Rászántam magam, visszanéztem The Day of the Jackal (s01e08-10) hátralévő részeit. A lényegben nincs változás: erős színészi munka, okos akciófilm és még a szereplőit is szépen építgeti. Különösen tetszett, hogy elkezdte elmesélni azt is, hogyan született meg a Sakál. Még egy rész el is fért volna a témában, de a jelenhez megkaptuk az eredetet is. Működik az is, hogy milyen folyamatok vannak a háttérben, sokan mennyire korruptak. A rendszer nagyon nem működik és ennek sok-sok részletét felfedik. Bianca sorsa csak egy a sok között, a hatalmasok sakkoznak mindenkivel, ölnek és még gazdagabbak lesznek. Díjaznám, ha a 2. évadban őket vadászná le a Sakál, de világjavító ideái neki nincsenek. Lehet azért bökködni a fura elemeket is a műsorban - főleg a Sakál családja körül vannak gondok, vagy a végső megmenekülés is olyan meseszerű, de az összképet ezek nem rontották. Érdeklődve várom, milyen irányba megy majd el a 2. évad.

2 rész után nem tudom, hova tegyem a Prime Target (s01e01-02) nyitását. Az biztos, hogy egészen más koncepciót kapott, mint amit vártam. Heti nyomozós helyett egy összeesküvés-elmélet érkezett és valószínűleg menekülés/nyomozás/összetalálkozások irányvonalon haladunk majd. Annak még semmi értelmét nem látom, milyen elméletet keresnek a prímszámokról, amiért ölni is érdemes lenne. Ami bizonyosnak tűnik, hogy a főszereplő célpont lett. A másik, hogy az ügynöknő nagyon meg lett vezetve. Innen nézve egyértelműnek tűnik, hogy nem a kormánynak segít lehetséges terroristákat szűrni, hanem rossz kezekben rosszak használják fel a kutatásokat. Egyelőre a két szál még nem ért össze, de majd fog. Látványra közepes. Több helyszín, időnként egy-egy közepes akciójelenettel megszakítva. Színészek között nincs olyan, aki kiemelkedne egyelőre. A főszereplő egyedi figura lesz, elvben, de egyelőre még nem látom bele az egészet a hátán elvivő zsenit vagy színészi tehetséget. De még inkább csak kérdéseim vannak, benyomásaim, így ennek még szavazok 2 hetet, hogy kicsit jobban átlássam majd, mit kezdenek ezzel.

Miyo kalandjai a My Happy Marriage (s02e03) évadban továbbra is lassan csordogálnak. Tulajdonképpen annyit sikerült haladni, hogy az unokatestvére segítségével már önállóan is kezdi használni a képességeit és megnevezték az évad gonoszát. Azért morcos leszek, ha az anya után a lányt akarná megszerezni... A kinézet és minőség a szokott, de kiugró elem nem volt benne. Legfeljebb, hogy Kiyoka anyja mennyire tud idegesíteni. Még akkor is, amikor elvben kedves.

A változatlan minőség igaz a Dalgliesh (s03e02) epizódra is. Az évad második története a Takard el az arcát regényből készült, és kitesz egy kerek filmet. Nincs átívelés, legfeljebb a levél és a meghívás, de az ügy és a felügyelő mindennapjai megállnak magukban. Újra Agatha Christie munkássága jutott eszembe - a halott cseléd, aki nem meghalt álmában, hanem megölték. A család volt a házban, ki tette? Adottak a gyanúsítottak, megvannak a családi titkok és Dalgliesh szépen felfed mindent. Ahogy Poirot is szokta, a bizonyítékok és azoknak az elemzése ad egy keretet, de a lényeg az lesz, hogy miért történt meg a gyilkosság. Vagyis, kinek volt a legjobb indítéka. A készítők azzal is igyekeztek pluszt adni a résznek, hogy a főszereplő család indiai származású. Így a rasszizmus és a társadalmi nyomás és elvárások sokféleképpen elő tudott jönni. Az valami roppant izgalmas is, amikor a család itt egyeseknek utálatos és megvetett a származás miatt, és kik azok, akiket még ők sem bírnak magukkal egy szinten elképzelni sem. Amit kiemelnék, az a felügyelő figyelő tekintete. Már kezdek rájönni, azt kell figyelni, Dalgliesh kit figyel meg. Azzal meg lehet fejteni az ügyet.

Az SAS Rouge Heroes (s02e03-04) heti menetelése továbbra is pasis, kemény, humoros és már a drámait is ide tudom írni. Bár, eddig se volt hiány tragédiákban. De már többeken nagyon látni, hogy közel kerültek a törésponthoz. A mosodás családdal történtek nem csak Reg-et viselték meg, Paddy is beszólt miatta. Paddy különben most is tud alkotni - van neki egy olyan pimasz stílusa, hogy amikor a szabályt követi, akkor is olyan, mintha éppen lázadna. Nem véletlenül kezd akkora híre lenni - már a németek is róla tudakozódnak és készítik ellene a stratégiát. A város ostroma prímán össze volt rakva és azt is kitalálták, hogy legyen akár kevesebb emberrel is igazán háborús a megjelenítés. Érzek is egy kis egyensúlyozást a büdzsében - a mostani kisváros annyira egyforma az előzővel, hogy meg se lepne, ha ugyanott forgatták volna. Amit továbbra sem értek, hogy David kezét miért nem engedik el. Annyira nem tud érdekelni, hogy éppen mit képzeleg a magánzárkában, ha azért Eve-ért meglepően jó portrét is vágott a falba. Igaz, nekem az is tetszett, hogy milyen sapkája van az SAS osztagnak, hogyan kell feltenni. Azt még szerintem eddig filmben nem láttam. De nem ezek a lényeg - ezt most macsós katonai sorozatnak nézem, amiben egyre erősebb a dráma is.

Beáll egy középszintre a Chicago Fire & Med (s13/10e10) is. Továbbra is inkább a magánélettel operálnak, de most valahogy jobban viselem. A héten a nagy események Cruz rendőrségi ügye és bűntudata volt, valamint Hannah felbukkanó testvére és Maggie szakítása. Itt is a példa - nem orvosi esetet vagy mentést jegyeztem meg, hanem magánügyet. Talán az most a titok kulcsa, hogy nem szerelmi szálakat ragoznak. Azt már nagyon unom, de itt máshol voltak a fontos pontok. Amit még várok, hogy vajon a Medbe behozott sztársebész visszatérő szereplő lesz, vagy éppen csak feltűnt egy részre. 

Amiről írni se sok kedvem van: Harley Quinn (s05e02). Nagyon nem bírtam ennek a résznek a humorát. Harley a kiscápákra igyekezett vigyázni, de szó szerint vérfürdő lett a vége. Lena is fura. Az egyetlen, amit díjaztam, hogy születik egy új szörnyeteg is. Hogy Ivy azért most megmutatta, hogy ő miért szuperbűnöző. Megbocsátani? Á, dehogy. A bosszú, az jobban fekszik. Válaszokat nem adtak, inkább a kérdések nőttek ezzel a résszel. De miért kellett az a véres medence? Jaj.

A The Pitt (s01e04) is hozza a szokott formát. Átívelések és kidomborodott drámák, ahogy egyes eseteket görgetnek, másokat lezárnak, de már jönnek is az újak. A heti új elem talán az, hogy Robby doki hogyan kezd kikészülni a rossz emlékektől. Eddig annyira mondogatta, hogy jól van, de már kezdik mutatni, hol vannak a repedásek a páncélján. Kérdés is, hogy azért kitart, vagy műszak végére összeomlik. Drámában kifejezetten erős a sorozat - a haldokló fiatal szülei és a túlélő diák beszélgetése. A szeretlek, köszönöm, megbocsátom, bocsáss meg - módszer. Azt érdemes is megjegyezni, nem is csak a gyászhoz, de másokkal való kapcsolatépítésben és -rendezésben is kifejezetten jó tud lenni. Azt különben tartom, hogy egyben nézni ezt jobb lenne. A szokottnál erősebb az átívelés és egymásra épülés a real time formátum miatt. Wyle különben jól mozog a szerepben, sokkal inkább illik hozzá, mint a Lépéselőny ügyvédje.

A mi kis falunk (s09e07) is teljesen a szokott keretet tölti ki. Külön sztorik, sok szereplő, olcsó humor, de jó színészek. Már az átívelések kezdeném vadászni, de az még mindig csak minimális akad. A házvásárlás is úgy tűnik, most rövidre is lesz zárva.. Vajon a tó kapcsán majd kezdenek valamit? Ez az a sorozat, ami annyira egyforma szintet hoz, ez a 9. évad teljesen beleférne az elsőbe, ötödikbe, nyolcadikba, bármelyik évadba is. Azért az mosolygós volt, ha túlzás is, hogy a főorvos úr milyen szenvedésen át ment a faluban.

Volt bennem kérdőjel, hogyan lehet ezt a filmet folytatni. Az első ötletes volt, egy olyan horror, amit jól esett megnézni. Inkább A kör élménye, mint egy újabb Démonok között. Viszont, a rejtély meg lett fejtve. Tudjuk a válaszokat. Akkor van értelme még egyszer, ugyanazt, csak más szereplővel megnézni?

Szerencsére a készítőknek jobb ötletük támadt. Ezúttal egy híres énekesnő nyomába eredünk, aki egy súlyos baleset, gyász és felgyógyulás után készül visszatérni. Csak éppen a próbákon megfájdul a háta, hivatalosan már nem kap gyógyszert, így korábbi dílerét keresi fel. Itt jön a horror - a díler a soron következő áldozat és Skye lesz az, aki balszerencséjére végignézi, hogy hal meg. Így megörökli a démont is - csak éppen nem tud erről és mindent titkolni is akar, nehogy a család megtudja, hogy gyógyszert akart szerezni. Értékes napokat veszít is azzal, hogy titkolózik és nem fogja fel, mi történik vele.

A nézők - pláne, akik az előző részt is látták - viszont tudják, hogy halad a szakadék felé. Így mást kapunk, mint korábban. A hősnő, a történet is egészen más, miközben mégis ugyanaz az alap. Skye teljesen más megközelítéssel megy neki a helyzetnek és a múltja is sötét. A film játszik azzal, hogy pontosan mi is történt korábban. Hogyan halt meg a vőlegénye, mi is történt igazából aznap este. Így van más rejtély, megfejtenivaló azon túl is, hogy Skye mikor kap észbe, mi történik vele.

Szívesen néztem a sztárélet darabkáit is. Vannak próbák, látjuk a showbiznisz kerekeit őrölni. Megosztó lehet a lány anyja, amit ő vár el a gyerekétől. Azért olyan mélységbe nem megy le, hogy igazán kritikája lehessen annak a világnak, vagy fejtegesse a gazdagok és szépek életének mocskosabb oldalát, de egy plusz színt így is sikerült bevinne ezzel a történetbe.

Jól működik a horror is. Ahogy Skye egyre mélyebbre kerül a gödörbe, ahogy a víziók súlyosbodnak. Sokkal inkább belülről fogja meg, mi történik a hét napban az áldozattal, mint az első filmben láttuk. De itt nem is olyan nyomozás, küzdelem volt az életben maradásért, mint korábban. Ismételve magam: van egyezés az alapban, de ez egy másik, önálló film. Teljesen jól értelmezhető önmagában is.

Sajnos, a film végére sikerült belevesznem abba, hogy mi a valóság és mi történik csak Skye fejében. A legvégére teljesen el is vesztem, hogy a látottakból mi történt meg. Igazából fogalmam sincs. Az a biztos, hogy a vége felér azzal, amikor a Körökben kiszabadult a szellem a világhálóra - itt egy egész stadionnyi ember és felvételről ki tudja mennyien lettek potenciális áldozatok. De a korábbiak... Azért zavar, hogy ennyire nem tudom összerakni, mi volt és mi csak képzelt. Hajlok különben arra, hogy szinte minden képzelt volt csak. A végét leszámítva.

A szereposztáson észrevenni, hogy ez már egy sikeres horror folytatása. Naomi Scott ismert színésznő - annyira még nem, hogy a nevéről beugorjon az arca is, de több filmben láttam már, voltak kvázi főszerepei is. Az élőszereplős Aladdinban pl. ő Jasmin hercegnő, de a Charlie angyalai rebootban is kb. ő volt a legszerethetőbb angyal. Rosemary DeWitt kapta az anyja szerepét. Scottnak jól áll ez a pophercegnő imázs különben, ha szokni is kellett, hogy milyen frizurát készítettek neki a szerepre.

Azért a nyomozós horrorok jobban tetszenek, de volt ebben is ötlet. Kifejezetten szerettem, hogy nem ugyanazt a filmet nézették meg velem újra. (A Démonok között azért vérzik el nálam.) A 3. rész is már biztosnak tűnik, várom is, ott mivel állnak majd elő.

Még nem tudtam eldönteni, hogy ez remek vagy borzalmas volt. Nem csak a zsáner miatt. Hanem a vége, azt még emésztenem kell.

Furcsa komédiaként indult. Adott egy házaspár, nem kevés gonddal. Amióta a fiúk meghalt, valami nagyon nem stimmel. A nő, Lydia például képtelen kimenni a házból. Próbálják eladni is, meglehetősen furcsa módon azt is. Míg valaki körbenézi a házat, Lydia és a férje, Paul egy szobába zárkózva, kamerán keresztül figyelnek mindent. Végig jellemző is marad a sorozatra az egyedi humor.

Ami különben nem rossz, vannak egészen meglepő és eredeti, a maga módján vicces húzások benne. A kedvencem talán az, amikor Paul és Mikey egymásnak esnek, és Paul azt hiszi, megölte a testvérét. Aztán szépen befalazza a titkos szobába a hullát, ami nem is hulla és hasonlók. Keservesen, esetleg fájdalmasan vicces? Nem teljesen fekete humor, de ahhoz van a legközelebb.

A sorozat trükkje azonban, hogy nem marad komédia. Minél többet tudunk meg, ez annál inkább krimi. Rejtélyek vannak és a lakók, a házat megvenni akarók titkokat őriznek. A legnagyobb az, hogy mi történt itt pár éve, amikor a család fia tragikusan fiatalon meghalt. Állítóleg betörés volt. Rosszkor volt rossz helyen. De az igazság? A végére megtudjuk, és azért nem bírom megemészteni ezt a sorozatot. A családnak az igazság el tudja hozni a megnyugvást, még bosszút is tudnak állni, de azzal én csak még tragikusabbnak éreztem mindent.

A sorozat gonosza, akinek nem írom ki a nevét, nem csak egy álnok, összeesküvő és számító alak, de gyilkos és sok minden más is. Amit a párjával tett/tesz, egy dolog. De a szomszéd kamaszfiúval ezt megjátszani? Nem tudom, mi lett volna elég büntetés neki, mire minden titkát megismertük. Szóval, ez az, amit nem akar bevenni a gyomrom. Van ebben a műsorban egy akkora emberi rohadék, hogy nincs szemetes, amibe beleférne. 

Jó is a sorozatban, ahogy váltanak. Ahogy fekete komédia egyre inkább krimibe fordul, de tényleg végig megmarad benne pár humoros vonás is.

Nem látványos, de a felső középosztálybéli, inkább gazdag környék lenyűgöző házakkal simán életre kel. Mélyebben két házat ismerünk meg és maximálisan működik is bennük a történet.

A szereposztás pedig kifejezetten jól sikerült. Ami meglepett, hogy Linda Cardellini mennyire működöt végzet asszonyának is. Simán hozza a karaktert és csak utólag kezdtem azon merengeni, mennyire más szerepekben láttam eddig. De Denis Leary börtönből szabadult testvére vagy Linda Lavin idegesítő szomszéd nénije is megéri a pénzét. A nagy nevek ellenére Ray Romano és Lisa Kudrow, akik sikersorozataikkal egy bizonyos közönséget talán bevonzanak, de ez azoktól távol áll.

Különben, van  belsős poén is. Amikor Luke Wilson karaktere abban reménykedik, hogy szerepet kap majd a Yellowstone sorozatban? Hát, Kevin Costner a vadnyugatos filmeposzába tényleg leszerződtette...

De ok, összefoglalva. Én nagyon sajnáltam szegény srácot és a szüleit, azt a 'gonoszt' meg nagyon tudtam utálni a végére. Egészen egyedi a krimi + fekete komédia mix. Ha nem sajnálnám annyira, hogy milyen tragédia történt a múltban, kifejezetten szerettem volna a sorozatot.

Családi tévékapcsolgatás közben találtunk rá erre a filmre. Azt hiszem, másként nem kerül rá sor, hogy megnézzem. Most meg fogom a fejem, hogy milyen jó családi filmet lehetett volna ebből csinálni. De...

Az első, hogy nagyon elnézték a humort. Mert ez könnyed, vicces és családi filmnek számták, csak éppen nagyon túllőttek a célon. A filmbéli Rin Tin Tin éppen csak nem beszél, nem sok kellene hozzá. Olyan jeleneteket készítettek, mint a felettesnek szalutáló kutya, vagy a harci repülés közben a németeket észrevevő eb - ami annyira nem is fájt volna, ha nem adnak rá pilótaszemüveget és sálat. De végig találni ilyen húzásokat benne: mintha kisgyerekeket akarnának megmosolyogtatni.

A második, hogy ezt a fajta oda nem figyelést és mesés vonalat egyre jobban beépítettek a történetbe is. Rin Tin Tin kb. hőstettek sorát hajtja végre a filmben: megvédi az elhagyott gyereket, egyedül ő találja meg és majdnem haza is húzza a lelőtt pilótát, felfedi a dugi ételek rejtekhelyét az éhes katonának. Pedig nem mesefilm, de az ilyen elemek miatt olyan hatása van. Kicsit sem lehet komolyan venni, butává és nagyon gyerekessé tették.

Pedig, más oldalról benne vannak egy igaz történeten alapuló családi film jól működő elemei is. Ahogy a kiskutyát megmenti az amerikai katona, ahogy majd a német hadifogoly képzi, ahogy kiharcolják, hogy maradhasson katona gazdája mellett, és még Amerikába is behajózzák a végén. Komolyan, azt hittem nevetőgörcsöt kapok, amikor azzal az indokkal akarták Európában hagyni, hogy sok helyet foglal. Egy kutya, amelyik szívesen aludna a gazdi mellett, vagy a priccse alatt. De elkalandoztam megint. A lényeg, hogy vannak jó ötletei, történetszálai is a sok gagyi mellett.

Kinézetre is hasonlóan vegyes a kép. Amikor komolyan tudtam venni, pl. a kutyák megmentése, akkor működik. Nem kellett nagy költségvetés, de a kutyák helyesek és a háborús hangulatból is van benne. Csak a mesés elemek - ahogy beágyazták őket egy élőszereplős filmbe, fájdalmas. A legrondábbat, legrosszabbat már felfedtem különben: a szalutálás. Az valami borzalmasra sikerült.

Ismer színész nincs benne, de nem is az a szint a film. Pont az, aminek néztük. Családi film a tévében - nem mellesleg fiatalabbaknak is. A legjobb szereplő különben a kutya. Még akkor is, ha a már sokat szidott összevágásokban, szalutálásban el is rontják a hatást.

Egyszer nem bánom, hogy láttam, tényleg volt benne szerethető és cuki rész is. Csak az összkép, azzal vannak gondok.

Gyerekek, tábor, alkalmatlan nevelők és színház. Akad bőven olyan elem a történetben, ami miatt jó is lehetett volna. Sajnos, inkább az járt az eszemben, minek is nézem ezt végig?

Mert a történet sajnos nem vicces, csak az akar lenni. Az meg nagyon nem ugyanaz. A keret szeret a Drámatábor alapítója, oktatója és kb. mindenese betegség miatt idén nem tud semmit intézni. A fia átveszi a helyét, de semmihez sem ért. A változtatási katasztrófálisok - akár a tanári karral, akár a tábor egyéb dolgaival kapcsolatban. Azt is mondhatnám, hogy összejön egy kb. semmihez nem értő banda kb. nulla anyagi kerettel, akiknek tanítania kellene a színház iránt érdeklődő gyerekeket, a tábor végére pedig színdarabot is elő kell adniuk.

Nincs olyan oldal, ahol ne lenne katasztrófa a film. A legtöbben szerencsétlenkednek csak és rossz nézni, amit művelnek. A végére ugyan kerekítenek valamiféle happy endet, de hogy ki lesz itt boldog? Van egy páros, akik annak idején itt barátkoztak össze. Azóta is visszajárnak tanítani, és csak álmodnak róla, hogy majd befutnak. Csak éppen az egész egy hazugságra épül: a lány beleszeretett a fiúba, aki viszont meleg, így a lány tényleg csak a barátja lehet. Ennek ellenére egy csomó lehetőségről lemondott érte, és még mindig áldozatokat hoz érte. Most esélye lenne kicsit az álmát érni, de a srác megsértődik. És nekik kellene darabot írni két hét alatt, ami több, mint katasztrófa.

A gyerekek se viccesek, meg se igen lehet jegyezni őket. Inkább a tanári karra koncentrálnak, akiket meg a fentebb emlegetett szerencsétlenkedés jellemez. Van pl. olyan felvett új oktató, aki mindent csak összehazudott az önéletrajzában, és ötlete sincs, mit is kellene tanítania. Hát merít az élettapasztalatából és pl. színházi verekedés címén utcai harcot tanít a gyerekeknek. Akár vicces is lehetett volna, de nem úgy adják elő. Így csak szánalmas. De a filmről is ez az összbenyásom - lehetett volna jó is, vicces is, de csak siralmas.

Látványelem nincs, hogy is lenne? A formátum eleve irritált. Mintha házikamerás áldoksi lenne. Az kevés show-nak áll jól, és ez nincs köztük.

Kavarognak a szerencsétlen felnőttek és a gyerekek. Ennél több nem jutott bele. Még színészek sem, akiknek a neve eladná. Ben Platt a legismertebb, de ez a film képes azt megjátszani, hogy van egy Tony-díjas musical- és filmszínészük, és nem ő játssza az énekes szerepet. Erre hogy varrjak gombot? Még Noah Galvin lehet ismerős a The Good Doctorból, de bevallom, én nem ismertem meg. Amikor áttanulmányoztam, kik szerencsétlenkedtek ebben a filmben, akkor lepődtem meg, de nagyon. Egészen más figurát kapott, de különben ő megoldotta. Jut eszembe, még egy. Ayo Edebiri a The Bear-ből - Janetben megvan minden vagányság, ami a szakácslányban nincs. Tulajdonképpen ő is pozitív csalódás.

A zenéje - röviden, nincs dallamtapadásom. De a zenéhez van köze a film egyetlen jó részének. A végén megnézhetjük, milyen lett a darab, amit a tábor alatt írtak és színpadra állítottak. Abban több a humor és az ötlet, mint különben az egész filmben. Valahol röhejes és ironikus egyszerre, amikor a gyerekek előadják a Wall Street farkasa ide szabott verzióját, csak nővel a főszerepben.

Szenvedtem vele, nagy nehezen és egyszer elkopott. Ha már komédia, miért nem lehetett vicces? Mert talán ez a legnagyobb probléma. Annyira nem lett ez mókás...

Szerettem az első évadot is, és mivel nem változtattak a recepten, újfent könnyen ráhangolódtam és néztem a sorozatot. Ami tulajdonképpen egy antológia.

Hiszen minden rész egy másik történet.

A közös, hogy mindegyikben egy bírósági tárgyalásra csöppenünk bele. A végén hirdetnek ítéletét - addig a visszaemlékező, flashback jelenetekből megtudjuk, mi történt a múltban pontosan. Így képet kaphatunk arról, hogy az esküdtek is ráéreztek-e az igazságra, vagy nem esik jól, ami a részek végén történik. Ez ad is egy plusz izgalmat a történethez: nem lehet előre kiszámolni, kinek kell börtönbe mennie és kik lesznek azok, akik szabadon távozhatnak a bíróságról.

Sokféle témát és esetet ismerhetünk meg. A legerősebbek közül már a nyitásban is kapunk. Az elsőben még nézőként sem egyszerű eldönteni, nekem nem is ment, hogy Charlotte bűnös vagy sem. Az asszony látnok és érzi, hogy eltűnt kisfiú még él. A tárgyalás: az anya szerint csak élősködött rajtuk, nem igazi látnok. Az apa viszont hinni akar neki. A rész pedig attól erős, hogy Charlotte mindkettő lehet. Az öregedő, magányos nő, aki így szerez magának társaságot és anyagi segítséget. Ugyanakkor egy nagyon segítőkész, jószándékú asszony, aki tényleg hiszi, hogy érzi ezeket a dolgokat és kapcsolatban van a gyerekkel. De nem ez az egyik legveszélyesebb? Amikor magát is becsapja, ezért hittek olyan könnyen neki a szülők is? Felicity Huffman Charlotte-ja az egyik legjobban, legtöbb színnel megjelenített alak volt a sorozatban.

April története egy megkattanó nő meséje, aki kifogott egy rossz napot. Mire észbe kapott, már autós üldözésbe bonyolódott, aminek baleset és tragédia lett a vége. Nem csak az van benne, hogy mennyire nehéz egy egyedi nevelési igényű gyereket nevelni, de a nők, anyák túlterhelése is. Vannak filmes előzményei is, hiszen nem egy színész játszott már el olyan rossz napot, aminek ámokfutás lett a vége.

De vannak vállalati titkok és hozzá kapcsolódó korrupció, sportolók drogozása, pénzkicsalás, családon belüli erőszak és visszacsapás, féltékenység és megcsalás, robotika. Ez utóbbi simán elférne egy Black Mirror epizódban is - hiszen hol máshol nézhetnénk olyan történetet, amiben a férj válni akar, mert beleszeretett a feleségétől kapott kísérleti szexrobotba?

Jó történetek, vannak csavarok és én kifejezetten bírom, hogy nem lehet előre kitalálni, miképpen döntenek majd az esküdtek. Szabadul ki olyan, akinek ülnie kellene, de fordítva is megesik. Az Esküdt #2-t idézve ez nem tökéletes rendszer, de egyelőre nem tudnak jobbat.

A színészek, a történetek adják el, és meg is teszik. Nem látványsorozat, krimi és dráma.

Ahogy az előző évadban, itt is rengeteg ismerős színész bukkan fel. Talán minden részben van egy ismert sorozat- vagy akár filmszínész. Egyesek a sikereikhez hasonló szerepben, mások sokkal merészebb, másabb alakot játszottak el. Ez is az egyik játék, amit szerettem: felismerni, kit miben láttam már.

Tárgyalótermi krimi, dráma is - egy olyan kombináció, ami velem még mindig nézeti a műsort. Tetszett ez az évad is, én jönnék vissza harmadszorra is.

Nem nagyon találok jobb jelzőt annál, hogy fura volt számomra ez a film. Meg a főszereplő is. Egyszer is nehezemre esett megnézni, pedig a gyorsított lejátszásra is rányomtam.

Első ránézésre a film két romantikus trope keveréke. Egyik oldalról szerelmi háromszög: a csinos Marika egyaránt felkelt a szép jövő előtt álló helyi ifjú, Jenő és a helyi báró figyelmét is. A maguk módján mindketten udvarolnak neki, csak éppen a lány nem tud a szíve szerint választani: a báró ugyanis nős, és hiába nincs már szerelem közte és a felesége között, egy beteg asszonyt nem hagyhat el.

A másik, hogy Marika és Jenő szülei egyfajta helyi ősellenségek. Hasonló boltokat vezetnek, egymással szemben. Vetélkednek egymással, és ez a helyi választásokon is visszaköszön. Jenő ugyanis pályázik Marika nagybátyjának képviselői helyére, amit van is esélye elvenni az öregtől.  Adná magát, hogy az ellenségek gyerekei egymásba szeressenek és ezzel jöjjön a zűr, de itt másképpen alakul a történet.

Nem akarom elmesélni, mikor ki kit szeret és mivel bonyolítják a cselekményt. A lényeg, hogy rendszeresen az hozza a fordulatot, hogy Marika saját elhatározásból vagy a család nyomására éppen kit szeret, kihez készül hozzámenni. Nagy meglepetések és nagy mozgástér sincs. Kisváros, kevés ember és a szülők által kijelölt utak, amik között lépegetni lehet.

A film még azzal próbál játszani, hogy mit jelent egy kisvárosnak, ha megjelenik ott a vasút. Vagyis, a technikai fejlődés hogyan változtatja meg a társadalmat, fogyasztói szokásokat. Igyekeztek belevenni azt is, mit ad a fejlődés, de cserébe mit vesz el. Az tetszett is benne, hogy nem akartak egyértelműen feketék vagy fehérek lenni. Ahogy mindennek, ennek is vannak előnyei, de hátrányai is. Kezdetben a két ellenséges család is ellentétes állásponton van, ezzel is növelve a konfliktusok számát.

A film egyik baja a lapos cselekményen túl, hogy egy szereplőjét sem sikerül megszerettetni. Marika kapcsán már Kelemen Hanna játéka is irritált. Éreztem végig a figurában egy olyan kétszínűséget és felsőbbrendűségi tudatot, amit nem éreztem jogosnak. Plusz, túlzásnak érzem, ahogy ez már megint egy olyan történet, amikor mindenki el van ájulva a lánytól, aki erre nem szolgált rá. Gazdag, ezért tud szép ruhákban járni. Nem az ő érdeme. Tud zongorázni. Ezzel inkább a báróra hat. Szintén a háttere - elvárták, taníttatták, kisasszonynak nevelték. Talán ez zavar annyira: minek kellett ilyenre nevelni egy boltos kisasszonyt? Mert lehet az a család bármennyire is rátarti, a Toll családdal együtt mindketten kiskereskedők és nem többek.

Mindkét férfinak megvan a maga hibája: a báró nős, mégis jelen van és kecsegteti a lányt. Pedig tudja, hogy nem lesz jövőjük. Toll Jenő inkább két lábon áll a földön, csak éppen ő meg nem veszi emberszámba a lányt. Úgy kezeli a lányt, mint egy babát, aki majd engedelmeskedik neki.

A családtagok visznek egy kis színt a történetbe, de ott is tipikus történetekre futja csak.

Szóval, fura. A hősnő karaktere, a környezet és a vége is. Mondjuk, addig is volt szó nagyon áttétesen arról, hogy a lányoknak is nagyobb szabadság járna, de egészen addig Marika a család és a jó férjre törekedett. Honnan jött akkor az irány, amit választ? Mindegy, annyira nem érdekel, hogy meg akarjam fejteni.

Évadzáró a Landman (s01e10) kapcsán. Az első, hogy már teljesen össze vagyok zavarodva, Monty él vagy hal. Én már múltkor temettem, de időben műtőbe került. De csak azért, hogy megint olyan vége lehessen a résznek, hogy nem tudom eldönteni, mi van vele. Érdekesebbek azonban a többiek. A modern kamaszrománc, az első üzlet beindítása vagy éppen a kartellel való alkudozás. Az még szép keretet is adott a sorozatnak - azzal nyitottunk, azzal zártunk, és Billy Bob karaktere megint megmutathatta, milyen kemény ember. Azért az brutál, amikor őt kínozzák, konkrétan belevertek egy szöget a lábába, de még ő oktatta ki a kartell vezért. Erős ez a sorozat, jó színészekkel és pörgő eseményekkel, miközben végig tartani tudta azt is, hogy rámutat világunk élhetetlenségére és az emberi önzőségre, vesztünkbe rohanásra.

Elkezdődött a SAS: Rouge Heroes (s02e01-02) újabb részekkel. Alapvetően Paddy és a SAS-ra átnevezett osztag kalandjait követhetjük, akik Afrika után a szövetségesek előrenyomulását készítik elő Szicíliában. Vettek be partszakaszt, szembenéztek a Cosa Nostrával és Paddy hajtja is őket - egészen Berlinig akarnak menni. Abból a srácból ki is nézem, hogy elmegy addig. Ahogy alapozták a képet: hazafias, gyilkos őrültek, akik a nácik rémálmai. Volt velük akció, pasis humor, meg pár érzelmi pont is. Emlékezetes részük? Paddy mindig alkot, Jack O'Connell nagyon szerepére talált. A pappal folytatott beszélgetései, amikor a fegyverét Jézus szobrára aggatta, de az se volt semmi, amikor gyakorlatoztat vagy David bátyjával felesel. Akkor, ami meglepett. David. Az előző évad végén fogságba esett, én már keresztet is vetettem rá, eszembe nem jutott volna, hogy Swindells így is maradhat a sorozatban. De megoldották - látjuk, miket alkot a fogságban. Egyelőre nem sokat, de Eve már beszökött hozzá. Mert miért is ne... Különben minden túlélt szereplő visszajött, a nagyobb nevek is, mint Dominic West. Új szereplő Bill, David bátyja, aki már csak azért kellett, mert a csörtéi Paddyvel magában eladnak egy részt. Az őrült és az úriember, lehet számolni a pontokat. Ahogy a részek elejére ki is írták, igaz történet alapján, de nem történelemkönyv. Vagyis, egy pörgő, akciókkal és humorral teli háborús sorozat, nekem eddig bejön.

Újabb évadzáró: Silo (s02e10). Abszolút tudta hozni, amit az egész évadban kaptunk. Jó volt mindkét történetszál, voltak érzelmi csúcspontok, és Juliette szállítja a megoldásokat. Nem csak a kiégett silóban, de a sajátjában is jó eséllyel ő menthet meg mindenkit. Megtudtuk a készítők titkát és Bernard is szembenézhetett azzal, minek szentelte az életét. Fordulatok, több szereplő nagy pillanata. Kár is lelőni a poénokat, mert ebben most annyi minden volt. Be is érem annyival, hogy valóban mutatta, milyen ez a sorozat. Mellette kijelölte, merre tovább. Bár bevallom, én szívesebben nézném az életük átszervezését, mint visszatekintve mert a kezdeteket. Mert sajnos, megismertem a cukorkaadagolót...

Újabb évad Dalgliesh (s03e01) is jött. Az első két rész egy nyomozás. Egy papi rend iskolájában történt gyilkosság és hamarosan ott találjuk magunkat, hogy az iskola fennmaradása, az értékes festmény és birtok örököse, régi titkok között kell vájkálni. Dalgliesh szokott kolléganője nincs, így egy másik rendőrt oktatgat közben arra, milyennek kell lennie egy nyomozónak. Ráadásként regényadaptáció is, így az is megtalálhatja benne a számítását, aki olvasva szereti Dalgliesh nyomozásait. A krimi önmagában kevésbé fogott meg, pláne, amikor egyre több lett a hulla. Nagyon Agatha Christie-t idézne, de mégsem az. De a korhangulat, külsőségek megvannak. Dalgliesh karaktere meg el tudja adni. Bertie Carvel telitalálat a szerepre, vele kaptunk egy újabb emberséges, magányos, de remek tévés nyomozót.

A My Happy Marriage (s02e02) további alapozás. A démonos ügyről ebben a részben nem sokat tudtunk meg, de Miyo felveszi a harcot a vőlegénye anyjával. A durva az, mennyire másképpen, mint amit vártam tőle. Csendesebb rész, árnyalja az anya karakterét és egy erőt mutat be a lányba. Tényleg sokat változott, mióta otthonra és szeretetre lelt. Azért várom, hogy a démonos szál is beinduljon.

Még egy újdonság, illetve visszatérés: Harley Quinn (s05e01). Maradt az olcsó humornál, és édeskevés ehhez, hogy Gotham helyett Metropolis lesz az új székhely. Depressziós Superman, Lex Luthor húga - aki Bruce Wayne-nel kavar... A lényeg inkább a végén volt, mert rá van utalva, mitől olyan kis tervezett tökéletesség ez a város és vajon miért keveredik majd megint harcba Harley és Ivy. A grafika is a szokott. Vagyis, most adok neki pár részt, hogy alakuljona  történet, és eldöntsem, mennyire tetszik a dolog. A Kite Man is szórakoztatott az elején, aztán kifulladt. Reméljük, itt jobbak az írók.

Dr. Robby kapcsán nem tudok újat mondani, vagyis The Pitt (s01e03) ugyanazt nyújtotta a 3. részben, mint az előző kettőben. Viszik tovább az eseteket, esnek be újak és mindenkinek gyorsan kell haladni. Továbbra is erős a formátum, de kísértésem van tőle arra, hogy összevárjam az évadot és egyben nézzem. A 24-gyel is mindig megvártam az összeset, és rászántam egy napot. Amennyire átnyúlnak az esetek részről részre, itt is lenne értelme így eljárni.

 A mi kis falunk (s09e06) kapcsán ugyanez a helyzet. Pont olyan, mint eddig is. A hogyan űzzék az ördögöt ugyan hozott mosolygós pillanatokat is, de különben marad az önismétlés. Színészek, humor, formátum - ugyanolyan ez a rész is, mint a többi.

Háborút sokan és sokféleképpen vívnak. A 2. világháború egy olyan frontját mutatja be ez a film, amiről én pl. eddig még nem hallottam. A mai, modern korból visszanézve fel sem merült bennem, hogy milyen problémát jelenthetett a levelezés, a posta a II. világháború idején. Mint kiderült, jelentett.

De a film távolabbról indít. A történelmi regények azon fajtáját követi, amelyben nem a nagy történelmi szereplő, hanem annak közelében lévő a főszereplő. Itt ő Ebony - egy kisvárosi, fekete lány, aki a helyi lányok nagy bosszúságára a jóképű, fehér osztálytársuknak, Abramnek a legjobb barátja. A két fiatal szigorúan barát igyekszik maradni, a rasszuk miatt. Csak akkor kezdenék kimondani az igazi érzelmeiket, amikor Abram önkéntesként bevonul a seregbe. Pilóta lesz, de sajnos hamar el is halálozik. Ebonynak akkor már nincs maradása - ő is jelentkezik a seregbe. Csak éppen két gond van: a neme és a rassza. Fekete nőként senki nem látja szívesen. Ő kerül majd be Charity Adams csapatába, ahova a fekete nőket küldik. Charity az ismert személyiség a filmben - ő éri el, hogy kimehessenek a frontra. Amikor feladatot kapnak - a posta megszervezése -, ő a fő szervező és tartja egyben a vállalkozást minden gáncsolás ellenére. Mert a film leköveti, ahogy a nők helytállnak, ezerszám szelektálják és intézik a postát, miközebn egy fűtetlen hodályban szállásolják el őket, nincs rendes ruhájuk, plusz feladatokat kapnak és egy papot is a nyakukra küldenek, aki még körül, sem nézett, már levelet ír, milyen istentelen ez a csapat. De Charity leküzd mindent, nem hagyja magukat.

A film jó érzékkel egyensúlyoz az egyéni történetek és a feladatuk között. Azért az nem lett volna önmagában érdekes, ha csak azt nézzük, hogyan postáznak. Inkább az újításaik vannak kiemelve: ahogy pl. rájönnek, hogy a borítékokra rajzolt kis jelek mit takarnak, miképpen segítik a címzést. Ahogy a papírt vizsgálják. Amikor a kocsijuk bombára fut. Mellette pedig a lányok, elsősorban Ebony kaptak szerelmi szálat, magánéletet is. Ebony ugyanis gyászolja a meghalt fiút, de lesz itt egy fiatal, fekete katona, aki szívesen barátkozna a lánnyal.

Tetszett az a filmben, hogy relevánsan foglalkozik a nőket és a színeseket érintő hátráltatással és előítéletekkel, de nem esnek át a ló túloldalára. Ízléssel ábrázolják a rasszizmust és elnyomást. A legnagyobb csapás pl.  nem is a filmben bemutatott tábornok, aki úgy tett keresztbe, ahogy csak tudott. Hanem, amikor arról van szó az összefoglalónál, hogy kivel mi történt később, amikor az kerül szóba, hogy Európában mennyivel többre becsülték őket és a munkájukat, mint az Államokban. Ezt különben fekete katonák és osztagaik esetében is be szokták dobni a filmekben: amikor a hadszíntéren harcostársak, fogadott testvérek, de otthon az Államokban a szegregáció miatt még egy kocsmába sem ülhetnek be együtt.

Igaz történet alapján, jó érzékkel megírt szkriptből. Talán kissé kiszámítható és vannak szentimentális epizódjai, de ebbe a zsánerben ez elfért. Nem meglepetés, hogy jó szereposztást is sikerült hozzá összehozni. Ketten emelkednek ki már a stáblistára rápillantva is: Oprah és Kerry Washington. Az utóbbi olyan hősies magasságokba emeli a szerepét, hogy simán elhiszi az ember, hogy az is nagyban segítette a seregek győzelmét, hogy végre megkapták az otthonról jött leveleket. A tényleges főszereplő, Ebony Obsidian különben annak ellenére szépen hozta a 18-19 éves fiatal lányt, hogy közelebb van a 30-hoz, mint a 20-hoz.

Nem látványfilm, talán a bombára futást és annak következményeit leszámítva nem is volt 'akciós' jelenet. De nem is kellett - ez másfajta hősiességről és helytállásról szólt. A karakterek, az esélyért való harcról és nem a fizikai háborúzásról szólt.

Mindennel együtt érdekesnek találtam és szívesen megnéztem a filmet. Most már legalább azt is tudom, hogy még a hadsereg postájáról is lehet filmet készíteni.