és miért kell az a fejhallgató – de a lány helyébe nem tudtam beleképzelni magam. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy érzékeli aközött a különbséget, hogy egy intézetben van vagy a testvérével. Ha ugyanúgy megtarthatja a napi rutinját, számít neki, hogy ki süti a tojást vagy fonja be a haját? (Ziegler különben nagyon szép alakítást nyújt.)

Zu történetét jobban át tudtam érezni. Talán Music az a felelősség, ami kell ahhoz, hogy felnőjön és elkezdjen felelősséget vállalni. Amíg csak magáért felelt, halmozta a bajokat, de már másra is kell gondolnia. Ugyan az előzményeket nem ismerjük, de Zu fejlődéstörténete itt van, és Kate Hudson ebben a filmben játszhat is. Sokkal jobbak a drámai részei, mint amikor Music zenés képzelgéseiben díva vagy játszótárs.

Ebo történetében is úgy érzem, valami kimaradt. Elég komoly drámák vannak az életében, de érzésben nem éreztem, hogy ez átjönne. Az AIDS, ami a feleségével történt. Leslie Odom Jr. nagyon szimpatikusnak játssza, de a karakter kapcsán több hiányérzetem is volt.

Egy nagyon egyedi, szerzői filmmel van dolgunk, amiben nagyon ott van a készítője világa. Nem csak a zene miatt, de nagyon erős a vizuális nyelvezete és a zene szerepe. Csak éppen ez egy komoly dráma, több oldalról. Ezt nem éreztem elég ütősnek benne.

Azért nem bánom, hogy megnéztem, de a jövőben inkább az albumot hallgatom majd.

Music – 5/3 egyedi és szerzői, a témája is fontos, de még engem sem tudott meggyőzni. Hiányérzet!

MUSIC Trailer (2021) Kate Hudson, Sia, Maddie Ziegler Movie - YouTube

Családi, balhés, jövőt építő.

A környék annyira fellendülőben van, hogy a Gallagher család tagjai is kénytelenek elgondolkodni azon, hogyan tovább. Lip hozza fel, hogy rendbe tehetnék és eladhatnák a családi házat, a részén pedig mindenki építhetné a maga életét. Debbie nagyon ellene van, és a család kezd két részre szakadni. Közben mindenki kénytelen más problémákkal is szembenézni: Lip elveszti az állását, és nem találja a helyét, miközben el kell tartania a családját. Debbie egy rossz kapcsolatból kerül egy másikba, őrültségeket is bevállalva. Carl szembesül azzal, hogy a rendőri munka más, mint amit képzelt és nehezen alkalmazkodik. Ian és Mickey új környékre költöznek, ami próba a kapcsolatuknak. Közben Frank titkolja, hogy mennyire romlik az állapota. De vívnak háborút a szomszédba költöző nácikkal, és Kevék bárját is kihívás üzemeltetni a COVID járvány alatt.

A Shameless is egyike volt azoknak a sorozatoknak, amelyek bevállalták, hogy foglalkoznak a vírus helyzettel. Nem is csak annyiban merült ki, hogy időnként a szereplők maszkban közlekedtek, hanem témává tették. Talán leginkább a szolgáltatóipar nehézségei lettek kiemelve, de volt szó politikáról is.

Különben záró évadot készítettek, és ez kezdetektől érezhető is volt. Minden szereplőnek készítették elő a búcsúját, és már olyan nagy konfliktusok nem is voltak a korábbiakhoz képest. Az sem meglepő döntés, hogy Frank karaktere lett az, akivel összehúzták a szálakat és akinek a történetének a végére végleg pont kerül. Már mindenki a maga ura lesz, saját helyen és életben, így egy korszak zárul.

Az valahol szomorú, hogy egyes szereplőknek milyen konfliktusokat írtak. Szó se róla, ezen a sorozaton még így is jókat tudok mosolyogni, csak néha olyan érzésem volt, hogy nem tudnak mit kezdeni a karakterekkel. Carl egész évados küzdelme ugyanazt a kört ismételte: bárki is került mellé, mindig azzal kellett szembesülnie, hogy a törvények nem egyformán vonatkoznak az emberekre, és mennyi a gond a rendszerrel. A megoldása meg nagyon… ostoba. Azzal ér el bármit is? Nem, legfeljebb páran bosszankodnak kicsit.

De Liam is csak van, Debbie extrém módon változik, és az is elkeserítő, hogy Lip mennyire nem találja a helyét. Tulajdonképpen majdnem zseni a srác, és megragadt itt. Azt is fel tudnám róni, hogy ez a búcsúévad, és Fiona egy mondat erejéig sem került elő. Legalább egy képeslapot küldött volna, hogy jól vagyok, és pont. De nem, ő abszolút ki lett írva.

Bár rendszerint Frank az, aki nagyon ellenszenves nekem és ki tudok akadni a húzásain, noha William H. Macy zseniálisan játssza, most ő kapta meg azt a szálat, ami talán a legjobban lekötött az évadban. Az övé voltak a legjobb poénok és ötletek: a festményrablás, amire aztán nem is emlékezett. A tetoválás, ami miatt még a sokat látott ápolónők is összehúzták a szemöldöküket és a búcsúja is illett hozzá.

Tulajdonképpen majdnem ő az egyetlen, aki normális lezárást kapott. Azt nagyon nem is szerettem, hogy a testvérektől hogyan köszönünk el. Ian és a Kev-Veronica páros, akik elvarratlan szálak nélkül zártak, a többieknek azonban maradtak nyitva dolgaik. Zavart így.

Az is igaz, hogy már nem olyan álnok a sorozat, mint egykor, de ezzel nem volt bajom. Így is tettek bele olyan részeket, amin az ember szemöldöke felszaladt. Gondoljunk csak arra ki által és hogyan végezte Mickey apja!

Fura is elköszönni 11 évad után, főleg, hogy nem érzem úgy, hogy minden rendben lesz már a szereplőkkel. Mondjuk, ők a Gallagher família. Az a normális, hogy nincsenek rendben.

Shameless – 5/4 bár kevésbé éles a humora, a maga módján zárta a dolgokat, és Macy eladta az évadot.

Shameless Season 11 (2020) Official Trailer | William H. Macy SHOWTIME Series - YouTube

Holnap anyák napja, így anya-lánya párosokat keresünk.

Anyák felső sorban, a lányaik alul. Ki kihez tartozik?

Megoldás: Tovább!

Ügyvédes, igazságért küzdő, rasszizmussal szembeszálló.

Bryan Stevenson még harvardi joghallgató, amikor az egyik önkéntes munkáján a halálsorra kell mennie és egy elítélt beszélnie. Akkor érlelődik meg benne a gondolat, hogy ezeknek az embereknek is segítség kell. Rengeteg a visszaélés. Végzett ügyvédként állami keretet szerez egy jogsegély létrehozására, és délen kezdi meg a munkát. Már azért is atrocitások érik, mert fekete létére ügyvéd lett, de az általa újra megnyitott ügyek még inkább ellene hangolják a közvéleményt. Johnny D. egy 18 éves fehér lány meggyilkolásáért lett elítélve és került a halálsorra. Az egyetlen tanú ellene egy fehér bűnöző, akivel vádalkut kötöttek, ha Johnny D. ellen vall. Semmi nem stimmel, nincs tárgyi bizonyíték, indíték, csak egy vallomás, amiben semmi nem stimmel. A rendszer azonban nem engedi, hogy a korábbi ítéletet megváltoztassák, és Bryan elkeseredett harcba kezd egy ártatlan életért.

A tárgyalótermi történeteket szeretem, így könnyen rászántam magam, hogy megnézzem ezt a filmet. Részben azt is kaptam, amit vártam tőle.

Elég sok bírósági jelenet van benne, és a jogi folyamat egész folyamatát igyekeztek bemutatni. Ahogy az ügyvédek indítványokat írnak, elkészítik a stratégiát. Az, amit a bíróságon végeznek, már csak a végjáték. Talán kicsit hiányérzetem is volt ezért. Megszoktam, hogy a tanúk padján, az esküdtek előtt jön a nagy fordulat. Ahogy megtörnek egy tanút vagy a vádlottat, ahogy valami hirtelen a feje tetejére állít mindent. Itt nem volt ilyen nagy pillanat, az előkészítési szakaszból következetesen jutottunk el az ítéletig.

Menet közben az is tudatosult bennem, hogy ez messze több akar lenni egy tárgyalótermi kriminél. Két alapgondolat köré lehet a cselekményt illeszteni. A halálbüntetés ellenzése és a rasszizmus, hátrányos megkülönböztetés a film tényleges témája.

A halálbüntetés ellen azt hozza fel, ami a leggyakoribb érv szokott lenni ellene. Túl nagy a hibaszázalék, és halálba küldenek ártatlanokat. A film adatai szerint minden tizedik halálra ítéltről kiderül később, hogy téves ítélet született az ügyében. Van egy másik gondolata is: ha valaki hibázott is, az másokat nem jogosít fel arra, hogy elvegyék az életét. A film álláspontja egysíkú, a másik oldal érvei közül egyet sem dolgoz fel. Ez okozott hiányérzetet, és úgy éreztem tőle, hogy nem lehet a másik szemszög nélkül dönteni. Mert vannak olyan bűnök, amiért többet kell fizetni, mint másokért.

A rasszizmus kérdéskörét több oldalról körbejárják, és elég erőteljesen érzékenyítik a nézőt az álszentég felismerésére, és hogy gondolja bele, mennyire nem igazságos, amit művelnek. Ha csak Bryan esetét nézzük, vele úgy kezdtek, hogy emberként alázták meg, vették semmibe a jogait, amikor az ügyfeleihez akart bemenni a börtönbe. Mert az a motozás semmi másról nem szólt, mint az emberi méltóságának eltiprásáról. De több hasonló van: a fenyegetések Eva családjának, az igazoltatás ok nélkül az autóúton és még sorolhatnám. Ezek mind fájdalmas dolgok, de eltörpülnek azon dolgok mellett, amelyek az igazságszolgáltatásban történtek. Abszolút az látszott, hogy nem az igazság a lényeg, hanem a látszat.

Elég erős szereposztást is sikerült összehozni. Michael B. Jordan a főszereplő, akinek két Oscar-díjas végszavaz: Brie Larson és Jamie Foxx. Vannak is olyan karakterek írva nekik, hogy játszani is tudjanak. Ok, Larson karaktere egysíkúbb.

Az üzenetét nagyon nyomatékosan átadja – kissé talán túl szájbarágósan is. A Feketerigó Múzeummal is mit műveltek végig… Maradt kérdésem is, de egyszer határozottan nézős.

A kegyelem ára – 5/4 fontos, releváns témát dolgoz fel jó szereposztással. Talán kissé túlnyomott az üzenete.

JUST MERCY Official Trailer - YouTube

Cím: The Tomorrow War

Készítők: Chris Pratt a húzónév, de mellette is vannak ígéretes színészek. JK Simmons szerződtetése eleve jó jel.

Műfaj: katonai, akció, sci-fi

Cselekmény: az emberiséget megtámadták az űrlények, és vesztésre állnak. A tudósok azonban kitaláltak egy módszert, amivel a múltból hoznának ide katonákat harcolni.

Várható megjelenés: július elejére van tervben

Miért várós?

• Elég elvetemült az alapötlet, el nem tudom képzelni, mit hoznak ki belőle.
• A személyes történetekről még nincs szó, érdekelnek azok is. Kiket hoznak a jövőbe, milyen kilátásaik és múltjuk van?
• Bár a Marvel univerzumból inkább Chris Hemsworth az akciósztár alapanyag, megnézzük, mire lesz képes Pratt.
• Simmons – érdekel, milyen szerepet kapott. Tudós, kemény katona? Valami egészen más?

Családos, állatot mentő, kiskutyás.

A Lowry család nagy változást vállal be: az édesapja annyira elfoglalt volt, hogy nem jutott idő a feleségére és a gyerekeire. Így a nagyvárosi állását feladta, egy kis vidéki irodába ment át és költözött ki a családja is. Ám Tom az új helyen azonnal nagy projektet kap, és megint a munka örök körforgásában találja magát. A gyerekeit csak az vigasztalja, hogy a házba bemerészkedő golden retriever kutyát megtarthatják. Pilótának keresztelik el, és hamar belopja magát az egész család szívébe. Amikor kiderül, hogy nőstény és vemhes, a kölyköket is megtartják, amíg elég nagyok nem lesznek, hogy gazdit keressenek nekik. A gyerekek szíve majd megszakad, és Tom is belátja, most a gyerekeire és az ő igényeikre kell figyelnie. A munkát hanyagolja, hogy együtt megtalálják és visszaszerezzék az elajándékozott kölyköket.

Ez a kutyafajta az egyik gyengén. Egyszerűen annyira édesek, hogy csak ölelgetné őket az ember. Csodálom is, hogy nincs golden retriever plüss. Annyira olyanok, mint egy édes játékkutya… Szóval, a fajta miatt az ilyen filmeket szívesen nézem.

A Kutyafalkában és a kutyusok tetszettek legjobban. Ahogy Pilóta nagy szemekkel nézni tud, vagy ahogy a kiskutyák szaladgálnak és néznek bele a kamerába, el lehet olvadni tőlük. Édesek, szépek és kamera elé termettek.

Csak éppen rajtuk kívül nehéz bármi maradandó élményt találni a filmben. Még maga a kutyás szál sem tetszett igazán. Addig ok, hogy befogadják a kutyát, nevelgetik a kölyköket, majd elajándékozzák őket. De hol van olyan, hogy visszaveszik a kölyköket? Maximum a mesében. Úgy sokkal jobban tetszett volna, ha a 6 kutyusból mondjuk 1 hazakerül, mert meg kell menteni a rossz gazditól, de a többieknél azt látják, hogy jó otthonra leltek és nagyon szeretik őket, így el tudnak tőlük köszönni. A film választotta megoldással nem tudok kibékülni. Az csak a 101 kiskutyában működik, hogy Roger és Anita minden kölyköt megtart.

Gond az is, hogy nem sikerült viccesnek lenni. Ez csak olyan mosolygós fajta, ami sokat köszönhet annak, hogy annyira cukik a kutyák, hogy azon is tudok vigyorogni, hogy az egyik kiássa a virágokat, a másik meg mindig elcsavarog. Hol maradtak a valóban vicces helyzetek?

Kiszámítható is a film. Még szinte meg sem kapta Tom az új feladatot a cégnél, már pont azt mondtam megoldásnak, ami aztán lett is a film végén. Ahogy az is borítékolható, hogy a kezdeti nehézségek után hogyan találja meg a tökéletes kampányt. Vagy, a gyerekek, akik annyira nem akartak költözni, aztán színre lépett Pilóta és máris otthon vannak.

Az egésznek van egy olyan régies hangulata is, ami gyerekkorom családi filmjeit juttatta az eszembe. Érezni rajta, hogy ez bizony egy 20 éves alkotás, de még koraibbnak éreztem. Semmi modern technika, a kisváros jellege és a családtagok külleme is. Simán elhinném, hogy a nyolcvanas években készült, pedig annál újabb.

Üzenetet is csak olyanokat lehet találni benne, mint egy Disney mesében. A család fontosabb, mint a munka. Egyensúlyt kell találni, és össze kell tartani. Ami még lejön belőle, azzal meg nagyon nem tudok egyetérteni. Amit az állattartásból kihoznak. El tudom képzelni, milyen téves elképzelés alakulhat ki a gyerekekben, arról, hogy minden kiskutyát meg kiscicát meg lehet tartani. De kit tud 5-6 kutyát tartani?

Híresség nincs is benne, nem is meglepő. Ez a tévéfilmes Beethoven 2. A karakterek egyszerűek és azt is mondhatnám, unalmasak.

A kutyusok miatt egyszer meg lehet nézni, de még értük sem érdemes másodszor nekiülni.

Kutyafalka – 5/2,5 a kiskutyák és Pilóta nagyon aranyos, de maga a film bántóan szirupos és nagy mese.

The Retrievers - Trailer - YouTube