Rostov egyedi eszközzel dolgozó nyomozó, aki a kétes helyekre is gond nélkül kimegy álcában. Most új ügyet kap: brutálisan meggyilkolt nő, kimetszett szívvel. A testében egy zsákot helyeztek el, benne egy mintával megfestett tojás.

A jelet kezdik el lenyomozni. Ezt használja egy halottidéző, az angol Olivia, aki most Péterváron ad műsort. A két nyomozó is elmegy, és Olivia ki is szemeli magának a nyomozót, és kérdezgeti már most, ő kit vesztett el. A show lemegy, és Rostov meggyőződése, hogy a nő csaló. Újabb holttest kerül elő, neki más jel lett a bőrébe égetve.

Olivia képességei kezdenek visszajönni, és a látomásait követve rátalál egy újabb áldozatra. Rostov börtönbe zárja - pedig a nő segíteni akar neki. Volt egy varázskönyve, amit elloptak tőle. Valaki abból csinálja a rituálékat, hogy feltámassza a holtakat. Minden elemnek kell áldozni, és az utolsó, a kilencedik áldozat maga Olivia kell legyen, akit a tűznek adna a gyilkos.

Ahogy együtt kezdenek dolgozni, meg is nyílnak egymásnak. Olivia adottsága miatt figyelt fel rá a későbbi férje, aki keményen bánt vele, és mindent megtett, hogy tökéletes műsort adjanak. Olivia kitartott mellette a lányuk miatt, akit mindketten rajongva szerettek. De ő meghalt és a férje megszállott lett. Fel akarta támasztani, és vele szerezte meg a varázskönyvet. Olivia azonban felismerte, a holtakat nem szabad feltámasztani, mert az a világ vége lenne. Elmenekült a könyvvel, a férjét hagyta abban az ősi városban meghalni. Rostov pedig a várandós feleségét vesztette el: nem tudott megszülni, próbálták kivenni a babát. Egyik sem élte túl, és a férfinak máig bűntudata van.

Hiába vannak szorosan a gyilkos nyomában, az élve eltemetett lányt még időben meg is találják, a férfi elkapja Oliviát. A férje az, aki a lányukat akarja feltámasztani. Az utolsó áldozat, hogy egy vérrokont kell elégetni. Rostov még időben érkezik, hogy kimentse onnan a nőt, de a férj halálra ég.

Rostov keltegeti Oliviát, kéri, hogy ne hagyja el. A nő megígéri, amíg a férfi szereti, nem megy sehova. Megcsókolja. Majd látjuk, ahogy a férje lakásában egy víz alatt heverői női holttest egyszer csak felül és levegőt vesz.

Gyilkos nyomába eredő, széteső rendőrös, kisvárosi.

Snow Hollow békés kisváros, ahol télen van nagyobb élet a turisták miatt, akik jönnek élvezni a hegyeket és a síelést. Bűneset sem szokott erre történni, legfeljebb egy-egy részeg rendbontót kell megfékezni. Most azonban valami történik: egy nyaraló párt támadnak meg. Amíg a férfi bent zuhanyozott, a barátnőjét valaki elkapta és kivégezte, szétszaggatta. Hatalmas farkasnyom maradt a gyilkos után, ahogy a testen is fognyomok vannak. A rendőrök egy része nem is akar semmit tenni, kényelmesebb azt hinni, hogy állat tette, vagy ha valóban gyilkos jár közöttük, majd az FBI intézkedik. Amikor azonban újabb szétszaggatott áldozat kerül elő telihold után, terjedni kezd egy vérfarkas története. A seriff fia, aki maga is rendőr – szétesett házassággal és alkohol gondokkal – igyekszik kezelni a helyzetet, nem sok sikerrel.

Amikor elgondolkodom rajta, hogy mit nem veszek észre. Történetesen ennek a filmnek egészen jó kritikái vannak. Fesztiválokon mutatták be, és ha nem is lett kultfilm, összességében sokkal több jót, mint rosszat találtam róla. Olyan filmekhez hasonlítják, mint a Fargo vagy a Három óriásplakát Ebbing határában – amely kettőt különben szeretem, a Három óriásplakátnak az Oscart is megszavaztam volna.

De ez a film… számomra siralmas volt, és nem egyszer beszélgettem a laptop monitorjával, hogy kell-e nekünk ez az élmény. Azért végigszenvedtem, de nyomokban sem találom benne, amit a kritikusok jó része meglelt.

A Fargóból talán a fekete humor, részben. Ahogy ott kezelik a halálokat, a szerencsétlen főszereplő és a béna rendőri munka, a havas vidék – csak amíg ezt a Fargo szórakoztatóan hozza, itt inkább idegesített és olcsónak hatott. Gagyi ez a film. A Három óriásplakátból meg semmit nem tudok ide venni. Nem is akarok, mert méltatlannak érzem azt a minőségi drámát ehhez a… nem is tudom, mihez mérni.

Mert nekem még az sem jött át, hogy ez egy paródia, vagy csak ennyire béna lett a horror. A kivitelezés, a történet, a karakterek… egyik siralmasabb, mint a másik. Hogy magam ismételjem, ez gagyi. De írhatnám nagy betűkkel is.

Röhejes, ahogy a rendőrség nyomoz vagy úgy csinál, mintha nyomozna. Nincs itt rendőri munka, csak emberek, akiknek fogalmuk sincs, mit csinálnak. John is sűrűbben néz az üveg fenekére, mint az aktákba. Ahogy dührohamokat is kap…

Ő különben is borzalmas egy karakter. Az elején a semmin húzza fel magát, amikor még nem kellene stresszelnie. Ahogy inni is kezd, minden csak rosszabb lesz körötte. Nem logikusan cselekszik, és rendőr létére olyan akciói vannak, mint az arca elé fogott ruhával betörni a lánya barátjához, akit meg akar verni. Az apjával való kapcsolata is – most mégis mit akar? Amikor az apja dolgozna, ki van akadva, miért nem megy nyugdíjba és hagyja rájuk a munkát. Amikor pihenne, akkor meg túl nagy a rendőrségen a nyomás és miért nem kezeli a helyzetet? Egyszer ezt mondja, másszor azt, és ez egyre feltűnőbb, ahogy megy előre a film.

Az csak egy dolog, hogy a szörnyeteg hogyan néz ki. Van már a hátam mögött annyi gagyi horror, hogy ezt még a legrosszabbak közé sem sorolom, bár tény, hogy se nem ijesztő, se nem hiteles, csak gagyi. Bár, kicsit javít a képen, amikor a végén kiderül, hogy miért néz ki annyira bénán a farkas, ahogy. (Logika mondjuk nincs, pl. a fognyomok miatt.)

Marad a rejtély, miért szerették többen ezt a filmet. Én bánom, hogy láttam.

The Wolf of Snow Hollow – 5/1 még csak azt sem tudtam eldönteni, hogy ez béna thriller/horror, vagy horror paródia.

THE WOLF OF SNOW HOLLOW Official Trailer (2020) - YouTube

Bankrablós, csapatos, lebukó.

Chayo egykor bűnöző volt, és egy bankrablásnál majdnem otthagyta a fogát. A társát és egyben jó barátját hátra is kellett hagynia. Mára helyes útra tért: ékszerboltot vezet, megnősült és van egy kamasz lánya, akiért rajong. Ám a bolt rosszul megy és nem képes megmondani a családjának, hogy mindenről le kellene mondaniuk, amit eddig megkaptak. Így visszatérne a gyökereihez: megkeresi az egykori társait, újakat és megtervezik, hogyan rabolják ki a Nemzeti Bankot. A siker önmagában azonban nem elég. El kell kerülniük, hogy a hatóság szemet vessen rájuk, miközben az állam nagyon kézre akarja keríteni őket. Nekik is vannak trükkjeik, és a belső viszályok is a lebukáshoz sodorják őket.

Eddig sem volt Kolumbia azon a listán, amelyen az olyan országok szerepelnek, ahova egyszer szívesen eljutnék, de az ilyen sorozatok után még annyira sem érdekel, mint különben. Ha belegondolok, mit is tudok Kolumbiáról? Netflixem van, nagy sorozatnéző vagyok, így láttam a Narcos eddigi évadait. Amiből nem éppen egy olyan Kolumbiát ismertem meg, amit látni akarnék. A The Great Heist is csak olyasmit mond el az országról, amitől nem érzem turistacsalogatónak.

Egyrészt, látjuk a határtalan korrupciót. Itt simán belefér az, hogy lefizetik a katonai vezetőket, akik simán asszisztálnak a bank kirablásához, amit nekik kellene megvédeniük. Itt előfordulhat az is, hogy sokkal egyszerűbb drogot szállítani, mint terményeket. A nagy szegénység. a bűnözés. Nem tetszenek a városaik, a helyi kultúra, az egésznek a miliője.

E sorozatnak az adna valami pluszt, hogy igaz történet az alapja, és Kolumbia legnagyobb bankrablását meséli el, ami sokáig világszinten is első volt. (Azt hiszem, itt zsákmányolták a legtöbb készpénzt, de meg nem esküdnék rá.) Ugyan fontos kihangsúlyozni, hogy csak igaz történet alapján, nem dokumentumfilm pontosságot kell várni, de így is életszagú lett.

Hiszen ez nem egy olyan izgalmas, adrenalin- és ötletmenet, mint a szintén rablós Money Heist. Itt bizony az egyszerűség a kulcs, és nincs ebben a rablásban semmi nagyszabású. Fúrnak, pakolnak, elmennek – inkább az a fontos, hogy a megfelelő emberek legyenek lefizetve és megvásárolva. Ahogy már említettem, itt mindenki eladó…

Realisztikussá teszi, mennyire lehangoló az egész sorozat látványvilága. Még amikor luxusban élőket, vagy gazdagokat látunk, akkor is van az egészben valami mocskos és szegényes. Nem volt jó nézni.

Ehhez hozzájön, hogy a sorozat nem ad nekünk szerethető karaktereket. Kivel kellene itt azonosulni? Mindenki annyira korrupt és a saját pecsenyéjét sütögeti, legyen az a törvény bármelyik oldalán, hogy különösebben nem érdekelt, ki nyeri a játszmákat. Bár, két ember volt benne, akik jobban kiakasztottak a többieknél: Chayo felesége és a lánya. Elkényeztetett, önző libák, akiket kitartottak. Az elvárt luxus, a lány részéről a követelőzés – meg sem próbálták felfogni, hogy a férfi ezért mit tett értük, és simán leléptek a végén. Tulajdonképpen ők voltak a férfi tetteinek a motivációja, lubickoltak a javakban, és semmilyen felelősséget nem vállaltak. Ok, nem ők raboltak, nem is kérték ezt a férfitól, de mi lett volna, ha nem teszi meg? A felesége egy fokkal racionálisabb volt, mint az elkényeztetett lányuk, de még róla sem feltételezném, hogy kitartott volna egy tönkrement férj mellett. Sajnálom is, hogy nem derült ki, mi lett velük – ők érdemelték volna meg leginkább, hogy nyomorogjanak, és a lány a sok nyafogás után dolgozzon is meg valamiért, na csak sírjon ezért vagy azért. Hát igen, látszik is, hogy őt viseltem a legnehezebben. Az elkényeztetett, buta kis gazdag libát.

Nem egy boldog sorozat, nem is különösebben szórakoztató és humorosnak sem mondanám. A megtörtént eset miatt volta miatt némileg érdekes, de csak egyszer nézős.

The Great Heist – 5/3 a valóság mindig szürkébb, mint a kitaláció. Érdekes, ami igaz benne, de az kevés is.

The Great Heist | Official Trailer | El robo del siglo - YouTube

Nem csak a filmeket, a sorozatokat is rebootolják.

Itt van három, akkor és most egy-egy szereplő. De mi a sorozat?

(Az egyiket már csak azért is ide tettem, mert ott nem kicsit variáltak. A nőből férfi lett, így hozva a sorozatba egy homoszexuális karaktert és szerelmi szálat.)

Megoldás: Tovább!

Új életbe kezdő, gyerekekkel foglalkozó, önfelfedező.

Britt-Marie imádja a rendet és a rutint. Minden napja pontosan ugyanolyan, és ő ezzel elégedett is. A ház tisztán tartása, a férje tökéletes kiszolgálása köti le vagy 40 éve. Ám a férfi egy üzleti út során szívrohamot kap, és az asszony rohan hozzá a kórházba. Ott éri a sokk: a férfi nem dolgozott, egy szeretőjével szórakozott, aki a kórházba is vele ment. Az asszony eddig nem akarta meglátni az igazat, de már nem hazudhat magának. Felpakol, és elhagyja a csalfa férjét. 60-on felül nem egyszerű állást kapni, így elvállalja az első munkát, ami adódik. Egy vidéki városkában lesz a közösségi ház gondnoka és a gyerekek focicsapatának az edzője. A takarítás és az épület rendben tartása profilba is vág neki, de a gyerekekkel nincs tapasztalata, és a focit egyenesen rühelli. A közösség azonban befogadja, és Britt-Marie lassan átértékeli magát, az életmódját – ám pont ekkor rátalál a férje, akinek van egy terve.

A skandinávokhoz filmek és regények terén főleg az ember a krimiket sorolja oda. Hiszen külön zsánerré is vált a skandináv krimi, és itthon is szép piacuk van. Jönnek a regények, filmek és sorozatok is folyamatosan.

Mellette, kevésbé sikeresen és kisebb tempóval érkeznek a skandináv humor képviselői is. Fredrick Backman közülük is kiemelkedik, mert olyan történeteket ír, amelyekre igaz, hogy van humoruk is, de mellette mélyek, emberiek, és nevelgetnek. Arról mesél, hogyan kellene élni, milyen emberinek kellene lenni.

Amiért ezt felemlegetem, mert Backman történetei filmen is elkészülnek. Az Ove a legismertebb, szerintem regényben és filmen is, de bőven van más története is. Britt-Marie regénye például, aki 60 felett kezd új életet és keresi a maga boldogságát.

Mit mond el ezzel Backman? Mesél arról, hogy az embernek mekkora tehetsége van ahhoz, hogy áltassa magát. Az asszony pontosan tudta, milyen a házassága, csak saját magát is becsapta. Csak várt, hogy egyszer majd észreveszik és értékelik. Az különösen tetszett a filmen, ahogy kiderül, hogy a nőre mi tett ilyen hatást, és miért követi ezt a mintát kislánykora óta. Az érzelmei között volt zűrzavar és problémák, gyász és fájdalom, ami elől a takarításba, a fizikai rend megteremtésébe menekült. A szüleitől, majd a férjétől várta, hogy felfigyelnek minderre, és megkapja a törődést, amire neki is szüksége lenne. A film pedig nagyon bölcsen mutatja, hogy hol a gondolkozásában a hiba. Ha mindig ugyanazt csinálod, butaság változást várni. Ahhoz változtatni kell – amiből most jó pár akad a nő életében.

Miközben a film hangulatát végig meghatározza, hogy egy idős asszony történetét látjuk, akinek többféle fájdalmat és traumát kell feldolgoznia, sorra hozzák be a komédia elemeket is. Ahogy fociedző próbál lenni, miközben fogalma sincs az egészségről, és még utálja is ezt a sportot. Ahogy a helyi rendőr udvarolni próbál neki.

Sikeresen vegyítették a tragikus elemeket, a humort és a felemelő pillanatokat is. Mert Britt-Marie egy közösség tagja lesz, megszereti a gyerekeket is, és egy érdekesebb, értékesebb életet kezd el élni, mint a férje rabszolgájaként.

Nem a külsőségek adják el a filmet, az nincs benne. Átlag kisváros, focipálya és átlag emberek. De az üzenete, a sok emberi vonása, ezek átjönnek és közel hozzánk az emberhez a történetet és a szereplőit.

Még az a helyzet is fennáll, hogy amikor a regényt olvastam, nekem nem tetszett a sztori. A film viszont kihangsúlyozta az értékeit, az emberségét úgy, hogy még ahhoz is kedvet kaptam, hogy a regényt újfent kézbe vegyem. Talán rossz passzban olvastam…

Backman történeteit meg szívesen nézném is tovább: A mi vagyunk a medvék HBO feldolgozása még visszavan, és nagyon drukkolok egy Hétköznapi szorongások filmért.

Itt járt Britt-Marie – 5/4 Backman tud valamit. E film is egy keserédes, de ugyanakkor felemelő emberi dramedy.

https://www.youtube.com/watch?v=So8sWzkf45s

Cím: Wrong Turn

Készítők: nem igazán ismertek. Akad közöttük, aki ilyen-olyan sorozatban már feltűnt, de itt inkább az ismeretlen fiatalok receptet követték.

Műfaj: horror, thriller

Cselekmény: 6 barát a hegyekbe kirándul, de baj történik. Egy helyi közösség, akik hírhedtek az elzárkózásról, levadásszák őket. Mindenféle indokkal bűnösnek találják őket. Jennifert közben az apja hiányolni kezdi, érzi, hogy valami baj van: elindul megmenteni a lányát.

Várható megjelenés: kint januártól elérhető, nálunk meg egy nagy kérdőjel.

Miért várós?

• A plakátból ítélve lesz még egy film, amit felvehetek az idióta maszkban gyilkol az eszelős listára.
• Az eredeti Halálos kitérő filmekért nem voltam oda, talán csak az első kettőt láttam, de a reboot kap egy esélyt.
• Már ott tartok, hogy egy darabolós horrort is tudok várni, annyira nem találok a zsánerből mostanában filmet. A Netflix profilja azért messze van a horrortól. (Mozihiányitiszem van, tény.)
• Talán érdekes lesz a közösség élete kicsit jobban, belülről is megmutatva.

Regényt népszerűsítő, titkos vonzalmakat rejtő.

Jack ausztrál kamionos, aki a járműben él, és egyetlen társa a kutyája. Titokban azonban van egy másik élete is: írt egy szerelmes regényt, ki is adták, és a könyv egyre sikeresebb. Az eladhatóság miatt Jack azonban nem vállalta fel a nevét, és a gyerekkori jó barátja, Ruby nevében adta el a könyvet. Most interjút akarnak neki, a kiadó hírverést csapna körötte. Jack kénytelen beavatni a lányt a titkába, és megkérni, menjen vele Sydneybe, és tegyen úgy, mintha ő lenne a szerző. Kárpótlásul felajánlja a könyvért kapott előleget, amelyből Ruby álomesküvőjét is lehetne finanszírozni. A lány belemegy, és ahogy együtt utaznak, elolvassa Jack könyvét, más érzelmeket is kezdenek felismerni magukban. Lehet, hogy Ruby számára nem is Hamish az igazi, hanem Jack?

A leggyakrabban szidni szoktam a magyar címeket, és bizony sokszor eszembe jut, hogy sokkal jobb lett volna az eredetit meghagyni. Ez viszont olyan eset, amikor meglepően jól elkapták magyarul is, mi is ez a film, milyen cím illik hozzá.

Ponyvarománc, duplán is. Egyrészt, a romantikus nyálregény miatt, amit Jack írt. Amennyit a cselekményről és a következő könyvéről megtudunk, olyasmi, mint Wilbur Smith, csak sokkal több szenvedéllyel és érzelemmel. Ponyva, amiben a romantika és a szex az uralkodó téma. Másrészt, az is egy ponyvarománc, ami Jack és Ruby között zajlik.

Dupla klisé: legjobb barátok, és egyik sem meri bevallani, hogy igazság szerint több van közöttük. Az elejétől nyilvánvaló, hogy sokkal nagyobb a kémia Jack és Ruby között, mint Ruby és Hamish között. Már a nyitó jelenetnél is az járt az eszembe, hogy nem véletlenül akar Ruby olyan világraszóló lakodalmat, amire nagyon nem telik nekik. Mert így hiába jegyesek, nincs küszöbön az esküvő. Kényelmes, elköteleződött, de még nem egészen. (Az esküvő és a hozzá kapcsolódó háromszög a másik klisé. Hány filmben láttuk már, hogy az esküvő előtt az egyik fél rádöbben, hogy nem a szerelméhez készül hozzámenni?)

A cselekményből hiányzik is valami plusz, mert első ránézésre látni lehet, mi lesz majd a végjáték. Meg persze súg a szereposztás is. Elég csak egymás mellé állítani a Ruby életében szereplő két férfit: Hamish és Jack nagyon nem egy súlycsoport. Hamish öregebb is, rondább is – ugyan a jellemével próbálták ellensúlyozni, nagylelkű és kedves, rendes ember, csak mellette kissé sótlan is. A romantikus filmekben meg a jóképű férfi hős szokta vinni a nőt, nem a rendes haverja, aki gyorsan félre is áll, amikor felméri, hogy mi a helyzet.

Komédia is, de nem sikerült viccesre. Ugyan lehet érezni, mit szántak poénnak, de még csak el se mosolyodtam. A kínos szintet szerencsére nem érik el, de nevettetni sem tudott. Így ez csak egy romantikus limonádé, amiben sem emlékezetes cselekmény, sem valami jó poén nem jött össze.

Az amerikai filmek között vannak suttyó filmek, amely a társadalom alsóbb rétegét mutatják, akik nem csak szegények, de szellemiekben is lényegesen kevesebbek. Sok egyszerű, vagy éppenséggel buta ember, és van, aki pusztán ezért ebben komédiát lát. Itt valami hasonlót próbálnak, csak ausztrál változatban. Ruby, a környezete, és valamennyire Jack is – neki azért jobb a szókincse – vidéki suttyók, és ezt ki is hangsúlyozzák a filmben. Erkölcseikben rendben vannak, de mellette közönségesek, egyszerűbbek. De miért kellett ennyire butítani őket? Az nem vicces, nekem ez inkább fájdalmas.

Mondhatni, a fiatal Hugh Jackman a fő vonzereje. Bár lenne más is…

Ponyvarománc – 5/2 Hugh Jackman sármja átjön belőle, de a történet tipikus, és nem sikerült viccesnek lennie.

PAPERBACK HERO | Official Australian Trailer - YouTube

Vállalatbirodalmat vezető, mocskos titkos, családi.

A Monreaux család nem csak gazdag és ismert, de köztiszteletnek is örvend. Egy egész vállalategyüttesük van, amely a hit nevében jótékonykodik, tévés műsorokat készít és sugároz, saját kereskedelmi hálózattal. A család feje Eugene, aki éppen egy üzleti úton van, amikor a repülője lezuhan a mocsárban. Halottnak nyilvánítják, és az özvegye igyekszik átvenni a helyét a cég élén. A két gyerekének is segítenie kellene: Eric nagyobb szerepet szeretne a vállalatba, míg Rose elindítaná a saját ruhamárkáját. Margaret adna is nekik, nem is. Ám a végrendelet felolvasásakor mindenkit sokkoló meglepetés ér: Eugene sokszor csalta a feleségét, és három gyermeke is született, akiket eddig a család nem ismert. Ők is örökölnek a cégből, amit Margaret nagyon nem néz jó szemmel. Egy bokszoló, egy egykori díler és egy pornócsatorna tulajdonosnője hogyan illeszkedhet be egy keresztény családba? Ám nem ez az egyetlen csontváz, ami a családra vár a szekrényben.

A guilty pleasure sorozatokat alapvetően három dolog jellemzi az én olvasatomban: egyrészt, kivétel nélkül nagyon gazdag emberekről szól. Ők azok, akik annyira jól élnek, hogy innen el sem tudjuk képzelni. Másodszor, a casting elsődleges szempontja – ok, esetleg a másodlagos, mert azért akad olyan is, ahol a színészi tehetséget is mérik – az eye candy faktor. Harmadrészt, és ettől lesz egy ilyen sorozat elsősorban guilty pleasure, hogy tele van botrányokkal a történet.

A Piszkosul gazdagok szépen teljesíti minden feltételt:

1: a Monreaux klán elképzelhetetlenül gazdag. A vállalat milliárdokat ér, és a családnak bőven van mit a tejbe aprítania. Saját birtok egy szinte kastéllyal, magángépek és hatalmas járműpark, lakások, és hosszan lehetne még sorolni. Ugyan a házasságon kívüli gyerekek szegénységből vagy küzdelmes vagyonszerzésből érkeznek, de nagyon hamar beilleszkednek a luxus világába.

2: a szereplők nagyja inkább szép, mint más. Ugyan akadnak villanások, de határozottan érezni, hogy mindenki milyen fess. Azon külön jót mosolyogtam, hogy a vallásos keret részeként nem egy szereplő dalra is fakad. A tévés szerzetes, de a család fia, Eric is átmegy dalos pacsirtába, ha a helyzet megköveteli. Van abban valami nagyon show, ahogy a vállalat vezetők, komoly üzletemberek énekelnek a tévében.

3: másról se szól a sorozat, csakhogy kinek milyen piszkos kis titkai vannak, és milyen ügyekbe keverednek. Itt bizony még az ártatlanoknak is akad mocsok a cipője sarkán: a jófiú Eric viszonyt kezd, a vallásos és szolid Rose abortuszra megy, és még ezt is lehetne sorolni. Senki nem ártatlan. (Nem okos, helyenként buta sorozat, de szórakoztató a maga módján.)

Azért azt megjegyzem, hogy Eugene messze viszi a prímet. Amikor a végén elmondja, hány gyereke van, és meglátjuk azt utolsót is, nem csak a család tagjai kapnak sokkot, azon nagyon néztem én is. Eladta magát szent életű vallásos atyának, aztán nem volt bűn, amit ne követett volna el, még a családja ellen is.

Ennek ellenére meg lehetett kedvelni a szereplőket, még ha van is bennük antihős jelleg. Meg tudtam érteni, hogy a házasságba kényszerített, boldogtalan Eric képtelen elengedni a szerelmet, amikor a neje jégcsap mellette. De Ginger is a kedvenceim között van, aki aztán nem félt a kezét sem bemocskolni a hatalmi játszmákban.

Kicsit sajnálom is, hogy nem lesz 2. évad, mert van, ami érdekelne, hogy alakul tovább.

Piszkosul gazdagok – 5/3 – megvan a maga guilty pleasure bája, szép színészekkel, botrányos mesékkel. De buta is.

FILTHY RICH Official Trailer (HD) Kim Cattrall - YouTube

• A nagymamám francia, de én eredetileg amerikai vagyok. Egy forradalmár.
• Attól, hogy párszor látta a Hamiltont, még nem forradalmár.
• És ha hatszor láttam?
• Ejha! Nagyon imádhatja a musicaleket. (A Discovery of Witches)

(Vitya és Gyima nyugdíjasként is egymás agyára mennek. Csak pár méh, ami megcsípi Gyimát...)

• Bajszos majom! A mocskos kis fickóid megint összecsípkedtek!
• Köszönetet kellene mondanod! Csak kezelik az érelmeszesedésed.
• Ááá! Neked? Semmi pénzért sem!
• Beszerzek néhány bűzös borzot is, hogy szívhass velük egy levegőt! (Igen séf: Az utolsó csata)

(A fiatal herceg már maga sem tudja, mi lesz vele. Ivar sem éppen a tipikus vigasztaló.)

• Halljuk, mit akarsz csinálni?
• Megölni magamat.
• Ahhoz még korán van. (Vikings)

• Sosem hittem a sorsban.
• Miben hiszel hát?
• A szabad akaratban.
• A szabad akarat és a sors együtt léteznek.
• Hogyan?
• Képzelj el egy csecsemőt, aki egy asztalon mászik! Ha tovább mászik, leesik. Ezt te sokkal előbb tudod, mint a gyermek. Előre látod, a csecsemő viszont nem. De ez nem jelenti azt, hogy megvontad a szabad akaratát. (Blood of Zeus)

• Meg tudja idézni a meggyilkolt nők lelkét? Elvégre: sarlatán.
• Az összes szép nő sarlatán. Jól csőbe húznak minket. (Gyilkos a pokolból)

(Hogy veszel rá egy nagymacskát, hogy ne egyen meg, ha bemerészkedsz a területére?)

Te fekete párduc vagy, én fekete férfi. Mindörökké Wakanda! (Sneakerheads)

• Ne menjenek túl messzire! Ha elveszítjük szem elől a tisztást, eltévedünk.
• Ne aggódjon! Itt kevesebb az esély, hogy a gyilkosba botlunk.
• Kivéve, ha közülünk valaki.
• Ez esetben jobb, ha távolságot tartunk. Együtt vagy nem együtt? Ez itt a kérdés. (Tízen voltak)

A nagyapád, az apám csodálatosan bánt a nőkkel. Csodálatosan! Bátorított, tanított engem. Ő tett azzá, aki vagyok. Elhatározta, hogy határtalan ambíciót nevel belém. És megpróbálta a nagyanyáddal is. De nem tehetünk sokat, ha az adott személy se képes sokra. (The Crown)

(Amikor némi pénz és a jó beszédkészség mindent megold: mert tényleg az a kettő rabolta ki a bankot, akit a rendőr lefogott.)

• Szóval tényleg ők rabolták ki a bankot?
• Tessék? Elnézést, de maga tényleg elhiszi, hogy ez a két szerencsétlen képes lenne rá? Fantasztikus!
• Akkor mi van a készpénzzel? Csak úgy itt termett?
• Megmagyarázom. Mi tárgyalóképes emberek vagyunk, nem tolvajok. A szeszcsempészet egy dolog, de az államtól lopni teljesen más. Hadd mondjak valamit! Ez a két idióta csak két dologra jó. Semmire és az égvilágon semmire. De nekem szabadon kellenek. Szóval vagy maga engedi ki őket, vagy nagyobb kutyát keresek. Tudom, úgy drágább lesz, de maga egy fityinggel sem lesz gazdagabb. (The Great Heist)