Marad egyáltalán olyan figura a Marvel-filmekben, amely nem női szuperhős lesz? Mindenkinek lánya születik, vagy a lánytestvére lép a helyére, vagy eleve női figura. Ok, nyilván túlzok kicsit, de már feltűnő, mennyire feminim kezd lenni ezeknek a filmeknek a világa.

A Hangya is azok közé tartozik, akiknek lánya van. Társ főszereplő lett Hangya mellett a Darázs, aki szintén női figura. Hank mellé visszatért a felesége, aki szintén harcias amazon. Erre a részre pedig Cassie is felölti a szuperhőst jelmezt és részt vesz a családi világmentésben. Ha elkezdik nyugdíjazni az idősebb hősöket, akkor a lány marad a következő generációnak. Ez azzal együtt tud zavarni, hogy Cassie még a szimpatikus szereplők között van. Kathryn Newton szimpatikus volt ebben a kamasz szerepben és jól is állt neki a felnövő tinilány, aki egyre inkább a saját történetét írja.

Ha elveszem a jövőtől való félelmem, akkor ez egy mókás darabja a filmeknek. Eleve a Hangya a könnyedebb szereplők közé tartozik és itt elég sok mindent megtettek, hogy családi poénokkal töltsék meg a filmet. Ki akarták emelni, hogy ez egy családi vállalkozás, amelyben a tagok bármit megtennének egymásért. Nem véletlen az sem, hogy Scott majd bemutatja, hogy a családért a lehetetlenre is képes és egy elmerohasztó pokolból is kimászik, mert az minden mást dominál, hogy megmentse a szeretteit.

Akár önálló kalandként is működik. A család rendbeteszi a quantumverzumban, amit Janet félkészen hagyott ott. Vagyis, a népeknek vissza kell  kapnia a szabadságát. Janet segített hatalomra jutni Kangnak, amíg nem tudta, melyek az igazi szándékai. Utána szabotálta, de egyedül nem tudta legyőzni. Most azonban többen vannak, összefognak és mindenki csatasorba áll. A család is, a népek is, amelyek vissza akarják kapni az életüket. Amikor a végén megjelennek a csatára? Kb. a Ready Player One nagy közös kivonulása, de már több műsorban is elsütötték ezt a poént. A hős segítséget hív, és mindenki eljön. Vagy legalábbis a nagy többség.

Vannak benne egészen elképesztő ötletek. Némelyik már annyira beteg, hogy az szinte szürreális. Amit nagyon nehezen emésztettem meg, hogy miképpen tartották Corey Stoll alakját a történetben. Ennyire egy beteg ötletet... Vetélkedik az agyműtéttel Emma Stone második Oscar-díjas filmjében.

Látványra az a színes, giccses túlnyomott világ, ami már kicsit inkább Waititi Thor világát idézi meg. Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy nem néz ki jól. Iszonyat pénzeket ölhettek bele, de látszik is az eredményen. A Marvel különben is mindig erős volt látványban és ez maradt így most is. A kedvenc trükköm? Hank hangyái. Sajnáltam is, hogy őket nem viszik magukkal, bár talán jó otthonuk lesz az új helyen. Az a vonulás...

A sztárfaktor is a szokott módon magas. Mellékszerepekre is világsztárokat kérnek fel és simán beugrik 2-3 jelenetre Bill Murray is. A fő szereplők mind visszatértek. Akit ki kellene emelni, mert olyan szerepet kapott, amely az egész univerzumra hatással lehet, Jonathan Majors és a Kangok. Már csak az érdekelne, hogy a szereplőnek mi a motivációja. Dominálni a multiverzumot? Az egész közösség antihős, vagy rosszfiú lesz? Vagy belőle is tudnak valami olyasmit kihozni, mint Thanos esetében, hogy meg is lehessen érteni?

Majd az új filmekkel kiderül, akarnak-e ezzel még valamit kezdeni, vagy másfelé fogunk haladni. Addig is, még jó pár film van, amikkel be kell hoznom magam. A sorozatokról nem is beszélve...

Eredetileg egy érdekes képeskönyv/regény volt ez a történet. Nem képregény, de hatalmas, oldalt kitöltő rajzok kísérték a szöveget. Volt egy annyira különleges hangulata, hogy nem meglepő, hogy film is készült belőle. Mondhatni, a szerző jól adoptálható szélesvászonra. A hurkos történetéből meg sorozat készült.

Mielőtt magára a filmre rátérnék, le kell írnom, hogy elég merészen elmozdultak az alapanyagtól. Tulajdonképpen csak a világot vették át és azt a motívumot, hogy Michelle meg akarja menteni az öccsét. De egy sokkal inkább populáris, szimplább és akcióelemekkel feldobott blockbustert készítettek. A legnagyobb különbség nem is tudom, mi lenne. Már az is, hogy ez kapott egy kis terminátor alapérzetet a fellázadt robotokkal. Az okozta a gondokat, míg az eredetiben a virtuális valóságra való függőség és nem kellettek hozzá robotok sem. Az eredeti sokkal inkább Black Mirror-szint és a technika veszélyét hirdeti, míg itt az ember volt a gonosz.

A második, ami pályázna a legnagyobb ferdítés címre, Chris története. Itt ő a zseni, akinek az agya mindent mozgásban tart. Köré épül minden és Michelle miatta válik harcias amazonná. Az eredetiben meg csak egy átlagos kölyök, aki annyira ráfüggött a virtuális valóságra, hogy nem is lehet kirángatni belőle.

De mondhatnám Chris Pratt karakterét, vagy nagyon sok szereplőt, akik az eredetiben bent sincsenek. Ismétlem magam: igazából csak a világ alapjai, a fejekre tett monitorok és virtuális valóság, amit áthoztak. A történetet különben nagyon megvariálták.

Amit variáltak, azzal klisésebb és ismerősebb lett az egész. A csempész, aki melléjük áll a robotjával. A gonosz mogul, aki talán az egyik legbetegebb elme a történetben. Észre sem veszi, hogy zárta börtönbe és tette függővé az emberiséget - kb. modern rabszolgaságot valósított meg és még könyörtelen gyilkos is volt. Miközben meg szánalmas anyakomplexus idősödő férfi, akinek még mindig az a baja, hogy az anyja nem szerette eléggé. Neki azért menekülés a kitalált dimenzió: ott egy jó anyja van, míg az eredeti nagyon nem volt az. Ahogy a robotokkal majd szövetkeznek, ottani figurák és Michelle szerepe a lázadásban. Az eredetiség helyett ismerős, tipikus fordulatok sora. A cselekmény mozgalmasabb, talán izgalmasabb is, de olcsóbb és gagyibb is.

A látványt képtelen vagyok eldönteni, milyen. Mivel ismerem az eredeti lepusztult, kitalált tönkretett világot, ez ahhoz képest színes és élő, nyoma sincs benne az eredeti depresszív képnek. Még akkor sem, ha nyomorult robotok kvázi egy szemétdombon igyekeznek valamit létrehozni maguknak. Erősen meg van támogatva CGI-jal, sok a robot alak, többet harcolnak, robbangatnak is. Csak éppen mégsem az a szint, amit ámulva nézne az ember a moziban. Annál gyengébb a kivitelezés. De Netflix szinten korrekt akciófilm, ha a robotok lerobbantsága azért bántotta is a szemem. Pláne, amikor mellé teszem Tucci kompániájának csillogó-villogó felszereléseit.

A szereposztás döbbenetes. Megpakolták sztárokkal. Aki angolul nézi, még a robotoknak is olyan színészek adják a hangját, mint Woody Harrelson. A kedvencem különben Giancarlo Esposito volt. A színésznek nagyon jól állnak az ilyen pusztító figurák, nem először látok tőle disztópiában hasonló figurát és most is ugyanolyan erővel hozza. Pratt szokás szerint bohóckodik, Brown meg játssza a világmentőt. Az ő esetében inkább azon merengtem, mennyire emlékeztet külsőleg a fiatal Natalie Portmanre.

Egyszer meg lehetett nézni, de nem lesz egy újranézős alkotás. Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert valahol hiányolom belőle az eredeti mélyen depresszív, a Black Mirrorba is nyomasztó lenne voltát, ugyanakkor annyira mégsem bánom, hogy a végére nem az 'eret vágok magamon' hangulat uralkodott el.

Az biztos, hogy komolyan venni nem lehet. Nem ez az első olyan sorozat, amelyben a pokolból szökött démonokat kell levadászni. Az ördögi alkuk sem újak. De a körítés, az valami egészen egyedülálló ebben a sorozatban.

A hősünk, Hub ugyanis egy óvadékügynök. Megölik, pokolra kerül, de visszaküldik démonokra vadászni. Amíg teljesít, életben maradhat. utána várja a kárhozat. Komolyan lehet ezt venni? Miután a szeme előtt összeforr a saját felvágott torka, meg látja a helyi papi izzó szemekkel emberáldozatot bemutatni, félreteszi a kétkedést. Így aztán minden részben érkezik egy démon, akit a férfinak el kell kapni. Közben próbálja túlélni, hogy a volt neje új pasija, aki első körben is megölette, ne tegyen több kárt benne. A gyerekét és a feleségét se ártana visszaszerezni. Meg életben tartani az anyját, aki nagyon is be akar szállni a démonok írtásába.

A részek azonos dinamikát kaptak: egy kis magánéleti zűr, ami rendszeresen eljut arra a pontra, hogy valaki más is értesül arról, milyen küldetést végez a férfi. Eljön az is, amikor az egész családja démonvadászatba fog. Hiszen, Hub nem buta férfi, hamar rájön arra, hogy a démonok céllal jönnek és áldozatnak. Miután a pokoli kapcsolattartója hajlandó nyomozni kicsit, azt is megfejtik, mi a céljuk. Azt pedig nagyon meg kellene akadályozni.

Mi az egyedi ebben? Az a bizonyos körítés. Amilyen vérfürdőt rendeznek részről részre. Mégsem lesz horror vagy annak paródiája. Leginkább véres fekete komédiának mondanám, mert elég álnok a műsor humora. Akár a démonok kivégzésében, akár a szereplők beszédében vagy az egyes szituációkkal, amibe keverik magukat. Azt talán mondanom se kell, hogy a démonok sem a helyi csöveseket szállják meg, akiket úgy el lehetne tüntetni, hogy másnak ne tűnjön fel. Sokkal inkább népszerű tinilányt, papot vagy éppen a seriffet veszik célba. Kegyelem meg nincs - a démonok már eljutottak oda, hogy holtakat szállnak meg, mert akkor nem működik a démonűzés. Lehetne is szavazni, ki hozza össze a leginkább extrém gyilkosságot. Hub, de a démonok se kíméltek senkit és semmit.

A látvány viszont olyan, mintha komédiát néznék. Valakinek nagyon elgurult a gyógyszere, olyan megoldások vannak benne végig. Nagyon dől a vér, sok minden el is ég. A szereplőknek is van némi karikatúra jellege. Maryanne western lady kinézete, amit a fiuk is megkapott. Borzalmas egy hajzata lett szerencsétlennek. Lucky, aki szintén közhely cowboynak öltözött egy feltűnő kalappal, amit végig kinevetnek a többiek.

Érdekes az is a sorozatban, hogy nem mondanám azt, hogy van hőse. Legfeljebb antihős kerül elő benne. Mert igazán sötét alak a jelenben nincsen, még Lucky is szívélyes gengszter. De azért a nője volt férjének megöletése nem teszi a jók listájára. Hub is megkapta a maga titkát. Maryanne végzetesen naiv, ami már veszélyessé teszi, magára is. Ártalmatlanabbak vannak benne, de jók? Az nem jellemző. Rosszabbak és jobbak, az passzosabb.

Volt törekvés a szereposztásból is több mindent kihozni. Szinte mindenki háta mögött van már sikeres sorozat, Nettles pedig country sztárként is jegyzett. A sztár azonban egyértelműen Bacon, aki most megengedte magának és a sorozatnak, hogy még elgurultabb legyen minden és mindenki, mint a Tremors idején volt.

Nagyon  nyitott a vége, úgyhogy akár még folytatást is kaphat. Még nem döntöttem el, annak örülnék vagy sem. Mert mindennel együtt ez azért nagyon elmebeteg egy show.

Éreztem az első rész után, hogy nem fogok kitartani a sorozat mellett. Pedig magas a tűréshatárom, végignéztem elég nagy szemeteket is. Most azonban úgy döntöttem, nem hiányzik nekem, hogy hetente azt fejtegessem, minek nézem ezt a sorozatot.

Három rész után látok egy általános sémát. Kétféleképp haladnak: van egy heti eset. Ez általában valami színészekkel, showbiznisszel kapcsolatos eset. Nem feltétlenül a főszereplők dolgoznak rajta, nem véletlenül jogi irodákról van szó, sok dolgozóval. Csak éppen, a látottak alapján ezek nem kötnek le. Pl. mit kezdjek azzal, hogy a komolyan nem vett színész drámai szerepeket akar? Vagy inkább, az ügyvéd mit kezdjen ezzel. A 3. epizódban egy ilyen férfi zaklatta az ügyvédjét, hogy hozza össze Tom Hanksszel, hogy a színész magyarázza el neki, hogy sikerült a romkomok után váltani. Mi köze ennek az ügyvédhez? Nem keverte össze az ügynökével?

Megjegyzem hamar - nincs olyan büdzsé, hogy Hanks jött volna mellékszerepelni. Kerestek egy sokkal kisebb nevet, aki feltűnt és adott némi tippet.

Baj az is, hogy egész egyszerűen nem találok benne szimpatikus karaktert. Nagy karrieristák, vagy szerencsétlennek tűnnek. A főszereplő egyenesen olyan depressziós, hogy az ember szinte azt várja, mikor kezd el magában beszélni és orosz rulettet játszani.

Az átívelős szál pedig a gyilkossági eset, amit az első részektől húznak. Annyira kis lépésekben, hogy nem győzöm kivárni, történjen valami. Mondanom se kell, bíróságnak még a közelében sem jártak. Ez az alapsorozattal is bajom volt, de itt kiemelten fájdalmasnak éreztem.

A szereposztásban sorozatszínészeket találunk dögivel, bár egyik sem az a színész, akinek olyan fényesen ragyogna a csillaga. Amell keresi a helyét az íjászkodás után, és már említettem, mennyire fájdalmas a világfajdalmát lesni. Mást nem is nagyon láttam belőle, csak a kemény és a depresszív arcát váltogatja. McDermitt zombik után jött, Grace meg el volt veszve. Vagyis, az a kategória, akik látásból simerősek, egykor nagyon szép karrier előtt is jártak, de sztárok nem lettek.

Megjegyzem, nem annyira a karakterek és a színészi játék, inkább az eye candy faktor hajszolása megy. A ruhák, a külsőségek...

Ha esetleg Gabriel Macht jönne vendégszerepelni, arra a részre még vevő lennék. Érdekel, hogy alakult Harvey élete, miután költözött és megnősült. De különben más nem érdekel ebben. Nem jött be a Suits újrázás.

Tény, még nem láttam minden filmet a 2025-ös Oscar legjobb film jelöltjei közül. De eddig ez tetszett a legjobban. Nagyon meg leszek lepve, ha a nem éppen Hamupipőke-történet jobb tud lenni, mint ez volt.

A történet annak ellenére thriller és izgalmas tud lenni, hogy azt a szavazást taglalja, melynek során a bíborosok eldöntik, hogy ki legyen az új pápa. Halállal indulunk, 'koronázással' zárunk. Vagyis a pápa, halott. Éljen a pápa! De hogy jutunk el ide?

A film jó érzékkel rejtélyeket ad nekünk folyamatosan. Nagyon sok maradt, még akár a pápa halálával kapcsolatosan is. feszült helyzet van, amit fokoznak a körülmények. Nem elég a választás, a szavazatokért való harc, a szervezésért felelős Lawrence bíboros kénytelen szembenézni a külső terrorizmussal, belső alakoskodással és folyamatosan mozgásban kell lennie. Nem elég, hogy vezeti és rendezi a többieket, mellette nyomoz is, küszködik a lelkével és próbálja az egész káoszt átlátni.

De onnan indultam, hogy a film megfejtésre váró rejtélyekkel dolgozik. Van egy apáca, aki mondhatni botrányos feltűnést kell a bíborosok étkeztetése közben. Miért? Lehet, hogy az egyik bíboros nem méltó a pápaságra? Van egy másik, aki beszélt a szentatyával annak halála előtt. Mi hangzott el? Pletykák vannak, de mi az igazság? Valóban le akarta a pápa mondatni? De akkor, hiába lenne erős jelölt, nem lehet ő a következő pápa. Van a semmiből felbukkant, mindenkinek ismeretlen új bíboros, aki honnan is csöppent ide? Mi zajlik Rómában?

Egy zárt térben, a Vatikánban mozgunk, nagyon gyakran csak a Sixtus-kápolnában. Mégis, annyi történés és épületen belüli mozgás van, hogy nincs bezártságérzetem sem. Ez a film dinamikusan halad előre és maximálisan kihasználja a helyszíneit.

Érdekes megoldás volt, hogy a leginkább ikonikus elemeket nem tették bele. A Sixtus-kápolnában szavaznak, de pl. a nagyon híres freskókat nem látjuk. Az oltárképet azért néha ki lehet szúrni, de pl. Az ember teremtése, a legismertebbek nem kerülnek elő. Mintha nem akarták volna elvonni a figyelmet a történetről.

Jól működik személyes drámának is. A jelöltek közé Lawrence is bekerül, noha ő végig mondja, hogy nem akar pápa lenni. Mégis, egyetlen pillanatra elgyengül. Bellini bíboros kapta a szöveget arról, hogy minden bíborosban megvan az a gőg, hogy a bíborosi vörös felvételekor álmodnak egy nevet, pápaként hogyan írnák be magukat a történelembe. Egy ponton Lawrence neki mondja el, belőle János lenne, ha ő lenne a pápa. És nem csak Lawrence belső dinamikája, de nagyon sokaké megjelenik. Szintén a filmben hangzott el: ez nem sima szavazás. Háború. Kampányolnak, képviselnek, és a vezető személye eldönti majd, milyen lesz az egyház arca.

Politikai thrillernek is működik. Ki szerzi meg a hatalmat? Milyen eszközöket vetnek be? Fokozza a helyzetet, hogy ők főpapok a modern korban. Vagyis, nem az lenne az alap, hogy egymást hátba támadják és gonoszkodjanak. Mégis, a játszma sokak sötét oldalát feltárja.

Aktuális, mert egyháztörténet szempontjából sok releváns témát érint. Merre kellene haladnia az egyháznak? Mit lehet elítélni, mit kell képviselni? Hogy van a jelenben létjogosultsága?

Ehhez jön egy erős látványvilág és zenei aláfestés. Van egy témája, olyan jól fokozza a feszültséget, hogy még inkább thrillernek érződik. Színekben pedig a fehér és a vörös játéka, amit érdemes figyelni. Roppant látványosak a tömegjelenetek pont ezért.

Végül, ott van még a szereposztása is. Fiennes Oscarra is esélyes volt Lawrence atyáért, de nagyon tetszett Tucci Aldo atyája, vagy John Litgow bíborosa, aki önmagában olyan félelmetes jelenség volt, hogy az a csoda, nem menekülnek el mellőle az emberek. Jó csapat volt, és sokaknak jut egy-egy kifejezetten emlékezetes pillanat. Néha csak egy nézés, de Fiennes és társai már az a szint, amikor abban az egy nézésben is benne van egy lélek egész belső harca.

Szóval, nekem kifejezetten tetszett ez a film. Mivel eredetileg regény - a forgatókönyv Oscart be is zsebelte -, az még visszavan, hogy Harris könyvét elolvassam hozzá. De ha olyan, mint a belőle készült film, akkor tetszeni fog. 

A helyzet az, hogy már nehezemre esik visszagondolni, mi is volt a Tracker (s02e15) részében. Rá kellett keresnem az epizódra, mondjuk, utána már gyorsan beugrott. Az egyik korábbi részben megismert rendőrnő kért segítséget. Szállítás közben megszökött egy fegyenc és éppen a nő unokahúgát vitte el túsznak. A gond igazából annyi volt, hogy nagyon átlátszó volt a csavar. Sokkal előbb lehetett tudni, mi lesz a trükk, mielőtt Colter ki is mondta. A plusz elem meg az volt, hogy a másik fejvadászt hívta segíteni, aki a börtönbe épült be. Amivel eljutunk oda, amit rendszeresen írok, mi a baja még ennek a sorozatnak: az idő. Rohannak. Olyasmiket zavarnak le órák alatt a cselekmény, ami a valóságban hetek munkája kellene, hogy legyen. Pl. a nőnek elérni a börtönbe, hogy beszélhessen a fejessel és beépüljön. Itt meg egy nap alatt csodát tesznek. Nem rossz, csak annyira mese így... Azért kedvenc részletem akadt így is: amikor Colter ideiglenes rendőrjelvényt kap. Nagyon nem tetszik neki.

Vendégszereplős volt az All American (s07e09). Vagyis, Spencer jött és versenyt rendezett a helyieknek. Az egymással veszekedő edzők, srácok, stb. alkottak egy csapatot, és klubjegyekért mérkőztek. Közben meg Coop gyötrődött azon, mit mondjon Aminának, illetve elfogadhatja-e, hogy Spencer és Liv ikreinek keresztanyja lesz. Ez az új infó: ikrek lesznek a babák. Évad végére vajon meg is születnek? Hamarosan kiderül. Amúgy, ez a rész jól példázta, miért Spancer volt az, akit legkevésbé bírtam a sorozatban. Megint ő lett a megmondóember, a guru, aki szépen mindenkinek irányt mutatott. Nagyon rá volt építve a rész.

Most meglepetés, a Chicago Fire & Med (s13/10e18) kapcsán is tudok jót írni. A Fire kapott egy más szerkezetet. Tűz van, mentés és valaki nagyon súlyosan megsérül. Csak a rész végén derül ki, kicsoda. Addig Boden vizsgálatot tart, ki a felelős a helyzetért. Meghallgatásokkal visszapörgetik az időt és kirakósként rakják ki a mentés és a baleset körülményeit. Ilyen ötletek kellenének még a sorozatba, mert ez az egyedisége folytán volt érdekes és le is kötött. A személyes drámák is kijöttek, meg a felelősség, amit tűzoltóként jelent tisztnek és kapitánynak lenni, a döntéseiken a saját embereik élete múlik. A Med kapcsán az maradt meg bennem, hogy Cait, vagyis Maddox doktornő az egyik esete kapcsán kap magánéleti leckét. Egy olyan házaspár férfi tagját kezeli, aki másodszor jött össze az exével, de a szíve kezelésre szorul. Közben a nőről kiderült, hogy kezdődő demenciája van. De a férfi így is kitart, a szerelem megéri, ha nem is tudja, mennyi idejük van. Cait vagy örökölt egy betegséget, vagy nem. De most kap egy lökést, hogy ennek ellenére nézze meg, lehetne-e közte valami és a sztárszívsebész között. Akinek már meg kellene jegyeznem a nevét, de még nem ment. Jelenleg ez a szél köt le, az kevésbé, hogy Asher és Mitch együtt maradnak-e, vagy mi lesz Hannah nővérével. Különben azok voltak még a héten.

Vendégszereplős részek voltak Geogie & Mandy's First Marriage (s01e16-17) sorozatában. Sajnos, ez a legtöbb, ami elmondható róla. Az elsőban a második gyerek kapcsán kezdődtek újra a viták, a másodikben Missy szerelmi élete került terítékre. Nincs egy jó poén, most még az a családi kellemes világ sem volt benne. Mary és Missy feltűnése meg nem ér annyit, hogy azért kiemeljem a részt. Talán csak egy jó beszólás volt benne: amikor Georgie rákérdezett, hogy Sheldonnak is az apjuk-e az apja. De hiszen ikrek Missy-vel! Pont azért lett volna jó álca egy viszonynak... Hát, Georgie nem lett okosabb, mióta maga is apa...

Évadzáró és morgolódás hozzá a Matlock (s01e17-18) végére. Kb. azt tudom mondani, hogy megyünk vissza a rajtkőre. Pedig a 17. epizódnál azt hittem, most végre valami más lesz. Olympia leleplezte Madeleine-t,, bezárta és számonkérte. Közben esete is volt, így oda-vissza rohangált, míg igyekeztek megbeszélni a dolgokat. Más volt a szerkezet, jobban megmutatta a rész, milyen nő Olympia. Az még tetszett is. Hajlamos vagyok unni ezt a sorozatot, de ott reménykedtem. Amit az évadzáró lehúzott: vissza az elejére, annyi különbséggel, hogy már Olympia is beszáll a csapatba. Meggyőződés,e hogy Julian nem tette meg, amit Mattie feltételez. Így jön, hogy seniorra, vagyis idősebb Julianre bizonyítson mindent. Vagyis, második évad és célzottabb nyomozás, miközben már ketten fognak alakoskodni. Annyira nem szeretem ebben a műsorban, hogy mindig ugyanazokat a köröket futja! És most az egész évadot visszanullázzák. Jaj.

Kellően morbid volt Elsbeth (s02e17) esete. Egy temetkezési vállalkozó körül nem stimmelt valami - a szerencsétlen a saját meggyilkolt unokaöccsét igyekezett titokban elföldeni, de Elsbeth nagyon lelkesen nyitogatta a koporsókat az egész részben. Tetszik az is, hogy most nincs állandó társa sem. Mostanában mindig mást osztanak be mellé, most éppen egy lelkes, fiatal járőrt. A rész felépítése a szokott, de olyan jópofán morbid volt az egész, hogy szinte sajnálom, hogy nem Halloween környékén adták le. Oda kifejezetten ment volna. Emlékezetes rész? Amikor a vállalkozó felajánlotta a nőnek, hogy feküdjön be a koporsóba, próbálja ki, mire Elsbeth felhúzta a nyúlcipőt.

Kellemes kis nyomozós részt kapott a héten Miss Scarlet (s05e05). Jól esett régebbi szereplőket viszontlátni: a rendőrfőnök fiát, vagy a mogorva nyomozót, aki korábban megnehezítette hősnőnk életét. Az ügy is kellően érdekes volt (színházi féltékenység, többszörös szerelmi háromszögek és egy titokzatos, ellopott új darab), a szokott plusz csavarral a végén. Korrekt, az a krimi, amit szeretek ebben a sorozatban. Mégis, két olyan maradt meg bennem belőle, amin inkább bosszankodtam. Az egyik, hogy elkezdtek célozgatni, többen is, hogy az új felügyelő és Eliza között lehetne valami. Sorozatszempontból értem is, hogy miért építik így a sorozatot. Eliza instant családot kapna: mivel a felügyelő özvegy, még lánya is lenne ügy, hogy nem kell szülnie. Csak éppen annyira megszoktam már a gondolatot, hogy Wellington mellett kellene kikötnie, hogy nem tetszik a váltás gondolata. A másik, amikor Eliza az egyik ügynöknél ajánlatokat kapott, hogy sztárt csinálnának belőle. De azt már korábban fejtegettem is, hogy szerintem a szerephez képest idősek a színészek. Ez még áll.

Egy újabb évadzáró is jutott a hétre. A mi kis falunk (s09e19) igazság szerint nem is hozott rossz részt. Volt meglepetésszereplő is, Trokán Nóra játszott tánctanárt, aki Gyuri két ballábát igyekezett elfogadhatóvá tenni, de nem nagy sikerrel. Azt még mosolygósnak is találtam, ahogy kiderült, ki mennyire táncoslábú a faluban. Hozzá két szokott rész, sok mellékszereplővel: Bazsó és Anikó párkapcsolati gondokkal néztek szembe, míg Sváb kedveskedni akart a doktornőnek, de folyton lesérült az ajándékba készülő kisszekrény készítése közben. Vagyis, annyi a probléma, hogy semmi évadzáró jellege nem volt. Ugyanolyan rész, mint a többi + Trokán Nóra.

Akkor, egy évadnyitás is a zárások mellé. Visszatért Joel és Ellie, vagyis The Last of Us (s02e01). Utálom kicsit érte magam, de már most tele vagyok azzal az érzéssel, hogy Ellie-t legszívesebben megütném. Ok, 19 éves, lehetnek kamaszos dolgai, de egyszerűen felelőtlen, ostobaság és rossz nézni, amit művel. Nem is csak az, ahogy Joellel bánik. Azt meg tudom érteni, hogy saját lábra akar állni, de nem azt láttam, hogy olyan jól menne neki egyedül. Még a bálban is Joel áll ki érte, amikor leszbikus volta miatt valaki beszól neki. Ellie persze megsértődik: megvédené ő magát, nem kell Joel. Lényeg, egy egész részt láttam arról, mennyire gyerekes és idegesítő ez a lány. Én sajnálom, hogy nem szelték meg a laborban az agyát. Nem bírom és Bella Ramsey se szimpatikus. Nme tudom eldönteni, direkt ilyennek játssza-e a lányt, vagy nekem ennyire ellenszenves a színésznő. De Joel világszenvedését se bírtam sokkal jobban. Bár, ott több fantáziát látok, mire jutunk. Mert ő elég nagy titkot cipel, mit tett meg a lányért. A világot szépen húzza tovább, több veszélyhelyzetet belenget és a zombik még mindig nagyon látványosak a sorozatban. Pedro Pascal továbbra is telitalálat a főszerepre, csak sajnos most kevésbé szimpatikus védence van, mint a Star Wars világban. Új szereplőként érkezett Kaitlyn Dever, akit szintén nem nagyon bírok, de itt érdekel, mit hoznak ki belőle. Egyelőre a gyilkos hangulat nagyon megy neki. Látványos, jó az alapsztori, van bőven elmesélnivaló. Akad benne jó színész is. A nyitás tehát Ramsey ellenére működik, várom, merre haladunk tovább.

Ez tipikusan az a történet, amit szerintem regényként jobban élveztem volna. Így filmen sok mindent előre lehetett látni, éppen csak a vége okozott meglepetést. Akár az öngyilkosság, akár Claudia és Max kettőse.

De előre szaladtam. A történet az átverések filmje. Adott egy nyomorult, tönkrement életű férfi, akit felbérelnek, hogy segítsen egy gazdag feleségnek megrendezni az elrablását. A cél egy kisebb vagyon megszerzése váltságdíjként. Csak éppen semmi nem az, aminek látszik és ez a személyekre is igaz. Mire Max észbe kap, már gyilkossági vád alól kell tisztáznia magát és nagyon átverve érezheti magát.

A film azzal tartja fenn a figyelmet, hogy folyamatosan leplezi le az átveréseket. Mintha azzal játszani, hogy elhitet valamit, majd csavar egyet a történeten, hogy megint másnak látszódjon minden. Nem adtam össze, de háromszor - négyszer biztosan megkavarnak mindent. Egy ideig még poén is, az utolsó azonban már nagyon nem kellett volna.

Talán az vele a bajom, hogy nem éreztem úgy a végére, hogy megbűnhődtek a film sötét alakjai. Egyáltalán, kik benne a sötét szereplők? Nyersen nézve mindenki bűnös valamiben, legfeljebb nem egy súlycsoportba esnek a bűneik. Az egyik prostituált, aki extrémebb igényeket is kielégít. Belesodródik egy helyzetbe, ami aztán egyre jobban eldurvul. Vele a nő is. Na, ő biztosan nem azt kapta, amit érdemelt volna. A férj, aki nem gyilkos, csak éppen egy olyan nőt vett el, aki visszataszítónak tartja, ami a férfit izgatja. A szürke 50 és társai után annyira extrémnek nem is mondanám a vágyait, egy kevésbé karizmatikus Grey, aki a bot másik végén szeret lenni. A szerencsétlen balek meg rossz helyre született. Szegény is, bűnözött is, a család látni se akarja.

Senki nem érdemelne happy endet, talán csak Iris, aki eleve az áldozat. Ezzel együtt is kiakasztónak találom, hogy van, aki mondhatni nyertesként sétál el. Azzal meg kezdeni se akarok semmit, hogy egyesek között mi és miért történik. Annak semmi értelme, hogy Max és claudia összekeveredjenek. Akkor meg minek? Hogy erotikus thrillernek is el lehessen adni? Alapból a szex, ami a bajt okozza. Nem mindenkinek veszi be a gyomra, ha arra jön haza, hogy a férjét veri egy domina...

 Nem látványfilm, a történetnek és az átveréseknek kell eladnia. Nagyobb részt ez meg is történik. Kicsit ismétlem magam, a végére már sok a csavarból. Eggyel többet kanyarítottak rajta, mint amit még tolerálhatónak tartottam volna. Értem, így miért poén a vége a dupla sírral, de nem nevetek.

A szereposztás viszont meglepően erős. Sok francia színészt nem ismerek név szerint, de ebben ketten is voltak, akiket több mindenben láttam. Charlotte le Bon még kifejezetten szimpatikus is, ha újabban ezt a prosti szerepkört is kapja. Ilyesmit játszott a hoteles sorozatban is. Duris meg A három testőr filmekből ismerős legújabban, de láttam már másban is.

Egyszer meg lehetett nézni, lekötött. A végét azonban még emésztenem kell. Moziba nem vinném be, de nem is a nagyon késő esti, szemétre való műsorsávba passzol.

Kevin Hart nevéről nem éppen komoly filmek ugranak be. Az első gondolatom általában az, hogy eredetiben ő Hógolyó hangja. Igen, a mesében a nyúl. Messze az egyik legjobb alakítás a színésztől.

De most nem fehér nyúlként fogjuk látni. Az Apaság a színész komolyabb filmjeinek egyike. Egy olyan férfit állít a középpontba, akiben kicsit benne van az örök gyerek. Van egy állása, egy imádott felesége, akivel családot alapítanak. A semmiből jön, hogy szülés utáni komplikációk miatt elveszíti Lizzie-t. Egyedül marad a kislányával, akiért már kezdetektől harcolnia kell. Az anyósa legszívesebben vinné a gyereket, Matthew meg gyászoljon magában. Aztán mindent ki kell találni: a gyereknevelést, a munkát, majd később a randizást, az élet újrakezdését, vagy inkább folytatását.

Nem is olyan egyszerű, hogy mi is volt itt a konfliktus. Azt hinné az ember, hogy miután a nehezén túljutottak, vagyis már egy értelmes kisgyereke van és nem egy magatehetetlen babája, onnantól jön a jobb rész. De Matthew ott veszti majd el a hitét magában és jön a dilemma mi lenne a legjobb Maddy-nek.

Csak éppen valahogy éle nincs az egésznek. Végig azt vártam, mikor üt meg a film. Egy nagy törés, egy igazén nagy dilemma. Valami, ami felráz. De a filmben nincs ilyen. Szépen elfolydogál a végére nagyobb döccenők nélkül. Volt is hiányérzetem, hogy akkor most mi is van?

A filmből a legtöbb, amit ki lehet hozni, hogy az apák is minden követ megmozgatnak a gyerekükért. Hogy a szülő és a gyerek között olyan kapocs van, ami akkor is törhetetlen és fontos, ha nem éppen könnyű a helyzetük. A szeretet az a varázsszer, ami miatt túl lehet élni mindent. Magányt, bizonytalanságot, gyászt. Nem véletlenül lesz olyan elveszett Matthew arra a kis időre, amíg meggyőzi magát, hogy a lányának jobb helye lenne a nagyszüleinél. Mindketten nyomorultak a másik nélkül, mert bármennyire is szereti a nagyi, azért ő nem lehet az apja.

Harton nagyon látni különben, hogy igyekszik. Ezt nem akarta elviccelni, érzelmeket igyekszik beletenni. Így elég hamar elhagytam, hogy keressem a rá írt poénokat. Ez arra példa, amikor több igyekszik lenni a nevettetőnél. nem állítom, hogy ideje stílust váltania, de inkább ez, mint egy teljes kreténség.

Messze ő a húzónév, ha azért ismerős arcok fel is bukkannak még mellette. Akit kiemelnék, az a nagyi. Alfre Woodard olyan jelenléttel van a történetben, hogy egy horrorban is elmenne. Új tartammal tölti meg a félelmetes anyós fogalmát - mert tényleg csak jót akar, de ahogy tálalja és ahogy Woodard néz hozzá...

Bár családról szól, azért nem egy családi film. Némi komédiás vonal mellett ez inkább dráma. Dramedy. Egyszer meg lehetett nézni, Hart készített ilyen filmet is, de nem ez lesz tőle a visszanézős filmem.

Van neki fantáziacíme is, ha jól emlékszem, ez a New Blood évad volt. De mivel időrendben követi az alapsorozatot, én inkább gondolok rá folytatásképpen. Már csak azért is, mivel az eredeti vége borzalmas volt, ez javít azon. Plusz, ez még nem is a vége. Már olvastam, hogy innen lesz még tovább. De erről majd később.

A kezdet különben borzalmas volt. Kaptunk egy kisvárosi Dextert, aki álnéven és nagyon csendesen él. Viszont, nem lenne sorozat, ha ez így maradna. Két esemény zavarja meg a békét: Dexter rendszeresen megfigyel a környéken egy fehér szarvast. Amikor egy gazdag idióta agyonlövi a férfi előtt, ráadásul Dexter azt is tudja róla, hogy felelőtlenül olyan balesetet okozott, amelyben többen meghaltak, már kést is ragad. De a gazdag fiúnak van egy apja is, aki nem nyeli le könnyen a fia elvesztését.

A másik, hogy megérkezik Harrison is. Elmeséli, hogy Hannah halála után megtalálta az apja levelét, amiből megtudta, hogy Dexter még életben van. Azóta keresi. A férfi elsőre ösztönből tagadna, hogy a fiának normális élete lehessen nélküle. De nem tudja elengedni. Játszhatja Dexter a nyugodt, visszavonult sorozatgyilkost, most, hogy megint megérezte a vért, nem bír leállni. Harrisont sem tudja elengedni és nagyon vizslatja, hogy mennyi van a fiúban az ő természetéből.

Mindenféle drámát behoznak nekünk. Iskolai merénylő, környéken aktív sorozatgyilkos, felbukkanó podcast sztár, aki Dexter előéletéről, pontosabban a Miami gyilkosságokról is készített műsort. Hogy még egy fokkal nehezebb legyen az élet, Dexter barátnője a helyi seriff, akinek jó megérzései vannak. Amikor nyomon van, arra is rájön, amire az egész Miami rendőrségnek nem sikerült. Bár érdekelne, mit tett volna akkor, ha Dexter a végén nem kezd szökésbe. Mert bizony megszemlélhette, milyen gyilkos volt szabadon, aki 25 évig garázdálkodott, senki nem sejtett semmit és Dexter megállította.

Most kicsit variáltak azon is, mi a Sötét Utazó. Dexter minden eddiginél jobban eltér a szabályaitól és Harrison lesz az, aki meg is fogalmazza, mi a baj. Már nem egy utazója van, hanem a sofőr lett a sötét késztetés és Dexteren egész egyszerűen elhatalmasodott a gyilkos vágy. Elvettek abból, hogy minden elmebaja ellenére Dexter igazságtevő, aki olyan embereket radíroz ki, akik nélkül jobb a világ. Harrison lett az, akinek a kapcsán inkább merengeni lehetett azon, hogy szörnyeteg lesz, vagy van még esélye.

Ha valakit ki akarnék emelni, az Clancy Brown sorozatgyilkosa lenne. Van egy olyan jelenete, amikor a kiszemelt áldozat nem a szokott módon viselkedik. Nem menekül, támad. Így kénytelen arcon lőni, tönkretéve a maga fétisét. Arcmaszkokat gyártott ugyanis az áldozatainak és egyfajta baba lerakatot épített balzsamozott holttestekkel dobozokban. Az a kiborulás, amit akkor bemutatott, simán vert mindent, amit Michael C. Hall most prezentált.

Hall - hát, az a fagyos tekintet még megvan. Amikor hirtelen átvált pszichopatába és már ahogy néz, attól rosszul van az ember. Mintha hirtelen kiürülne belőle minden emberség. De különben nem egy hálás évad ez Dexternek. Már csak azért sem, mert nem említettem a sorozat legnagyobb gondját: Jennifer Carpenter. Lehetne kérdezne, hogy kerül ide Deb, ha egyszer már halott. Nos, Dexter hallucinálja és beszélget vele. Az a mélypont, a legrosszabb részek a sorozatban. Még akkor is, ha Dex nem létező lelkiismeretének képzelem. Mint a tücsök a Pinokkióban.

Még látvány is akadt. Hajsza, gyilkolás, a kisvárosi miliő. Nem a drága akciófilmeké, de amit egy kisvárosi sorozatgyilkosos sorozatból ki lehet hozni, azt megtették.

De vannak benne jó ötletek és néha az a bizonyos hangulat is összejött. Sokkal jobb, mint amit a 8. évadban alkotni tudtak. Azt nem állítom, hogy igazán szerettem a sorozatot, de ezt már végig tudtam úgy nézni, hogy nem azon pörgött az agyam, hogy jobb vagy rosszabb, mint a Lost gyalázatos vége.

Pláne, hogy ez nem a vége. Akkor, ahogy kezdtük. Lesz ennek a történetnek még folytatása. Dexter majd meg akarja találni a fiát, miközben Angel meg Dex nyomában lesz. Ami meg már lement, és amiért ezt most pótlólag megnéztem, hogy van előzménysorozat is. Hogy kezdődött Dexter Morgan rendőrségi és sorozatgyilkosi karrierje? Már nézhető.