Ügyvédes, igazságért küzdő, rasszizmussal szembeszálló.
Bryan Stevenson még harvardi joghallgató, amikor az egyik önkéntes munkáján a halálsorra kell mennie és egy elítélt beszélnie. Akkor érlelődik meg benne a gondolat, hogy ezeknek az embereknek is segítség kell. Rengeteg a 
visszaélés. Végzett ügyvédként állami keretet szerez egy jogsegély létrehozására, és délen kezdi meg a munkát. Már azért is atrocitások érik, mert fekete létére ügyvéd lett, de az általa újra megnyitott ügyek még inkább ellene hangolják a közvéleményt. Johnny D. egy 18 éves fehér lány meggyilkolásáért lett elítélve és került a halálsorra. Az egyetlen tanú ellene egy fehér bűnöző, akivel vádalkut kötöttek, ha Johnny D. ellen vall. Semmi nem stimmel, nincs tárgyi bizonyíték, indíték, csak egy vallomás, amiben semmi nem stimmel. A rendszer azonban nem engedi, hogy a korábbi ítéletet megváltoztassák, és Bryan elkeseredett harcba kezd egy ártatlan életért.
A tárgyalótermi történeteket szeretem, így könnyen rászántam magam, hogy megnézzem ezt a filmet. Részben azt is kaptam, amit vártam tőle.
Elég sok bírósági jelenet van benne, és a jogi folyamat egész folyamatát igyekeztek bemutatni. Ahogy az ügyvédek indítványokat írnak, elkészítik a stratégiát. Az, amit a bíróságon végeznek, már csak a végjáték. Talán kicsit hiányérzetem is volt ezért. Megszoktam, hogy a tanúk padján, az esküdtek előtt jön a nagy fordulat. Ahogy megtörnek egy tanút vagy a vádlottat, ahogy valami hirtelen a feje tetejére állít mindent. Itt nem volt ilyen nagy pillanat, az előkészítési szakaszból következetesen jutottunk el az ítéletig.
Menet közben az is tudatosult bennem, hogy ez messze több akar lenni egy tárgyalótermi kriminél. Két alapgondolat köré lehet a cselekményt illeszteni. A halálbüntetés ellenzése és a rasszizmus, hátrányos megkülönböztetés a film tényleges témája.
A halálbüntetés ellen azt hozza fel, ami a leggyakoribb érv szokott lenni ellene. Túl nagy a hibaszázalék, és halálba küldenek ártatlanokat. A film adatai szerint minden tizedik halálra ítéltről kiderül később, hogy téves ítélet született az ügyében. Van egy másik gondolata is: ha valaki hibázott is, az másokat nem jogosít fel arra, hogy elvegyék az életét. A film álláspontja egysíkú, a másik oldal érvei közül egyet sem dolgoz fel. Ez okozott hiányérzetet, és úgy éreztem tőle, hogy nem lehet a másik szemszög nélkül dönteni. Mert vannak olyan bűnök, amiért többet kell fizetni, mint másokért.
A rasszizmus kérdéskörét több oldalról körbejárják, és elég erőteljesen érzékenyítik a nézőt az álszentég felismerésére, és hogy gondolja bele, mennyire nem igazságos, amit művelnek. Ha csak Bryan esetét nézzük, vele úgy kezdtek, hogy emberként alázták meg, vették semmibe a jogait, amikor az ügyfeleihez akart bemenni a börtönbe. Mert az a motozás semmi másról nem szólt, mint az emberi méltóságának eltiprásáról. De több hasonló van: a fenyegetések Eva családjának, az igazoltatás ok nélkül az autóúton és még sorolhatnám. Ezek mind fájdalmas dolgok, de eltörpülnek azon dolgok mellett, amelyek az igazságszolgáltatásban történtek. Abszolút az látszott, hogy nem az igazság a lényeg, hanem a látszat.
Elég erős szereposztást is sikerült összehozni. Michael B. Jordan a főszereplő, akinek két Oscar-díjas végszavaz: Brie Larson és Jamie Foxx. Vannak is olyan karakterek írva nekik, hogy játszani is tudjanak. Ok, Larson karaktere egysíkúbb.
Az üzenetét nagyon nyomatékosan átadja – kissé talán túl szájbarágósan is. A Feketerigó Múzeummal is mit műveltek végig… Maradt kérdésem is, de egyszer határozottan nézős.
A kegyelem ára – 5/4 fontos, releváns témát dolgoz fel jó szereposztással. Talán kissé túlnyomott az üzenete.
