Az egyik legnagyobb spanyol sikertörténet a Money Heist volt. Nem véletlenül kapott folytatást is, lett divatos a maszk és a zene, ami ott jelent meg. Nem meglepetés, hogy a spin-off sorozat is elindult. Azt sem nevezném meglepetésnek, hogy ki lett a főszereplő.

Ha az első évad után rá kellene bökni a legjellegzetesebb szereplőre, sokan választották volna Berlint. Kissé öngólnak is tűnt, hogy Pedro Alonso el is köszönt az évaddal. Mondjuk, megtalálták a módját, hogy a 2-ban is benne lehessen. Az előzménysorozat középpontjába is ő került. Kellően ellentmondásos alak, most is. Egyszerre egy rideg, kegyetlen ember, aki a frászt hozza a többiekre. Közben meg romantikus és hűséges, jó társ a bűnben. Az előzmény is erre a kettősségre épít.

Egy ékszerrablást kiviteleznek Párizsban. Más csapattal, Berlin a Money Heist karakterek közül az egyetlen rabló a történetben. A Professzort ugyan emlegeti, de nincs megnevezve. Aki látta az eredetit, azért ráismer. De elkanyarodtam. Berlin kettőssége. Vannak durva beszólásai és nem bánik jól az emberekkel, még a barátaival vagy a mentoráltjával sem. Ugyanakkor képes mindent feladni a szerelemért, és ebben az évadban pl. a rablásból származó bevételét simán odaadja a két nőnek, akiket simán el is zavarhatott volna. Talán ez is a siker kulcsa - nem lehet egyértelműen szeretni, mert képes borzalmakra. Ugyanakkor meg imád élni, szeretni és tud élni. Megtestesíti azt a narcisztikus életörömet és nagybetűs megélést, amit szerintem lehet tőle irigyelni.

A történet ennek szellemében halad kettős úton. Van a rablás, amihez kis lépésekkel közelednek, majd a szökést kell megoldani, minden karakternek improvizálva a menekülőutat. Sajnos, a sorozat ezt a részt veszi kevésbé komolyan, noha lennének benne jó ötletek is. Akár az útvonalak, vagy maga a rablás. A bűnbak. Mégiscsak egy akciódús átverés, ami az alapsorozatot annyira eladta. Itt kevesebb van ezekből és messze nem olyan okos vagy agyafúrt a bűntény. Akár úgy is fogalmazhatok, hogy a korábban látottakhoz képest egyszerű.

Viszont, a romantikát nagyon feltekerték. Berlin a célszemély feleségét szeretné el. A csapat fiataljai korosztály szerint rendeződve szintén szerelmesek és kívánósak lesznek egymásra. A másik öreg, a tervező pedig a házassága felbomlását gyászolja, majd a végére igyekszik felfedezni, hogyan lesz tovább. Vagyis, elég sok szerelmi szállal dolgoznak. Még azt is meg lehetne mutatni, hogy miképpen rímelnek rá a korábbi párokra. Az informatikus zseni és a bevállalós, kissé butának tűnő srác Stockholm és Denver. A heves, szexi fiatalok, akik nagyon élnek és merészek Tokio és Rio. Új szereplők, új történet, de simán meg lehet feleltetni a szereplőknek. Tudjuk, működő recepttől nagyon nem szabad eltérni...

Ami azért meglepett a végére, hogy rendőri együttműködés szellemében megjött az évad végére segíteni a franciáknak Raquel és Alicia. Én kifejezetten élveztem felfedezni, itt milyen dinamika volt köztük, és kaptunk egy kis rálátást, hogy Alicia mennyire jó a szakmában. Sokkal jobban eladta magát, mint Raquel.

Ahogy a történet nem annyira extra, a látvány sem. Ez kb. olyan, mintha az eredeti sorozat kistestvére lenne. Azért így is vannak benne ötletek és néznivaló, mégiscsak egy sikersorozatra van rákötve, egy bizonyos szintet tartani kellett. De ebben nincsenek olyan ikonikus jelenetek vagy külön is népszerűvé váló elemek. Pedig próbálkoznak - Berlin most is dalra fog fakadni, csak most egy francia klasszikussal. Most is van őrült vezetéses jelenet - avagy egy extrém autóversenyre is ellátogatunk. Csak valahogy mégsem.

Mindezzel együtt, szórakoztató a maga módján. Az eltolt arányokkal, az eredeti megidézésével mellett is elnézi az ember. Hosszabban talán zavaró lett volna, de a rövidebb évaddal működött.

Annyira, hogy már biztosan lesz folytatása is. Én azért drukkolok, hogy a 'két öreget' leszámítva új csapattal. De majd kiderül...

Kiszámíthatóság a köbön. Ez most nem az a románc volt, amiben bármi érdekeset is találtam volna. Még az sem segített, hogy skandináv film. Nincs benne sem az a sötétebb humor, sem az a fajta kegyetlenség, amit a krimikben tudnak hozni.

Van viszont egy szerelmespár, akik házasodni készülnek. Ehhez leutaznak vidékre, ahol Samuel családja él. Már ő is el van távolodva tőlük, de a városi lány mellett még élesebb a különbség. Kérnek valamit az esküvőre? A család biztosan egészen másképpen tálalja. Kis esküvő legyen? Ők aztán meghívják az egész falut, távoli rokonokat, mert ki nem akar a barátaival és ismerőseivel ünnepelni? Hozták a saját ruhájuk. De minek? Megvan még a dédi, nem kicsit kínos népviselete, amiben hagyományosan esküdnek. Meg borzalmasan néznek ki.

Ilyesmiket halmoz végig a film és már elsőre sem viccesek, nem hogy sokadszorra. Az a nyomorult ruha is, néha egészen olyan érzés volt, mintha minden második poén arra lenne írva.

Próbáltak azzal is játszani, hogy a baráti körben van egy pár. Illetve, exek. Ők itt újra találkoznak és megint felcsapnak a szikrák. Kevesebb szerepet kapnak, de az ő kibékülésük is a cselekmény része.

Aztán, ott volt Hanna bunkó apja, akinek semmi és senki nem elég jó. A családjának is az agyára megy, de most jó képet kellene vágni a dolgaihoz. A helyzet akkor válik már szinte tragikomikussá, amikor szerezni kell az esküvőre egy papot, akiről kiderül, hogy Hanna anyjának ifjúkori nagy szerelme volt. Nem mellesleg, most is millió meg egyszer jobban néz ki, mint az asszony férje.

A sok bosszúság, rohanás közepette a páros is veszélyes vizek felé sodródik. Kell ez egyáltalán nekik? Így a komédia egy ponton már inkább arra hajlik, hogy lesz-e egyáltalán esküvő, vagy kibékíthetetlenül más a két család és nem jó ötlet egyesíteni őket. Nem viszik túlzásba ezt sem és a megoldás is gyorsan meglesz.

Igaz, mert ez a film rövid. Ez az egy jó van benne. Mintha érezték volna, hogy ezt nem kell erőltetni. Végigmennek a cselekményen, a poénokon, aztán el is engedik szépen.

Ismeretlen színészek, egy kis vidéki helyszín. Kétlem, hogy nagy lett volna a büdzsé. De tévéd filmnek szánhatták, akkor meg mit is akarnék? Ebben ennyi volt. Pakolni, dolgozni, stb, jól lehet mellette, de a teljes figyelmet neki szentelni nem érdemes.

A családban mindenkinek megvan, milyen filmeket szeret nézni. A sógornőm a nagy romantikus komédia néző, de neki a nyálasabb tinifilmek is jöhetnek. Az öcsém az akciófilmeket nézi. Apám a mélypont, zenés - mulatós műsorok. Menekülök, ha üzembe helyezi a tévét. Anyám pedig a Hallmark célközönsége. Mit ne mondjak, neki is bírok keseredni, amikor megnézem a Netflix beállításait. Karácsony környékén kifejezetten horror.

Vele láttam a Netflixen ezt a filmet, aminek már a címén húzogattam a szemöldököm. Ez egy rím akar lenni a La Dolce Vitára? Végülis, a főszereplők ebben is belekóstolnak az édes olasz életbe, még beszélgetnek is olyasmikről, hogy hogyan érdemes élni és mit fedeztek fel a filmbéli kis olasz városkában.

De, akkor a cselekmény. Azért jobb, mint anyám szokásos és tizenkettő egy tucat románcai. Ebben a megözvegyült Eric utazik a lánya után, aki kitalálta, hogy Olaszországban vesz egy egydolláros villát. A trükk az, hogy ezek elég romos épületek, és a vételért cserébe garantálni kell, hogy felújítják az épületet. A közösség így akar fiatalokat bevonzani, mert egyre kevesebb a lakosság. Eric nagyon nem tartja jó ötletnek, hogy Olivia erre költse az anyai örökségét. Viszont, nem számol a hely és a helyiek varázsával.

Mire a férfi észbe kap, már olaszul tanul, udvarolgat a szintén megözvegyült, jó nő polgármester asszonynak és megint felfedezi a főzés örömét. Eric séf volt, de a neje halála után váltott. Itt megint elkapja az ihlet, és még azt is kitalálja, hogyan lehetne a felújított villának a legjobb hasznát venni: nyissanak főzőiskolát! A főszereplő igazából Eric, bár látszólag a lányával kettesben birtokolják ezt a címet. De a változás, a konfliktusok és a jellemfejlődés mind a férfit érik, a lány inkább csak statiszta mellette. Megkockáztatom, hogy Francesca, a polgármester is több szerepet kapott, mint Olivia.

Komédia is, hiszen a városkában színes egyéniségek élnek és megvannak a maguk kis történeteik. Azért nem A mi kis falunk szinten kretének, de ez nem is baj. Inkább a kedves és hangulatos jelzőre hajtottak, mint az olcsó nevettetésre.

Van azonban valami nyugdíjas tempó is benne. Az élet újrakezdése, középkorú emberek újrakezdései. Olivia is kapott egy kis cselekményt, lehetőséget szerelemre és az élete alakítására. De ez annyira elenyésző és az apja mögé benyomva, hogy nem véletlenül éreztem úgy, hogy inkább anyám a célközönség.

Igaz, a színész inkább nekem volt ismerős. Scott Foley a Scandal egyik állandó színésze volt, azt meg én néztem és nem a család. Le is döbbentem, micsoda arcszőrzetet kapott erre a filmre. De nem állt rosszul neki, Violante Placido is kellemes pár volt mellette. Maia Reficco, aki leginkább elütött. A történet szerint az anyja révén olasz, ez magyarázná az egzotikusabb kinézetét, de még az olaszoktől is elüt. Valahogy nem hiteles olasznak. Ami különben igaz is, dél-amerikai és nem dél-olasz gyökerei vannak a színésznőnek. Ettől még kedves Olivia volt, csak éppen ránézésre nem nagyon passzolt ide. (Bár, nem panaszkodom. Amit a Disney művel az élőszereplősökkel ez ahhoz képest még kifejezetten hihető is.)

Látványra is teljesen korrekt a film. Olasz kisváros, szépen rendbe tett villa. Hangulatos. Azért egy toszkán nyaralást nem vált ki, és nem turistafilm, de rá lehet csodálkozni a tájra, a városkára, az életérzésre, amit nagyon igyekeztek megragadni.

Szóval, ezt elnéztem én is. Nem leszek a zsáner rajongója, de ez sokkal minőségibb, mint az anyám által megszokott romantikusok a Hallmark és hasonlók tolmácsolásában. Van ismerős színész, elmegy a sztori és ki is néz valahogyan. Nem üvölt róla a kispénzűség sem.

Nyomorult Matlock (s1e16), ideje lenne, hogy ne ugyanazokat a köröket fussák újra meg újra. Talán most elindul valami? Megint azon agyaltak, Olympia a bűnös, vagy bízhatnak benne. Kémkedtek. Ami zavart, hogy a kórházas sorozatok egyik receptjét nyúlták. Vagyis, a jogi eset párhuzamos volt azzal, amivel Madeleine is kínlódott. Miért hallgat valaki sokáig, miért évekkel később akar jóvátenni dolgokat? Nem is tud ez már lekötni. Olympia viszont elég osk mindenre rájött, és öröm volt nézni, ahogy Bates karakterének leesett, hogy átláttak rajta. Az utolsó percek, azok maradnak emlékezetesek. Kérdés, tudnak-e ezzel mit kezdeni a továbbiakban.

Szokott heti részt hozott az Elsbeth (s2e16). Vagyis, volt egy bűneset. A férfi megfulladt a jakuzziban. Az eset pikantériája, hogy nem sima házas volt, de trióban élt. A feleségével és a szeretőjével. Teljesen a szokott nyomozás, mint a Columbóban: mindent tudunk a gyilkosról és a történtekről, a téma az, ahogy ezt Elsbeth bizonyítja. Megint volt heti sztárvendég. Mary Louise Parker érkezett gyilkolni. Ahogy rémlik, még nem hallottam az eredeti hangját, valahogy mindig szinkronnal néztem a filmjeit. Most meg is lepődtem, milyen mély az orgánuma. De jó páros voltak, kifejezetten jó arckifejezéseket kapott el, amikor Elsbath karaktere már idegesítette. Ami viszont nem kellett volna: Elsbeth fiának párkapcsolati ügyei. Annyira nem tud érdekelni, hogy Teddy összeköltözik-e a DJ sráccal, vagy megy vissza DC-be.

Tényleg kezd a végére érni a műszak a The Pitt (s1e14) évadban. Utolsó előtti rész. Már megvan a lövöldöző, kezdik rendbe szedni a kórházat és múlik a káosz. Kicsit fellélegzős rész volt, ahol nem az új esetek érkeztek, hanem a meglevőket rendezték, magukat is igyekeztek összekapni kicsit. Írhatnám úgy is, hogy már nagyon várják az éjszakai műszakot és elkezdenek ők is hazamenni. Azért dráma akadt így is, pl. a rész egy doki letartóztatásával ért véget. Sokáig nem is hitte el, hogy tényleg elviszik. Az remekre sikerült, ahogy az egyik percben kb. viccel, aztán a másikban már kattan a bilincs. De ez egy lassabb, pihenő rész. Már vége hangulat kezdett benne lenni.

Ha már dráma, ami hozott többet is: Bosch: Legacy (s3e5-6). Ez az utolsó évad és nagyon megnyomták. Nem is számolom, már hány ügy van benne. Zárják a börtöngyilkosságot, megkerülnek az eltűnt személyek. Igaz, annyira drámai módon, hogy arra nehéz szavakat találni. Harry is nagyon kikészült, nem lep meg. Még csak nem is vagyonért, sikkasztás és lopás miatt egy egész családot kiírtani és elásni... Az durvább volt, mint ahogy a börtönszökést és gyilkosságot tervezték a másik szálon. Az újak: Honey államügyész lett, és sajnos hamar meg is lett az első nagy ügy. Egy gyilkossági nyomozót fejbe lőttek. Ugyan rablásnak volt beállítva, de Harry hamar rájön, hogy ez bizony célzott merénylet volt. Lehet majd ebben is nyomozni. És még mindig csak 6 résznél járunk. Maddy nyomozását a rablókról még nem is említettem. Sokkal pörgősebb, gyorsabb, mint a korábbi évadok. Ennek ellenére sikerül a nyomottságot, az emberi rossz oldalt is megragadni. Honey és Harry továbbra is a kedvenceim benne, de Maddy-t is kezdem megkedvelni rendőrként. Ha fura is egyenruhában, annyira vékony a színésznő, hogy nehezen fogadom el hatásos járőrnek, annyira piszkafa.

Csak 3 rész kellett, hogy a Miss Scarlet (s5e03) visszataláljon a korábbi önmagához. Vagyis, Eliza már összebarátkozott az új felügyelővel, itt már együtt nyomoznak és az is kilátásba van helyezve, hogy a jövőben is kap majd munkát a rendőrségen. Így a krimi is a szokott módon mehetett le. Vagyis, egy jól felépített csavarral a végén. Kapunk egy megoldást, hogy aztán kiderüljön, miért nem volt minden kerek. Mert nem egészen az történt, ami elsőre látszik... Ivy önálló, rendőrségi munkája is kerekedik. Megint el tudott kapni az érzés, miért szerettem ezt a sorozatot. Stílusos, korrekt a krimi és talán a kosztümökre is kezd több pénz lenni. Már nincs olyan érzetem sem, hogy Eliza mindig ugyanazt hordja. Viszont, akkor is tudom fájlalni, hogy Duke végleg elment.

Amiről nem fogok sokat írni - mert még mindig annyira sablon: A mi kis falunk (s9e17). Szokásos, kis történetek sok szereplővel. Megérkezett a nordic walking, Viki lakótársat keresett és a környék két agyament rendőre beépített munkára ment. Gyöngyi és Piroska párosán tudtam jókat mosolyogni, Viki is kapott egy-egy értelmesebb jelenetet. A zsaruk viszont a szokásos alsó színvonal. Igazából a tanulság nekem most csak annyi volt, hogy Sváb is azon karakterek közé került, akiket értelmesebbnek tartok a falun belül.

Ezzel a múlt hát kipipálva, jöhetnek a heti részek.

A Tracker (s02e13) hozott egy olyan epizódot, amit el tudok képzelni, hogy az alapregényt jegyző Deaver is tudott volna írni. Vagyis, maga a történet jobb volt a szokottnál. Egy nő tűnt el, a férje aggódott érte. A munkahelyén meg csak a kollégák teteme került elő. A szokott elemek - a barátok segítségnyújtása, mindig telefonon érkezik az életmentő információ még éppen időben - mellett egy elég erős összeesküvés-elmélet bontakozott ki. Némi túlzással itt 40 percben lenyomták azt, amit a Prime Target egy egész évadon át ragozott Taylah oldaláról. Igen, ettől kicsit összecsapott is, de ez az egész sorozatra jellemző. Olyan történeteket tesznek be 40-45 percre, amelyeknek több kellene. Viszont, megjegyzendő, hogy ennek volt eddig a legeredetibb vége: nem nagy egymásra borulás, hanem a házasoknak ki kell találni, hogy együtt vagy külön folytatják. Mert olyasmik derültek ki, amelyek megingatták az alapjaikat is.

Szívesen írnék többet is a The White Lotus (s03e07) kapcsán, de tényleg azon a ponton vagyok, amikor már csak a feszültséget tekerik feljebb a végjátékra. Löknek mindenkit az utolsó pont felé és még mindig lehet tippelni, ki lesz az ámokfutó. Mondjuk, egyre biztosabbnak látszik a családapa, aki már ott tart, hogy családi és öngyilkosságot tervez - csak hol a pisztoly? De a barátnők kapcsán képbe kerülnek az oroszok gázos ügyei és a személyzettel is lehet helyzet, Tanya férjéről nem is beszélve. El nem tudom képzelni, meddig lesz ez húzva. A hét jelenlétei különben Sam Rockwell - igen, a sorozat második felére jött ő is - és Jason Isaacs neve mellé kerülnek. Az egyik annyira játssza az őrültet, hogy el is hiszem neki, a másik meg a helyzetszituációval emelkedett ki. 

Még egy, amihez nincs mit hozzátenni. A szokott: All American (s07e08). Kattognak Amina anyján, Layla egy bukott énekesnő újraépítésén kezd el dolgozni és a foci megint téma. Mondjuk, ez a szerencsésebb mix. Amikor tényleg van sport, és mellé teszik fel az egyéb szálakat. Még, ha nagyon lassan is haladnak. Ezzel különben az jár, hogy nincs igazi kiemelkedés. Annyira egysíkúak egymás mellett a részek, hogy nincs, amit ki tudjak emelni.

A heti tűzoltó - kórház menet legalább próbált ötletes lenni. Vagyis: Chicago Fire & Med (s13/10e17). Visszajött Damon és nagyon igyekszik. Novak már megint a kapitány körül legyeskedik. Severide-ék az örökbefogadásra várnak, és Stella most botlott bele egy kamaszba, akit pár éve ő mentett meg. Mennyi esély van rá, hogy baba helyett az a lány kerül hozzájuk? Sok szál volt, és most nem csak a magánélet vitte a sorozatot. Egy edzőterem körül voltak esetek és a mentősök rakták össze, mi is történhet ott. Nem maga az ellátás volt érdekes, de az összefüggés meglátása adott neki egy kis pluszt. A Medben pedig Archer egy napját követtük. Jó volt így keretnek - mindig vele haladtunk és a többiek szálaiból csak annyi került be, amit ő érzékelt abból. Más a szerkezet, vezette az osztályt és jöttek sorra a betegek is. Igaz, megint az esetek vetítettek a magánéleti kérdéseire, de ezt már megszoktam. Caitlin lesz lassan az új kedvenc szereplőm. Van dráma a múltjában, jó orvos és más karakter, mint akiket ebben a sorozatban megszokhattunk. Most pl. majd elmeséli a családi drámájá.

Egy dolog maradt csak ki a Georgie & Mandy's First Marriage (s01e15) heti részéből. Az viszont elég fontos lenne - a humor. Kezdem úgy látni, hogy Mandy fivére tölti be ebben a sorozatban Sheldon szerepét. Most éppen randizott, amin mindenki le volt döbbenve. Mandy és az anyja leselkedni akartak, az apjuk meg csak örült, hogy igazi nővel van a fia és nem kitalációval. Pedig semmi extra nem volt - csak a család viselkedése volt furcsa. Ettől a rész is az lett, meg műviek a jelenetek. Most kifejezetten irritált is az alákevert nevetés, mert nem volt min nevetni. A szokott, családi hangulat sem volt meg. Talán csak egy résznél: amikor Mandy bement a testvéréhez és kifejezte, hogy aggódik érte, szívesen segítene neki és itt van, ha kérdése van. Az még akkor is bírt némi értékkel, ha különben mesterkélt volt az egész epizód.

Különben látok rá esélyt, hogy holnap is sorozatozunk. A hétvégi, pénteki sorozatokra nem nagyon jutott időm, de estére azokat tervezem nézni. Majd meglátom, tényleg az lesz-e.

Ennek a filmnek aztán nem volt szerencséje. Éppen abban az évben kellett díjakért küzdenie, amikor a Barbenheimer tombolt. A Barbie-t agyon is verhetné, de az Oppenheimer azért más szint. Bár Nolan a kedvenc rendezőm, azt a filmet imádom, így nem tudom ezt objektíven nézni.

Viszont, ha az nem az Oppenheimer éve, én ennek a filmnek drukkoltam volna az Oscaron. A szatíra nem az én zsánerem, de ez a film zseniális. Odamar, mondanivalója van és közben mégis vicces. Én nem szoktam azon nevetni, ha érzem a drámát, amin sírni kellene inkább. Szerintem ezért nem szeretem a szatírákat, engem inkább lenyomnak és nyomasztanak. De ennek a filmnek annyira jó mellette a humora, hogy szórakoztató is.

A történet kegyetlen. Adott egy író, Monk. Ő az, akire még a filmben is rámondja, hogy fehér néger. Vagyis, hiába fekete férfi, úgy viselkedik és olyan a közege, kultúrája, mint a fehéreknek. Tanít, regényeket ír. Az igényes fajta, akit a siker elkerül. Ki is van akadva, hogy a közhelyeket megerősíti, igazából szemetek lesznek a sikerek. Vagy, amikor a saját könyvét meglátja, hogy a fekete irodalom közé teszik. (Aztán közben görög mitológiát dolgoz át, ha jól emlékszem. Vagyis, semmi köze a fekete közösséghez.) Egy napon annyira elszáll az agya, hogy ír egy olyan könyvet, ami most siker. Szegény, bűnöző fekete, obszcén beszéddel, sok erőszakkal, rossz családi háttérrel. Mivel olyan mérges, álnéven el is küldi kiadóknak.

Ő csak egy viccnek szánja, gúnyolódásnak, de a könyvet megveszik. Az szintén egy remek jelenet, amikor már mindent vissza akar csinálni, és el akarja érni, hogy mégse adják ki a könyvet. A tárgyalás során találja ki, hogy változtassák meg a címét. Bemondja a legőrültebb ötletet, ami eszébe jut: Faszom. Az ügynökével együtt nem hisznek a fülüknek, amikor még így is megveszik. De mondhatnám azt is, amikor filmet forgatnak belőle. A rendezőnek nem tetszik a vége, írják át! Monk mond egy romantikus véget. Egy valószerűt. Nem tetszenek. Erre bemondja a legnagyobb előítéletet, ami eszébe jut. Jön a rendőrség, agyonlövik, miközben látjuk, hogy amit fegyvernek néztek, az éppen megkapott irodalmi díj volt. A rendező ezt imádja, már foroghat is.

Hozza a sztereotípiákat, a liberális rasszizmust, de még azt is, ahogy mindezt egyes feketék kihasználják. Az a másik könyv, amit emlegettem, ami kb. egészében szemét. Kiderül, hogy egy nagyon is intelligens, tanult fekete nő írta, akinek semmi köze ahhoz a gettó közeghez, vagy ilyen emberekhez. Elit iskolába járt, jó helyen volt gyakornok és éppen annyira fehér néger, mint Monk. Erre megírt egy olyan gettó-regényt, eladva igaz történetként és fekete tapasztalatként, ami rájátszik az összes előítéletre, és amit a fehérek a liberális rasszizmustól hajtva sztárolnak. Egyszer Monk próbálja számon is kérni a nőt, de van igazi válasza? Naná, hogy nincs.

Bár beszélgetős, szituációs film, azért meglepő húzások is akadnak. Az éves irodalmi díj? Monk bekerül a zsűribe, mint kötelező fekete. Tavaly bírálták a fehér zsűrit, most színesítenek, és ezt ki is mondják. A könyvek között meg majd ott lesz a Faszom is. Azért az kegyetlen, amikor a zsűri két afroamerikai tagja elhatárolódna a könyvtől, eszükbe nem jutna bármit is adni neki, míg a fehérek rajonganak érte.

Van szerelmi szál is. Az fogott meg a legkevésbé, ha kimaradt volna, se fájlalnám. Monk karakteréhez tesz hozzá, de különben nem sokat adott a filmnek.

Nem látványfilm, ahogy már írtam is, itt az a lényeg, amit beszélnek. A helyzet, társadalmi jelenség, amire rávilágítanak. Azt a kétszínűséget emelik ki többek között, amit pl. az All American Spencer főszereplésű évadaiban vagy az egész Homecomingban annyira rühelltem. Amikor a kivételezett helyzetű, méregdrága és divatos ruhákban rohangáló, kvázi gazdag vagy minimum felső középosztályú fekete fiatalok nyüglődnek azon, hogy mennyire nehéz nekik a bőrszínük miatt.

Erős lett a casting is. Nem véletlen, hogy Wright és Brown is lett nevezve érte az Oscarra. A legjobb film-jelölése is volt, amint már említettem feljebb. Az Oscarról különben nem jöttek el üres kézzel: a forgatókönyvért megkapták a díjat. De fesztiválfilmként is nagyot ment, nagyon sokféle díjat kapott ez a film. Azt kell írnom, nem véletlenül. Díjakon túl, nekem még Issa Rae alakítása tetszett a már említetteken túl.

Annyi minden van ebben a filmben, hogy lehet a kapcsán beszélni róla társadalomról, irodalomról, pozitív és negatív előítéletekről, rasszizmusról, de még akár a modern párkapcsolatokról is. Családról. Még mindig nem néztem meg az összes jelöltet az évből, de az Oppenheimer mellett ez a legerősebb az eddig látottak közül.

Arra van példa, még akár jól sikerült is, hogy egy rajongó a kedvenc rendezője stílusában készít filmet. Vagy egyenesen reflektál az egyik kedvencére. Vajon Az utolsó megálló Yuma megyében is ilyesmi akart lenni?

A történet szerint van egy út széli étkezde. Mivel a benzinkúton nincs benzin, várni kell a kamionra, az áthaladó utasok itt kötnek ki. Van egy pincérnő is, aki nem mellesleg a helyi seriff neje. Isten háta mögött, kevés ember mozgolódik, de aki jön, itt ragad. Így jár egy bankrabló páros is, akiknél ott a pénz és gyorsan el kellene tűnniük. Ők olyan szemszögből nézik is a többieket, hogy melyiküknek lehet még benzinje, hogyan tudnának rajtuk keresztül is közelebb jutni a szökéshez.

A bonyodalmat meg olyasmik okozzák, hogy érkezik egy fiatal szerelmespár, akik ráismernek az autóra, összerakják, hogy itt vannak a bankrablók és akarnak ők is egy részt a zsákmányból. Vagy, a seriff ide küldi az egyik helyettesét, hogy kávét vigyen. Szerencsétlen nő meg nagyon próbál üzenetet küldeni a férjének - mert arra már túszhelyzet is fennáll és sikerülne is neki, ha az a rendőr nem lenne olyan szerencsétlen. Meg hasonlók. Gyorsan elmegy a játékidő, nem nagyon hagytak üres meneteket benne.

Kinek mi jutott erről eszébe? Azt mondtam, hogy amíg jön valaki, várnak, meg hasonlók, nagyon sokat beszélgetnek is? A film végét sem említettem  még, de az is... Akinek beugrott áthallásokkal egy Tarantino-film, az tudja is, hova jutunk el a film végére. Ha mást nem is, de a Tarantino-mozi címét ki is írom: az Aljas nyolcas. Annyira könnyű megtalálni a párhuzamokat: a fogadó itt étterem. Nem a hóvihar, hanem a benzin akasztja meg őket. Az egésznek a stílusa és hangulata. Nekem annyira deja vu érzetem volt miattuk, hogy el is merengtem azon, hogy ez mennyire az Aljas nyolcas egyfajta átdolgozása.

Fura, de ahogy nézem, csak nekem volt ilyen Tarantino-érzetem a film kapcsán. Kritikákban nem látok ilyesmit. Sőt, éppen olvasom, hogy Sam Raimi annyira bírta ezt a filmet, hogy az író - rendező, Francis Galluppi már kapott is tőle lehetőséget egy Evil Dead mozira. A kritikái és százalékai is kifejezetten jók.

Ok, megvan a maga szórakoztató ereje. Akadnak benne poénok, gyors és jól kitalált akciók. Csak éppen, nekem túlzottan húzza az agyam, mennyire mást láttam benne. Aljas nyolcast.

Az különben jó benne, hogy nem sztárokkal adja el magát. Minimális az olyan színész, akihez valami jelentősebb filmet tudnék kötni. Így szépen mindenki megtalálhatja a helyét az itteni étteremben.

Egyszer elnéztem, de ha valamelyiket újráznám, az inkább a nyolcas lenne.

Volt már olyan, hogy egy tévés krimiszereplő azt képzelte, hogy a szerep valóban alkalmassá teszi nyomozónak. Aztán ezt készítették el úgy is, hogy pancser volt, de ügyesebb nyomozók is akadtak.

A sorba most érkezik Kern András figurája, Tolnai Tivadar, aki egy sorozatban az Osztrák-Magyar Monarchia egy prominens nyomozóját alakította. Mire leírnám, hogy ugyan ki akarna egy Osztrák-Magyar Monarchiában játszódó krimit nézni, de akkor beugrott a Bécsi vér. Igaz, ami képkockát itt mutattak abból a bizonyos sorozatból, az inkább nézett ki rossz jelmező operettnek, mint komolyan vehető kriminek.

De nem is ez a lényeg. Lehetett volna ez jobb is, mert simán az, hogy nyugdíjas színész nyomoz, kisülhet jól. Csak itt hoztak egy olyan figurát, aki felé bármilyen szimpátiát érezni nehéz. Tivadar nagy sztár volt, Kossuth-díjas és meg is van benne az a szemléletmód, hogy hozzá képest mindenki béna és tehetetlen.

Most azonban öregek otthonába kell költöznie, és csak abban reménykedhet, hogy rendező fia majd valami szerepet kerít neki. Az otthonban színészek éldegélnek, sok a régi ismerős. Amikor az egyikük meghal, Tivadar gyilkosságra gyanakszik és el is kezd nyomozni.

Innentől meg haladunk egyre lejjebb. Egyszerűen nem jó kriminek a film. Se a nyomok, se ahogy össze igyekszik rakni részleteket. Nézőként meg olyan érzetem is volt, hogy ilyet már láttam. Mintha Agatha Christie light lenne, vagy inkább olcsó verzió. A végén a nagy leleplezés, addig, ahogy beszélget az emberekkel. Természetesen, megint mindent vissza fog tudni vezetni magára. Mert itt minden Tivadar körül kell, hogy forogjon.

Talán ez is a legnagyobb baj a filmmel. Tivadar, vagyis Kern orrvérzésig. Pedig alapból én nem kerülöm a színész filmjeit, de ez a szereplő nagyon nem tetszett. Még olyanabb, mint a miniszter, aki félrelépni próbált. Nagydumás, mindent megúszik, hatalmas ego, de igazi tartalmat nem érzek mögötte. Annál már csak az volt rosszabb, amikor mutatták a fiát. Lacika. Ok, igazából Bánki Gergely, de annyira A mi kis falunk szerencsétlenségével azonosítom, hogy meg sem próbáltam ebben a szerepben hitelesnek elfogadni.

A szereposztás különben brutális. Ha valaki korábbi nagy színészek öregek otthonát készítené, ilyen nevekkel érdemes dolgozni. Jordán Tamás, Koltai Róbert, Bodrogi Gyula, Bánsági Ildikó. Jordán még egy elég komoly maszkos jelenetet is kapott, Tom Cruise után szabadon. Nem rajtuk múlt. Ha csak Jordán és Koltai van a filmen, még jobban el is néztem volna. De Kern a középpont, az ellenszenves Tivadar.

A megoldás... Az meg olyan gagyi. Leginkább az, ahogy Tivadar ebből is kihozza, hogy ő bezzeg tudott mindent és igazából ő vert át mindenkit. Persze.

Nem látványfilm, a színészek jelenthetik a legnagyobb vonzerőt. Azt pl. becsülni is tudom benne, hogy nem erőltetik, hogy fiatalok, vitálisak és még nagyon pörögnek, hanem egy öregek otthonában alkotnak.

Még valami - az unokatestvérem megnézés nélkül, marketing és plakát alapján azt mondta, ez olyan lesz, mint egy olcsó és gagyi Tőrbe ejtve koppintás. Már meg is jegyezném, hogy a marketing tényleg elment erre. A film azonban más és sokkal gyengébb is. A Tőrbe ejtve bármilyen téren köröket ver erre, amiben kb. annyi a hasonlóság, hogy valaki nyomoz, és nem mindenki az, aminek elsőre látszott. Ennyi.

Nem tudom azzal zárni, hogy szórakoztató volt. Mert nem. Egy ponton engem inkább irritált és Tivadar nagyon-nagyon nem volt kedvelhető.

Összevártam az évadot, sejtettem, hogy ez olyasmi lesz, amit egyben meg tudok nézni. Alig pár rész volt az egész, szóval, nem esett nehezemre leülni és végignézni. Bár, meglepetés, akadt benne hosszabb rész is, nem csak fél órásak.

 A sorozat jellemzői különben megmaradtak: ez valami rettenetesen erőszakos műsor. El nem tudom képzelni, a következő évadokban hogyan akarják növelni a téteket. Lassan már nem lesz olyan pusztítás és szaggatás, amit ne láttunk volna. Most mit kaptunk? Pl. egy tucat más világbéli Markot, akik világváros és szuperhős pusztításba kezdtek, hogy az itteni énjüket kinyírják. De volt viltrumi katona is, aki bemutatta, hogy Mark miképpen használható emberek szétszaggatásra, gyerekek végtagjainak kitépésére meg hasonlók.

Bár, azt hiszem, akik ezt nézik, magam sem vagyok kivétel, kíváncsiak vagyunk, ilyen téren is mit tudnak még mutatni és kitalálni. A The Boys kapcsán is van bennem egy ilyen. Minden évadra érkezik valami rettenetesen gusztustalan és véres esemény, az újabban mi lesz? Ugyanez a feeling itt is.

Ami viszont meglepett, hogy nem az volt a kiemelt téma, hogy Mark mit kezd a Földön, hogyan kezd el készülni az invázió ellen. Cecil ugyan erősítette kicsit, de szokás szerint megint hamar összevesztek. Így inkább azt nézhettük, ahogy Mark és Eve összemelegednek nagy nehezen, vagy Oliver is elindul a hőssé válás felé. Amilyen ütembe nő az a gyerek, már nem totyogó, hanem kiskamasznak néz ki. Közben váltottunk Nolan börtönnapjaira is, de az egyelőre még csak félbehagyott és nem továbbépített szál.

Vagyis, Viltrum fenyegetése még nagyon messze van. Amilyen megkezdett szálakat nyomtak a végén, mit ne mondjak, igencsak távolinak tűnik, hogy összefogjanak az univerzum meghódítói ellen és velük harcoljanak. Túl sok ellenség jelentkezik be még előttük.

Az akciók szépen kivitelezettek, sok is van belőlük. A kapcsolati rendszert is érdemben építik. Akár Oliver kapcsán, akár Mark és Eve kapcsolatában. Az egyik legjobb rész volt, amikor Cecil múltját pörgették vissza, és megismertük, hogyan lett belőle ez az ember. Neki is elég kemény eredettörténete van. De üde színfolt volt Debbie pasija is, aki nagyon igyekszik szokni, hogy szuperhősök mostohaapja legyen. Az autóval megyünk a megemlékezésre részen még mindig vigyorgok.

Vizuálisan minimális megújulás van - vagyis, Mark kapott egy új hősjelmezt. Ez kék. Különben... ismerős lesz, a korábbi évadokból. Eve-nek kellene még egy új jelmez, én nagyon nem vagyok kibékülve a rózsaszín együttesével.

Mi maradt még ki? Sok mellékszereplő van és őket is építgetik lassan. Most Cecil kapott ilyen téren a legtöbbet. Az is ad az élményhez, hogy ezek a szereplők nincsenek biztonságban. Itt halnak a szereplők, és elbúcsúztunk ebben az évadban az egyik legtöbbet szereplő mellékszereplőtől. Azt azért nem lövöm le, kitől.

Még bőven van ebben a sorozatban. Elegen nézzük ahhoz is, hogy folytassák. Vagyis, majd mesélhetek a 4. évadról is, az már be van rendelve. És mint említettem, rengeteg lehetőség van, ki keseríti majd meg Mark életét.

Most erősen túlozni fogok, de valamiért ez a film Jean Reno Wasabiját juttatta eszembe. Csak éppen az viccesebb és nézhetőbb volt. A Wasabi komédia akart lenni, ez meg akciófilm. De az ügynök, aki szembesül az ázsiai szerelmétől született gyerekével, az bizony ismerős.

Itt a gond alapvetően az, hogy a film nem szerettette meg velem a párost, akiknek drukkolnom kellene. John tipikus ügynök, akinek a munka a legfontosabb. Egész eddigi életében az volt az első, valamiképpen Joey és a kapcsolatuk is annak esett áldozatul, hogy a férfi a karrierjét választotta kettejük helyett, bár legalább börtönbe nem juttatta a nőt. Hosszú évekkel később találkoznak újra, nyakig a bajban. Joey egy bűnbanda fejének a felesége, akit a nő fia rühell. Rá is uszít egy titkos szervezetet, nem sejtve, hogy éppen a biológiai apjának ad tippeket és hozza vissza az életükbe.

De, mielőtt elkalandoztam. Az a gondom, hogy Joey rovására túl sok mindent lehet róni. Pontosan tudta, kinek a felesége lesz. Maga is bűnöző volt. Ok, a gyerek miatt védelmezőt és eltartót látott a férfiban, de nem mondhatni, hogy nagyon szenvedett volna. Tisztességesen is megélhetett volna, nevelhette volna a gyerekét. Johnnak is szólhatott volna. Csak éppen Kang mellett luxuskocsik, ruhák és ékszerek, egy felsőbb világ lett az övé. Olyan kétszínűnek érzem Johnnak felróni azt, hogy elhagyta, amikor le kellett lepleznie a bandát, de közben meg ő azért házasodott, hogy gazdag legyen. Nem nézve, miből van a pénz.

Nem is értettem, hogy mit ettek Joey-n. Kb. mindkét férfi találhatott volna jobbat is magának. Főleg Kang, aki nagyon is tisztában volt vele, hogy semmi érzelmet nem táplál iránta a felesége. Hogy Raymond apja a nagy szerelem, még akkor is, ha a nő sokáig maga is elhiszi, hogy meggyűlölte a férfit.

Legalább unalom nincs - végig gyorsan halad a történet. Van hajsza és menekülés, még a múltidézésben is beépített ügynökös akció és autós üldözések vannak. Pörgetik a filmet, csak éppen értelmesek nem tudtak lenni. Nagyon nem okos a film és teljesen kiszámíthatók a fordulatok. Nincs benne az a menőség sem, ami eladná a filmet vagy ami megjegyezhetővé tenni.

Érdekes választás az is, hogy Luke Evans lett a főszereplő. Bírom a színészt, korban is ott van, hogy passzoljon rá a szerep, csak valahogy mégsem passzolt Johnnal. Bár könnyen lehet, hogy csak azért morgok ennyire, mert olyan szinten azt hozták ki belőle, hogy Joey a minden, hogy azt nagyon nem vette be a gyomrom.

Most látom, hogy Luc Besson írta. Mint a Wasabit is. Akkor nem is lep meg, hogy ennyi közös elemet felfedezni vélek benne. Egyúttal hozzá is teszem, hogy tudott ennél a francia filmes bőven jobbat is már.

A kritikái különben közepesek, de inkább az alsó régióból. Egyet is tudok érteni, én is oda lőném be. Azért nem nagyon gáz, de az átlagnál valamivel lejjebb tenném.