Vannak színészek/színésznők, akik a világot jelentő deszkák előtt nagyon sikeresek voltak valami másban. De miben is?
1: Cara Delevingne
2: Jason Statham
3: Mayim Bialik (az Agymenők Amy-je)
4: Arnold Schwarzenegger
5: Michael Caine (az ő esetében túlzás szakmának nevezni, de ez az élmény visszaköszön. Első jelentős szerepében is innen merített.)
Megoldás: Tovább!
Betörős, túszejtős, visszatámadó.
Rich az utóbbi időszakban nem volt szerencsés. Egy műhiba miatt minden elveszett, amiért addig dolgozott: nem is harcolt, elfogadta a vádakat, fizetett és csődbe ment. Kénytelen volt a családjával a szülővárosába hazatérni, ahol mezei orvos lett a helyi kórházban. Újra otthon laknak, és nap mint nap szembesül az apja rosszallásával. 
Ahogy az egykori seriff apa, a felesége sem érti, miért nem harcolt jobban magáért. Balszerencséjére egy szökésben levő rabló, aki előszeretettel öl is, őt szúrja ki, mint az orvost, aki rendbe teheti a meglőtt bátyját. Éjjel beosonnak a házba, túszul ejtik a családot, Rich anyjával végeznek is. Ha nem műti meg a sérült férfit, kivégzik a családját. Rich és Frank is azon töri a fejét, hogyan mentsék ki innen a szeretteiket és magukat. Amint megvan az alkalom, visszatámadnak és indul a hajsza.
Annyi baj van ezzel a filmmel, hogyha hajó lenne, annyi lyuk lenne rajta, hogy még a kikötőből se jutna ki, simán elsüllyedne indulás közben. Nem is értem, minek kínzom magam vele – csak háromszor esett le a fejem közben, és majdnem elaludtam.
Nézzük szépen sorban, mi nem stimmel vele!
1: a történet felépítése tele van problémás részekkel. A film felében Matthias felvágott lábbal hever egy asztalon, az erét csak egy fogó tartja össze. De azért órákig húzza, ontja a tanácsokat az öccsének, és nem is számoltam, hányszor köszön el, mert haldoklik. Vicces, hogy éppen akkor dobja majd fel a bakancsot, amikor már nem lenne sok a túlélésig. De említhető az is, ahogy nem tudnak rendesen elbújni – nem telik annál többre, hogy bebújnak az asztal alá. Azzal is többre mentek volna, ha elszaladnak. Frank bosszúhadjárata úgy pocsék kivitelezésű, ahogy van.
2: semmi izgalom nincs benne. Annyira béna mindkét oldal, a túszejtők és a túszok is, hogy egyszerűen fáj nézni, mit alkotnak. Különösebben nem drukkoltam senkiért, és nem is nagyon érdekelt, ki hal és ki él. Ha valaki meghalt, pl. Rich anyja, az annyira súlytalan, mintha mi sem történt volna. Azt gondolom mondani se kell, hogy az életveszélyes helyzetben apa és fia átgondolja, mennyire fontos neki a másik, és pillanatok alatt kibékülnek – még csak érzelmi feszültség sem maradt benne.
3: a legtöbb szereplő ellenszenves. Ugyan Rich és a családja vannak olyannak elmesélve, akik jó emberek és értük kellene szorítani, de klisések maradnak és nem is nagyon tudunk meg róluk semmit. Még Matthias a legrendesebb a filmen, ő még haldokolva is azt ígérteti meg a testvérével, hogy nem bánt másokat. Ő jó ember lett volna, ha keresztként nem cipeli a testvérét. Aki meg miért is olyan, amilyen? Nem pszichopatának mutatják, de élet és halál kérdéséhez mégis úgy áll hozzá.
4: a színészek sem tudják menteni. Chad Michael Murray a tini filmek óta nem fejlődött semmit, de életveszélyben levő sebészként azért nem egy kamaszt kellene eszembe juttatnia, aki felváltva dacos és jó gyerek. Bruce Willis meg külön történet. Már apróra váltotta a nevét és az egykori tehetségét. Itt közben abszolút úgy néz ki, hogy saját maga kultikus szerepeit parodizálja. Ezek szerint van az a pénz… Még amin legjobban szórakoztam, hogy a pszichopata tesót játszó Shea Buckner olimpikon, vízilabdázó volt. Mondhatjuk, hogy abban tehetségesebb volt, mint színészként.
Nem véletlenül szerepelt mindenhol annyira rosszul ez a film. Nulla látvány, béna történet és kivitelezés. Az ember csak annak örül, amikor végre vége.
Éld túl az éjjelt – 5/1 úgy rossz, ahogy van. A karakterek és színészek, a történet, az akciójelenetek. Nem jó!
Survive the Night Trailer #1 (2020) | Movieclips Trailers - YouTube
Cím: Stillwater
Készítők: Tom McCarthy rendez olyan színészeket, mint Matt Damon és Abigail Breslin.
Műfaj: krimi, dráma
Cselekmény: Bill Baker egyszerű munkás az olajiparban. Lánya, Allison egy évet Franciaországban tanulhat. Azonban a lányt hamarosan perbe fogják és a barátnője, Lina meggyilkolásával vádolják. A férfi a helyszínre utazik, és tisztázni akarja a lánya nevét.
Várható megjelenés: nyárra, pontosabban júliusra van betervezve. Fesztiválon már szerepelt.
Miért várós?
Kémes, kapcsolatot menteni próbáló, menekülő.
Sarah szerelmes és férjhez akar menni. A nő asszisztens, és a tudósba szeretetett bele, akivel együtt dolgozott. Arra is képes, hogy egy konferenciára a keserű Michaellel tartson. A férfi Washingtonban dolgozott, komoly rakétakutatásokat végzett, de a kormány leállította. Most vissza kell mennie tanítani, amit nagy visszalépésnek érez. Sarah nem: ő büszke rá így is, és a felesége akar lenni. Meg is lepi, hogy Michael ellenséges vele és haza
akarja küldeni az Államokba. Egy különösen rossz pillanatban a megbántott nő haza is utazna, de akkor rájön, hogy Michael a Vasfüggöny túloldalára készül a németekhez. Követei, és szembesül vele, hogy a kísérletei folytatásáért Michael a kommunisták oldalára állna. Neki is választania kell: a férfival tart, vagy hazarepül. Ott jön rá arra, hogy Michael egészen más céllal vállalta a németeknél a munkát, mint amit mindenki hisz. Kémként azt kutatja, hol tart a másik oldal.
Alfred Hitchcock több zsánerben is maradandót alkotott, volt, amiből többszörösen is. A kémfilmek sem voltak idegenek tőle, és ebbe a csoportba illik a Szakadt függöny is. Azért ez nem egy James Bond film, sokkal finomabb a története.
Egyrészt, párkapcsolati dráma is, bár ez a fele a legkevésbé érdekes. Sarah és Michael szerelmesek egymásba, a férfi védeni akarja a nőt. Amint ezt Sarah is átlátja, máris erős csapatot alkotnak és minden rendben van köztük.
Az már más kérdés, milyen a kémia a két színész között. Nem bízták a véletlenre a szereplőválogatást, két ma is nagy név kapta a főszerepet. Paul Newman lett a professzor, Julie Andrews meg a szerelmes és hűséges asszisztens. Két remek színész, de a párt nem nagyon hittem el nekik, hiába van több csókjelenet is a filmben. De simán benne van az is, hogy a két színész fura nekem egymás mellett, és Andrews annyira a musicalek miatt maradt meg a fejemben, hogy így nem nagyon tudtam mit kezdeni velük. A színésznő frizurája meg rátesz egy lapáttal. Akárhányszor megjelent a filmen, az jutott eszembe, hogy rémes ez a hajzat, amit viselnie kellett. Szín és fazon is.
De a filmre vissza. A kémkedés. Olyan egyszerűnek tűnik, és pont ez a szépsége. Michael, mintha csak sakkozna, arra akar rájönni, hogy a német tudós hol tart az atomkísérletekben. Már az ad egy alaphangot, ahogy a politikai rendőrséget ki kell játszani, követik, de a korona az a jelent, amikor a két tudós beszélgetni kezd, és Michael csapdába csalja a németet, akinek később esik le, mi volt az amerikai célja. Szinte, mint a sakk.
Majd jött a menekülés, ami szintén tele volt jó ötletekkel. Ebből a kedvencem a buszos jelenetsor volt. Feszültséggel teli, izgalmas, még akkor is stílusos, amikor azt simán belelátom, hogy nem mindig haladtak igazán, csak a busz mögé vetítették a helyszínt, ahol a történetben haladnak. Plusz, ahogy feltöltötték karakterekkel az utasteret: a bölcs vezető, a vidám fiatalok, a vészmadár szőkeség… Egy-egy jelenet, egy-egy megmozdulás, és emlékezetesek, működnek.
Nem tetszett az egész film, és némely megoldás ma már furán néz ki. Amikor a farmon küzdenek a némettel – műnek látszik a harc, mint a vér a német ingén vagy Michael kezén.
Tanulságokat nem nagyon kerestem benne, nem is az a célja. Szórakoztató film, amiben a pár békéjéért és túléléséért lehet izgulni. Mellette meg azért odaférnek olyan dolgok, mint a hidegháború természete vagy az emberi segítőkészség diadala.
Ha nem is lesz egy sokszor nézős film, ez is egy klasszikus, érdemes megnézni.
Szakadt függöny – 5/4 érdekes a casting, a történet is okoz meglepetéseket. Pár nagyon eltalált jelenet eladja.
Torn Curtain Official Trailer #1 - Paul Newman Movie (1966) HD - YouTube
Hichcock filmjeiben nem csak a sztori, a színészi játékok vannak nagyon egyben.
Az anyja iránti mániájában megőrülő Norman történetéből a zene is olyan, amit hallasz, és veled marad.
Vagyis, a Psycho fő motívuma.
Nyomozós, családi titkos, börtönös.
Malcolm sokat adott fel magából, hogy a húga biztonságban és áldott tudatlanságban lehessen. A sokk miatt Ainsley nem emlékszik, hogy ő vágta át Endicott torkát, Malcolm eltüntette a nyomokat. Ám a lány érzi, hogy 
valami nem stimmel és idővel Endicott halálának körülményei is felkeltik a gyanút. Malcolm igazán attól kell, hogy féljen, hogy az apai öröksége elhatalmasodik rajta. Benne is megvan az a szikra, ami zseniális gyilkossá tenné. Így dolgozik, hogy elterelje a figyelmét. A sakk nagymester esetén, aki látott egy gyilkosságot, de egy fóbia miatt a házból sem képes kilépni. Egy netes csoportén, akik hobbiból olyan bűnügyeket igyekeznek megoldani, ami más figyelmét nem keltette fel – és valaki végzett az egyik tagjukkal. De egy álomvilágból is ki kell szabadulnia, miközben az apja is a szabaduláson dolgozik, megkörnyékezve a börtön orvosát.
Ez a sorozat is rövidebb lett idén, tulajdonképpen a fele az első évadának. Így dupla öröm volt, amikor januárban visszatért: humoros, szórakoztató és véres ügyeket hoztak, amiket jó volt nézni, miközben örültem a folytatás tényének is.
A gondok később jöttek. Bármit is nézek, kevésbé tetszett a sorozat évadának második felében, mint az első részében. Az első etap nagy konfliktusa és titka Endicott halálának igaz története. Malcolm és Ainsley is a sajátos pokluk járták, miközben kaptunk egy újabb emlékezetes nyomozót és Martin is onthatta a megjegyzéseket. A záráson azonban már érezni lehetett, hogy jönnek a bajok. Nagyon röviden: összecsapták. Túl könnyen és túl vidáman megoldódott minden, a családi gondokat is besöpörték szépen a szőnyeg alá. Malcolm, aki annyira jól belelát másokba, mintha a húgával szemben vak lenne.
A második félre pedig Martin egyre célratörőbben dolgozott a szökésen. A különféle gyilkosokból összerakott csapata még szórakoztatott is, a vallási fanatikus Pete kifejezetten színes alak lett. Csak ott volt dr. Vivian Capshaw is. Azt a szálat utáltam, ahogy Martin lassanként elcsábította az orvost, hogy kihasználhassa. Majd a végére betett csavar… Inkább bosszantott, mint meglepett.
A szerelmi szálak pedig mély mélyebbre vezetnek. Olyan kapcsolatokat kezdtek el harangozni, amelyeknél nem szimpatikus a kettős. Dani és Malcolm, vagy Jessica és Gil. (Ok, Gil különben is irritál, akkor is, amikor Jessica közelében sincs.) Martin börtönrománca sem éppen lopta be magát a szívembe.
A krimi, a részenkénti ügyek lekötöttek és még mindig szerettem bennük Martin – Malcolm dinamikáját, vagy amikor már szinte beteg humor felé kilengenek. Csak sajnos ezektől is elmozdultak az átívelés felé. Az sem emelte a hangulatom, hogy a kasza is hirtelen jött, így majdnem minden nyitva maradt a végén. Próbálják ugyan máshova eladni a sorozatot, és így egy folytatással zárni, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy lesz eredmény. Vagyis, aki nem bírja, ha valaminek nagyon nyitott a vége, ebbe a sorozatba még ne kezdjen bele.
Idén sikerült színesebbé tenni a színészek névsorát is. A nagy szerződtetés Catherine Zeta-Jones, aki a börtönben játszik orvost. Kár, hogy a végső csavar ellenére is unalmas figura, nem nagyon tudták kibontani 6-7 részben az alakját. Az Interpol nyomozója, Hoxley, Alan Cummings alakításában sokkal kevesebb megjelenéssel emlékezetesebb tudott lenni, igaz extrémebb is a figura. Az alap felállásban pedig nincs változás: Sheen továbbra is adja a show-t. Tom Payne számára nem éppen hízelgő, hogy gyakran az kötött le legjobban az alakításában, hogy mennyire másképpen fest, ha máshogy áll a haja.
Bár vannak problémáim, összességében szerettem nézni ezt a sorozatot. Jók a plakátjai is, és nekem hiányozni fog, hogy nincs lezárás a végén és 3. évad.
Prodigal Son – 5/3,5 erős nyitás után minden téren esett: az ügyek, az átívelés, a szerelmi szálak alakulása…
(Alucard elvezeti a túlélőket az apja kastélyához. Az alkimista lenyűgözve, a falu vezetője kevésbé tetszéssel méregeti.)
(Egy időhurokba ragadva azt hiszed, már nincs min meglepődni. De amikor végre szóba tudsz elegyedni a rád küldött bérgyilkossal, annak sikerül meglepnie a pisztolyával.)
(Amikor az orvos nehezen fogadja el, hogy a betege kész elmenni, és nem küzd tovább.)
(Amikor a részeg észre sem veszi, mi történik vele. Pása totál részeg, nem is érez fájdalmat, pedig durván elcsapják és a lába is kifordul.)
(Ha Severide nősül, Matt a tanú. Van elvárás…)
(Egy barátság kezdete, avagy a felügyelő és a pap közös nevezőre jut egy nyomozás elején.)
Anya az egész életét rám és Dillonra áldozta. Azt mondta, legyünk büszkék arra, akik vagyunk és ahonnan jövünk. Megtanított kizárni a zavaró dolgokat, és a boldogságra koncentrálni. Esélyt adott nekünk, hogy a saját lábunkra álljunk. Most, hogy végre megfogadta a saját tanácsát, nem akar nagy ügyet csinálni belőle, pedig ez nagy ügy, anya! Néha úgy érezhetjük, olyan sok rossz dolog van a világban, hogy elfelejtjük megünnepelni a jót. De megérdemled, hogy megünnepeljenek. (All American)
(Belmont szó szerint a Halál elleni csatából tér vissza elég rossz bőrben, de még így is viccelni van kedve a párjával, aki még nem mondta meg, hogy babát vár, de a férfi már rájött.)
(Egykori barátokat is elválaszt egy kis zsarolás.)
Újságírós, igazság nyomába eredős, pszichés beteges.
Hannes Rastam régi vágású riporter, akinek mindene az igazság felderítése. Bár a szerkesztője nincs oda az ötletért, de egyre jobban foglalkoztatja Thomas Quick esete. A férfi Svédország leghírhedtebb sorozatgyilkosa, akit közel 10 gyilkosságért ítéletek el, de annál sokkal többet bevallott. Mióta börtönbe került, nem ad interjút és nem
Adná magát, hogy gyorsan besoroljam a filmet skandináv kriminek. Egy sorozatgyilkosság részleteibe másznak bele, nyomoznak és nagyon benne van az a vigasztalan hangulat, ami a zsáner sajátja. Csak éppen a Gyilkos szerepben ennél egy lépéssel messzebb megy.
Már a film eleji mottó lelövi, mi is lesz ez igazán. Ott arról van szó, hogy az emberek inkább lesznek hírhedtek, minthogy senki ne ismerje őket. Ami a 15 perc hírnév alapja is: lehet, hogy rossz lesz a megvilágítás, de az is jobb, mint a semmilyen. Az ember bármire képes, hogy megkapja a neki kellő figyelmet. Hiszen mindenki azt akarja, hogy ne múljon el nyomtalanul.
A film folyamatosan lebegteti és boncolja, hogy mi vesz rá egy ártatlan embert, hogy bevalljon tucatnyi gyilkosságot, amihez semmi köze nem volt. A film ad egy könnyű magyarázatot is: a vallomásokért tömhette magát olyan gyógyszerrel, amilyennel csak akarta. Ahogy mondani szokás, a drogos sok mindenre kész az adagjáért. Ugyanakkor azt is szépen bemutatja, hogy Quick mennyire szomjazza a figyelmet. Meg akar felelni, azt akarja, hogy elégedettek legyenek vele. Egy sokkal elemibb emberi tulajdonságot mutatnak meg, mint ami a függőség. A vágyat, hogy kedveljenek és számítsunk. Nem véletlenül volt az egyik kedvenc részem az, amikor Hannes azért kérdőjelezi meg a saját elméletét és hitét, mert felmerül benne, hogy Quick neki is azt mondja, amit szerinte hallani akar, hogy kedvelje.
A pszichés játék tehát működik a filmen és extrém helyzetben mutat meg egy olyan jelenséget, amivel könnyű azonosulni. Ez működött is.
Csak éppen mellette a krimi lassú és vontatott. Minden téren lassan haladnak: a jelenben az interjúkkal, a múlt feltérképezésével. Hiányos botrányos, amikor mutatják, hogy a múltban hogyan gyártotta a rendőrség és Quick orvosai a bizonyítékot, ha közben az ember kétszer elalszik. Nem is értem, hogy ment át a bíróságon, amit leadtak bizonyítékként. El sem tudom dönteni, melyik a legbotrányosabb. Ahogy betanították Quicknek, hogy el tudja mutogatni, hogyan ölt meg valakit, vagy amit az egyetlen tárgyi bizonyítékról megtudunk. Az akkor baki, hogy a fal adja a másik pofont az ügyésznek.
Hannes szimpatikus figura, de valahogy furcsák az arányok. Elkötelezett újságíró, de mellette családapa is. A lánya… nem tudtam eldönteni, szellemi fogyatékkal él? De Hannes, mint magánember, olyan megközelíthetetlen, még haldoklásában is. Quick alakja jobban átjött.
Korrektül néz ki, több helyszínen és a skandináv szürke, komor hangulattal a köbön.
Egyszer nem bánom, hogy láttam, de szerintem újranézni nem fogom.
Gyilkos szerepben – 5/3 a mondanivalója érdekes, a történetnek van súlya, de lassú, nehézkes és komor is.
4: Ellenállás – Marcel Marceau a pantomim kiemelkedő alakja volt, és ez a film arra az időszakra koncentrál, amikor a II. világháború zajlott. Miközben megmutatja, hogy a szülői ellenérzés ellenére a fiatalember hogyan építette a karrierjét, egy fájdalmas mese az ellenállásról, a hősiességről és gyerekek megmentéséről is.
2: Mű szerző nélkül – igaz történet alapján egy fiúról, aki a nácik uralma idején elvesztette a családja jelentős részét, majd a megszülető rendszer szocialista művészt akart faragni belőle. Ő azonban kitört a keretek közül, disszidált, és felépített magának egy életet a nagy szerelmével és a festészettel. Az meg simán sokk, ami az apósáról kiderül. Az még nagyobb, hogy Kurt történetét mennyire az élet írta.
1: Alelnök – Bush kormányzat, az iraki háború és Dick Cheney. Hogy lehetett a világ sorsáért egy olyan ember felelős, akinek a nevét is utólag jegyeztük meg? Nem volt kirakatember, de amit a háttérből művelt… Remek színészi játékkal elmesélve, játékos formátumban, ami ellensúlyozni és kiemelni is képes, hogy mennyire elképesztő helyzetek eshetnek meg, és nem csak a filmeken. Ami nekem megmaradt belőle? Amikor még maga Cheney is ledöbben, hogy Bush mennyire a bábúja lesz.
Baráti társaságos, nyaralós, kísértett szálloda felderítős.
Lex könyvet készül írni, a témája egy hotel. Hawaii nagy beruházása volt, az egyik szigeten egy többcsillagos csoda. Csak éppen a kezdetektől nem voltak rendben a dolgok, és a vendégeket látomások kísértették. A legrosszabb egy kislány volt, aki a legenda szerint egy turista kapott el és gyilkolt meg, majd a lány szelleme keresni kezdte a gyilkosát és fenevaddá vált. A lány születésnapjára a barátai egy úttal lepik meg, és sikerül 
megszervezniük, hogy a szigetre is elmehessenek, ahol a hotel áll. Hiába figyelmeztetik őket, hogy messze kerüljék el a helyett, egy kis fürdés és kirándulás után megkeresik az elhagyatott épületet. Fotóznak, körbejárnak, és Lex tovább is akar maradni, éjjelre. A többiek leszavazzák, de a hátra maradt felszerelésért kénytelenek visszafordulni. Este pedig kiderül, mennyi igaz a mesékből.
A városi legendák kelendőek. A hotelek, azoknak bizonyos szobái, melyekben valami borzalom történt. Tipikus horror alapanyag, amit nehéz megunni. Filmek, de reality műsorok is készülnek erre a témára.
A Véres vakáció is ebből dolgozott, egy kis helyi kísértetmesével megtoldva. Alapból tudnám értékelni az ötletet, még akkor is, ha ilyen történet is volt már, itt csak a helyszínen és az őslakos népen változtattak. Ha a hawaii őslakosokat indiánokra cseréljük, akiket egy bizonyos helyen leöltek, eltemettek, a helyszínen lakótelep, hotel, stb. épült, máris ugyanott vagyunk, mint amit már mások sikerre vittek. Vagy unalomig felhasználtak. De a helyszín tényleg szép, és az olyan részek, mint amikor átrepülnek a sziget felett, vagy felfedeznek egy vízesést, dobnak a helyszínen.
A gond az, hogy a horror mennyire béna lett a filmen. Mivel a szellemet rendesen nem látjuk, még csak azt sem tudjuk meg, mennyire találó a neve: a félarcú lány. Az egyik turistából csinál ugyan félarcú kísértetet, de az arc lenyúzása, majd a srác ilyen formán való kísértet volta is rémesen néz ki. Olcsó maszknak néz ki, és nem tudott megijeszteni. Inkább szörnyülködtem, mennyire igénytelenül nézett ki a végeredmény.
A jump scream is annyira működésképtelen, hogy mielőtt a szellem lecsap, simán lehet látni mászkálni a háttérben. Így meg nem ijesztő, hogy kinyúl és beránt valakit.
Hogy még rosszabb legyen az összkép, említeni kell, hogy mennyire rángatva van a kamera, főleg a menekülős részeknél. Értem, ezzel akarják érzékeltetni az eszeveszett rohanást, de a zseblámpákkal való kalimpálással együtt csak azt sikerült elérni, hogy hányingerem lett, miközben néztem. Határozottan rossz ómen.
A történet egyszerű, amivel horror esetén gond sincs, csak éppen sok butaság gyűlik össze a végére. Vegyük csak a zseblámpákat! Azon nyavalyognak, hogy merül az elem, és a végén sötétben kell kibírniuk. Az azonban nem jut eszükbe, hogy nem négyet kapcsolnak be egyszerre, csak egyet, aztán, ha az lemerült, jöhet a következő…
De a film végére betett csavar sem jobb. Most azon el kellene borzadni, hogy a kísértet nem csak arcokat tép és gyárt újabb kísérteteket, de pszichés hadviselést is folytat a holtakkal? Értelme különben a nagy nulla, csak kellett valami meglepő a végére. Jobban működött volna, ha bármi indokolja, így felesleges az is.
Nevenincs színészek egyszerűsített karakterekben, nulla mondanivaló, béna látvány és hányingert keltő kamerakezelés. A sziget természeti szépsége, maga az alap ok, de különben egy teljesen felesleges horrorfilm lett, semmi több.
Véres vakáció – 5/1,5 az alaphelyzet klisés, de abból még lehetett volna valami. A horror viszont nézhetetlen.