Jó régen – 4 éve – volt már az első évad, nehezemre is esett a teljes történetét visszaidézni. Az sem segített éppen, hogy in medias res, már csatával indult az évadnyitány. Kapkodtam a fejem: ki harcol kivel és miért? Ki kicsoda?
Mert hiába Zeusz és olimposzi istenek, itt keverve vannak a dolgok. Vannak saját szereplők, akiknek semmi köze az eredeti mitológiához. Maga a főszereplő is ilyen. Heron, Zeusz egy újabb fattya egy embertől, akit Héra
látatlanban is utálhat. De ezen a ponton már túlléptünk azon, hogy Héra csak a gyerek és az anyja ellen tör. Az istenek belháborújának vége a nyitány, ami Zeusz oldalának győzelmével, ugyanakkor a főisten halálával is ér véget.
Az évad konfliktusát az adja, hogy kell egy örökös. Minden birodalomnak – ég, víz, alvilág – volt egy köve, és az égét most el kell nyerni. Ugyan többen igyekeznek megszerezni, de Zeusz abban célt ér, hogy visszajuttatja a nagyanyjának, Gaiának, aki versenyt hirdet. Egy labirintusban próbákat kell majd kiállni a kőért és a hatalomért, ami vele jár. Heron nem érdekli a hatalom, csak éppen nem hagynak neki választást. Ares akkora erőszakos akarnok, hogy őt nem szabad nyerni hagyni. Hades meg szabadulni akar az Alvilágból, mert egyre nehezebben viselik a feleségével, hogy fél éveket külön kell tölteniük. Így ő is ármánykodni kezd, és Seraphim lesz a szövetségese. Így Heron féltestvére – az anyja és nem Zeusz oldaláról is újra szembekerül vele.
Különben erre az évadra már ott tartok, hogy ez a sorozat olyan, mintha Marvel és Thor lenne, csak a skandináv mitológia helyett a görögre tették az alapokat. Seraphim egy az egyben koppintja az Istenölő tündét, Thor egyik nagy ellenfelét Aaron képregényeiből, még az alaptézisük is ugyanaz az istenek gyarlóságáról és felesleges voltukról. A külseje is passzol. Heron meg nagyjából Héraklész átgondolása, az eredeti félisten gyengeségei nélkül. Heron agyat is kapott, nem csak erőt. Ha már Thor-hasonlatok: van tippetek, mi Heron ereje? Pontosan, ő is villámokat szór.
De érdekesnek tartom azt is, hogy az Alvilágban meg az egyiptomi kultúrából van koppintás. Az életút (itt azért nem maga a szív) mérlegre kerül – pontosabban a tetteik hatása másokra, és az alapján dől el, az Alvilág melyik
részére kerülnek.
Ami a legjobb az évadban, hogy felismerték, csak Heron a középpontban unalmas. A három főszereplő közül ő csak az egyik, és a végét leszámítva talán a legkevesebb történetidő is az övé. Ő már nem fejlődhet, ismerjük teljesen a történetét. Viszont, Hades kapcsán újra lehet mesélni a szerelmi történetét Persephone oldalán. (Itt nincs is nőrablás, csak egy akarok és zsarnok anya, Demeter. Meg az, hogy az istenek még egymással is mennyire kiszúrnak, nem csak az emberekkel.) Seraphim kapott egy tragikus szerelmi szálat, mintha eddig nem
lett volna elég sírós jelenet az életében. Kellett neki még egy.
Természetesen ezeknek a kibontása mellett bőven van benne harc is. A különféle oldalak csatába küldik a harcosaikat – az alvilági árnyak kifejezetten bejöttek a térugrásaikkal. A főszereplők is bevetik magukat a küzdelmekbe. Túl ötletesnek nem mondanám ezeket, Heron villámszórása már harmadszorra is unalmas, nemhogy sokadszorra. A többiek kapcsán legalább több ötlet volt. Azért nem ronda, próbálkoztak, csak annyi jobb van…
Roppant nagy nyitott vége is van, de mivel 5 évadra van tervezve, várható, hogy nem ez lesz a zárókép. Bár kérdés, hány év, mire Tüphón felemelkedhet. (Ő is tiszta Marvel Thor másolat. Megvan a démon, ami elpusztította Asgardot a Thor 3-ban? Tüphón mintha róla lenne mintázva.)
mintha ugyanannyira ismerném őket is, mint Batmant és Supermant. Most rákerestem, és így már tudom, hogy saját websorozatuk hősei, de kb. ennyi. Menet közben raktam össze, hogy milyen erejük van, és hogy egy bizonyos por segítségével varázsolnak. Különben meg nem kevés merítés van a személyükben, képességeikben és neveikben. Pl. Weiss Schnee fehér ruhában, fehér karddal küzd, jégvarázslatai és óriása van, a neve meg a német ’fehér hó’ egy változata, de akár Hófehérkének is tudnám fordítani. Jaune Arc, Nora Valkyrie és társaik. Szörnyekkel harcolnak, akiket pedig Grimmeknek neveznek – most majd a Ligával együtt küzdenek velük.
epizód a tévében, mint egy egész estés film, amit moziba szántak. Josh családja szétesett - a nagyfia, Dalton most kezdi a művészeti iskolát. Ott a tudatuk mélyére kell ásni, festeni - mivel Dalton örökölte a családi asztrálkivetülést, így sikerül a másvilág ajtaját kinyitnia úgy, hogy nem is tudja, mit csinál. Az apjának meg emlékeznie kell, hogy megmenthesse és vele talán a családjukat is összeragassza. Kb. ennyi az egésznek a története.
tudott ütni. Egyszerűen még nem volt időm felfogni sem, hogy egy ilyen lépést képesek voltak benne szinte a sorozat legvégére. Érdekes volt, ahogy Sheldon és a család többi tagja is a gyásszal birkózott. Ebben volt érzelem, és jól lépegettek mosolygós és drámai részek között. Viszont, aztán jött a zárórész. Egyben a magyarázat, hogy miért Jim Parsons a sorozat narrátora - miért mondja el a felnőtt Sheldon a gyerek- és kamaszkorát. Durva ezt így a végére írni, de ez így annyira gagyi... Pláne, hogy többször is mutogatták Sheldon és Amy későbbi énjét, már az Agymenők után pár évvel. Hogy mennyire nem esett jól így látni őket... Ok, Amy talán jobban tartotta magát, mint az anyasorozatban. Ő a Sheldont irányító családanyaként még szimpatikus is volt. De Sheldon? Hát nekem az agyamra ment. Nem tetszett a keret ötlete, bár a záróképsor azért ült. Sheldon ott lesz, ahol a helye van. Van benne zárás jelleg, de nem az igazi. Nem véletlenül - Georgie és Mandy saját sorozata miatt csak részben lehet mindent lezárni. De sok színész visszajött, azért van zárlat. Csak... valahogy mégsem esett jól.
vissza. Jön a nyár, és még nem teljesen heverték ki a nemi erőszak és sorozatgyilkos traumát. A legtöbbjük küzd valamivel, de nyárra megint a cselekvés és nem az elmélkedés lesz a lényeg. Feltűnik egy új gyilkos, a lányok veszélybe kerülnek újfent, és szinte mindenki életében jön egy plusz szereplő vagy valami hobbi/megszállottség, ami köré lehet építeni. Mouse pl. egy horror oldal megszállottja lesz, a saját ügyük nyomozva tovább. Imogen a kislánya örökbeadásán nem bír túllépni - döbbenet, mégsem Aria és Ezra kapta, hanem egy meleg pár a közelben. Máskülönben Imogen nem tudna utánuk járkálni... (Azt különben nem is értem, hogy a nemi erőszakból fogant baba, akinek az apjára gondolni sem bír, hogy lehet ennyire féltett és szeretett a számára.) Tabby megint szerelmes lehet, de Imogen is kezd összejönni az elsőre ellenszenves kollégájával a nyári munkáról. Szóval, az élet több szintéren zajlik és döntik ránk a kliséket és ismerős történetszálakat. Korrekten össze van rakva, vannak látványos részek benne és még mindig nagyon gyúrnak az eye candy faktorra is. A ruhák, a szexi fiatalok és még sorolhatnám. Adott egy jó nyári guilty pleasure sorozat, csak az eredetiség, hogy valami újat lássak, az hibádzik még.
maradt ugyanolyan furcsa és érthetetlen, mint eddig. Az epizód összeáll, a résznek van tartalma - telibe a kihallgatás és a vallomástétel. De az egésznek az értelme? Az nincs meg. Én már azt is megkérdőjelezem, hogy minden meg is történik. Lehet, hogy egy jó része csak a főszereplő képzeletében zajlott le? Az magyarázná pl. Robert Downey Jr. többszöri szerepét. A vége is olyan... nem is tudom. Értelmezhetetlen? Profi kivitel, jó színészi játék, de egyszerűen nem tudok mit kihámozni a sorozatból.
párkapcsolati drámánál, amiben a semmit ragozzák végtelen számban. Ez különben emlékezős rész volt - az ikrek levelet, Spencer meg egy hátrahagyott naplót Billy-től, és mindenki a sorozat nagy örege tanácsaira hagyatkozva lépett tovább az életében. Vagyis, maradt irányban, mert igazából senki nem döntött semmi nagyban vagy más irányba. Értem én, vendégszereplésre és emlékezésre jó volt, de engem már irritál az edző halál utáni szentté avatása. El fog jutni ez a sorozat is oda, hogy már jobban fog idegesíteni, mint amennyire szórakoztat és gondolkodni kezdek a kaszán. Amit tudjuk, hogy nekem nehezen megy.
egész filmben a miniszterelnök hozza a rossz döntéseket, míg a felesége végig előre ráérez, mi fog történni és ő az, aki az embereket is meg tudja nyerni. Nem is kicsit visszatérő elem, hogy Bernadette próbálja a férjét figyelmeztetni, de ő nem hallgat rá, mindenki lekicsinylően néz a nőre, akinek aztán igaza lesz. Innen kb. az derül ki, hogy az egész kapcsolatukra ez volt a jellemző. Chirac élvezte a rivaldafényt és feljebb jutott, míg Bernadette elfeledetten mosolyoghatott a háttérben és nyelhette magába a mondandóját.
főgonosz is eljut oda, hogy nukleáris robbanófejeket szerezzen és a Föld ellen akarja használni, csak annyira megkésve, hogy nem is értem, mit csinált 30 évig. Malmozott? Elvben végtelen számban tud magához hasonló robotokat készíteni, de nem támad, csak elbujdosik és vár? Annyira rossz taktikát választott, hogy egyértelmű volt, hogy innen csak bukni lehet. Meg különben is – milyen az már, hogy saját magáról nem volt biztonsági mentése? Elvben zseniális a főgonosz, csak éppen ennek a filmben látottak alapján semmi tanújelét nem adja.
epizóddal – átfogtak két nagy tornát és kb. minden részre jutott utcai verekedés is. Komolyan meg is lepődtem rajta, hogy egy évadba belenyomtak két nagy tornát is. Volt is összecsapottság érzetem, más ugyanezt a történetet minimum két évadra szétszedte volna és több ellenfelet, több mérkőzést, több részt összehoz.
művelt, de mer többről is álmodni. Szökne, és a lányt is vinné magával kabalának. Cora nem akar vele tartani, de aztán beindulnak az események és megkezdik az utazásuk a földalatti vasút szervezetében, és Cora a történet végére mondhatni bejárja az egész Délt és sokkal többet lát, mint amit ép ésszel be lehetne fogadni.