Újra megbizonyosodhattam róla, hogy nagy valószínűséggel eddig nem láttam az eredetit igazán lekövető A három testőrt. Nem olvastam az eredetit, de tudom, hogy Dumas több regényt is megírt. Az elsőben D'Artagnan érkezik, a végére már ő az 'öreg' testőr. És eddig mindig olyan happy endeket néztem, hogy néha nem is értettem a folytatást.

Vegyük csak azt, hogy azt szokták filmezni, hogy D'Artagnan testőr lesz és elnyeri Constance kegyeit. Akkor honnan jönne, hogy később ő XIV. Lajos biológiai apja? Ha akkora nagy volt a szerelem, nősül és testőr lesz, minek lett volna titkos viszonya a királynéval? Vagy, Athos. Eddig mindig valóságos szerzetesként ábrázolták, aki lemondott családról, vagyonról, nemesi címről. Akkor hogyan lett megint gróf és egy szem fia? Pláne, hogy Milady volt a nagy szerelme és egyben felesége. Ő pedig meghal. Most erre is kaptam pár választ.

Itt hamar meg is jegyzem, hogy ez egy nem kicsit komorabb verzió. Constance megsajnálja a halálba készülő Milady-t, aki elmeséli neki, hogy kellett erőssé és harcossá válnia, mert a férfiak mindig csak kihasználták. Az egy erős jelenet is a filmben - ahogy leírja, hogy használták, de meg sosem ölték. A lány ruhát cserél vele, csak arra nem számít, hogy Buckingham parancsba adta, hogy húzzanak csuklyát a fejére és az őrök úgy kezeljék, hogy minden szava hazugság. Így ebben a verzióban Milady meg tud szökni, míg Constance meghal helyette. D'Artagnan annyira gyászol is, hogy csoda, nem halt utána. (Azért remélem, itt nem keverik Anna közelébe. Egy jóval idősebb nő játssza a királynét, nem lenne nyerő páros. Még Buckingham mellett is öregnek hat a nő, nem is értettem, miféle vonzalom lenne a férfi részéről, ami nem az asszony címének szól. Itt Athos pedig továbbra is gróf, és otthon bizony várja a kisfia. Akinek Milady az anyja...

Szóval, ez nagyon nem a szokott romantikus kalandfilm sok happy enddel. Ebben bőven van fájdalom és nem pozitív hatású csavar. Jobban is illik a romantikába, mint korstílusba. A happy end kényszere később jött, eredetileg az a stílus minél nagyobb fájdalmakat és tragédiákat halmozott.

De azon túl, hogy a regényre tippelek belőle, itt viszonylag kerekebb a történet is, mint az előző filmben. Röviden van egy királyellenes összeesküvés. Valaki, azt azért nem árulom el, ki, Lajos helyéra akar ülni. Ehhez mesterkedik és ennek megakadályozásában lesz szerepe a testőröknek. Sokan személyesen is érintetté válnak: Constance meglátja az árulót, el kell rejteni. Athos mentené a fivérét és már tudja, hogy él a felesége. Vele is beszélne.

Tetszett az is, hogy a püspök is árnyaltabb alakká válik. Korábban mindig ő volt a nagybetűs gonosz, de most tényleg elmennek abban az irányba, hogy Franciaországnak akar jót és nem egy hataloméhes diktátor mindössze. Azért szövetségesnek így sem mondanám, de a változatosság kedvéért most van nála is rosszabb.

Rohannak keresztül a filmen és sokféle eset történik közben. Megismerjük annak a történetét, Aramis és Porthos hogyan lesznek sógorok. Viselnek háborút, lesz titkos küldetés és kb. mindig akad egy titkos ügy is, aminek a végére kell járni.

Minden szereplőt hoztak vissza és nincs is különösebben eltérés ilyen szinten. Még mindig furcsa sok helyen a casting, öregítve vannak a korábbiakhoz képest. DE már megszoktam, nagyjából és tudtam élvezni egy-egy villanást, ami a különféle szereplőknek jutott.

Elég látványos, akadnak benne nagyobb nevek is és valóban regényszerű a cselekmény. Egyre érik, hogy a Monte Cristo után ezt a történetet is elolvassam. Ha minden igaz, anyámnak meg is van...

Utolsó gondolatnak annyit, hogy egy rész szerintem még biztosan visszavan. Eléggé nyitott a történet vége, ha sok minden lezárásra is került.

Ilyen film is van, nem is egy vagy kettő, de tucatnyi. Az egykori sztársportoló hazatér és edzősködés mellett elkezdi összeszedni magát. Kár, hogy se nem izgalmas, se nem drámai. Valami simán csak hiányzik belőle.

Pedig, a történet adná a drámai alapot. John a legnagyobbak között volt a sportjában: mindenféle bajnoki címet elnyert már középiskolásként, majd olimpikon lett és aranyérmes bajnok. Majd, jött a lejtmenet: dopping miatt elvették az érmet. Szégyenfolttá lett, aki meg sem próbált hazatérni vagy a sportba bizonyítani. Egy elveszett ember, aki a szülővárosába is csak azért megy, hogy a meghalt szülő házát átvegye. Ha eladja, lesz egy kis alapja, amivel újrakezdheti, rendezheti az életét.

Csak éppen felújítás kellene, pénze meg nincs. Adósság annál inkább. Mivel John ideje óta a helyi középiskolások nem lettek bajnokok, és a bankár fia az iskola sportcsillaga, megszületik az alku. John edzi a csapatot és megmentheti a házat. A film trükkje annyi lesz, hogy igazából nem a gazdag gyerek a tehetség. Ő csak az erőszakos bunkó, akinek megveszik, amit saját erőből nem érne el. Van viszont egy olyan fiú is, akinek az anyja drogos és hasznavehetetlen, aki a nővérével próbálja életben tartani magukat és a kisebb testvért. Ő az a tehetség, akivel van értelme dolgozni.

Ahogy lenni szokott, megvannak a szokásos összetűzések. John egykori barátnője (nem feltétlenül romantikus értelemben, de akár lehetett is köztük valami kamaszként) is feltűnik és talán egyedüliként ő viselkedik normálisan a férfival. Mindenki elkezd jobban lenni attól, hogy John dolgozik a srácokkal, csapatot kovácsol és a problémás családot is felkarolja. Kell is a segítség: egy napon azzal szembesülnek, hogy az anyjuk otthagyta őket magukra. Boldoguljanak, ahogy tudnak.

Jó, talán csak egy ember nem kezd felengedni, jobban lenni és örülni. Aki a saját fiából akart állami bajnokot faragni, nem a környék halmozottan hátrányos helyzetű fiataljából. Át is viszi a fiát egy másik iskolába, másik csapatba. Lehet tippelni, a végén, az állami bajnokságon kiknek kell majd egymással megküzdeni...

Szóval, igen, sok benne a nagyon tipikus elem. Csak nem izgalmasan lett összerakva. Inkább egy vontatott dráma dinamikája van benne és még azt sem engedi hangulatban kiélvezni, ami jól alakul. Vannak happy endek, de nem úgy lett elkészítve, hogy tényleg annak is érezzem.

A film végére is tudnék ilyesmiket írni. Nem kicsit befejezetlen. Ok, a bajnokság lemegy, de utána jönnének az izgalmas kérdések. Amiket fel sem tesznek, nemhogy választ adjanak rájuk. Ki lett ragadva az időből a bajnokság ideje, és az nem téma, a szereplőkkel mi lesz később. Pedig igaz történet az alap, akár kiírhatták volna, hogy lesz-e sportösztöndíj, John marad-e, esetleg az a régi barátnő romantikus értelemben is a barátnője lett? Ha nem is jelenetekkel és leforgatva mutatják, nehéz lett volna egy kis képaláírás?

Ki hogy van vele, a birkózást én nem tudom látványsportként értékelni. Kevés az edzés, a meccsek nem sokat mondtak nekem. A sportfilm hangulat megvolt, de mivel ettől ennyire távol vagyok, a versenyek izgalma nekem nem tudott átjönni. Nem is tartom a filmet látványosnak.

De érzelmi dráma, beletett színészi munka és sok fájdalmas, zord tekintet, az akad benne bőven.

Nem tudom, másodszorra több átjönne-e, így elsőre inkább csak csalódás.

A helyzet az, hogy ez a sorozat regényadaptáció. Viveca Stein könyvein alapul - magyarul is ki lett adva jó pár éve kettő, még olvastam is, de nem tudnám megmondani, ugyanazok voltak-e, amit most filmesítve is meg lehet nézni. Így azt most nem is nézem, mennyire könyves vagy sem a feldolgozás.

Ami ettől független, de kiugró, hogy egészen érdekes formátumot választottak a sorozatnak. Nem heti nyomozás van, hanem egy bűnügynek kell a végére járni, ami közben elég sok szenny elő is kerül a kisváros lakóiról. Ami az új ebben, hogy nem egy nyomozás lett az évad. Két regényt dolgoztak fel és két nyomozás zajlik majd egymás után. Az első az eltűnt, majd meggyilkoltan előkerült kamaszlány esete. A második az egykori olimpikoné, akit brutálisan agyonverve találtak meg az erdőben. Kicsit olyan is volt, mintha 2 évad lenne egyben, vagy két film egymás után vetítve.

Egyszerűségében lett frappáns a végeredmény. Nincsen túlcsavarva, mennek sorra a gyanúsítottakon, ahogy értelmezik a kiderülő titkokat. A végeredmény meg, hogy mindenki mocskát előássák, csak az nem feltétlenül a gyilkosság. Azt is mondhatnám, hogy mindenki bűnös, csak nem feltétlenül abban, amit éppen nyomoznak a rendőrök.

Az olyan skandináv krimis is, ahogy tényleg ennyire tobzódnak a szereplők a titkokban és a bűnökben. Hogy egy kisvárosban legyen nőverő szektavezér, pedofil hajlamú tanár, és takarítócégnek álcázott tolvajbanda is... Egy ponton már el is vesztettem a fonalat, hogy mit is nyomoznak, olyan gyakorisággal bukkantak fel az ugyancsak sötét esetek. Ettől elég mozgalmas is lett, mindig volt valami meglepetés is. De hogy mennyire lehetne ezt elhinni... Sokat romlott a világ, de tényleg már ott tartunk, hogy mindenki bűnöző vagy áldozat? Ebben a sorozatban igen.

A magánéleti - a rendőröké - vonal még nem olyan erőteljes ebben az évadban. Az alapfelállás, hogy a stockholmi nyomozó a nővére itteni házában pihenne meg, de miután az eltűnt lányt közösségileg is keresik, az ügybe keveredik. Nagyon durva, ahogy egymaga, csak a keresés alatt több mindent megtud, mint a rendőrök az adatbázisaikkal. Hanna felajánlja a segítségét és aztán majd jól az Are vidéken is ragad.

Kevés mindent tudunk meg róla, mint emberről. Szinte nincsenek kapcsolatai sem, ő a nagybetűs rendőr. A barátjának is egyedül szerencsétlen Daniel tűnik, aki mellé beosztották az első esetnél. Itt sikerült egy kis feszültséget beletenni: Daniel kisbabás családapa, fix a háttere, de nem egyszer tűnt úgy nekem, hogy Hanna nem csak a rendőrségen, egyébként is elfogadná maga mellé. Még szerencse, hogy ilyen téren nem lépnek a sorozatban. Szerintem Daniel észre sem vette még, hogy Hanna milyen gesztusokat, nézéseket ereszt meg felé.

Daniel - érdekes a színészválasztás. Sok mindennek tűnik, de svédnek nagyon nem. Végig vártam a történetet, hogyan házasodott Svédországba az anyja vagy valami ilyesmit. De nem, csak érdekes a casting. Emberileg ő van jobban felépítve - ahogy a család és a munka között keresi az egyensúlyt és igyekszik Hannától is tanulni a kezdeti ellenszenve után. Majd kiderül, lesz-e folytatás és akkor mi lesz vele, de nekem már most veszélyt jelez, mennyire a munkát választja a család helyett. Ahogy a 2. nyomozás alatt végig lepasszolta a gyerekét, semmi jót nem jelez.

Szépen összerakták, gyorsan lehet is nézni egymás után a részeket. Vannak jobb skandináv krimik is, pláne, ha a regényeket is számolom, de itt egyféle guilty pleasure bűn-élményt valósítottak meg. Bűnös vagy - kérdés: miben is? Regény különben még van, akár folytatása is lehet még a sorozatnak.

Ahogy szoktam, először olvastam. Mert A figyelők alapja egy regény, ami a film miatt nálunk is megjelent. Filmes borítóval, mi mással? Amit ki akarok belőle hozni, hogy nem tudtam nem úgy nézni, miben változtattak a regényhez képest.

Azt talán írnom se kell, hogy a könyv tetszett jobban. Nem is csak a változtatások miatt - ami leírva ijesztő volt és annak ellenére zavarta a pszichém, hogy nem ábrázolta az igazi horrort, az a filmbe be sem került vagy semmi hatása nem volt. Amikor a lények körbevesznek valakit és az ember szinte beleőrül. Annak leírva volt ereje, a filmen... Ez a legnagyobb baj.

Horror, de kicsit sem találtam ijesztőnek. Eljutottam arra a pontra is, hogy egyedül a madár sorsa érdekelt. Pedig félek a madaraktól, de itt lassan ő lett az egyetlen szimpatikus alak a házban. Nem sikerült se berántani, se elérni, hogy aggódjak a szereplőkért. Mi több, inkább ellenszenvesebbek lettek, minél többet néztem, mit alkotnak az erdő mélyén és hogyan alakulnak a kapcsolataik egymással.

Arra esélyem se volt, hogy meglepődjem a történet végére kiderülő igazságokon. Kettő nagyobb akad benne: milyen lények vannak az erdőben? Az egyik megmenekülőnek van egy titka, amit még a végén felfednek a nézőknek. Mondjuk, annyira vezetve vagyunk a válaszok felé, hogy igazán talán az sem lepődik meg, aki nem olvasta a könyvet. Úgy adja magát, hogy így jöjjön ki a lépés.

Poénkodjam azon, hogy M. Night Shyamalan Ishana nevű lánya az apja produceri közreműködése mellett készített egy gyenge Shyamalan filmet, amiben némi misztikum akadt, de a nagy csavar nem? Valahol becsülendő, hogy a rendező mennyire pátyolgatja a gyerekeit, de az eddig látottak alapján az énekes-színésznő gyermeke a tehetségesebb. Ez a film... unalomba fullad, ami horror létére nem éppen jó jel.

A történetet két dolog adhatná el: a lények és minden, amit rájuk tudok kapcsolni. Misztikum, horror, látvány. Egyik sincs meg. Könnyen meglesznek a válaszok és előtte sem mondhatni, hogy olyan nagyon próbálkoztak volna rájönni a dolgokra a szereplők. Horror nem igazán van és látvány sem. Annyira vártam, hogyan oldják meg a váltottakat, de olcsó a végeredmény. Arra meg gondolni sem akarok, mit műveltek a regénytől eltérően a tündérrel a végére. Kicsit olyan volt, mintha a váltott gyermekek, tündérek történetekbe még a vámpírokat is beleerőszakolták volna. Napfény, szárny - nem fejtem ki, de a regényben egyik sem így volt, a filmen is banálisan és ostobán hatott történet és látvány oldaláról is.

A másik a színészi munka lett volna. Azon nem kell meglepődni, hogy a casting nem kicsit tért el a megírtaktól. A kis barna heves szerepére jött a szőke és rideg Dakota Fanning. Az eredeti Mina kapott egy kissé szociopata jelleget, itt viszont csak egy családi drámát. Ciara tipikus ír lány, vörös hajjal, fehér bőrrel és törékeny alkattal testileg és lelkileg is. Őt játssza egy fekete színésznő és egész egyszerűen nincs meg a karakterben az a gyengeség, segítségre szorulás, ami az eredetiben. Talán csak Madeline lett olyasmi, aminek elképzeltem volna. De mindegy, kit nézek. Hiába kaptak szomorú történeteket, akkor is csak idegesítettek.

Azon is tudnék poénkodni, hogy a film a formátumánál fogva belőlünk is figyelőt csinál, de nem fogok. Az erdeiek helyében engem az unalom vitt volna el, ha ezeket az embereket kell hónapokig néznem. Nekem a kb. másfél óra is sok volt.

Van pár kedvenc zsánerem vagy olyan elem, ami egy filmben bevonz. Az egyik ilyen a cuki kutya - nem is olyan nagyon feltétel a cuki. A karakteres is ok. Vagy, akinek jó a története. Rövidítem - nehéz olyan kutyás filmet elém tenni, amire kapásból nemet mondok. Ezeket szívesen nézem.

Az elveszett kutya találó is, meg nem is. Tényleg arról szól, hogy elveszett a kutya és a gazdája igyekszik előkeríteni. A főszereplő azonban nem az eb - az embereket fogjuk nyomon követni, akik mindenféle eszközzel igyekeznek a kutyus nyomára akadni. Vagyis, ha teljesen pontosan azt akarnám kifejezni, mi a film tartalma, Az elveszett kutya nyomában vagy valami hasonló kellett volna. De ez akadékoskodás a részemről, igazából ezzel a címmel nincs bajom. Legfeljebb pontosítom.

A történet ad felvezetést is - megismerjük Fielding Marshallt, aki végzős a főiskolán. Bár bennem felmerült az is, hogy félrefordították és kollégista, ha öregnek is néz ki ahhoz a korosztályhoz képest. Csak éppen annyira felelőtlen és semmihez nem kezdő a srác, hogy az alapján lehetne még tizenéves is. Hirtelen felindulásból fogadja örökbe a kölyök labrador keveréket, aki a Gonker nevet kapja tőle. (A név különben kb. mindenkit kiakaszt, én meg nem értettem, miért. Van itt egy angol nyelvi poén, amit nem értek?) Diploma után hazaköltözik, viszi a kutyát is, és kb. azt látjuk, hogy az állatot mindenki megszereti, de abban senki nem bízik, hogy Fielding akár magára, akár a kutyájára gondot tud viselni. Mivel egy sétán Gonker el is veszik...

Másik szálon pedig az anya történetét mesélik el, akinek kamaszlányként szintén egy kutya volt a legjobb barátja. Ajándékba japán szállóvendégektől egy igazi akitát kapott - gyönyörű volt az a kutya és a lánnyal imádták egymást. Nem úgy Ginny anyja. Nem lett szép vége a történetnek - ugyan a lánynak azt mondták, hogy egy autós gázolta el a kutyát, de bennem felmerült, hogy az anyja intézte el. Mindegy, annyi ebből csak a lényeg, hogy Ginny úgy duplán fájdalmasan éli meg, hogy megint megszeretett egy kutyát és megint elveszítheti. Mert Gonker olyan betegségben szenved, hogy havonta kapnia kell egy injekciót. Vagyis, durván 3 hetük van megtalálni, mielőtt elpusztulna a gyógyszere nélkül.

A film tehát azt teszi középpontba, ki mit tesz a keresés során. Fielding és John az erdőt járják, kempingeznek, fizikailag is keresik a kutyát. Ginny szórólapozik, mindenféle szervezetet bevon és a közösségi médián is aktív lesz. Közben pedig látjuk, ahogy a család rendezni kezdi az egyéb dolgait. Az olyan Disney kompatibilis is, ahogy elmondják a félelmeiket, segítenek egymásnak és tisztázzák, ki mit szeret a másikban. Mire lehetne büszke, merre lenne érdemes tovább haladni.

A helyszínek viszonylag változatosak. A csomópont a család otthona, de rendszeresen látjuk, merre vannak úton a férfiak. Így kapunk bőven természetet és ilyen-olyan kalandot. A kedvencem nem meglepő módon az volt, amikor egy kölcsönkutyával akarták megtalálni Gonker nyomát.

A színészek - vegyes a hatás. A szülők működtek, Lowe szerintem már rutinos is az ilyen majdnem főszereplő szülő szerepben. Fielding már kevésbé, hiába miatta lett egy plusz csavar a történet végére. Mert bizony a srác valami egészen fontos dolgot titkol el, hogy kereshesse a kutyáját...

Az idegesítő elemek közé tenném, hogy vannak fura félrehallások a filmben. Pl. Fielding kora. Az apja egyszer harmincasnak emlegeti. Ha frissen végzett a fősulin, nem 25 körülinek kellene lennie? Ha tényleg harmincas, akkor már sokkal korábban piszkálni kellett volna, nem hagyni, hogy 10 évig szerezzen meg egy alapdiplomát. Vagy, ott van Gonker. Aki egy keverék kutyus. Ezen a képen annyira nem látni, de a filmen messze nem néz ki úgy, mintha keverék lenne. A végén vannak fotók az igazi szereplőkről és a valódi Gonkerről. Ha nem is ég és föl a két kutya, de azért elég nagy az eltérés.

Mindegy, a lényeg az marad, hogy nem sorolom a jó kutyás filmek közé. De annyira szeretem a kutyás filmeket, hogy még így is simán elnéztem és elvoltunk egymással. Háttérfilmnek különben kiváló lenne.

Hát, nagyon érik az a kasza a Watson (s01e04) esetében. Egyre idegesítőbbnek találom, ahogy Holmes nyomozati ezsköztárát adaptálja az orvoslásra. Most éppen az esetleírásokból szűrték a zavaró tényezőket és a valód információt. Megint összecsapott a megoldás. Ha belegondolok, két dolog volt, amit említésre méltónak tartok: Shinwell végre aktivizálni kezdte magát, és nem csak enged Moriarty zsarolásának. A másik, amikor Ingridék azt fejtegették, kiben mit lát a csapatában Watson. Ingridre lett rámondva, hogy ő a Holmesa. Mire Ingrid lazán benyögte, hogy van egy másik analitikus, zseniális és szociopata elme is a történetben - James Moriarty.

Már kanyargunk, de most a megoldáshoz nem kerültem közelebb. Pedig nagyon próbálom lesni, hogy lesz gyilkosság a The White Lotus (s03e03) thai évadában. Helyette építik tovább a karaktereket, a mély gödröket, amelyben vannak. Nem is tudom, ki kapta a legnagyobb pofont a részben. Kate, aki kihallgatja, hogy beszélik ki a háta mögött? Tim, akinek lassan összeomlik az egzisztenciája, csak még a család elől próbálja rejteni? Gaitok, aki annyira próbál megfelelni és összeszedni álmai nőjét, de kb. csak mindenki kineveti és szánalmasnak tartják? Őt különben egyre esélyebbnek érzem, hogy bekattan. Chelsea, aki kis naivan azt hiszi, megtalálta élete szerelmét és most nyaralnak? Annyira vak az a szerencsétlen lány a körötte levő valóságra, Wood nagyon eltalálta a szinte naiv gyereket az idősebb férfi oldalán. De, hogy ismételjem magam, színészek és látvány, a gazdagok nyomorúságos élete témában erős ez a sorozat. Még mindig nem tudom, milyen jelző illene az egészre. Emlékezetes jelenetnek meg a kígyókat jelölném - nem is a támadást, hanem Rick kiborulását.

A Spade nyomozó (s01e03) kapcsán már azt sem tudom, miről kellene írnom. A visszaemlékezés miatt azt hittem, ez majd izgalmasabb rész lesz. Helyette nézhettem, ahogy a kamaszlány tombol. Spade helyében már rég kiraktam volna, bajlódjon csak vele az apja és a nagyanyja vagy a zárda. Az sem tetszik, amerre elkezdik vinni az ügyet. Egy arab, vallásban fontos kisgyerek üldöztetése? Jobban örültem volna eltűnt kincsnek, valami durva bűnügynek, de vallás? A mellékszereplők idióta döntéseit nem is emlegetve. Az egyetlen, ami felkeltette az érdeklődésem, a festménybe csempészett poloska és hogy a kis festő valójában ki lehet. Angol titkosügynök? A helyszín még mindig szép, de a történet már nagyon kezd elveszteni.

Azért el vagyok képedve, milyen történetek már a musicalek. A Trevor is - jaj. Ennek olyan története van, hogy színházban nem biztos, hogy végig bírtam volna ülni.

A történet röviden és tömören annyi, hogy Trevor furának van tartva. Kamasz, aki a musicalekért, táncért és Diana Rossért rajong. Azzal neki is most kell szembenézni, hogy nem a lányok érdeklik. Hanem Pinky, a tehetséges focista. Aki éppen imponálni akar egy lánynak, így Trevor ad neki és a csapatnak táncleckéket. Minden szépen tönkre megy, amikor Trevor titka kiderül. Ennyi. Valami olyasmi, egy sorozatban mondjuk két részt érdemelne. Hasonlóról csináltak már jó filmet, nem is értem, ezt miért kellett így.

Az egy dolog, hogy a történet nem kötött le. Egy ponton volt, ahol meglepett és amiben akadt némi dráma. Amikor az iskolatársak nekimennek, Trevor elég végleges megoldást választ. Mivel nem olyan musical, azért visszahozzák és nem az a vége, hogy a fiú öngyilkos lett. De ott azért érződött, hogy nem is sejtik a többiek, milyen mélyen bántják meg. Még a szülei is csak akkor eszmélnek rá, hogy milyen hatással vannak a gyerekre és mi lesz a vége, ha nem változtatnak.

A nagyobb baj, hogy musical létére se a zene, se a dalok nem tudtak megfogni. Pedig, én szeretem a zsánert. Aki nem bírja, annak ez különben egy merő kínszenvedés lehet. Az nekem is sok volt, ahogy Ross karakterét megelevenítik és a végén, amikor egy szivárványruhában énekel és táncol... Még az LMBTQ tartalommal sincs előítéletem, de itt úgy átestek a ló másik oldalára, hogy azt nem volt jó nézni.

Pedig, még humorral is próbálkoztak. Játszanak azzal, hogy mindenki másba szerelmes, mint aki érte van oda. Pinky megszerzi az álomlányát, aztán rájön, hogy annak inkább a barátnője tetszik neki. Trevor Pinkyt szeretné. Megjegyzés - normális volt Pinky apja? Olyan nevet adott a fiának, ami egy lánybandának inkább passzolna. A kis fogaszabályzós osztálytársnő Trevort szeretné. Trevor legjobb barátja ezt a fogszabályzós lányt. Így aztán kavarognak, sértődnek... Szintén, egy tini sorozatba illene.

Színházi felvétel. Amit azzal meg lehetett oldani, megtették. De nem igazán olyasmi, ami kapcsán beszélhetnénk látványról és filmes alapokról.

Vagyis, ez nem az a musical, amire megérte várni. Ha nem a Disney-n látom, el se kezdem. Így meg marad az, hogy nem értem, hogyan került ez fel a csatornára. Ok, a Hamiltont ők adták ugyanígy, de a Hamilton és ez... mintha az etalonhoz, a sztárhoz mérném a legurolsó kóristát egy vidéki színházban.

Mivel nem tetszett és elég sokat morogtam is rajta, ezt most rövidre fogom. Ez kifejezetten olyan film, aminek volt egy célkitűzése, a történet szerint meg is valósítja, de mégsem stimmel.

Lefordítva a cselekményre Renato egy sikeres repülőgépes cég feje Mexikóban. Nősülni készül, de a menyasszonya rendszeresen piszkálja azzal, hogy próbáljon meg jobban kijönni a nő fiával, illetve a saját családjával. Renato ugyanis még gyerek volt, amikor az apja az Államokba ment és nem tért haza. Most haldoklik, látni szeretné a fiát. A nő miatt megy el, hogy ott aztán szembesüljön vele, hogy van egy féltestvére. A lüke Asherrel vágnak neki az apjuk hagyta kincsvadászatnak. A végére megismerik a történetüket, összebarátkoznak és Renato jobb nevelőapa is lesz.

Ez a legutolsó a legnagyobb baja. Mégis, mitől kezdi magát közelebb érezni a szerencsétlen gyerekhez, akinek beírnák az évkönyvébe, hogy valószínűleg sorozatgyilkos lesz? A gyerek olyan ruhákat/maszkokat hord, hogy egyszer én is ledöbbentem. Mint akinek valami nagyon nagy kattanása van. Renato szinte szóba se állt vele, a végére meg legjobb haverok a semmiből? Értem, hogy arra akarnak rámenni, hogy a férfi feldolgozta az apjával kapcsolatos sérelmeit és így jobb ember lesz. De az a gyerek...

De különben is bajom volt azzal a szállal. Semmi háttér sincs, ott a menyasszonya, akinek van egy gyereke. Ki a gyerek apja? Elvált, özvegy, vagy micsoda? Renato jómódú, sikeres, vonzó férfi - miért pont ezt a nőt kapta ki? Se nem olyan szép, se nem fiatal, és ott az a furcsa gyereke is. Annyit nem látjuk, hogy kiderüljön, milyen ember vagy milyen a kettejük dinamikája. Ez alapján meg nehezen hiszem el, hogy elvennék egy ilyen problémás gyerekkel. Akinek különben annyi kell, hogy Renato próbáljon vele foglalkozni és máris megjavul. Persze.

Asher is egy katasztrófa. Olyan, mint a Másnaposokban Doug leendő sógora. A maga módján kedves, jót akar és egy örök gyerek. Azt meg hagyjuk is, hogy ahhoz képest, hogy félig mexikói a történet szerint, semmit nem örökölt onnan. Olyanok egymás mellett a féltestvérével, mintha semmi rokoni kapcsolat nem lenne köztük. 

Az úti kalandok során vannak a humoros elemek beépítve. Legyen az a kecske vagy a testvérek viszonya. Sejtésem szeirnt az elmebeteg-forma gyereket is poénnak szánták. Talán egy-egy olyan akadt benne, amin tudtam mosolyogni. Az pl. tetszett, hogy Renato mennyire gyűlöli az Államokat és mennyire szembemegy a sztereotípiákkal.

A látvány szinten annyit nyomtak bele, amit egy olcsóbb komédiába lehet. A sok helyszín, egyszerűbb kalandok. Semmi igazán emlékezetes.

Ezt különben hagyhatom összegzésnek is: semmi igazán emlékezetes.

A helyzet az, hogy ezt a sorozatot az adja el, hogy már 20 éve megy - ha 2025-re frissítem és már számolom az aktuális évadot is, akkor 21. Pedig én bírom és még mindig nézem, de mivel én pár hónap alatt pótoltam a 20 évnyi sorozatot, erősebben érzem, mennyire ugyanazokat a köröket járjuk.

Talán már az előző évadnál is írtam, de most is áll, hogy az új rezidensekkel sok mindent újrajátszanak, amit a közben felnőtt és elment színészekkel már láttunk. Ugyanúgy kavarnak egymással, ugyanúgy mindenféle kapcsolatuk van a szakorvosokkal és rémesen hiányzik az újdonság. Pont a 20 év miatt ez nehéz, de hány meghiúsult esküvő volt már, vagy a munka miatt szétmenő kapcsolat?

Az sem sokat javít a hangulatomon, hogy az elején jobban kezelt LMBTQ szálak már Netflix stílusban kezdenek eluralkodni. Azt minősíteni se akarom, hogy mennyi szexuális ráébredést láttunk már ebben a sorozatban. Kapásból 3 olyan szereplő jut eszembe, aki nagyon is heterónak tartotta magát, aztán jött valaki és átkapcsolt. Callie, Amelia, Levi, hogy egy férfit is említsek. Most pedig Jules halad erre. Nem beszélve az olyasmikről, hogy régi szereplőkről is kiderülnek olyan történetek, amely miatt járna nekik az egyik betűjel. Pl. Teddy. Sok a bi szereplő is. Nem maga a jelenség a probléma, hanem az ismétlődés és az egyre inkább túlsúlyba kerülés. Minél közelebb van a sorozat a jelenhez, annál merészebb ilyen irányban is.

Ez az évad alig pár részes volt, de így is kiakasztott azzal, hogy mennyire szeretik szétszedni a kapcsolatokat. Maggie elment, nem meglepő módon Winston hamarosan már a válási papírokkal szemezett, noha ez a páros még szereti egymást, csak éppen nem férnek össze az ambíciók és a másikkal kapcsolatos koncepcióik. Jules és Kwan frenemy kapcsolata extrákkal a férfi oldaláról egyre komolyabb lenne, erre Jules felfedezi, hogy Mikával megvan a szikra. Aki éppen szakításban volt. Meredith és Nick lebegtetett kapcsolata is hol távolodik, hol erősödik. Nagyon ismerős lehet onnan, ahogy Meredith Derek elől is mindig menekült. Azt kell írnom, Nick hamarabb megunta az üldözését, mint Derek. Igaz, most már nem huszonéves a nő sem, hanem negyvenes.

Eljutottunk oda, hogy alig marad páros, akiknek szívesen nézem a szappanoperáját. Most ott tartok, hogy Jo és Linc a kedvenceim. Teddy és Owen már zavarosabb, ott is felmerült bennem, hogy bajok lehetnek és ezzel még egy nagyon stabil, régi kapcsolatot zúzhatnak be. Igazság szerint csak Bailey és Ben kapcsolatát érzem teljesen biztosnak.

Talán ezekből is látszik, hogy ez bizony kórházas szappanopera. Az esetek mindig szinkronban vannak a dokik magánéleti dolgaival. Már nem is az eseteket jegyzem meg, egy-egy visszatérő és jól sikerült karaktert vagy esetet. Nem, legfeljebb azzal kapcsolódom, hogy milyen döntésben is segített a dokiknak.

Látvány, színészek, minden a szokott. Vizuális fejlődés nincs, a színészek kapcsán most vérfrissítés sem volt. Kétségbe is tudok esni, amikor van egy-egy rosszabb közeli és rádöbbenek, hogy mennyire megöregedtek a színészek. Pompeo... hát, tudtak róla nagyon előnytelen képet is nyomni.

Most központi téma sem volt, mint korábban a Covid, vagy az abortusz törvény és hatásai. Mondjuk, meg tudom érteni, hogy pár részbe ilyesmibe nem akartak belekezdeni. Csak éppen, így marad a kórházas szappanopera.

Kipanaszkodtam magam. Nyilván nem 20 évad után hagyom abba, de bizony nagyon érzem már ebben a sorozatban, hogy elfáradt és önismétel. A szomorú meg az, hogy is szívesebben nézem, mint a Chicago Medet, ami idén szintén évtizedes már.

Majd elfelejtettem - a tűzoltókkal már közös szál sincs. Ki lettek irtva innen is.

A végére értem és mit ne mondjak, hoztak benne pár olyan döntést, ami miatt bőven tudnék morogni. Egyelőre még megállom, de nem szerettem a végét.

Jó, egyet. Úgyis hajlamom van arra, hogy most egy bejegyzés erejéig panaszkodjam. Mivel még megy az anyasorozat és van olyan szereplő, aki ott állandó szereplő, itt nem kicsit érzem gáznak, hogy a záró képsorok egy 15-20 évvel későbbi állapotot mutatnak meg. Konkrétan pl. Pru, akit Mirandáék még csak nevelgetnek és nagyon kislány, ott már újonc a tűzoltóknál. Akkor jobban viseltem volna, ha a Grey's Anatomy is véget ér, de az még fut.

Aztán, a történet. Kevesebb rész is volt, az is nagyon a végjátékokra volt kihegyezve. Mindenkinek adtak egy célt az évadban és pár rész alatt azt elérte. Ben sérüléssel küszködött és az majd megint más irányba tereli. Maya a családra koncentrál. Andy keresi a maga stílusát kapitányként. Vic karriert vált és Travist is hajtja, hogy merjen végre beugrani a dolgokba, ne csak kivárásra játsszon. Senkinek sem a szerelem a fő problémája - talán csak az, hogy Robert nagyon a lánykérést és a közös életét szervezi a barátnőjével, de konfliktus már ott sincs, csak le kell bonyolítani a szertartást.

Itt már nincsenek agyament szakítások és másokkal kavarások. Megvannak a fix párok, flörtök és ennyi. Ok, azért itt is tudok egyet, ami zavart. Az évad elején Jack kiesett sérülés miatt. Azért mellékszereplőként egyszer-egyszer visszatért és a végére nagyon olyan célzások vannak, hogy fel fogja melegíteni a káposztát Andyvel. Az meg idézi azt a mindenki kavart már mindenkivel többször is érzetet, amit az ilyen sorozatokban utálok. Én sokkal szívesebben néztem volna azt meg, Jack mire jut a biológiai szüleivel vagy kisebb testvéreivel, de arról szó sem esett.

Megvolt a panaszkodás, akkor valami pozitív is. Vannak látványos ötleteik. Az erdőtűz és a tűzorkán nagyon látványos lett a végére. Amikor beásták magukat a hőálló ponyvák alá, azon még a torkom is elszorult. Láttam már olyan filmet, ahogy az egész, nagyon szimpatikus tűzoltó csapat az alatt is halálra égett és/vagy megsült. Mondjuk, azt azért sejtettem, hogy nem tömeghalál lesz a sorozat végén.

Még mindig játszanak a stílusok, hangulatok keverésével. Néhol viccesebb, máskor drámai. A sérüléseknek, haláloknak nagyobb súlya lehetne, de tűzoltós szappanoperának nézve működik teljesen jól így is.

Nem tökéletes és teljesen kielégítő zárás, de könnyen néztem. Azt se állítom, hogy mindenki jövője tetszett, de amit lehetett, elvarrtak. Az is valami.